A Hét, 1898. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1898-05-01 / 18. szám

287 származású elemeknek kell a magyar nemzetet meg­menteni és fölemelni.« Ebben a czifraságban az érte­lemnél csak az igazság kevesebb. A magyar fajt, Mo­hács után, a török hódoltság alatt, megmentette a nemesség és a megye. A megye azzal, hogy a maga szűkös határai között, a maga fogyatékos eszközeivel kezébe vette az állam funkczióit és gyakorolta, ahogy lehetett A nemes azzal, hogy szinte két századon át nem fára­dott bele a portyázó hadjáratba, bár kárhoztatja is érte Ábrányi úr. Ha pedig számított a külső segélyre és sürgette azt, volt reá joga. Védte a birodalmat, az osztrák örökös tartományokat a török ellen Persze Ábrányi úr szerint, csak kötelessége alul akart kibújni. Hogy a magyar faj Magyarorságnak a töröktől való megtisztításában nem juthatott magához méltó szerephez, az igazán nem indolencziáján múlott. Buda visszavivása, a török háború, mikor Zrínyi Miklós sürgette, még nem volt égető szükség és magyar fegyverrel nem lett volna azzá még 1686-ban sem. Hogy miért nem volt az, nem ördögség kitalálni. Magyarországot pedig fölemelték és megmentették Bessenyei és a gárdisták, Kazinczy Ferencz és Széchenyi, Vörösmarty és Deák, Petőfi és Kossuth Lajos, akik nem voltak idegenek, sőt az egy Petőfin kívül a magyar nemes átkos szektájához is tartoztak. Részletekbe nem bocsátkozunk, illusztrálásul elég volt megjelölni a munka vezérfonalát. Négyszáznégy nagy quárt oldalon sok furcsát lehet elmondani, ha az ember komolyan akarja. Ábrányi úr akarta és sikerült, amit akart. Például: a magyar zsidóságról itt hosszú, nem egészen világos fejezetben, amiben gáncsolja a zsidót, abban ritkán van igaza, amiért pedig dicséri még ritkáb­ban. Különben is: nem a dicséret és nem a gáncs érdekelt volna, minket a Nemzeti Ideál természetrajzában, de az igazság. Pusztán az igazság és a semmi egyéb. Junius. Fazekas Mihály emlékezetét ünnepelték a minap nemes Debreczen városában, az irodalmunk egyik legvonzóbb, legne­mesebb s legideálisabban magyar alakjáét. Az ünnepnek orszá­gos hatása nem volt; az irodalmi hatóságok sem igen törték magukat, hogy a díszét emeljék, de az Olcsó könyvtárban új kiadásban — immár a tizennegyedikben! — jelent meg a halhatatlan Ludas Matyi, s egypár magyar szív erősebben do­bogott arra a reménységre, hogy jön még idő, mikor egy értőbb és háladatosabb utókor a feledség kriptájából s a hi­vatalos értékelés rangsorából sorra kiássa s a Pantheonja legfőbb helyére teszi a magyar műveltség, magyar szabadság, s nemzeti európaiság csöndesebb munkásait is. Műveit, derék, férfias s a korához képest modern ember volt ez a debreczeni katona, aki végigharczolta a török s a franczia hadjáratot, főhadnagy létére nem átallott visszaállani czivisi sorba, s tudo­mányra, irodalomra, városi közügyekre fordítani az ő csöndes erejét. Ma már tudjuk, hogy Fazekas Mihály nem volt közön­séges elme; igaz természettudós és igaz költő volt, aki a tudós törvényszerű biztosságával s a költő sejtelmes ragaszko­dásával állott a szabadság s a fölvilágosodás táborába. A Ludas Matyi igenis halhatatlan könyv — van benne annyi poézis, hogy minden időkre conserválja, s a főur s a jobbágy népmeséi egyszerűségű összekapásában elévülhetetlen schémáját adja a folyton módosuló alakjában mindig ugyanazon ősrégi gazdasági harcznak. Akik abban bizakodnak, hogy a magyar józanság nem fogadja magába az új idők izgatásait, gondolja­nak Fazekas Mihályra, aki az ő tiszta magyarsága és európai műveltsége magaslatáról kiáltotta bátran és harsányan világgá, hogy : Háromszor veri ezt kedden Ludas Matyi vissza ! A Ludas Matyi esete mutatja, hogy a hivatalos kritika mennyire nem ütheti agyon az igaz tehetséget, s a néplélek ereje mint töri meg a hivatalos elfogultság otromba bástyáit. Ez a hivatalos­ság nem mindig rosszhiszemű -- Kazinczy Ferencz bizonyára a legjobb hiszemben bírálta agyon a kéziratban hozzája kül­dött Ludas Matyit, úgy hogy magának Fazekasnak is kedvét és önbizalmát szegte vele. De a nép közt kéziratban terjedt a vidám história, kézről-kézre adták, ellopták, kinyomtatták s ez a népitélet Fazekasnak is visszaadta a magában való hitét. Különben példátlan e ez az eset, s ha a nemzet souverainál nem teszi magát túl a hivatalos kritikán, nem kisebb emberek hiányoznának-e ma az irodalomból mint Csokonay, Berzsenyi és Petőfi Sándor ? Vagy