A Hét, 1903. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1903-10-04 / 40. szám

658 és felújítják a nagy »Pléiade«-dal egyrészt, André Chenier­­rel és a romantikusokkal másrészt a rokonságot. Aki szereti nagy, átfogó szitokba fogni a gondolato­kat, azt is mondhatja, hogy ezek a fiatalok a patriotismust, a nemzeti eszmét ébresztgetik újra és a kosmopolitismus­­nak meg a dekadensségnek ássák a sírját. Azt is mond­hatja, hogy új idealismust, uj hitet, uj buzgó kort hirdet­nek a naturalisták szekepszise és realizmusa után. De az ilyen nagy átfogó, absztraháló szitáknak meg­van az a tulajdonságuk is, hogy a tartalom voltaképp ki­hull belőlük és csak a szita marad a kezünkben, így vagyunk az új »iskolákkal« szemben is. Ismer­jük jelszavaikat, törekvéseiket, honorálni is tudjuk őket, de nem a jelszavaik fognak fenmaradni, hanem egyedül az, ami szépet, jót alkottak. A művészetnek mindegy, hogy mily jelszóval jut drágaköveihez, de kincsestárába csak azokat gyűjti, amik a lángelmének kohójából kerültek ki. A lángelmét pedig sem definiálni, sem iskolába vonni nem lehet. így és csakis így igaz öröktől fogva, hogy a Ter­mészet az Ember és az Élet három-egy jelszava a művé­szetnek első és utolsó szava, Szini Gyula, többet azonban Rózsahegyi, aki egymaga mulatságosabb volt, mint akár máskor egy sereg komikus. Maslnka. Csodálatos nép ez az Erkel-dinasztia, amely ezelőtt száz évvel a Wenckheimek békésmegyei uradalmából indul ki (ahol Erkel Ferencz apja, a gazdatiszt, már muzsikál) és száz év elmúltával Újpesten egy fiatalember dolgozószobájá­ban még él és virágzik, ma is boldog frisseséggel. Aktuális kép­viselője, Erkel Jenő, pénteken a Népszínházban bemutatkozott egy operette-tel. Ez a kezdő több mint ügyes, több mint rend­kívül ügyes; azt gondolom, hogy egy kitaláló. Fia Erkel Gyulá­nak, aki a nagy Ferencz titkos és zseniális munkatársa volt. Nos, ezeknek az Erkeleknek ördögük van. Mindent, amihez hozzányúl­nak, másként csinálnak, mint a többiek. Volt köztük nemzeti és nemzetietlen művész, olyan, aki magától tanult és olyan, aki Mosonyihoz járt. Írtak operát és operette-et, de mindennek valami zeneibb, valami vérbelibb, valami közvetlenebb ábrá­­zatja volt, mint a mások munkáinak, amelyeken mindig érzik az, hogy itt tizenöt énekszámot kellett összeírni, tehát írtak német, franczia és minden egyéb éppen divatos stílust. Az Erkelek művei nem hatnak ilyen rendezett, a színházi est technikájá­hoz ennyire hozzámért módon; az egyik semmiből megteremti a magyar operát, a másik — Erkel Elek — ugyancsak sem­miből a magyar operette-et. Ennek a »Masinká« nak is a lej­tése, metrikája, modulácziói valami sajátszerűek. Legkevésbbé sem magyarok, de nem is németek, nem is francziák. Eredetiek és amellett mégis inkább naivságban, mint ravaszságban szület­tek. Ez a fiatalember alig tanult valamit és néha gyönyörűen harmonizál. Meglepő fordulatokat hoz és mindezt bizonyos öntudatlan bájjal csinálja. Semmi sincs benne a mesterember apró tudatosságaiból és amihez eljut, az mégis nyájas és izgató. Szerencsés ötlete volt a szövegírónak, Rössel Nándor­nak, hogy az orosz asszony­ mozgalmat állította a darab köz­pontjába; a vezető diáklányt Komlóssy Emma adja, aki véget vet annak a mende-mondának, hogy a vidékről nem kerülnek fel okos és kellemes jelenségek. Igen szép hang és egyelőre — amíg nem ragad rá a budapesti színészet penetráns jelleme — kitűnő modora is. —V. SZÍNHÁZ. Két szék közt a pad alatt. A Nemzeti Színház e heti újdonságán igen alkalmasan lehet megmérni, hogy mekkorát fejlődött a bohózatírás technikája Calderon óta. Mert a két szék közt a pad alatt természete szerint a bohózatok közé tartozik, még­pedig ezeknek is abba a fajtájába, amelyeknek figurái a legismertebbek. Tíz franczia bohózat közül kilenc­ ugyanabból indul ki, ami itt a lelemény lényege, hogy t. i. valaki egyszerre két helyen gyújt áldozati tüzet a szerelem istennőjének, ami pedig Calderon