A Hét, 1908. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1908-12-06 / 49. szám

XIX. évfolyam. 1908. 49/987. szám. HEG JELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési feltételek: Egész évre ... ... kor. 20.— Félévre ... ... ...... » 10.— Negyedévre ... » 5.— Egyes szám ára 40 fillér. А НЕТ POLITIKAI ÉS IRODALMI SZEMLE. Szerkeszti KISS JÓZSEF. — Budapest, deczember hó 6. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VIII., Népszínház-utcza 22. sz Telefonszám : 61 —38. Hirdetések felvétele ugyanott. Krónika. A huszonnégy néppárti képviselő támadásán meg­lepődött az ország. Hát ilyen az a felekezeti béke, melylyel minduntalan kérkedik a hagyományos magyar liberalizmus ? Az ország ugyanis beleerőszakolta magát abba az illúzióba, hogy itt elpusztíthatatlanul virágzik a liberalizmus fája. Ebben az illúzióban élni nagyon kényelmes és kellemes volt. Nagyhírű politikusok, csupa kipróbált bajnokai a szabadelvűségnek ringattak bele ebbe az álomba s hogy álmunk egészen zavartalan legyen, bájos melódiákat dúdoltak a liberalizmusról, valahányszor egy-egy reakcziós hangtól felriadtunk. És a daltól, meg a pávatollas legyezők kellemes szellő­jétől újra elszunyókáltunk. Azonban a néppárti dörge­delem ez egyszer kíméletlenül vágott bele az ideg­­rendszerünkbe. Rongyokra tépte az illúziót s odaállított a kényszerhelyzet elé, hogy készüljünk a hadakozásra. És ebből a szempontból még talán örülünk is annak, hogy a néppárti képviselők felhívása brutális volt, mint a sváb rezesbandák vasárnapi konc­ertje. Eddig alattomosan dolgoztak, most nyíltan szembeszálltak a liberalizmus intézményeivel. Alattomosságuk, csöndes aknamunkájuk jó volt a kényelemszeretőknek arra, hogy lerázhatták magukról a harczi kötelességet. Nem volt látható ellenség, tehát ki lehetett térni a harcz elől azzal a kifogással, hogy bolond ember küzd olyas­valami ellen, ami nincs. A liberalizmusnak éppen az volt a veszedelme, hogy hitt a szabadelvűség trouba­­dourjainak. Hitt a békében s nem fegyverkezett. A reak­­c­ió ezalatt nyugodtan szervezkedett s a mostani nyil­vános fellépése, bátor hadüzenete arra vall, hogy a fegyverkezésben annyira előrehaladottnak hiszi magát, hogy nem kell tartania az ellenfél felébredésétől sem. Hangosan csörtetheti kardját, hadd ébredezzenek az alvók. Mi a troubadourok szerenádját károsabbnak tartot­tuk, mint a reakc­ió testőreinek harczi kiáltását. És józan mérlegelés után állítjuk, hogy a testőrök jóvá teszik, amit a troubadourok elrontottak. Mert a felvilá­gosodásnak sohasem volt kedvezőbb alkalma az össze­ütközésre, mint éppen most. Magyarország széles nép­rétegei nyakig ülnek a nyomorúságban s kérdés, hogy az éhező milliók hogyan döntenek, ha ilyen alternatíva elé állítják : a reakczió csak a túlvilágot parczellázza fel, de a liberalizmus odaadja a túlvilág mellé az egy­házi termőföldet is az éhező gyomornak. Az embernek lehetnek kétségei a nagy tömegek felvilágosodottsága felől, de annyi ítélőképessége talán van az utolsó analfabétának is, hogy szemét inkább veti a közeli földre, mint a messzeeső mennyei birodalomra. Gondolják meg tehát a néppárt urai, hogy tanácsos-e forradalmat kezdeni azoknak, akiknek ennyi a félteni való porczellánjuk. * Prágában még sokáig üthették volna a német diákokat, anélkül, hogy kihirdették volna a statáriu­mot. De megszólalt a német kormány félhivatalosa, a Norddeutsche Allgemeine Zeitung és Csehország hóhérja deczember 2-án bevonult Prágába. A német félhivatalos csak éppen hogy érintette a német diáküldözést abban a jubileumi czikkben, melyet Ferencz József czímére küldött s az osztrák kormány halaszthatatlannak találta, hogy radikális eszközökkel siessen a prágai zavargások elfojtására. Ebből a momentumból a maga egész sötét­ségével ötlik szemünkbe az osztrák nemzetiségi prob­léma rettentő kilátástalansága. Ezt a problémát Ausztria sohase fogja a maga kedvére megoldani, legalább addig nem, míg az európai konstelláczióban gyökeres változások nem állanak be. A német kérdést Berlinből igazgatják s ha Innsbruckban vagy Triesztben véresre vernek egypár olasz diákot, félj­aj dúl Róma. S mert Ausztria-Magyarország mostanában rá van utalva Német- és Olaszország szövetségére, az osztrák nemzetiségi kérdés is csak ennek a két hatalomnak jóváhagyásával rendezhető. És, úgy látszik, hogy a két szövetséges nagyhatalom alaposan kihasználja a mi kínos helyzetünket, melybe külpolitikánk juttatott. Az annexió nemhogy megerősített volna, de egyenesen kiszolgáltatott Német- és Olaszországnak. Ma ott tar­tunk, hogy Ausztriának meg kell hajolni a két szövet­séges állam akarata előtt, ha kudarcznak nem akarja kitenni azt a politikát, melyet pár héttel ezelőtt annyi önérzettel tálalt fel Európának. És látva ezeket a poli­tikai elváltozásokat, azt kell kérdeznünk, hogy nem válnék-e inkább a monarchia hasznára, ha olyan poli­tikára adná magát, mely jobban garantálná a szövet­séges hatalmakkal szemben való függetlenségét ? Ez a kérdés nagyon közelről érinti Magyarországot, mely egy független Ausztriát akar maga mellett látni s nem olyan államot, melynek gyöngéit más népek a maguk javára s a mi kárunkra kiaknázhatják. Ma csak

Next