A Hét, 1902. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1902-04-13 / 15. szám

SZÍNHÁZ. A népszínházi bizottság, melyet Győry Elek halála megfosztott egy tagjától, a héten ismét teljessé egészítette ki magát. Új tagul beválasztotta a kebelébe Hűvös Józsefet, aki ezzel hivatalosan is nyomós tényezője lett a főváros művé­szeti életének. Hiszszük, hogy ez a feladat nem talál benne magánál gyöngébb erőt és hogy Hűvös József, aki más téren már oly erős bizonyítékait szolgáltatta kiváló képességeinek, a népszínház kormányzására hivatott testületben sem tagadja meg eddigi sikereit és ott is az lesz, aminek másutt bizonyult: kellő ember a kellő helyen. A rozsályi szélmalom. A főpróba után bajos meg­jósolni, hogy Kacziányi Géza pályanyertes darabját a premieren ki fogják-e fütyülni, vagy ki fogják-e nevetni. Az sincs kizárva, hogy a budapesti publikum tartózkodásánál fogva mind a két sorsot kikerüli, az azonban szent, hogy bármelyikre rászolgált. A botrány annál nagyobb, hogy pályanyertes darabról van szó, olyanról, melyet igen komoly úri­emberek igen komoly arc­c­al sok másnál jobbnak, sőt jónak is ítéltek. A pályabíró uraknak jelentkezniük kellene a színen s a testükkel, meg a komolyságukkal fedezni az írót, aki végre is nem kötelezhető, hogy jobbat írjon, mint amilyent tud. A népszínmű sok minden­félét bír el, de ez az agyonsanyargatott műfaj csak ezúttal állotta ki a teherpróbát. Hogy miről szól ? Úristen, azt én nem tudom elmondani. Egy legény elbujdosik hazulról ok nélkül, úgy tesz, mintha elszeretné a leányt egy másik legény elől, czél nélkül, verekedik a lőcslábával és komiszkodik a jövendőbelijével, mindezt hosszasan, unalmasan, a beszámíthatatlansággal hatá­ros együgyűséggel. S körülötte rajzanak a budapesti ujságnyel­­ven otrombáskodó alakok, akiket a szerző egyforma gyűlölkö­déssel rajzol meg. A zsidó komisz és alávaló, a magyar legény gyáva és alattomos, a magyar ur részeges, élősdi, koldus és laposfejü. A leánya könnyelmű, az asszonya maga fut a legény után s noha magyar népszínműről van szó, roppantul német szó az egész badarság. Régtől fogva lenézzük a pálya­ 243 Megható ez az ember az ő egyedülvalóságában és szánalomraméltó. Úgy tetszik nekünk, hogy nagyon korán jött még; ez a gerincztelen, mesterkéltségben és képmuta­tásban vergődő korszak nem érti meg, s brutális egysze­rűségében fölháborító diszharmóniát hoz bele a szomszédos falakon függő környezetébe, a szent sablonba, a merev maradiságba, s a fölhizlalt tekintély pecsétjével ellátott benezurizmusba. Van benne valami különös, de ez a különösség igazi művészet, ha mindjárt szokatlanul út is. Az ő útja járatlan és göröngyös. Megsebzi a lábait ez az út, melyen követni talán nem fogja senki, és mi . . . mi önzők, mi fásultak, mi megcsömörlöttek mégis azt mondjuk neki: tovább, tovább! Hadd halljuk ezt a szo­katlan hangot, hadd édelegjünk e naiv, becsületes, kiváló bátorságú művészetben. Czikkünket nem végezhetjük be anélkül, hogy meg ne emlékeznénk a legislegújabb gárdáról, mely legelső ízben lép be a művészet csarnokába. Czigány Dezső igen fiatal és igen prepotens ember, s talán tetszeni fog azok­nak, kik nemcsak a spanyolt szeretik büszkének, hanem a festőt is. »Én« czím alatt kiállította Pór Bertalan nyo­mán barna tónusban tartott önarczképét, s kerek ezer koronát kér a kis tanulmányfejért. Sokkal jobb a mellette függő másik önarczkép, a 18 éves Herz Vilmosé, aki csak 300 koronát kér érte. Sarkadi Emil (575.) »Beetho­ven «-je (Beethovennek falon függő halotti maszkja alatt zöld mécses ég s mellette egy fiatal muzsikus mereng) tele van finom misztikummal s áhitatos hangulatával meg­kapja a nézőt. Pamacs­­ dijon hízott irodalmi produktumot, de hogy a rozsályi szél­malom