Hétfő, 1941 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1941-10-06 / 40. szám

JS' . * .ytmmnam^m ~minm*m­amKxmKai:Xn,mtmum,M„ . 1. A MAGYAR TURISTA SZÖVETSÉG vasárnap ren­dezte a turisták választott védszentjének, Hegyi Szent Bernátnak ünnepét a Bör­zsönyben. Az ünnepség fes­tőjén szép környezetben, a magyarkúti turista kápolná­nál zajlott le. Szentmise volt, amelyen részt vett az „Acél­hang” dalárda is. Hegyi Szent Bernát ünnepén vala­mennyi keresztény­­turista­­egyesület képviseltette ma­gát ... 2. A PÉCSETT MŰKÖDŐ JANUS PANNONIUS TÁR­SASÁG, amelyet Klebels­­berg Kuno alapított a Du­nántúl kulturális életének fejlesztésére, legutóbb köz­gyűlést tartott. A közgyűlés Kodály Zoltánt, a magyar zene díszét tiszteleti taggá, Tóth Dénes doktor zeneszer­zőt, a kitűnőtállú fiatal esz­tétát pedig, rendes taggá vá­lasztotta. S. HEJŐBÁBAN VASÁR­NAP szentelték fel az újjá­épített római katolikus tem­plomot. A kis falusi templom kedves nevezetessége, hogy itt látta,meg először Horthy Miklós kormányzó, mint fiatal tengerésztiszt , hit­vesét, aki abban az időben a vármegye legszebb eladó­lánya volt. A Főméltóságú pár hozzájárult a hejőbábai düledező kis templom res­taurálásához. A Kormányzó Úr 6500 pengőt adományo­zott, a Főméltóságú Asszony pedig gyönyörű miseruhát küldött az új templom plé­bánosának. Az egyházi fel­szentelés aktusát Frint ka­nonok látta el ... 4. EGY IDŐBEN NAGY DI­VAT VOLT Pesten a horgo­lás és kötés. Espressókban, kávéházakban, strandon és korcsolyapályák melegedői­ben, kiránduláson, felvonás­közökben, mozik előcsarno­­kában, korzón és Dunán ringó csónakokban — szóval mindenhol és mindig — kö­töttek és horgoltak a höl­gyek. Tarka pullóvereket, kosztümöket, fantasztikus színű kesztyűket és hajháló­kat. Kötöttek és horgoltak, — mindig maguknak, leg­jobb esetben karácsony táján a férjnek egy hitvány sált, vagy „Tomikának” egy mackóruhát. Azután — né­hány hónapja — megszűnt a divat, a pesti „tricoteuseok” eltűntek a színről. Most újra megjelentek. De most már nem gúnyoljuk őket, hanem dicsérjük és Isten áldását kérjük fürgén dolgozó uj­jaik munkájára. Mert most a hölgyek itt Pesten b­ér­­melegítőt kötnek a messze orosz földön harcoló kato­náink számára. Az ország első asszonyának szavára tört ki ez a nemes és tiszte­letreméltó láz. Reméljük, nem unják meg a hölgyek és dolgoznak addig, amíg csak szükség lesz rá ... 5. A FŐVÁROSI ELEMI IS­KOLÁKBAN egy hét óta „szöllő­napok” vannak. Min­den gyerek egy-egy negyed­kiló kitűnő csemegeszöllöt kap uzsonnára és az utána következő tanórában a ta­nítóbácsi, vagy tanítónéni oktató előadást tart a szöllő­­fogyasztás hasznáról és egészséges mivoltáról. Az „új tantárgynak” érthetően nagy sikere van a nebulók között, akik legjobban sze­retnék, ha naponta lenne „szöllő-óra”. De vájjon örül­nének-e ha hasonlóan „szem­léltetett” módon tartanának előadást mondjuk a­­ csukomájolajról. Mert az is egészséges ám! VASÁRNAP ZAJLOTT LE hagyományos élénkséggel és vidámsággal a ferencvárosi búcsú. A Bakáts-téri plébá­nia­templom környékét és a Ferenc-körutat ellepték a búcsúsok sátrai közt sétáló, szórakozó emberek százai. Volt itt minden, ami mulat­ságos, szórakoztató és­­ olcsó. Poharak, fakanalak, mézeskalács szívek és huszá­rok, planétások, gyorsfény­képészek, jövendőmondók, édességárusok, sőt még „ringlispa” is forgott a nyílt utca során.­­ A búcsú egy­házi része délelőtt folyt le a plébánia­templomban, ahol Ferenczi Géza nagymisét celebrált. Az evangélium utáni szentbeszédet Zsigovits Béla hittanár mondotta. 