A Hét, 1904. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)
1904-11-20 / 47. szám
754 még azon a műterem képén is, ahol egy meztelen modell igazít be egy állásba egy piktor. Tessék itt jól megfigyelni, hogy a hús puha, vörös színeit milyen inkarnátusan festői vonal fogja össze. Nem a kontúr ez, amely a test formáit egyszerűen határolja, hanem az a vonal, amely elbuvik a hátrahajló felső test színei mögé, szinte azt mondhatnám, hogy a felső testnél valőrben marad ez a vonal is, az előreszökő lábszár közül pedig egyszeriben előbukkan és svungosan fut körül a nyugvó formákon, egyetlen lendületével kihozva plasztikát, puhaságot, az ülő helyzet következtében beálló deformálódásokat, egy szóval mindent, amit a piktor a dolgok festői megjelenésében lényegesnek tart. Mednyánszkynak egy aranyszínben ragyogó alkonyata van a tárlaton. Aranyszínű vízbe egy erdős, kopasz fákkal benőtt hegyfok szökik bele. A fák törzsei barna árnyékban oszlanak fel, kuszátt ágaik pedig túlnőnek a hegy gerinczén és az opálosan ragyogó esti égre, finom, leheletszerű csipkét rajzolnak. Imádásszerű áhitat van ezen a képen, az a festői gyönyörűség, amely Mednyánszkyt munkára hajtja és amely a legnagyobb művészek legnagyobb erénye. Mozgalmas arczképcsoportot hozott a tárlatra Glatz Oszkár, de a leleményesen összekomponált képnél mégis többek érnek a hozzá készült stúdiumok, amelyeken egyegy alak lapidáris egyszerűséggel, két, három lényeges tónussal és egészen modern rajzérzéssel van beállítva. Katona Nándor megint előrerukkolt egy nagy lépéssel. Most a hideg téli levegőben frissült fel művészete és a téli alkonyatok, a havas erdő csöndes, intim melankóliája tölti meg képeit. Nagy Sándor, a dekoratív vonal legnagyobb magyar művésze, ezt a csudálatosan változatos, kígyózó, apró foltok közé tagolódó, majd ismét erőteljesen összetömörülő vonalat kissé zavaros, szimbolikus vonatkozású témákra pazarolja. Kettős arczképe a legszebb, mert ezen mentes a direkt filozofálástól és Rousseauval kevert Tolsztojizmusra hajlandó érzései, a világmegváltó szűziesség és preraffaelita áhitat a gyöngéd vonalak puritán tisztaságú, szimbolizmustól mentes nyelven fejeződnek ki. És itt a legelsők között kell beszélni Tornyai Jánosról akinek a képein a Munkácsy erejével szólalnak meg a színek, s egészen sajátos, széles, energikus csíkokban, borongó, monumentális foltokban kerülnek a vászonra. Különösen kis interieurje az első teremben, az erőteljes szürke és zöld tónusoknak ez a komoly és mégis derült, fiatalos melódiája sok jó dolog közül is impozánsan kihallatszik. Kacziány Ödön, a fiatal Berkes és Mihalik hoztak még kedves meglepetéseket, azután Mannheimer, akinek talán legjobb képét, azt a pirosruhás olasz leányt látjuk viszont ezen a tárlaton. Az arczképfestők között Szenes Fülöp biztosan rajzolt, eleven női portréi mellett Vajda Zsigmond hatalmas erősödésről beszélő finom, gracziózus, intim dolgokkal szerepel. És tanúi lehetünk itt egy gyönyörű találkozásnak, mikor egy nagy piktor a modeljében annyi pszichológiai érdekességet talál, hogy érdemesnek látja a legmelegebb kutatást és fölizgatott alkotó kedvétől egyszeriben fölébrednek összes nagy kvalitásai. László Fülöpről van szó, akinek szinte aka prima a vászonra érzett Kiss József portréja hosszabb idő óta megint olyan valami, ami méltó a László talentumához. A grafikus szobában Reinhardt Károly nagy, eredeti litográfiája, erősen rajzolt alakjaival, mozgalmas kompozícziójával, a karakterisztikus dolgok meglátásával és a grafikától, a kő stílusától a festőiség felé hajló sokszínűségével és tónusosságával ébreszti fel a figyelmet. Ez a »Jákob halála«, mint nagyon sikerült első kísérlete a grafikában ennek a fiatal piktornak, olcsóságánál fogva is