Hét Nap, 2005 (2. évfolyam, 1-43. szám)

2005-01-11 / 1. szám

Hétfő ..../ Kedd ...../ Szerda .../ Csütörtök ..... Péntek .../ Szombat/ Vasárnap .... Megjelenik mindtkedden KÖZÉLETI HETILAP Lapunk ingyenes, 36 ezren olvassák 2 Város-3 „Épül” a 4 MNK - múlt és jövő 5 Megsemmisítésre g Női kézilabdázók környéki anziksz laktanya váró petárdák hullámvölgyben Minden, ami fontos - ahogy pontos 11 Fogyásért - selyemkendőt a tányér alá Akik nm képesek együtt élni a körnézetükkel... Viskók, színesfémkereskedők, villák Még mindig szeméthegyek uralkodnak a város több pontján. Ezt többen sérelmezik, hiszen hiába vannak olyanok, akik tesznek - vagy tennének - annak érdekében, hogy minél kulturáltabb környezetben élhessenek. Sajnos még vannak olyanok, akik ezt folyamatosan - még ha nem is szántszándékkal - megakadályozzák. Igénytelen, gusztustalan. Talán ezekkel a jelzőkkel sem illetném azokat, akik így élnek. Ők egyszerűen azok az emberek, akik nem képesek együtt élni a környezetükkel. Korábban már érkeztek lakossági bejelentések szerkesztőségünkbe, hogy elviselhetetlen körülményeket produkálnak egyes lakótársaik. A kommunális hulladékot a tartó mellé rakják, a megunt, kiült, kifeküdt bútordarabjaikat pedig egyszerűen az utcára. Most is egy ilyen bejelentésre mentünk ki, és szemügyre vehettük az ominózus környéket. Az Óváros egy részében, a Mikszáth köz környékén áldatlan állapotok uralkodnak „szemét-ügyben”. Pelenka, tisztasági betét és ami a gyomornak ingere Nagy, teraszos, parkosított iloldalában a hajdani NDK-s iisjárgány”, Trabant áll darabszedve. Szinte már csak a ni egy-egy darabjából ismeri el, melyik márkáról lehet körülötte zsákszámra a házsi hulladék, melyet a kóborok már szétszedtek és széttak. Kakis gyerekpelenkák, náli tisztasági betétek, tejborok és egyéb kellékek a irtásban, melyek szemétként zték a ház előtt az utcán. A sütő már vár bennünket a /ék önkormányzati képviseel, dr. Kovács Pálnéval. Közpp a legjobbkor érkeztünk, most mi is megbizonyosodik arról, hogy a szeméten hím itt még más is, ami gondot .. Ez pedig a gumi- és műanyagégetés. Nem kellett nagyon sokat keresgélnünk, hogy rájöjjünk, honnan száll fel a füst. Egy viszonylag takaros családi ház hátsó udvarát próbáljuk megközelíteni, ami nem megy könnyen, persze nem a kúriát őrző véreb vagy a kerítés miatt, hanem a kidobott heverők, lyukas fazekak és az égig meredő gaz miatt. Illedelmesen érdeklődnék, mit is éget a hölgy, és mindezt miért teszi. Választ nem kapok rá tőle, de az állítólagos rokonok - akik a kisebb tömeg és a kamera láttán a portájuk elé sereglettek - megadják a választ néhány keresetlen szó kíséretében, „...mi közöm van hozzá?”. Aztán szó szót követett, a felháborodott lakó vitába keveredett az égetőkkel, amit a képviselő asszony próbált meg lezárni. Mi hallgattunk, kegyesen figyeltünk, a rokonok egyre csak gyűltek, jöttek a házból, jöttek az ezerötös Ladákkal, na és a szürke BMW-vel. A nyugatibb típusú autó egyik utasa a képviselő asszonytól érdeklődik, mi is a vita tárgya. Miután megtudta a hölgy, megígérte, hogy még azon a napon eltakarítja a szemetet az utcáról, úgyhogy annak nyoma sem lesz. Meglátjuk! A nem várt közjáték után kezdődött még csak a történet java. A bejelentő egy romos házba invitált bennünket. Már a környezetéről és a terjengő szagokból is biztosak voltunk, hogy nem akármiben lesz részünk. Be is igazolódott. Folytatás a 2. oldalon Hol vannk a