A Hét, 1892. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1892-07-24 / 30. szám

482 nőnk legalább úgy mutatja, mintha gyönyörködtetné ez a vál­tozatosság. Nem, még­se olyan nagy színésznő! A színlelt derült­ségen érezni az elfojtott könyeket. De hát nem is csoda ! A veres­hagyma a legedzettebb orrczimpákat is rezgésbe hozza. A fél­egyházi nemes fiatalság pedig tartsa meg magának a babért. Nagyon megilleti jeles tettiért. Páratlan kunststück volt (ott csak stiklinek mondják), vetekszik a ferblibéli négy­ malaczczal. Rá is szolgáltak, hogy ők húzzák be a kasszát, mely az Eletkra­­előadáson üres maradt.* * 1­55 A szolnoki fürdő Dianák közt borzasztó a felháboro­dás. Egy amateur-fotográfus az uszodába lopózkodott és a für­­dőző nőket a legkülönbözőbb helyzetben legyorsfényképelte. Iszonyú! vérlázító! Ezért a hallatlan vakmerőségért azonban még talán megkegyelmeznének neki, de amit meg nem bocsáthatnak soha, az a vétkes könnyelműség, hogy a fotográfián az arczokat nem lehet felismerni. Oh, a kontár! * * * 5 Hecz ! A Pesti Napló és nyomában az Egyetértés most nagy­ban vezérczikkeznek arról, hogy minek tanítanak a zsidó iskolák­ban németül. Valóban igazuk van .. . bár a szegény gyerekeket azzal a német szóval gyötörni, mikor anélkül is boldogulhatunk. Lám Ábrányi Emil egy szót se tud németül, még­is megintervie­­válta Bismarckot. Csávolszkynak pedig a Tiszai hidak német szó nélkül is sikerülnek. Mire való hát az a német szó ? Ha a zsidók minden áron németül akarnak tanulni, tegyék azt jó keresztény módra, küldjék a gyerekeiket Szepességre, de ne tanítsák itthon .. Egészben véve úgy rémlik nekünk, hogy nem is az a baj, mintha a zsidók nem volnának jó magyarok, de az a baj, hogy rossz zsidók !* * * ф Hol legyen a milleniumi kiállítás ? Legjobb hely a szá­mára Pusztaszer, az első történelmi nevezetességű országgyűlés helye. Csakhogy Pusztaszer messze esik, valahol Csongrád megyé­ben. Nem tesz semmit. Felkéretik a magy. tud. akadémia, álla­pítsa meg tudományos kutatások alapján, hol is van hát igazán Pusztaszer (hiszen ő állapította meg a honfoglalás idejét is). Az akadémia 1899-re ki fogja deríteni, hogy Pusztaszer nem is lehet másutt, mint Pest alatt a Rákosmezején, a lóversenytéren. Itt pedig lehet majd kiállítást rendezni. — Ne adja isten, hogy az akadémia ilyen gondolatra jöjjön, mert iszonyodunk csak reá gondolni is, hol tartanók a lóversenyt ? * * * J. Berzeviczy Albert közoktatásügyi államtitkár a héten Balatonfüredre rándult. — Egy napra — írták az újságok. — Egy papra! — korrigálta valamelyik fürdővendég. czime alatt húsz szebbnél szebb mintáját közli a színes magyar stilü díszítményeknek. Az első kötet a következő (21.) füzetben befejezést nyer és nemsokára azok, kik füzetes munkát járatni nem szeretnek, az első kötetet készen kötve is beszerezhetik. Összesen 46 füzetre fog terjedni, egy füzet ára 36 kr. IRODALOM. Pályázat ódára. A kecskeméti »Katona József-kör« novem­ber hónap 11-én, Katona József születésének századik évfordu­lóján ünnepet rendez, mely alkalomból az ünnepen elszavalandó s Katona József emlékére dicsőítő ódára pályázatot hirdet. A pályadij 20 darab ю frankos arany. A pályaműveket szep­tember 20-áig Kovács Pál dr.