A Hét, 1902. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1902-04-13 / 15. szám
SZÍNHÁZ. A népszínházi bizottság, melyet Győry Elek halála megfosztott egy tagjától, a héten ismét teljessé egészítette ki magát. Új tagul beválasztotta a kebelébe Hűvös Józsefet, aki ezzel hivatalosan is nyomós tényezője lett a főváros művészeti életének. Hiszszük, hogy ez a feladat nem talál benne magánál gyöngébb erőt és hogy Hűvös József, aki más téren már oly erős bizonyítékait szolgáltatta kiváló képességeinek, a népszínház kormányzására hivatott testületben sem tagadja meg eddigi sikereit és ott is az lesz, aminek másutt bizonyult: kellő ember a kellő helyen. A rozsályi szélmalom. A főpróba után bajos megjósolni, hogy Kacziányi Géza pályanyertes darabját a premieren ki fogják-e fütyülni, vagy ki fogják-e nevetni. Az sincs kizárva, hogy a budapesti publikum tartózkodásánál fogva mind a két sorsot kikerüli, az azonban szent, hogy bármelyikre rászolgált. A botrány annál nagyobb, hogy pályanyertes darabról van szó, olyanról, melyet igen komoly úriemberek igen komoly arccal sok másnál jobbnak, sőt jónak is ítéltek. A pályabíró uraknak jelentkezniük kellene a színen s a testükkel, meg a komolyságukkal fedezni az írót, aki végre is nem kötelezhető, hogy jobbat írjon, mint amilyent tud. A népszínmű sok mindenfélét bír el, de ez az agyonsanyargatott műfaj csak ezúttal állotta ki a teherpróbát. Hogy miről szól ? Úristen, azt én nem tudom elmondani. Egy legény elbujdosik hazulról ok nélkül, úgy tesz, mintha elszeretné a leányt egy másik legény elől, czél nélkül, verekedik a lőcslábával és komiszkodik a jövendőbelijével, mindezt hosszasan, unalmasan, a beszámíthatatlansággal határos együgyűséggel. S körülötte rajzanak a budapesti ujságnyelven otrombáskodó alakok, akiket a szerző egyforma gyűlölködéssel rajzol meg. A zsidó komisz és alávaló, a magyar legény gyáva és alattomos, a magyar ur részeges, élősdi, koldus és laposfejü. A leánya könnyelmű, az asszonya maga fut a legény után s noha magyar népszínműről van szó, roppantul német szó az egész badarság. Régtől fogva lenézzük a pálya 243 Megható ez az ember az ő egyedülvalóságában és szánalomraméltó. Úgy tetszik nekünk, hogy nagyon korán jött még; ez a gerincztelen, mesterkéltségben és képmutatásban vergődő korszak nem érti meg, s brutális egyszerűségében fölháborító diszharmóniát hoz bele a szomszédos falakon függő környezetébe, a szent sablonba, a merev maradiságba, s a fölhizlalt tekintély pecsétjével ellátott benezurizmusba. Van benne valami különös, de ez a különösség igazi művészet, ha mindjárt szokatlanul út is. Az ő útja járatlan és göröngyös. Megsebzi a lábait ez az út, melyen követni talán nem fogja senki, és mi . . . mi önzők, mi fásultak, mi megcsömörlöttek mégis azt mondjuk neki: tovább, tovább! Hadd halljuk ezt a szokatlan hangot, hadd édelegjünk e naiv, becsületes, kiváló bátorságú művészetben. Czikkünket nem végezhetjük be anélkül, hogy meg ne emlékeznénk a legislegújabb gárdáról, mely legelső ízben lép be a művészet csarnokába. Czigány Dezső igen fiatal és igen prepotens ember, s talán tetszeni fog azoknak, kik nemcsak a spanyolt szeretik büszkének, hanem a festőt is. »Én« czím alatt kiállította Pór Bertalan nyomán barna tónusban tartott önarczképét, s kerek ezer koronát kér a kis tanulmányfejért. Sokkal jobb a mellette függő másik önarczkép, a 18 éves Herz Vilmosé, aki csak 300 koronát kér érte. Sarkadi Emil (575.) »Beethoven «-je (Beethovennek falon függő halotti maszkja alatt zöld mécses ég s mellette egy fiatal muzsikus mereng) tele van finom misztikummal s áhitatos hangulatával megkapja a nézőt. Pamacs dijon hízott irodalmi produktumot, de hogy a rozsályi szélmalom