Hetedhéthatár, 2000 (4. évfolyam, 1-25. szám)
2000-07-21 / 15. szám
2000. július 21. Horváth Zsófia 16 éves, Kaposvár Az idő metróján Mit tudsz te a szerelemről, mit tudsz te az életről...” Nem szólt, Nem is szólhatott... Szeméből csak A mélység ragyogott, Megbánás nélkül Látva viszont a tegnapot, Szenvedve az űrtől Minden nap, Amit a másik világ Benne hagyott -De minden apró Szenvedésben Gyönyör uralkodott, Mert a mosolya a Sötétből Újra és újra Felragyogott -És egy sóhajtás izzadva Próbálta legyőzni A dörömbölő bánatot. Mert azon az éjszakán A felismerés szűrődött át Egy pupillán, Megtalálta az ősi társat Akivel az évmilliók alkonyán Együtt utazott AZ IDŐ METRÓJÁN. Elveszett a két szemben örökre, Ráborítva fátylát Egy kidőlt fa törzsére A vak favágó fejszéjétől leölelve. A következő megállónál Szempillája lecsukódott, Egy könny az arcán Viasszá fagyott, És nem akarta tovább már A holnapot... Mit tudsz te a szerelemről, mit tudsz te az életről...” Nem szólt, És nem is szólhatott.” Fiatalok oldala Kováts Zsófia Hímesháza Kisfaludy Károly Gimnázium, Mohács Tengeri bányarém mondókája „Szemeid mélységes tengereként várni nélküled a napfelkeltét.” Alvó bányarém a tó fenekén hangosan így nevet világ vizén szemei mélységes tengereként. És álma és vágya óceáné, mely az ég felé néz nem lefelé szemei mélységes mély tengerén. Tó nevető-gonosz szellemeként csendesen ringok a világ vizén szemeid mélységes mély tengerén. „Várni sokáig a napfelkeltét szemei mélységes tengereként.” Mozsgai Alexa rajza Kozármisleny Jókai Utcai Általános Iskola, 5/B, Pécs Káplár Péter Fülöp rajza ANK 1. számú Általános Iskola, 1/B, Pécs hetedHÉTHATÁR 15