A Hét, 1904. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)

1904-11-20 / 47. szám

754 még azon a műterem képén is, ahol egy meztelen modell igazít be egy állásba egy piktor. Tessék itt jól megfigyelni, hogy a hús puha, vörös színeit milyen inkarnátusan festői vonal fogja össze. Nem a kontúr ez, amely a test formáit egyszerűen határolja, hanem az a vonal, amely elbuvik a hátrahajló felső test színei mögé, szinte azt mondhatnám, hogy a felső testnél valőrben marad ez a vonal is, az előreszökő lábszár közül pedig egyszeriben előbukkan és svungosan fut körül a nyugvó formákon, egyetlen lendü­letével kihozva plasztikát, puhaságot, az ülő helyzet követ­keztében beálló deformálódásokat, egy szóval mindent, amit a piktor a dolgok festői megjelenésében lényeges­nek tart. Mednyánszkynak egy aranyszínben ragyogó alko­nyata van a tárlaton. Aranyszínű vízbe egy erdős, kopasz fákkal benőtt hegyfok szökik bele. A fák törzsei barna árnyékban oszlanak fel, kuszátt ágaik pedig túlnőnek a hegy gerinczén és az opálosan ragyogó esti égre, finom, leheletszerű csipkét rajzolnak. Imádásszerű áhitat van ezen a képen, az a festői gyönyörűség, amely Mednyánszkyt munkára hajtja és amely a legnagyobb művészek leg­nagyobb erénye. Mozgalmas arczképcsoportot hozott a tárlatra Glatz Oszkár, de a leleményesen összekomponált képnél mégis többek érnek a hozzá készült stúdiumok, amelyeken egy­­egy alak lapidáris egyszerűséggel, két, három lényeges tónussal és egészen modern rajzérzéssel van beállítva. Katona Nándor megint előrerukkolt egy nagy lépéssel. Most a hideg téli levegőben frissült fel művészete és a téli alkonyatok, a havas erdő csöndes, intim melankóliája tölti meg képeit. Nagy Sándor, a dekoratív vonal leg­nagyobb magyar művésze, ezt a csudálatosan változatos, kígyózó, apró foltok közé tagolódó, majd ismét erőteljesen összetömörülő vonalat kissé zavaros, szimbolikus vonat­kozású témákra pazarolja. Kettős arczképe a legszebb, mert ezen mentes a direkt filozofálástól és Rousseauval kevert Tolsztojizmusra hajlandó érzései, a világmegváltó szűziesség és preraffaelita áhitat a gyöngéd vonalak puritán tisztaságú, szimbolizmustól mentes nyelven fejeződnek ki. És itt a legelsők között kell beszélni Tornyai Jánosról akinek a képein a Munkácsy erejével szólalnak meg a színek, s egészen sajátos, széles, energikus csíkokban, borongó, monumentális foltokban kerülnek a vászonra. Különösen kis interieurje az első teremben, az erőteljes szürke és zöld tónusoknak ez a komoly és mégis derült, fiatalos melódiája sok jó dolog közül is impozánsan kihal­­latszik. Kacziány Ödön, a fiatal Berkes és Mihalik hoztak még kedves meglepetéseket, azután Mannheimer, akinek talán legjobb képét, azt a pirosruhás olasz leányt látjuk viszont ezen­ a tárlaton. Az arczképfestők között Szenes Fülöp biztosan raj­zolt, eleven női portréi mellett Vajda Zsigmond hatalmas erősödésről beszélő finom, gracziózus, intim dolgokkal szerepel. És tanúi lehetünk itt egy gyönyörű találkozás­nak, mikor egy nagy piktor a modeljében annyi pszicho­­lógiai érdekességet talál, hogy érdemesnek látja a legmelegebb kutatást és fölizgatott alkotó kedvétől egyszeriben fölébred­nek összes nagy kvalitásai. László Fü­löpről van szó, akinek szinte ak­a prima a vászonra érzett Kiss József portréja hosszabb idő óta megint olyan valami, ami méltó a László talentumához. A grafikus szobában Reinhardt Károly nagy, eredeti litográfiája, erősen rajzolt alakjaival, mozgalmas kompo­­zícziójával, a karakterisztikus dolgok meglátásával és a grafikától, a kő stílusától a festőiség felé hajló sokszínű­ségével és tónusosságával ébreszti fel a figyelmet. Ez a »Jákob halála«, mint nagyon sikerült első kísérlete a grafikában ennek a fiatal piktornak, olcsóságánál fogva is