-hoz, a kör titkárához kell benyújtani. Az Athenaeum Kézi Lexiconából megjelent a 20-ik füzet, mely az eddigieknél még fényesebben van kiállítva, a szép és hasznos vállalat felerésze forog már közkézen és a nagy siker, melyet a pontosan haladó munka a közönség felkarolása alakjá­ban arat, ezen új füzettel csak fokozódni fog. A huszadik füzet három mellékletet tartalmaz, azok egyike »Magyar diszitmények« MŰVÉSZET. Angol impresszionizmus. Irta: GRÓF VAY PÉTER. Whistler, hogy kinek volt tanítványa, nem tudom, de hiszen ez nála nagyon is mellékes, mert genreja tel­jesen új és eredeti, felfogása sokszor a közönségre tekin­tet nélkül is alanyi, színezése pedig a végletekig natu­­ralisztikus. Frederick Walker, e korán elhalt angol művész munkái, ki hazája festészetét abból az émelygős idealisz­­musból felrázta, hova az Reynolds és Gainsborough ha­lála óta sülyedt, mindenesetre az ő figyelmét is már fia­tal korában lekötötte. Úgy a nagy Burne Jones pre-Raphaelisticus iránya, egyszerűbb rajzai, kompozícziói nyugodtsága, valamint a korai florenczi mesterek, — mint Giottora — és Mem­­mire emlékeztető mysticus tendentia az ő képzeletvilá­gára is erősen hathatott. Irányában egyiket sem követi, közülök egyiket sem utánozott, mint annyian a fiatal angol művészek kö­zül, kik ez időtájt alapították meg az annyiszor emlege­tett „aesthetic“ mozgalmat. Whistler anélkül, hogy törődött volna túlzásaikkal, vagy hogy tekintetbe vette volna néha gyermekes kü­­lönc­ségeiket, mindig őszinte figyelemmel kísérte a fiatal társulat működését és nagy érdeklődéssel nézte, mint érti meg napról-napra jobban maga a banális közvéle­mény artisztikus törekvéseiket. Hogy az annyiszor gáncsolt fiatal „aesthetic­ society“ mennyire kifejezte az új nemzedék finomult forma- és színérzékét, legjobban onnét látszik, hogy pár év alatt befolyásuk átjutott a világművészet centrumába, Párisba, honnét most az egész művelt Európába elterjed. Swinburne, Wilde egyszerre híres írókká váltak és az angol nép műveiket olvasni kezdte. A zene iránt is fogékonyabbá vált, és pár év alatt valóságos Wagner - kultus fejlődött ki a Temze partján is. Mikor az értelem idáig jutott és a szerv­ek meg­finomultak »árnyalakok« felfogására, akkor végre a szem is képes volt nemcsak a vöröset a kéktől, a feketét a fehértől megkülönböztetni, hanem észrevette a demie­­teinteek végtelen sorozatát és meglátta, sőt megértette a halvány m­ancsok szubtilis impresszióját, ekkor végre Whistlert is „felfedezte“. Mert hát Whistler impresszionista, csakhogy a szó nemesebb értelmében, ami ismét nagyon természetes, ha tekintetbe vesszük, hogy minden izében modern. Korának erényei és hibái mintegy fokozva jelent­keznek művészi temperamentumánál és elfinomult idegze­ténél csak intenzívebb visszfénye van a nap hevítő su­garainak és sötétebb árnya — a spleen megmagyaráz­hatatlan szürke ködének. Mint festő, figyelmét a külső dolgok kötik először le, sőt itt is a részek, aztán csak az egész, a forma plasztikus alakja a színek átmenete — és csak ezután a kép, melyet alkotnak, a gondolat, melyet kifejeznek. Sokszor a legaprólékosabb detailok érdeklik, pél­dául a fellegek csodálatos képződése, a víz sima egy-

Next