jótevők? fekete Györgyi Igen messzi táján a világiak szökőár pusztított. Életüket vesztették ott élők és a világ minden tájáról odaérkezett turisták közül számtalanok. Szignt szorító és szörnyűséges, s nost a világ országai, emberei adományokat gyűjtenek, hogy az életben maradottak új életetudjanak kezdeni, így van ez endjén, így emberséges. Nem is ez ellen van kifogáom, csak homályos kérdések notoszkálnak bennem, nem fagynak nyugodni, s ettől egészen össze vagyok zavarodva. Mert mindez a messzi tájnak szóló segítség és emberség vajon hová tűnik el a mi mindennapjainkból? Hol vannak azok a segítő erők, akik most mind azon gyekeznek, hogy valamilyen módon enyhítsék a tragédiát? S van az, hogy majd jól esle, s közben nem vesszük •, hogy ezen a tenyérnyi darabon is annyi, de annyi e rnek lenne szüksége mindére?ényleg nem értem. Ahogy k össze a jó szándékú em- felajánlásait s kezdeményét a szökőár áldozataikopogtatott nálunk a Jótelapítvány titkára, aki elta, hogy a tehetséges, de ny dunaújvárosi gyereik szeretnének segíteni, s tanulhassanak. Kevés a I s havi tíz-tizenötezer fős hónapra futja csupán tíz főnek. Tavaly közel hatvanc diák jelentkezett, akiknél gy főre jutó jövedelem 0 forint alatt volt, a tanulói eredményük pedig 4,8 , s közülük tizenhármat, közel hatvanból tizenhármdtak támogatni, 8-12 forinttal havonta. az Tavaly még egész évre szólt ösztöndíj, az idén hónapra...A szegénység a mi 5 cunamink. A közvetlen környezetünkben lévő szegénység a mi cunamink. S hol van akkor az érzékenységünk? Mert számoljunk csak! Százötvenezer forint szorozva öt hónapon keresztül, az hétszázötvenezer forint, s a kuratóriumban vannak vagy tizenegyen befolyásos személyek... Mind-mind jótevők... Aztán itt van az iskolatej kérdése; az állami gondoskodásban élőké; lehet örökbe fogadni csángó magyar gyerekeket; drága pénzből gyógyítható betegségekre kérők; az idősek; s nem feledkezhetünk meg a hozzánk közelálló kivert háziállatokról sem... És nem utolsó sorban itt van a mi lelki békénk, mert lassan úgy érezzük, hogy ránk testálva van nagyon sok feladat, ami mind-mind arra vár, hogy jót tegyünk, hogy mi tegyünk jót. S nekünk választani, válogatni kell, mert egyszerre nem vállalhatjuk fel a szívbetegeket, a hajléktalanokat, az elhagyott embereket és állatokat, a ... És néha már azon is gondolkozom, lehet, hogy már nem leszünk képesek észrevenni mindazt, ami körülöttünk kiált jótevőkért. Miközben ránk repülnek PR-szemléletű cégek is, akik nézettséget, olvasottságot vagy több eladott terméket remélnek attól, hogy segítenek... de csak és kizárólag olyan eseményeket karolnak fel, amelyek elég nagy tömegeket mozgatnak ahhoz, hogy a segítőkészségüknek reklámértéke legyen, s ebben a körben nem mutat olyan jól az állami gondozott, a beteg és a szegény gyerek... Ehhez szökőár kell - méghozzá világméretű. Közelítőleg negyedmillió halottal, s ez önmagában is iszonytató... De mégis csak azt kérdem, hogy hol vannak a jótevők? Dr. Kálmán András: Mérlegen a városi közelmúlt és jövő Dunaújváros immár másfél évtizede NEM megkülönböztetett „szocialista” város, hanem egy magyar város. Helyzetéről, fejlődési esélyeiről, a városvezetés törekvéseiről kérdeztük dr. Kálmán András polgármester véleményét. Az önkormányzatiság másfél évtizede mit hozott Dunaújváros számára? Miként változott városunk helyzete? - Az elmúlt másfél évtizedet Dunaújváros szempontjából egyértelműen pozitívnak