7. A VISSZATÉRT BESZ­TERCE városa vasárnap avatta ünnepélyes kertek kö­zött országzászlóját. Jelen voltak a város és a vár­megye katonai, polgári és egyházi előkelőségei, tömér­dek volt világháborús ka­tona családjaikkal és Buda­pestről leutazott a Beszter­céről elszármazottak népes kolóniája. 8. EGY NEMRÉGIBEN MÉG ELŐKELŐ közgazdasági po­zíciót betöltő idősebb úr, kényszertetlenségében szere­lemre adta deres fejét. Sze­relme tárgya, a­mi tagadás benne — egyszerű kis cse­lédleány, akivel az „alko­nyodó” közgazdász egy ba­rátja házában ismerkedett meg. A leányzó itt volt „helyben”. Az ismeretségből a szerelem támadt, a koros úriember fülig beleszeretett a harmatos kis­lányba. El­határozta, hogy feleségül veszi. Tisztes szándékát kö­zölte i­s szíveválasztottjával, akinek kilátásba helyezte, hogy jegyajándékkép­en egy virágüzletet vásárol majd és az oltár elé már mint virág­üzlet-tulajdonost vezeti, nem, mint egyszerű ,háztartási alkalmazottat”. A lány cso­dálkozva hallgatta a csábító ajánlatot, azonban kosarat adott. Elmondotta, hogy „szíve már nem szabad”, neki nem kell a virágüzlet, a gazdagság, az autó, a villa, mert mihelyt együtt lesz négyszáz pengője bútorra, férjhez megy egy­­ rendőr­höz. És hogy a kosár súlyán enyhítsen, nem tudni honnan szerzett „műveit” kiszólás­sal, így vigasztalta lefor­rázott kérőjét: — Ne tessék haragudni méltóságos úr, de nem aka­rok. — Reszaliánszot kötni... 9. PAPP JÁNOS, a színházi világ népszerű Papp Jancsija nem régen érkezett haza Berlinből. Tegnap Kolozsvár­ra utazott, szülővárosába, ahol huszonkét év után elő­ször lép fel. Petőfi, Ady és Babits-dalokat énekel. (Styx) * ANGELO fénykép minden alkalomra a legszebb aján­dék. A művészi, örökértékű fényképek kedvezményes, polgári áron készülnek. Bu­dapest, IV., Váci­ utca 24. szám. Telefon: 180—721. SzínházI RÁCS BSP „ÖRÖKLÁNC" Ina: Ujhely József A postámat a szerkesztőségbe kapom, csak a legrit­kább esetben érkezik levél a lakásomra. Ha érkezik is valami, rendszerint prospektus, vagy körlevél, amiben egy­­egy környéken megnyílt vegytisztító, cipészműhely, kárpi­tos, vagy fűszeres közli velem létezését és biztosít arról, hogy várja ab. megrendeléseimet. Tegnap azonban más természetű postát kaptam laká­somra. Kézírásos levelezőlap volt, a következő szöveggel: ÖRÖKLÁNC. E lap vétele után 9 napon belül küldd el kezedírásával , ismerősödnek ezt az örök­láncot, amit 1937 január 1-én kezdett el egy szentéletű szerzetes. Ha ez az örök­lánc behálózza a világot, az emberiség ismét boldog lesz. Ha 9 napon belül nem küldöd el s ezzel megtöröd az örökláncot, borzalmas szerencsétlenség ér, míg ha el­küldöd, sorsod jóra fordul Meg ne törd az örökláncot! Szent Ágoston segíts! Elolvastam és mosolyogtam... Hallottam már erről a tébolyról, ezekről a hólabda-levelekről, de szemtől-szembe most találkoztam vele először. Első gondolatom az volt, hogy vájjon ki lehetett az a gálád, aki elküldte nekem. Férfi-e, vagy nő? Nőre gya­nakszom ... A nők babonásak, jobban ráérnek az ilyenfajta piszmogásra és képesek arra, hogy kilencszer egymásután leírják ezt a zagyvaságot, amit „egy szentéletű szerzetes” agyalt ki pontosan 1937 január 1-én... „Egy bolond százat csinál” — mondja a közmondás. Jelen esetben azonban az a bizonyos „egy bolond” azt ambi­cionálja, hogy­­ kétmilliárd bolondot csináljon, hiszen az örökláncnak az a hivatása, hogy „behálózza” a világot. 8 ezáltal visszahozza az emberiség boldogságát... Hát nem! Nem küldöm el kilenc ismerősömnek az örök­láncot! Ellenben „megtöröm”! Megtöröm én.