darabjának a true-jét illeti, hogy ugyanez a valaki, mikor kelepczébe kerül, szemtől-szembe elég merész, hogy más név védelme alá vonuljon, mint amely néven ismerik — ez nem annak a változata-e, amit például a Zsábában láttunk, mikor a gézengúz férj idegen név alatt telepszik le saját családi asztalához ? A megegyezés tehát meg­van, de míg az újaknál a közös magból a bonyodalom buja és sűrű tenyészete fejlődött, addig Calderon darabjában karcsú sudár, amely elegáns formájú ugyan, de mégis kissé vékony­nak látszik. Még szerencse, hogy a darabba bele van szőve egy al-vígjáték, a Sancho Pansa családjából való inas komédiája, mert különben még nagyobb volna a modern technika diadala. Ez azonban sokat helyreüt, valamint hogy egyéb dolgok is vannak, melyek Calderon előnyére szólanak. Mert a színpadi forté­lyosságban ugyan nagyon elmaradt a mai tantiome-rókák kitanult­­ságától, de Calderon viszont telivér és ragyogó költő volt, amit nem minden Feydeauról lehet elmondani és aki e darabjá­ban a kecses, kicsiszolt, gazdagon ékített versek formájában dúsan nyújtja mindazt, amit a kellem és a grácziák neki juttattak. Itt már Calderon fittyet hányhat minden technikai agyafúrtságnak. Nincs reá szüksége, annál kevésbé, mert for­dítója, Makai Emil szintén igazi költő volt, amit ismét nem lehet minden fordítóról elmondani, és aki nemcsak megőrizte Calderon verseinek fényét, de még növelte, elevenebbé, inger­lőbbé tette azzal a pikantériával, hogy a fordítást egy kissé az irónia hangnemére tette át. Meggyászolt és el nem feledett barátunk utolsó műve volt ez a fordítás, amely brilliáns, mint minden, amit ő látott el rímekkel és ha volt valami, ami e kaczogó vidámságú, invencziózus elmésségű versek örömét apasztotta, úgy a gondolat, hogy utána következett a húr oly hamar való elszakadása. A szereplők általában szépen és mértékkel kiéreztetve mondták a verseket, néhányan — mint Alszeghy Irma, Császár, Gabányi — többet is tettek, a leg­A Magyar Jelzálog­ Hitelbank most teszi közzé mérlegét ez év első feléről a következőkben: Bevételek: Áthozott nyereség 1902. évről 763.961 korona 51 fillér, a múlt évi 721.472 korona 89 fillérrel szemben. Jutalékok és egyéb jövedelmek a jelzálog- és községi kölcsön­­üzletből stb. 1,768.198 korona 14 fillér. Kamatjövedelem 1,811.744 korona 58 fillér. Összesen: 4,843.904 korona 23 fillér. Kiadások : Igazgatási és kezelési összes költségek 428.323 korona 25 fillér. Adók és illetékek 315.741 korona 23 fillér. A felügyelő­bizottság illetménye 9.538 korona 76 fillér. Összesen : 753.603 korona 24 fillér. Tiszta jövedelem : az 1902. évről áthozott nyereséggel együtt 3,590.300 korona 99 fillér a múlt évi 3,440.503 korona 07 fillérrel szemben. A fent kitüntetett tiszta nyereség-összegben nem foglaltatik az 1902. évi magyar konverziónál elért nyereség. A bank tárczájá­­ban levő értékpapírok a beszerzési áron, a saját záloglevelek és községi kötelezők lényegesen az önköltségi ár alatt, a teljes érték­­készlet összesen egy millió koronát meghaladó összeggel van a június 30-iki árfolyamérték alatt számításba véve. HETI POSTA. Budapest. V. Viktor. Száz arany minden esetre szép pénz egy rossz versért. Pedig a mutatvány után ítélve az a legrosszabbak közül való, amelyet valaha lapos prózai elme kieszelt. Különben, ha a társaság magát blamirozza, nekünk ahhoz semmi közünk. Ne jöjj közelembe. Ezt a hangulatot nem ismerjük, nem ért­jük, nem is hiszünk benne. A szertelenség mindig ellensége a szép­nek és a szép sohasem szertelen. Tudakozó. A Paternidad megjelent magyar fordításban és kapható a Népszava kiadóhivatalában. W. Médi: Az írása oly fiatal és a gondolatai oly vének. Melyik az igazi ? Egyhangúság. Az anthitesis szép, kár, hogy a verselése oly gyenge. Ha ki tudjuk simítani, akkor jöhet. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : KISS JÓZSEF. Budapest, 1903. Az Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-társulat betűivel.

Next