kell értékelni. Az látszik, hogy a rendszerváltást követően egy viszonylag kiegyensúlyozott városfejlődés következett be. Ebben voltak kiugró időszakok, hiszen jól emlékszem arra a Magyar Tudományos Akadémia által készített felmérésre, amely egy időszakban Dunaújvárost az ország négy legdinamikusabban fejlődő városa közé sorolta. Látványos, összeomlásszerű munkahely-megszűnések nem következtek be, jóllehet néhány iparág eltűnt vagy újjáépült, mint a könnyűipar bizonyos részei (fékon, fésűsfonoda), ugyanakkor a Triumph betelepülésével a könnyűipar sokkal magasabb színvonalú, mint korábban. Az építőiparra is áll ez. Az országos nagyvállalatot (26-os AEV) felszámolták. A helyén létrejöttek olyan közepes vagy nagyobb cégek, mint a mélyépítésben a HGBT, vagy a daruzásban a Dunagép. A Dunaferr jól őrizte egészen 2000 elejéig munkaerőmegtartási és gazdasági pozícióit. Ugyanakkor 1994-et követően beindult egy újfajta „iparbetelepülés”. Eredményesen megújult például a Momert Rt., a Ferrobeton Rt. és a teljes papíripari komplexum. Jóllehet ott a foglalkoztatás jelentősen visszaesett, nagyon jól prosperáló papíripar működik a városban. Ez elsősorban a Dunapack Rt.-nek köszönhető. Remény van arra, hogy a Dunapack a csepeli fejlesztések korlátozott lehetőségei miatt teljes egészében Dunaújvárosba települ. Folytatás a 6-7. oldalakon Katasztrófa után ... segítségre várva Városi adományok gyűlnek a természeti katasztrófa sújtotta övezet árváinak segítésére A decembember huszonhatodikén történt délkeletázsiai természeti katasztrófa károsultjai felé segítő kezet nyújt több dunaújvárosi szervezet is. Az árván maradt gyermekek és a családjukat elveszített emberek megsegítésére siet többek között a Vöröskereszt Dunaújvárosi Szervezete, valamint az egyházi felekezetek vezetői, hívei is. A december huszonhatodikai természeti katasztrófa és a szökőár Délkelet-Ázsiában hatalmas károkat és több ezer árván maradt embert hagyott maga után. A szerencsétlen sorsú emberek és az árván maradt gyermekek megmentésére és megsegítésére Magyarországról is érkeztek, érkeznek segítő szándékúak, illetve pénz- és egyéb adományok. Dunaújváros sem zárkózott el a segítségnyújtástól, sőt. Egyre több helyi szervezet, a lakosság bevonásával, adományokat gyűjt a természeti katasztrófa károsultjai számára. Így tett a Magyar Vöröskereszt Dunaújvárosi Szervezete is, aki a Magyar Vöröskereszt felhívásához csatlakozva fordul a helyi lakossághoz, intézményekhez, vállalatokhoz és cégekhez, segítséget kérve a súlyos emberáldozatokat követelő ázsiai természeti katasztrófa sebesültjei részére. A befolyó pénzadományokat a legszükségesebb, életmentő eszközökre, gyógyszerekre, takarókra, sátrakra fordítják, mert ezek azok az eszközök, az élelmiszerek mellett, melyek nélkülözhetetlenek a szökőár sújtotta területen élők számára. A Magyar Vöröskereszt Dunaújvárosi Szervezete felhívja a segítő szándékúak figyelmét arra, hogy pénzadományaikat az alábbi bankszámlára utalhatják: MKB Rt. 10300002-20329725-72273285 vagy MKB Rt. 10300002-20329725-00003285 Az adományokat egészen január végéig fogadják a fent olvasható bankszámlaszámon. A humanitárius szervezet mellett a dunaújvárosi egyházközösség is pénzadományt gyűjtött. A Katolikus Püspöki Konferencia felhívásához csatlakozva a katolikus plébánia a vasárnapi szentmisén összegyűlt adományokkal járult hozzá a szökőár sújtotta területeken élők megsegítéséhez. (re)