mesterséges pénzbeli buzdítás nélkül nem teremhetett volna, azt abszolúte nem tudjuk elhinni. A láda titka, Tristan Bertrand új név a franczia bo­­hózati irodalomban, de egyhamar nem lesz népszerű a külföl­dön. A l’affaire Mathieu voltaképpen egészen ügyes bohózat, csak éppen a tuc­atot egészíti ki. A mély emberlátás és a nagystílű irónia, mely a franczia bohózatoknál a könnyű for­mának rejtett nehéz kvalitását adják, az ő vidámságából egé­szen hiányzik. Ügyes embernek ügyes kompilácziója, melyen felületesen nevetünk, akár a sikerült szóvicczeken. A Vígszín­ház szépen játszsza, de az ő színészei sokkal jobban értik a franczia bohózat mivoltát, semhogy meg nem éreznék a kü­lönbséget a móka és a csak móka között. Hegedűs a premieren szinte dühös volt, hogy ilyet kell játszania. A publikum mu­latott. Hiszen azért ment oda! IRODALOM. Beck Blanka versei. Budapest, 1902. Pallas részv.-tár­­saság. Ára: ? -- Nem kell sok kereséssel fárasztani magunkat, hogy jobb verselésü költeményeket találjunk, mint amilyenekből Beck Blanka verskötete van összeválogatva, de az érdekesség szempontjából distingvált rang jut nekik. Beck Blanka verse­­lési készsége még jócskán fejletlen, technikája kissé döczögős, az érzések és gondolatok rhytmusát alig vagy csak érdes mellékzöngésektől fedve kíséri a nyelv zenéje, de fogyatékos forma mögött érdekes, ingerlő és megkapó tartalom jutalmazza az olvasó figyelmét. Egy fiatal leányszív zárja ki a versekben bizalmas titkait; vallomásokat kapunk egy leánylélekről, tehát olyasvalamiről, ami a legeltitkolhatóbb és legáhítottabb dolgok közé tartozik a világon. Igaz, hogy Beck Blanka titkai nem valami nagyon súlyosak; mondanivalója egyelőre nem sok; csak vágyai és sóvárgásai vannak és nem a heves és szenve­délyes érzések adják ajkára a szavakat; kedves és gyengéd megindulások, tiszta és megható részvét pótolják nála a gon­dolatokat és a tartalmas meggyőződést; de ha nem is ad gazdag revelácziókat, amit hallunk tőle, azt a bátor és őszinte szókimondás becsessé és figyelemreméltóvá teszi. Sőt talán így még érdekesebb, mintha már kivirágzásukban látnák lelkének magvait. A szerelem után való sóvárgás, amiben Beck Blanka érzései összesülnek, leplezetlen megnyilatkozásában újszerűbb, mint a teljességre jutott szerelem dala és a szenvedélyre való készülődés, mely e versekből kihangzik, merész őszinteségével tö­bb belátást enged a leánylélek rejtett mélységeibe, mint az unos-untalan ismétlődő formákban jelentkező szenvedély. Beck Blanka egyébként kitűnő bizonyítványnyal lép a közönség elé. Kötetéhez Bródy Sándor írt előszót, melyben a genie intuitió­­jával egy pillantásra fedez fel olyan dolgokat, amilyeneket a legszorosabb elemzés is csak nagy fáradsággal tud kideríteni és amelyben gazdag árnyalatozású arczképet fest az új költő­kisasszonyról, aki ezután verseivel igazolja, ami dicséretet Bródy Sándor elöljáróban mondott róla. KÖZGAZDASÁG. Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság e hó 5-én tartotta rendes közgyűlését Csekonics Endre gróf elnöklésével. Az 1901. évről szóló igazgatósági jelentés kiemeli, hogy az üzlet az egyes biztosítási ágakban és összeségében kedvező volt, s nemcsak a fölosztásra kerülő évi tiszta nyereség tekintélyes, hanem ezenkívül a társaságnak különben is erős tartalékai szintén szaporodtak és gyarapodtak. Az igazgatóság az előterjesztett mérleg számadatai sze­rint már ezúttal mindent beváltott, amit az előző mostohább években a közgyűléseken kilátásba helyezett. A mellett, hogy 2,242.587 K. 04 f. tiszta nyereséget ért el, még az 1893-ban sajnosan megszünte­tett árfolyam különbözeti tartalékot tett ez évben félre a záloglevelek árfolyam emelkedéséből; a külön tartalékot, mely már 8062 K.

Next