A Hét, 1906. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1906-12-16 / 50. szám
Férfi sorsa a nő. Irta: MIKSZÁTH KÁLMÁN. Inter arma silent musae. A márczius tizenötödikét követő mozgalmak igénybe vették az Életképek írói csoportját, a nemzetőrség szervezése, fölfegyverezése sok utánjárást igényelt, amiben Jókai élénk részt vett. A föllelkesített nép nap-nap után a Nemzeti Múzeum elé gyülekezett, azt folyton ébren kellett tartani beszédekkel. Mert ha egyszer a lelkesedés elalszik, azt nem lehet többé fölkelteni. Annak a táplálékáról folytonosan gondoskodni kell a szakácsoknak. A tápláléka pedig egy kevés tenni való és lehetőleg sok várni való. Ebben kellett segédkezniük az Íróknak. Csendes irodalmi foglalkozásra, novellák, regények komponálására, és megírására nem jutott idő. Furcsán fog kinézni az idén a karácsonyi könyvpiac. Az Életképeken hamar észrevehető a hanyatlás. A munkatársak nem dolgoznak, úgyszólván maga kénytelen megírni az egész lapot, azt is sebesen, mert meg kell jelennie a gyűléseken ; végre is szónokolni nagyobb élvezet az írásnál, mert itt a szellemi aprópénzt rögtön beváltja a nép éljenekre, holott az irodalmi nagy bankóért is csak nagysokára csöppen innen-onnan egy kis elismerés. A haza ügyein kívül a szerkesztőnek még más dolga is van. Gyakran látni őt beosonni a Hatvaniutcza egyik házába, ahol egy nagyon szép nő lakik. Abba a házba jönnek-mennek mások is, de ez az egy gyanússá teszi magát azzal, hogy óvatosan, félénken körülnéz előbb az utczán, nem látják-e ? Az Életképeket pedig teleírják ezalatt a »Közli Jánosok«, a vidéki levelezők és a zöldségtermesztő legifjabb generáczió. Gazdával kezdődik a lap veszte. Mindenki hanyag, ha a gazda az. A korrektor bent hagyja a legszarvasabb hibákat, csak az ypsilonokat törli ki, mert jó hazafi és mert már az első számban eltörölte az Életképek az összes nemességeket, kijelentvén az újdonságok rovata élén, minélfogva most már Zichyt Zicsinek írja, Dessewffyi Dezsőfinek. De ha a belső tartalomban talán vesztett a lap, az április 30-iki szám kellemes meglepetést hozott a közönségnek. A lap homlokán együtt jelent meg a két leghangzatosabb név : Felelős szerkesztők : Petőfi és Jókai. »Lapunk minden számában leend Petőfitől költemény, — jelezte a lap — ki ezentúl kizárólag csak az Életképekbe fog dolgozni.« Petőfi közreműködése csak abból állott, hogy verseket irt az Életképekbe s ezért 100 forint havi fizetést kapott. Egyéb szerkesztési gond maradt a Jókai vállán. Petőfi neve azonban nem hozott szerencsét a lapnak. Pedig már akkor Petőfi oly népszerű volt, hogy Pozsonyban a diéta, Bécsben az udvar is félni kezdett tőle és mikor márczius vége felé az a hirkacsa kelt szárnyra, hogy harminczezer ember élén áll a Rákoson, mind a két helyen elhitték és meghökkentek. Csakhogy a Petőfi népszerűsége éppen azokra a körökre terjedt, melyek nem szoktak lapra előfizetni. A komolyabb körökben országháborítónak tartották. A vitézlő és tekintetes urak előtt, amit csodálni nem igen lehet, az ő nézetei nem hogy akkor, de még ma is túl radikálisak volnának. Szóval a lap nem hogy emelkedett volna, de hanyatlott. Márcziusban még ezerötszáz előfizetője volt, az áprilisi évnegyedben, mikor Petőfi neve került a lapra, elmaradt ötszáz (ami nagy pénzveszteséget jelentett). Az augusztusi évnegyedben az ezerből megint elmaradt hatszáz és beállt a deficit. Jókai Petőfi demagóg izi, a nemességet gúnyoló verseit és durva kifejezéseit okolta, mint amelyektől visszariadtak a Horváth Lázár limonádés irályához szokott úri