arra van predesztinálva, hogy kiszorítson sok olajnyomatot a lakások falairól és bevigye oda a művészet meleg han­gulatát. Szobrászaink között föltétlenül Teles, Kallós és Ligeti vezetnek. Teles egy hatalmas síkokból megépített büsztöt állított ki, a Barabás Miklós mellszobrát, amely puritán plasztikával, a dekoratív, a festői fényjátékra utazó felület­­eltagolások kerülésével, egyszerű, szinte egy mozdulatra kibontott formákkal konstruálja meg ezt a lelkes alakot. Kallós a Kozma Sándor síremlékéről való hatalmas ülő alakot állított ki. Nagyszerű nyugalommal, az erő nyu­galmával lendülő kontúr fogja össze a masszív formákat és a fej mélységes nézésében emberfeletti komolyság, a törvény és a jogrend megingathatatlansága fejeződik ki. Márkus Géza portréja egy baráti szeretettel és delikát finomsággal megérzett apróság. Ligeti egyre jobban érti a márványt és egymásba omló, simulékony formákat tud kiválasztani ebből a pompás matériából. Markus, Tóth István és Barcza Lajos produkáltak még a szobrászok közül olyan dolgokat, amelyek előtt meg kell állani min­denkinek. Füredi Richard egy érdekes gondolatot rontott el azáltal, hogy elvétette a matériát. Ezt a fejet sziklából kell kifaragni és mindenesetre több mélységgel meg­érezni, akkor lehet a mindenek fölé emelkedő magasság hatása benne, így gipszből és ilyen üres arczc­al ez a dolog a Gellért-szobor mesterséges szikláira emlékeztet. Beck Ö. Fülöp egy dekorativ érzéssel megcsinált vázában az ónban rejlő hatásokat keresi és ebből a finom, szü­ke anyagból pompásan megrajzolt, élletteljes és tisztán szobrászi féldomborműveket érez ki. Még Vedres Márkról konstatáljuk szívesen, hogy sokat tanult Firenzében és ha meg tud szabadulni a nagy környezet hatásától, ezzel a tudással mindenféle szép dolgot csinálhat. Akikről pedig hallgat ez a kis krónika, azok most nem produkáltak semmi olyat, amiről okvetlenül beszélni kellene. De a követ­kező kiállításon talán éppen ők lesznek előtérben. Elvégre hova lennénk, ha minden művész, minden öt perezben egy remekművet tudni kirázni a kabátja ujjából? Marco: A bécsi fényképészeti egyesület kiállítása csak az imént zárult be és a sajtó Európa-szerte ritka egyértelműséggel konstatálja a kiállítás nagy sikerét. Érmeket és okleveleket nem osztogattak ugyan ezen a kiállításon, de nagyon meg­válogatták a kiállított képeket és a meghívás és befogadás már magában is kitüntetésszámba ment. A magyar fényké­pészek közül egyedül Uher Ödön kir. udvari fényképész vett részt a kiállításban és nagy elismerést szerzett a magyar mun­kának és a magyar névnek. Uher Ödön egy sorozat szépia­­platin-arczképtanulmányt állított ki, melyek művészi tökélyük, az elrendezés ízléses volta és a fény és árnyék hatásos elosz­tása folytán mintaszerűeknek mondhatók. A szakirodalom ezekről a szépia-platin-képekről, melyek előállítására köztudomás szerint, minden fényképészeti módszerek közt a legbonyodalmasabb, a leghízelgőbben nyilatkozott és a bécsi kiállítás fénypontjának deklarálta azokat. Látogatása alkalmával ő felsége­s király is különös figyelemmel nézte e képeket és Uher Ödönt a leg­nyájasabb elismeréssel tüntette ki. A kiállítás látogatói szintén nagy mértékben érdeklődtek e fényképek iránt és a magyar fotográfusok méltán büszkék lehetnek társukra, aki őket és művészetüket oly kiváló módon képviselte. Az anyák büszkesége a szép és egészséges gyermek, hogy ez elérhető legyen, igyéli a gyermek a hidegebb évszakban állandóan Zoltán-féle csukamájolajat. Tápereje nagy, szaga, ize nincs és könnyen emészthető. Üvegje 2 k. a készitő Zoltán B. gyógytárában Bpest. Női fehérneműek divatos, szolid kivitelben, mérsékelt szabott árak. Kunz József és Társa, Budapest, V., Deák­ tér 1. Menyasszonyi kelengyék állandóan megtekinthetők.

Next