Hetedhéthatár, 2000 (4. évfolyam, 1-25. szám)

2000-10-20 / 21. szám

2000. október 20. hetedHÉTHATÁR 5 Dr. Romhányiné Nagy Márta A szivárvány színeiben pompázó ország: Guatemala - 8. rész A délutáni sziesztán a maga­ kieső indiá­nok mai élete, szokásai kerültek szóba. Sajnos arra nem volt időnk, hogy Chichi­­castenangóba eljussunk, de Ninitől kaptunk egy szép albumot a guatemalai népvisele­tekről. Nem véletlen, hogy minden úti­könyv foglalkozik a várossal, ahol a nép még mindig őrzi a vallását, s a keresztény­séget csak beillesztették ősi kultuszaik mellé. Arról, hogy a mayuk áldoztak-e em­bereket isteneiknek, megoszlanak a vé­lemények. Manapság már amúgy sem te­hetnék meg, de kopált, gyertyát, virágokat áldoznak isteneiknek, mielőtt a keresztény templomba bemennének. A kicsék a leg­erősebb törzset alkották a maguk közül, és sokszor a szomszédos törzseket megtámad­ták és uralmuk alá hajtották - ma is ők van­nak a legtöbben. A spanyolok elleni harc­ban való alulmaradásuk igen kemény sors­csapás volt az életükben és még ennél is szörnyebb volt a számukra az ezt követő megaláztatás, melynek nyomai ma is fel­lelhetők. Az életben maradt nemesség, ame­lyik a vallásukat és a tudományukat őriz­te, letelepedett ebben a városban és azt „csalánok helyé”-nek nevezte el. A leg­szebb maga települések azonban újabb in­váziónak vannak kitéve: a turizmusnak. A nemesség leszármazottai még „győzik”, ám komorak és barátságtalanok az idege­nekhez, és megpróbálnak mindent elkö­vetni annak érdekében, hogy megőrizhes­sék a hagyományaikat az idegen civilizá­ciók hatásaitól. Behatóan figyelik és pró­bálják befolyásolni a sajnálatos módon széthulló ifjúságot. Ruházatuk hímzés- és szövésmintái mu­tatják származásukat, fejlődésüket, kiván­dorlásukat a peténi esőerdőből a felföldre, hogy itt telepedjenek le a „csalánok helyén”. Sajnos a hagyományok fokozatos elmú­lása a viseletén is látható, pedig a ruházat motívumai, díszítése a szépségen kívül még nagyon fontos információkat rejtett. Például a férfiak nadrágja a nadrágtoldalékon lévő hímzés által felvilágosítást ad viselőjének korával összefüggő társadalmi helyzetéről. Az öregek toldaléka komplikált­­ Nap­motívum és különös virágok és levelek lát­hatók rajta. A középkorúak toldalékén ket­tő, kevésbé művészien megrajzolt Nap van, egymás alatt, jelezve, hogy viselője az idő­sebbeknek alárendeltje. Ha a fiúgyermek már betöltötte a 6. életévét, a toldalékon egyszerű Nap­ot visel, alatta egy kereszt­rajzolattal. Ha a pubertást átlépte és nem­zőképes, a kereszt és a Nap bonyolult raj­zolatot képezve egyesül, sok sugárral. Ha az ifjú impotens, a Nap-motívumot nem viselheti. Az asszonyok viselete sem mentes a szimbólumoktól: a nyakkivágásban jól fel­ismerhető a Nap-motívum és a vállon a kerek, fekete színű Hold - régebben ez utóbbi közepén jed-gyöngy is helyet fog­lalt. A Nap és a Hold a termékenységet szimbolizálják. Visszatérve Guatemala­ Citybe, egy cso­dálatos múzeumot tekintettünk meg, a Popol Vuh Múzeumot. A Popol Vuh, a maya­ kieső indiánok szent könyve magya­rul is olvasható Boglár Lajos és Kuczka Péter fordításában. A mayák vallása és hi­edelemvilága rendkívül bonyolult, kevere­dik a monoteizmus a politeizmus elemeivel. Kezdetben az állatkultusz volt a domináns, legjobban a jaguárt és a kígyókat tisztelték, kegyetlenségük és intelligenciájuk miatt. A teremtő istenek szent energiával ren­delkeznek és minden eseményt, beleértve az esőt, a napfényt, a vulkánkitöréseket stb. nekik tulajdonítot­tak. Az istenek sok­szor állatok képé­ben jelentek meg, például a Nap sok­szor az arapapagáj vagy a jaguár képét öltötte magára, míg az eső a kígyó, a halál egér vagy ba­goly képében j­elent meg. Kisplasztiká­kon fellelhető az emberi formák öt­vöződése állati és növényi jegyekkel, így például kígyó­szemek, madárkar­mok, tépőfogak, sőt levelek láthatók az embert ábrázoló szobrocska fején. Meg voltak arról győződve, hogy az eső­ isten kutakban rejtőzik, így aztán a kutak néme­lyike szent hely volt. Az Univerzum náluk 3 rétegből állt, a felső az Ég, a középső a Föld és ez alatt az Alvilág. Az Ég 13 réteg­ből áll, köztük a Nap, a Hold, a csillagok, ezek mindegyike isten gyanánt tiszteletet érdemelt. A Teremtő istenséget Itzamna névvel tisztelték. A Föld különálló hely, ami úszik a nagy vízen, de úgy is prezentálták, mint egy kajmánt, amely növényeket hor­doz a hátán. Az Alvilág 9 rétegből áll, ezek közül a legalsón él a halál istene, amely­nek neve Ah Puch, vagyis elemésztett, vagy Kisin, vagyis utálatos. A rajzokon, mint emberi csontváz, vagy mint elrothadt test került ábrázolásra. A világfa, a Ceiba, min­den élőlény ősanyafája, ágai az Égbe, gyö­kerei az Alvilágba nyúlnak. A Föld négy sarkán van még 4 kisebb ceiba-fa, a négy égtájnak megfelelően: a fehér északon, a vörös keleten, a sárga nyugaton és a fekete délen. Az Univerzum az ember lakóhelye, azt az istenek az emberekkel együtt perio­dikusan elpusztítják, majd újrateremtik. Minden korban van néhány kiválasztott ember, ezeket kukoricából teremtik, akik dicsőíthetik, etethetik az isteneket és tulaj­donképpen ennek köszönhető, hogy fenn­maradhat az emberiség. (folytatjuk) Chichicastenango - indián piac Részlet az i­n. Drezdai Kódexből

Next