olvasók. Hiszen az is hozzájárult, de leginkább a laza szerkesztés és az a körülmény buktatta meg az Életképeket, hogy nem hozott divatképeket. Az asszonyok pedig ezt megkövetelték, mert a többi szépirodalmi lapok mindnyájan gondot fordítottak erre s többnyire színes képeket hoztak, vegyesen párisi és bécsi divatokat. Jókai igen fájlalta, hogy a lap igy tönkrement, sőt adósságokba is keveredett. Petőfit boszantotta, hogy Jókai őt okolja s Orestes-Pyladesi viszonyuk apránkint lazulni kezdett. Egy apró összezördülés miatt Jókai már pünkösdkor ott hagyta a dohány-utczai lakást, hol annyi kedves estét töltöttek együtt. Az eset elég mulatságos, de egy kicsit gyerekes. Az olasz katonák pünkösd hétfőjén este fellázadtak a Károly-kaszárnyában. Nagy mozgalom volt az utczákon. Jókai hazajött a nemzetőri kardjáért. Petőfi, aki már ágyban feküdt, kikiáltott neki, kérdezte , mi történt. Petőfiné azonban kisietett a konyhába s kérte Jókait, hogy a férjét ne vigye magával, mire Jókai szó nélkül távozott s magával vitte a ház egyetlen kapukulcsát, kívülről zárva be a kapuajtót. Petőfi sejtett valamit, még az ablakból is kiáltozott utána, de Jókai úgy tett, mintha nem hallaná. Képzelhetni haragját, midőn az utczákon lótó-futó tömegektől értesült a történtekről, de a házból ki nem mehetett. Dühöngött, tombolt, mint egy kalitkába zárt oroszlán s másnap a kis tréfát, mely különben lovagi szolgálat is volt »Juliskának«, oly mértéken felüli ingerültséggel tette szóvá, hogy Jókai sértődve rögtön áthurczolkodott onnan a Hatvaniutczának abba a házába, ahol Laborfalvi Róza lakott a Nemzeti Kaszinó tőszomszédságában. Nagyobb szakadás nem történt : haragját megbánta Petőfi. Kezet nyújtott, mosolygós képpel, egykét nap múlva, »Marczikám«-nak szólította Jókait, mire a barátság ismét össze volt enyvezve, de talán már mégsem volt oly erős, mint azelőtt. Az elhurczolkodás egy kis pletykára is adott okot. A márczius tizenötödiki kokárda meg az új lakás, meg a szép Róza. Hm. Ebből lehetett kombinálni. Faragtak is rá elég pajzán czélzást a Pilvaxban, ami ellen persze Jókai pirulva szabadkozott. Egyébként se vették komolyan a pletykát, csak éppen a trécselés kedvéért szülemlett. A szende Jókai nem úgy festett, mint aki egy színésznő hálójában megakad. Circe jól felkösse a szoknyáját. Minden azt mutatta, ha valaha nősül is, egy falusi liliomot fog elvenni, aki zsoltárokat énekel és sírva fakad a novellák hőseinek sorsán. S másrészt a szép Róza se azokból a naiv libácska színésznőkből való, akik egy fócskát szeretnek meg, mert abból a tintatartóból nem igen kerülnek ki brilliánsok és smaragdok. Esd bohóság ! Ha Rózának szerető kell, választ magának egyet a mágnások közül. Okos leány, aki már keresztülment az élet iskoláján és tudja a leczkéjét, meg az egyszeregyet. Ha kaczérkodik is egy kicsit a szép Jókaival, hát ez csak arra való, hogy egy kis melegebb kritikát csaljon ki a pennájából. De a pletyka, úgy látszik, mégis mélyebb alappal bírt. Degrének egy bizalmas órában egy házi sapkát mutatott Jókai, amit Laborfalvi Róza horgolt neki a márcziusi nagy nap emlékéül. Sőt hovatovább egyéb jelek is mutatkoztak, hogy »a gyerek jól tölti üres óráit«. Hanem isten az se nagy baj. Juventus ventus. Ezen is át kell esni, mint a fogzáson, a vörhenyen és a tengeri betegségen. A darabkrás voltaképpen azon kezdődik, hogy az ember megszeret egy színésznőt és ír neki szerepet. Irigyelték, de nem sajnálták. Maga Petőfi is hamiskásan mosolygott, mikor Jókai el-eltűnt a társaságból különböző ürügyek alatt. 823