Hetedhéthatár, 2001 (5. évfolyam, 1-25. szám)
2001-07-27 / 15. szám
20 Czupy György A vesztes rigómezei csata után Hunyadi János menekülés közben Brankovics György fogságába került, aki megpróbált valamit visszaszerezni magyarországi vagyonából. A kormányzó szabadulása érdekében fiát, Lászlót túszként Brankovicshoz küldi azzal a kikötéssel, hogy az idősebb Hunyadi fiú el fogja jegyezni Cillei Erzsébetet, Cillei Ulrik és Brankovics Katalin lányát, ezen felül 100 ezer forint kifizetésére és az 1444-ben elvesztett birtokok visszaadására is kötelezi magát. A Cillei-Garai-Brankovics csoport megerősödve került ki a politikai küzdelemből. Hunyadi maradt továbbra is kormányzó, de elvesztette erdélyi vajdai címét. Az országtanács többé nem szorgalmazta a török elleni háborút, de Hunyadit Észak-Magyarországra küldik, hogy szabadítsa fel a Felvidéket Giskra zsoldosaitól. Hosszas és nem túl sikeres háborúskodás után a kormányzó és az országnagyok Mezőkövesden békét kötöttek. Mivel Giskra fonák módon a gyermek Lászlót támogatta, megtarthatta a birtokában lévő városokat és várakat, sőt katonái ellátására pénzt is kapott. Ezután Hunyadi megpróbált közeledni Giskrához, felmerült, hogy a kormányzó testvérét a morvat zsoldosvezér venné feleségül. A terv nem sikerült, Hunyadi kormányzó 1450-ben nem várt sikereket ért el: keresztülvitte, hogy érvénytelenítsék a Brankoviccsal kötött szendrői egyezményt, birtokait nem kellett visszaadni és Hunyadi fiát, Lászlót is szabadon engedte. 1450. július 17-én Garaival és Újlakival is egyezségre jutott: ligát kötöttek egymással. A gyermek László király megválasztásával nem volt szükség a kormányzói intézményre. Hunyadi 1453 januárjában lemondott kormányzói tisztéről, de a királyi várak és jövedelmek továbbra is birtokában maradtak, s mint az ország főkapitányát, V. László király a besztercei kerület örökös grófi címével is megtisztelte, így továbbra is az ország egyik vezetőjének számított. Három ember kormányozta a gyermek király három országát: Pobjebrád György Csehországot, Hunyadi János Magyarországot, Cilléi Ulrik Ausztriát. Hunyadinak egyre gyarapodtak birtokai: hatalmának bázisait továbbra is az erdélyi, tiszántúli, kelet-magyarországi földek, várak jelentették, de az ország más területein is szép számmal kerültek birtokok a tulajdonába. Hunyadit többször megpróbálták a hatalomból kiszorítani, de ezek a törekvések nem jártak sikerrel, mert mindenki előtt világos volt, hogy a fenyegetően közelgő szultán seregeit csak Hunyadi képes megállítani. Az új szultán, II. Mehmed először a Magyarország kulcsának tartott nándorfehérvári várat akarta elfoglalni, hogy aztán tovább vonuljon az ország belseje felé. Területeiket joggal féltő német rendek 1454-ben 200 ezer forint segélyt szavaztak meg Magyarországnak a regensburgi birodalmi gyűlésen, de a pénzt nem sikerült összegyűjteni. III. Calixtus pápa keresztes hadjáratot hirdetett, anyagi támogatást is ígért, de Kapisztrán János minorita szerzetesen kívül nem sokan érkeztek Magyarországra. A szultán 1456 májusában indult el a Boszporusz partjáról 60-70 ezer katonával. A magyar bárók közül Hunyadi János tette a legtöbbet a vár védelméért: 10 ezer jól felszerelt lovas kiállítását vállalta a győri országgyűlésen. A török ostromgyűrű július közepén már körbefogta a várat, amelyet Hunyadi sógora, Szilágyi Mihály védett. Az 5 ezer fős magyar és cseh katonaság hősiesen ellenállt a szűnni nem akaró ágyúzásnak. Hunyadi ekkor már úton volt: reguláris seregét 25-30 ezer keresztes felkelő követte. A szultán hiába adott parancsot, hogy a közel 200 hajóból álló török flotta akadályozza meg Hunyadi bejutását a várba, a szerb sajkások hősiességének köszönhetően rést szakítottak az összeláncolt török hajók sorában, így megnyílt az út a magyarok számára a várba. Nándorfehérvár az ostrom kimenetele szempontjából döntőnek bizonyult. 