Hetedhéthatár, 2001 (5. évfolyam, 1-25. szám)

2001-02-02 / 3. szám

2001. február 2. OKLEVÉL Sz­igetváry János részére a Falvak Kultúrájáért Alapítvány a magyar kulturális örökség ápolása érdekében kifejtett önzetlen tevékenységéért, kiemelten a "építészeti életművéért" pos­tum­us a MAGYAR KULTÚRA LOVAGJA címet adományozza. TALVASuÍ6Ef&Viíf^nuár 22 r v/3 JSSL'Ä-Vil Niqkyprenc kuratórium elnőkr Magyar Kultúra Lovagja 2001. január 22. Alapítása óta harmadszor került sor a Magyar Kultúra Lovagja cím adományo­zására. A kitüntető címet a budapesti szék­helyű Falvak Kultúrájáért Alapítvány hoz­ta létre. Első ízben 1999. január 22-én ke­rült sor az ünnepélyes átadásra, ekkor ti­zenkét lovagot és négy apródot avattak fel, valamint két posztumusz címet adomá­nyoztak a magyar kultúráért végzett tevé­kenységért. A Magyarok Világszövetsége Baranya Megyei Szervezete Édesapámat, Szigetvá­ri Jánost a múlt év folyamán felterjesztette a Magyar Kultúra Lovagja címre. Édes­apám munkásságából válogatva bőséges felterjesztési anyagot küldtünk el a kurató­riumnak. Néhány nappal a Magyar Kultúra Napja előtt szereztünk tudomást arról, hogy Édes­apám megkapta a posztumusz kitüntetést. A díj átadására 2001. január 22-én került sor Budapesten, a nagykövetségekkel sű­rűn teleszórt Stefánia úton, a Magyar Hon­védség Művelődési Házában. Az idei címadományozással újabb har­mincöt kitüntetett csatlakozott a Magyar Kultúra Lovagjainak sorába, ahol olyan nevek szerepelnek, mint László Gyula ré­­gész-történész-képzőművész (1999, posz­tumusz), dr. Lőrincze Lajos nyelvész (2001, posztumusz), Illés Sándor író (2001). Pécsi jutalmazottak: dr. Balázs Ferenc építész (2000), Csajághy György zeneta­nár-népzenekutató (2001). Édesapám, Szigetvári János részére „Épí­tészeti életművéért” és az „Építészeti kul­turális örökség megőrzéséért” adományoz­ták a Magyar Kultúra Lovagja címet. SZIGETVÁRI-SZATTINGER KRISZTIÁN hetedHÉTHAT­ÁR Kadosa Beatrix Ritka forróságban A jövő megfoghatatlan távlata rémiszt bizakodásom csak a holnapig terjed cél-lépcsők kellenek s elhordozza az ember újra-csak-addig önmagát Köznapi útjaink oly messze járnak külön rohamunk a megoldások nyomába nincs közös jövő - közös cél Nem váltunk részévé egymás útjainak csak néhány önfeledt pillanatra kereszteződünk interferáló, ellenpólusos önzésből préselünk ki öklömnyi belefeledkezést az esendő földi létezésbe aztán külön-külön teremtett világba helyezzük örömeink Engedjük hatni hát a pillanat mélységét - gyönyörű kiterjedés - ez a ritka forróság a miénk. Düh már nem sírsz -eltűnő életed már nem lehet mert nem tudod közösbe­ oldani tág szemeid némák egymagatokba zárultál kint mindenki szemben-ellenedben száraz dühvel nézel már * ez is csak egy agyonelemzett pszichés fázis semmi különös csak épp a tiéd a magukat másokból pénzen lopva tanulók azt mondják bölcsen elmúlik ez is kesernyésen reméled: te is 11

Next