mesterséges pénzbeli buzdítás nélkül nem teremhetett volna, azt abszolúte nem tudjuk elhinni. A láda titka, Tristan Bertrand új név a franczia bohózati irodalomban, de egyhamar nem lesz népszerű a külföldön. A l’affaire Mathieu voltaképpen egészen ügyes bohózat, csak éppen a tucatot egészíti ki. A mély emberlátás és a nagystílű irónia, mely a franczia bohózatoknál a könnyű formának rejtett nehéz kvalitását adják, az ő vidámságából egészen hiányzik. Ügyes embernek ügyes kompilácziója, melyen felületesen nevetünk, akár a sikerült szóvicczeken. A Vígszínház szépen játszsza, de az ő színészei sokkal jobban értik a franczia bohózat mivoltát, semhogy meg nem éreznék a különbséget a móka és a csak móka között. Hegedűs a premieren szinte dühös volt, hogy ilyet kell játszania. A publikum mulatott. Hiszen azért ment oda! IRODALOM. Beck Blanka versei. Budapest, 1902. Pallas részv.-társaság. Ára: ? -- Nem kell sok kereséssel fárasztani magunkat, hogy jobb verselésü költeményeket találjunk, mint amilyenekből Beck Blanka verskötete van összeválogatva, de az érdekesség szempontjából distingvált rang jut nekik. Beck Blanka verselési készsége még jócskán fejletlen, technikája kissé döczögős, az érzések és gondolatok rhytmusát alig vagy csak érdes mellékzöngésektől fedve kíséri a nyelv zenéje, de fogyatékos forma mögött érdekes, ingerlő és megkapó tartalom jutalmazza az olvasó figyelmét. Egy fiatal leányszív zárja ki a versekben bizalmas titkait; vallomásokat kapunk egy leánylélekről, tehát olyasvalamiről, ami a legeltitkolhatóbb és legáhítottabb dolgok közé tartozik a világon. Igaz, hogy Beck Blanka titkai nem valami nagyon súlyosak; mondanivalója egyelőre nem sok; csak vágyai és sóvárgásai vannak és nem a heves és szenvedélyes érzések adják ajkára a szavakat; kedves és gyengéd megindulások, tiszta és megható részvét pótolják nála a gondolatokat és a tartalmas meggyőződést; de ha nem is ad gazdag revelácziókat, amit hallunk tőle, azt a bátor és őszinte szókimondás becsessé és figyelemreméltóvá teszi. Sőt talán így még érdekesebb, mintha már kivirágzásukban látnák lelkének magvait. A szerelem után való sóvárgás, amiben Beck Blanka érzései összesülnek, leplezetlen megnyilatkozásában újszerűbb, mint a teljességre jutott szerelem dala és a szenvedélyre való készülődés, mely e versekből kihangzik, merész őszinteségével több belátást enged a leánylélek rejtett mélységeibe, mint az unos-untalan ismétlődő formákban jelentkező szenvedély. Beck Blanka egyébként kitűnő bizonyítványnyal lép a közönség elé. Kötetéhez Bródy Sándor írt előszót, melyben a genie intuitiójával egy pillantásra fedez fel olyan dolgokat, amilyeneket a legszorosabb elemzés is csak nagy fáradsággal tud kideríteni és amelyben gazdag árnyalatozású arczképet fest az új költőkisasszonyról, aki ezután verseivel igazolja, ami dicséretet Bródy Sándor elöljáróban mondott róla. KÖZGAZDASÁG. Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság e hó 5-én tartotta rendes közgyűlését Csekonics Endre gróf elnöklésével. Az 1901. évről szóló igazgatósági jelentés kiemeli, hogy az üzlet az egyes biztosítási ágakban és összeségében kedvező volt, s nemcsak a fölosztásra kerülő évi tiszta nyereség tekintélyes, hanem ezenkívül a társaságnak különben is erős tartalékai szintén szaporodtak és gyarapodtak. Az igazgatóság az előterjesztett mérleg számadatai szerint már ezúttal mindent beváltott, amit az előző mostohább években a közgyűléseken kilátásba helyezett. A mellett, hogy 2,242.587 K. 04 f. tiszta nyereséget ért el, még az 1893-ban sajnosan megszüntetett árfolyam különbözeti tartalékot tett ez évben félre a záloglevelek árfolyam emelkedéséből; a külön tartalékot, mely már 8062 K.