amíg a nép dalolja a Fütyül a szelet, s az ifjúság szavalja a Ki volt nagyobbat, agyon lehet e verni Tóth Kálmánt ? Ma már a hivatalos tankönyvek is acceptálják Fazekas Mihályt, és lassanb kint mindenkinek megjő a maga ideje. Debreczen városának pedig hála jár és köszönet, amert e kitűnő polgára emlékét oly híven megőrizte. Divat — április 27. Ahányszor a divat jelentősebb forduló elé ér — legkivált ilyen­kor május elején, a tavaszi toilettek bemutatásakor — sükűin jelenik meg a lapokban egy-egy hirecske arról, hogy X vagy Y úr Párizsba megy, ott modelleket választ az elsőrangú divatc­égeknél s hozza az uj divatot haza. Csak a hozzáértő tudja, mit jelent egy ilyen hirecske. Mert a párizsi divatházak se csalhatatlanok ám s mert Paquin vagy Worth se tudja februárban megmondani, hogy mit fog az elegáns világ két hónappal később mondani. Jobban tájékoztatja a közönséget arról, mit akczeptált az előke­lőség a divat terén, egy félórai séta a Monaszterly és Kuzmik Utódai divattermében. Ezt a divatot az idei tavaszszal nem Párizs szülte, hanem a Riviera, Monte-Carlo, Nizza, San­ Remo, Cannes, azok a helyek, a­hol a tavaszi divatban elegáns hölgyek pompáznak. A Riviérán tanulja maga Párizs is a divatot, és a divatnak e mesteriskolájában tanul­mányozta a Monaszterly és Kuzmik Utódai elég jó ízléséről híres főnöke, Portik Béla, az új toiletteket. Az egész világ elegancziájának e gyülekező helyén a legkedveltebb szín most a fehér és egészen világos szürke. A toilettek fő dísze a mousseline, tali, gaze, paint d’Esprit point Laize applikáczió, szalag és csipke, kivált pedig a pier de strass gombok és csattok. A costumeok, amelyeket Monaszterly és Kuzmik Utódai ekképen összeállítanak, egyszerűen szenzácziósak. A legpraktikusabb divat a chemisette és a blouse, amely változatos­ságban a fantáziának tág teret enged. A városligeti kocsi­korzón, a műcsarnokban és a lóversenyeken nagyon jól hordhatók a kis kabá­tok alatt. A bő chemisette szabásához nem is kell különös szakértői kéz. Színekben legkedveltebb az ibolyakék, szürkés kék és szürke, a szövetek közül a voile, cachemir és chiné posztó. A szoknyák volantokkal és bandeaukkal vannak díszítve , vagyis a viselet megint csak visszatér nagyanyáink divatjához. Bármilyen változásai is lesznek azonban a divatnak, az angol ruhát semmi sem fogja kiszorítani, mert az mindig elegáns marad. KÖZGAZDASÁG. Fekete gyémántok. Emlékeznek a Berend Iván felolvasására ? És arra az időre, amikor először olvasták ? Milyen mohó kíváncsiság­gal csüngtek ennek a csodálatosan egyszerű embernek az ajkán és milyen szívesen felejtették el arra az órára­­ magát a regényt, amelyet Jókai ott szakít meg a fantazmagóriája kedvéért, amikor meséje a legérdekfeszítőbbé válik. Azután emlékeznek-e a kőszén tör­ténetére, az ősvilág rengetegeire, amelyekből mérhetetlen idők múltán kőszénrétegek ékelődtek a föld gyomrába ? És jut eszükbe az aggo­dalom, amely arra a felkiáltó jelre támadt lelkükben : mi lesz, ha a föld legdrágább kincse elfogy, melyet a szivárvány színekben villogó igazi gyémánt se fog pótolhatni soha ? Ezek a kérdések és ezek az emlékek jöttek kísérteni az Országos Iparegyesület szakosztályának legutóbbi együttes ülésén, miközben Királdi Hercz Zsigmond, a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársaság vezérigazgatója fölötte tanul­ságosan értekezett a kőszén­bányászatról, amely mint iparág s mint iparfejlesztő tényező, oly óriási szerepet játszik a mi gépeken és gépek körül forgó körünkben. A számok és adatok prózáját kiemelte a rendes szaktanulmányok keretéből a nagy konc­epczió, a­melylyel Hercz a kérdés kulturális — vagy ami lényegileg ugyanaz — közgazdasági jelentőségét tárgyalta. Philippikája a külföldi szén behozatala ellen épp úgy meg volt okadatolva gondosan gyűjtött és nagy hozzáértés­sel feldolgozott adataiban, mint ahogy elegen a hazai szénbányák fölött szintén matematikán alapult. A felolvasót, aki így rövid esszi­­jében példáját adta annak, mint szolgálhatja a tudomány mentén minden nagyképűségtől vagy unalomtól, a társadalom érdekeit, az egész gyülekezet, amelyben olyan előkelőségek is voltak, mint Wekerle Sándor, Teleky Géza, Ghyczy Béla, lelkesen ünnepelte. A magyar agrár- és járadékbank részvénytársaság április 23-án tartotta 11. évi rendes közgyűlését Hieronymi Károly elnöklete alatt. Az igazgatóság jelentéséből kiemeljük a következőket: A mező­

Next