A Hét, 1915. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1915-11-21 / 47. szám

INNEN-ONNAN. Ц Új titkos tanácsosok. Kilencz államtitkár lett titkos tanácsos, — a hivatalnok-hegyláncz legmagasabb csúcsain aránylik a királyi hegy sugara. Bartóky József, Kazy József, Karátson Lajos, Tőry Gusztáv, Némethy Károly, Vértesy Géza, Jeszenszky Sándor, Ottlik Iván, Papp Elek, — mind régi ragyogó munkásai a köznek, s ha a magyar állam felhőkarczolója diadalmas rendületlenségben áll a világviharban, az nem kis részben annak az évtizedes nemes hivatalnoki munkának is érdeme, amely az ő pályájukon termelődött. Mind más téren munkáltak, — más kormánykeréknél — de mind ugyanazzal az energiával, konczepcziózussággal, lelkességgel, — külön-külön csupa pompás teremtő magyar érték, együtt mintegy a közhivatali nemzeti munka ragyogó, puritán szenátusa. A lódító olasz. Valamelyik olasz katona szenzácziósat hazudott. Azt a hírt terjesztette társai között, hogy elfogott egy osztrák tábornokot, Lasszóval. Mikor meglátta a tábornokot fenn a hegyen, nem habozott sokáig, hanem feldobta a lasszót és a főtiszt nyakába penderítette. Az olasz Háry János ezért a hazugságért hadbíróság elé került. Az ítélet nem jutott nyilvánosságra, de valószínű, hogy nem ismert kegyelmet. Mert a hadvezetőség nem tűrheti, hogy egy közönséges közlegény úgy hazudjék, mintha tábornok lenne. Az olaszoknál csak a tábornokoknak van megengedve, hogy úgy hazudjanak, mint egy közlegény. Cadorna nem tűr közlegényi hazudozásokat. A hadijelentésekbe kerülő s a tényekkel élénk tüzérségi harczban álló tényállítások mind tábornoki csikót viselnek. Még az kellene, hogy a legénységnek se lehessen hinni !* * * – Hideg fogadtatás. A hannoveri színház primadonnája két hétig nem ment előadásra. Azt írta be a direktorának, hogy megfázott, mert nem volt fűtve a színház. Ha az igazgatónak jogában áll nem fűteni, akkor neki joga van a hideg deszkákon szerzett influenzát ágyban gyógyittatni. Az igazgató dühbe gurult és felbontottnak jelentette ki a kisasszony szerződését. A perpatvar bíróság elé került és a bíróság a primadonnának adott igazat. Igenis, mondotta, a művésznő az igazgató takarékossága folytán betegedett meg, viselje tehát az összes káros következményeket. Ez világos, mint a sugólyuk. Amiben benfoglaltatik az a nagy igazság is, hogy csak a publikumnak szabad színészeit hidegen fogadni. * * * * Nátha. A hős meghűlt és eltüsszentette magát. Kedves egészségére ! mennydörögtek a túlsó frontról a mi géppuskáink és nehéz ágyúink. Kedves egészségére ! De a gyöngeszervezetű, madárhúsú D’Annunzio nem érte be ezzel a jókívánsággal, hanem sietett maródit jelenteni. Szivettépő búcsúzás után odahagyta a csatateret, s igyekezett golyómentes éra alá. A mi géppuskáink hiába tapsolták a szerzőt, csak nem akart megjelenni a másvilágot jelentő fedezékdeszkák előtt. Már ő olyan szerény. Egy cseppet sem hivalkodó. Más talán kiállott volna az árok szélére, hogy egy napóleoni mozdulattal bókot vágjon a füstölgő hegyek felé. De ő nem tette. Elég nem szép az idők szelétől, hogy ily túlságosan megcsapta a legkiválóbb háborús költőt. A történelmi idők leheletében lehetne annyi gyöngédség, hogy ne fújt volna olyan hevesen D’Annunzio úr torkára. Bár mi nem attól féltjük, hogy a történelem a torkára fagy, hanem inkább attól, hogy a torkára forr. A boldogság és az ing. Sebesülten került a bersagliere fogságunkba. Gyöngéden vonatra tették s elszállították az innsbrucki hadikórházba. A doktor az ágya mellé állott, hogy sebét fertőtlenítse, s az esetleg szükségessé váló operácziót előkészítse. A sebesültről lehúzták a kabátot, a mellényt, már csak az inge következett. Lehúzták az ingét is. Még mindig maradt alatta ing. Lehúzták ezt is. Egy harmadik következett. A harmadik után a negyedik, sőt a hatodik után a hetedik volt még lehúzandó. Mert a tálján harczos pont hét inget öltött magára hadbavonulása előtt. Nagyon érzékeny lehet a hideg iránt szegény feje. A meséből tudjuk, hogy az egyszeri boldog embernek nem volt inge. Ha az ing a boldogtalanságot jelenti, akkor a didergő olasz most hétszeresen boldogtalan. Hadkötelezettség részletfizetésre. Anglia soroz. Soroz, de a hadkötelezettséget Anglia csak részletekben meri megállapítani. Mint a beteg, aki óránként egy kávéskanállal hörpint a keserű halálriasztóból, vagy mint a rossz adós, aki lejáratkor a kamatnak is csak a részletét tudja törleszteni. Csak a nőtlenekre állapította most meg a hadkötelezettséget. A nőtlenekre, akik mellett nem sápítoznak vékonyhangú aszszonyok, s akik mellett nem sipákolnak madárhangú gyerekek. A nőtlenek miatt talán nem lesz országos felháborodás. Úgy kell nekik, gondolják a lányok, miért nem nősültek meg ! Ők inkább mehetnek, mint mi, ők szabadok ! kiabálják a nős férfiak. De ezen az alapon az özvegy férfiakat is be kellene sorozni. És minek fogják minősíteni az elvált férjeket, akiknek még folyamatban van a válópörük ? Anglia furcsán soroz. Már a sorozási rendje sem üti meg a mértéket. 673 IRODALOM. Negyven év. — Simon Judit a filmen. — Simon Judit 1875-ben született. Most, 1915-ben pont negyven éves. Azóta már mindenütt járt ez a tágszemű, lázas zsidó nő. Kiskorában csak itthon szerették. A róla szóló verset szavalta az egész ország, kisfiúk és kislányok, akik rajta tanulták meg az új, vibrálóan érdekes magyar nyelvet, műkedvelők és tragikák, a színpad lámpakoszorújában, vagy egy tapslármás dobogón. Később külföldre került. Azóta a hazája széles e világ. Minden nyelven megértették. Németre először Sturm Albert fordította le, aztán Neugebauer László, de van még egy német fordítása, amelyet ismerünk, és bizonyára sok oly német átültetése, amelyet nem ismerünk. A franczia köntöst Conte de Polignac adta rá. Egy alkalommal a bukaresti nemzeti színházban deklamálta, románul, a legnagyobb román színésznő, de népszerű ez a költemény oroszul, szerbül, angolul, zsidó zsargonnyelven és héberül is. Drámát is írtak belőle németül. Költők, írók, esztétikusok, folkloristák, etnográfusok foglalkoztak vele. Kármán Mór tudományos eszközökkel kutatta, honnét került ez a rejtélyes nő a költő képzeletébe ? Bármerre ment azonban, szívesen látták, az emberek relfüggesztették szemüket, mint egy éjből suhanó sötét és fantasztikus vízióra, mint a népmese baljós és igézetes tündérére, aki egyszerű arcán a nagy és emberi tragédiát viseli : az anya tragédiáját.