arra van predesztinálva, hogy kiszorítson sok olajnyomatot a lakások falairól és bevigye oda a művészet meleg hangulatát. Szobrászaink között föltétlenül Teles, Kallós és Ligeti vezetnek. Teles egy hatalmas síkokból megépített büsztöt állított ki, a Barabás Miklós mellszobrát, amely puritán plasztikával, a dekoratív, a festői fényjátékra utazó felületeltagolások kerülésével, egyszerű, szinte egy mozdulatra kibontott formákkal konstruálja meg ezt a lelkes alakot. Kallós a Kozma Sándor síremlékéről való hatalmas ülő alakot állított ki. Nagyszerű nyugalommal, az erő nyugalmával lendülő kontúr fogja össze a masszív formákat és a fej mélységes nézésében emberfeletti komolyság, a törvény és a jogrend megingathatatlansága fejeződik ki. Márkus Géza portréja egy baráti szeretettel és delikát finomsággal megérzett apróság. Ligeti egyre jobban érti a márványt és egymásba omló, simulékony formákat tud kiválasztani ebből a pompás matériából. Markus, Tóth István és Barcza Lajos produkáltak még a szobrászok közül olyan dolgokat, amelyek előtt meg kell állani mindenkinek. Füredi Richard egy érdekes gondolatot rontott el azáltal, hogy elvétette a matériát. Ezt a fejet sziklából kell kifaragni és mindenesetre több mélységgel megérezni, akkor lehet a mindenek fölé emelkedő magasság hatása benne, így gipszből és ilyen üres arczcal ez a dolog a Gellért-szobor mesterséges szikláira emlékeztet. Beck Ö. Fülöp egy dekorativ érzéssel megcsinált vázában az ónban rejlő hatásokat keresi és ebből a finom, szüke anyagból pompásan megrajzolt, élletteljes és tisztán szobrászi féldomborműveket érez ki. Még Vedres Márkról konstatáljuk szívesen, hogy sokat tanult Firenzében és ha meg tud szabadulni a nagy környezet hatásától, ezzel a tudással mindenféle szép dolgot csinálhat. Akikről pedig hallgat ez a kis krónika, azok most nem produkáltak semmi olyat, amiről okvetlenül beszélni kellene. De a következő kiállításon talán éppen ők lesznek előtérben. Elvégre hova lennénk, ha minden művész, minden öt perezben egy remekművet tudni kirázni a kabátja ujjából? Marco: A bécsi fényképészeti egyesület kiállítása csak az imént zárult be és a sajtó Európa-szerte ritka egyértelműséggel konstatálja a kiállítás nagy sikerét. Érmeket és okleveleket nem osztogattak ugyan ezen a kiállításon, de nagyon megválogatták a kiállított képeket és a meghívás és befogadás már magában is kitüntetésszámba ment. A magyar fényképészek közül egyedül Uher Ödön kir. udvari fényképész vett részt a kiállításban és nagy elismerést szerzett a magyar munkának és a magyar névnek. Uher Ödön egy sorozat szépiaplatin-arczképtanulmányt állított ki, melyek művészi tökélyük, az elrendezés ízléses volta és a fény és árnyék hatásos elosztása folytán mintaszerűeknek mondhatók. A szakirodalom ezekről a szépia-platin-képekről, melyek előállítására köztudomás szerint, minden fényképészeti módszerek közt a legbonyodalmasabb, a leghízelgőbben nyilatkozott és a bécsi kiállítás fénypontjának deklarálta azokat. Látogatása alkalmával ő felséges király is különös figyelemmel nézte e képeket és Uher Ödönt a legnyájasabb elismeréssel tüntette ki. A kiállítás látogatói szintén nagy mértékben érdeklődtek e fényképek iránt és a magyar fotográfusok méltán büszkék lehetnek társukra, aki őket és művészetüket oly kiváló módon képviselte. Az anyák büszkesége a szép és egészséges gyermek, hogy ez elérhető legyen, igyéli a gyermek a hidegebb évszakban állandóan Zoltán-féle csukamájolajat. Tápereje nagy, szaga, ize nincs és könnyen emészthető. Üvegje 2 k. a készitő Zoltán B. gyógytárában Bpest. Női fehérneműek divatos, szolid kivitelben, mérsékelt szabott árak. Kunz József és Társa, Budapest, V., Deák tér 1. Menyasszonyi kelengyék állandóan megtekinthetők.