1456. július 22-én egy kis csapat átkelt a Száván és a várbéli keresztesek támogatásával elfoglalta az ázsiaiak táborát. Hunyadi János is a várban tartózkodott. A keresztesek a Száva szigetén helyezkedtek el. Az ázsiai tábor elfoglalása után II. Mehmed szultán a ruméliai lovasságot küldte ellenük, de ezzel fedezetlenül hagyta ágyúit. Hunyadi zseniálisan ismerte fel az új helyzet lehetőségeit: megtámadta és elfoglalta a török ágyúállásokat, majd oldalba támadta a török csapatok jobb szárnyát. Az oszmán katonák két tűz közé szorultak, nem sokáig bírták a nehézlovasság és a keresztesek csapásait, nem beszélve az erős ágyúzásról, amikor a lövedékek saját fegyvereiktől hullottak rájuk. A török sereg megfutamodott. A nándorfehérvári diadal Európában is nagy visszhangra talált és III. Calixtus pápa elrendelte, hogy a július 22-én aratott győzelem emlékére ettől a naptól kezdve a keresztény világban minden délben zúgjanak a harangok. Hunyadi János nem üldözte II. Mehmedet, mert nem akarta fáradt seregét egy újabb, kétes kimenetelű harcba sodorni. Augusztus 1-én a zimonyi táborban a pestis vetett véget Hunyadi János életének. A gyulafehérvári székesegyházban temették el. Hunyadi alakját hősi példaként mondák őrizték meg. A szerb hősi énekekben „Magyar János szebenvári vajdának”, „Szebeni Jánosnak”, „Szibinyáni Jankónak” nevezték. A nándorfehérvári győzelem hírét egész Európa ujjongva fogadta. Nem kellett már rettegni II. Mehmed hódításaitól, a keresztény országok úgy érezték, megszabadultak a „fenyegető gonosztól”. Magyarországon is nagy volt az öröm. Csupán a Hunyadi család nem ünnepelt: a családfőt, Hunyadi Jánost gyászolták. k kk A néha kormányzó helyét idősebb fia, László vette át, Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet elsőszülött fia. 1456-ban már ő is az ország előkelői közé tartozik. 1452-ben pozsonyi bán, 1453-ban horvát-dalmát bán, 1456-57-ben temesi ispán. Apja halála után a Hunyadi ház és a Hunyadi párt feje lett. Apja főkapitányságát örökségének tekintette. Valószínű, hogy mint családfő hívta meg Nándorfehérvárra Cilléi Ulrikot, akit Hunyadi János utódaként V. László király országos főkapitánynak nevezett ki, hiába esküdött hűséget V. Lászlónak a futaki országgyűlésen, 1456-ban. A király és tanácsadói ezért is szerették volna minél előbb tisztázni a László birtokában lévő királyi várak, de legfőképpen Nándorfehérvár sorsát. Már korábban is egyezkedtek a Hunyadi fiúkkal a Bács megyei Futakon, de eredménytelenül. Cikéit V. László király is elkísérte Nándorfehérvárra, ahol még sok minden a küzdelemre emlékeztetett. Az 1456. november 9-én történteket Thuróczy krónikájából ismerjük: „Ezen a napon kora reggel László gróf elment az említett várba a Cilléi Ulrik gróf szállásául kijelölt házba, hogy megbeszélést tartsanak. A két gróf zárt ajtók mögött tárgyalt. Kölcsönösen haragossá vált megbeszélésük, előbb csak fenyegető szavakkal, végül pedig karddal keltek küzdelemre, az egyik a másik vérében áztatta meg kardját. Amikor pedig László gróf híveinek - akik az ajtó mögött álltak - megütötte fülét a benti tusa zaja, nyomban betörték a ház ajtaját, kételyek között tudakolták a zaj okát. Látták, hogy mindkét gróf izzad a küzdelemben, s kardot rántva rárohantak Ulrik grófra, aki vitézül védekezett erejének minden vitézségével, de egy lándzsadöféssel súlyosan megsebesítették, leterítették és miután leterítették, lefejezték.” Antonio Bonfini, a Hunyadi család történetírója szerint azért következett be a gyilkosság, mert Hunyadi László kezébe került Ciliéi egyik levele, amelyet Brankovics Györgyhöz írt. Ebben Ciliéi állítólag két golyóról beszél (a Hunyadi testvérek két feje), melyet hamarosan el fog küldeni szövetségeseinek: ezek szerint ez bőszítette fel az idősebb Hunyadi fiút. A kutatások valószínűbbnek látják, hogy a Hunyadiak tőrbe csalták a rivális liga vezérét, Ciliéit, és mivel a király is hatalmukba került, Temesváron kikényszerítették László főkapitányi kinevezését, a család számára pedig a bocsánatot. (folytatjuk) A Hunyadiak A magyar történelem fényes lapjait írták - 3. hetedHÉTHATÁr 2001. július 27.