­ A fenyegetés­től nem félek, ám jöjjön a kilencedik nap után az a „bor­zalmas szerencsétlenség”. Állok elébe! Már jónéhány „bor­zalmas szerencsétlenség” ért és lám, kibírtam ... Lemondok­ arról is, hogy az öröklánc szétküldése követ­keztében sorsom jóra for­dul­jon. Nem reflektálok a „jórafor­­dulásra”. Csak maradjon minden így, ahogy van. Ettől füg­getlenül, ha Szent Ágostonnak úgy tetszik, ám segítsen rajtam. Szent Ágoston egyike kedvelt szentjeimnek. Krúdy Gyula is különösen szerette, védőszentjeként tisztelte és sokat beszélt róla. Az „Acta Sanctorum” szerint Szent Ágoston ifjúkorá­ban nagyon is „világi” életet élt, Duhajkodott, korhelyke­­dett. Miután kitombolta magát, Istennek tetsző életre tért, csodákat tett és halála után szentté lett. Krúdy szeretett Szent Ágostonnal példálózni és azzal vigasztalgatta magát borgőzös hajnalokon, hogy ő még Szent Ágoston ifjúkorát éli... Minden tiszteletem Szent Ágostoné, de azért az örök­láncot mégse terjesztem... Először is lusta vagyok kilencszer leírni, másodszor pedig nem akarok kellemetlenkedni kilenc ismerősömnek, noha nem kilenc, de kilencvenkilenc is megérdemelné... Ha ez az öröklánc olyan gyenge, hogy én egyedül ké­pes vagyok megtörni, ám törjön rapityára, ha viszont erős, ám hálózza be a világot és legyen ismét boldog az emberi­ség. Engem meg csak hadd pusztítson el az a bizonyos bor­zalmas szerencsétlenség. Ha viszont érvényes az örökláncnak sajtó útján való terjesztése, akkor íme: eleget tettem a „szentéletű szerze­tes” kívánságának és nem törtem meg az örökleáncot. . . Szent Agoston — csalódottak, bús színűek, korhelyek, sértett, komor férfiak, keserű, mérges emberek sokat pró­bált, megértő védőszentje — segíts! ... A­­Becskereki menyecske 4 — százhetvenötödször Az erdélyi színházak nagy sikere. A „ Becskereki me­nyecske” elérkezett 175-ödik jubileumához. A népszerű operett, amelynek főszere­peit Day­ka, Csortos, Jávor játszották hosszú időn ke­resztül, még mindig táblás házakkal fut, felvárva az óbudai, a Józsefvárosi és az Erzsébetvárosi színházak­ban. A főszerepeket most Er­dély k kedvenc színészei vet­ték át a nagynevű elődök­től. Különösen Ekecs János­nak, a kitűnő táncosnak és tehetséges színésznek van kirobbanó sikere. Egy-ket­tőre meghódította az Erdélyi­színházak közönségét Tiha­nyi Mária is, aki finom já­tékával, brilliáns táncával napról-napra nyíltszíni tap­sokat kap. Mindketten hosz­­szú ideig Erdély népszerű színészei voltak és most­ Erdélyi szerződtette őket fővárosi Színházaihoz. Jeck-szúkéseei AZ ELMÚLT FELÜLE­TES ÉLET szatirikus hang­jával indul el Bónyi Adorján új darabja, amellyel az Új Magyar Szính­áz a héten a kapuit megnyitotta. Hős a pénz rtábobja, aki csömört kap mindentől, elsősorban magától az aranytól s aztán az emberektől — közelebbről nézve még a legszűkebb csa­ládtól is. Él a maga szűk, el­zárkózott környezetében, de jön egy nap, amikor minden elszakad, ami kötözte vala­hová és ki akar vonulni, el akar menekülni mindentől, régi életéhez láncolta Bizarr és különös gonda­­az ember minden szán­déka ellenére sem tud rohan­ni onnét, ahol élt eddig. Ami ezután történik, már a víg­játékíróra asrtozik, a mese fonala csavarodik jobbra és balra, míg végül megáll va­lahol, ahol az írói judicium szemaforja derékszögben el­fordul. AZ OPER­ETT SZÍN­HÁZ­BAN BABAY JÓZSEF­ és Buday Dénes zenés mese­játéka, a „Csodatükör” pe­reg két nap óta. A darabot vagy öt évvel ezelőtt láttuk a Nemzeti Színházban s most Bubik Árpád, a színház új igazgatója felfrissített, át­­revűsített formában prezen­tálja újból. A darab jellegé­nek ez a forma inkább meg­felel. A mesejáték színeket kíván, látványosságot, szín­padi elevenséget és kaleidosz­kópszerű forgást. Bubik Ár­pád rendezése ennek az igénynek mindenben meg­felel. Az új „Csodatükör” valóban csodatükör, a nézők előtt olyan ragyogó körbe­­körbe vonul fel, hogy olykor szinte tapsolni is elfelejtünk. (No, azért nem.) Szép és jó ez a szezonnyitás, tisztessé­ges ígéret. HA CSORTOS GYULA ALA­KÍTÁSA halad a magyar­színházi darab élén. Ő a mil­liomos, aki egy mélyhúrú he­gedű összes húrjain játszha­­tik. Csortosnak ez „feladat” és ö örömmel és látható kedvvel játssza végig az ösz­­szes hangokat. Turay Ida, a női főszereplő számunkra meglepetés, a régi Turayt egyre kevésbé találjuk a, régi naiva valahol elveszett, emberré vált. Nemcsak szín­padi baba most már, hanem sokkal több ennél. Igazi érző ember, akinek a mosolyát épúgy elhisszük, mint a zo­kogását, vagy az ennél több, majdnem hangtalan fájdal­mát. Uj Turay született meg a ,J milliomos” bemutatóján, az a színésznő, aki, remél­jük, nemcsak egy „szerep­ben” jelent meg előttünk. Perényi Lászlót kell még kü­lön megdicsérnünk, a szerepe hálátlan és kicsit hamis­hangú. Hogy mégis életszagú a figura, az kizárólag a szí­nész érdeme. Bilicsi Tivadar bizarr színekből összecock­­tailozott figurája módfelett érdekes, Köpeczi-Boócz kis szerepében is magára tereli a figyelmet, a vidékről fel­hozott, igen tehetséges Ha­­lasy Mariska meglepő, Pet­ites Ferenc és a többi szerep­lők is a helyükön vannak. Jó díszleteket tervezett Bást­yy István. AZ OPERETT SZÍN­HÁZ­BAN fel kellene sorolni az egész színlapot. Jó az egész. Ez alkalommal éppen a nagy összeállítás miatt mellőzzük a nevek felsorolását. A ren­­dekes, a díszletter­­ik Álmos, meg a karnagy, Endre jó ... várjuk .* Három hét múlva új szer­zőt avat a Nemzeti Szín­ház: bemutatja Illés En­drének, a kiváló novellistá­nak és kritikusnak első szín­darabját, amelynek címe „Törtetők”. Illés Endre né­hány évvel ezelőtt még a napisajtó kötelékében dol­gozott, később azonban visz­­szavonult az irodalom szű­­kebb bástyái mögé, cikkírás helyett az utóbbi években kizárólag csak a szépirodal­mat választotta. Első színdarabjával most jelentkezik. A Nemzeti Szín­ház mutatja be darabját ok­tóber végén. A „Törtetők“ két fiatalemberről szól. Két harsány, robogó, ambíciótól és érvényesülési láztól túl­áradó fiatalemberekről, akik minden eszközt felhasználva iramodnak a saját kitűzött céljaik felé. Ezt a két figu­rát Kovács Károly és Szabó Sándor személyesítik meg. Kovács Károly az érdeke­sebb, ő a kíméletlen, gátlást nem ismerő, olykor fizikális kényszereken is könnyedén átvészelő „törtető“, míg Szabó Sándor az alattomo­sabb, de talán céltudatosabb. Szörényi Éva játssza az ér­dekes mai darab női főszere­pét, ő egy mai lányalakot alakít, a régi világ roman­tikus színei nélkül, könnye­dén, kissé futólagos morállal, de azért szeriöz és elegáns stílusban. Fontos feladat jut még Petheő Attilának, akit e szezonban először látunk do­mináns főszerepben, ő játsz­­sza a darab „aulikus“ hősét, aki bár vezérigazgató, ennek ellenére azonban kulturált, modern és européer. Az új darab rendezője Németh An­tal, a premier dátuma októ­ber 25. Kovács Szörényi Vf 3Ci$ hi b­u ~ a váci fegyházban A Takács-film most for­gatja Bónyi Adorján érdekes meséjű játékát, a „Kísér­tést”. A film felvételei a be­fejezés felé közelednek, de hátra van még néhány külső jelenet. Hétfőn reggel Karády Ka­talin, a Kísérték főszerep­lője és a operatőrök Vácra utaznak, ahol a fegyházban veszik fel azt a jelenetet, amelyben Karády Katalin meglátogatja a váci fegyház­ban ülő öccsét. Az igazság­ügyminisztérium külön enge­délye már megérkezett, a felvételeket elkészíthetik. Egy napi filmezésre kapott enge­délyt a Takács-film a minisz­tériumtól a váci fegyház te­rületén. Az érdekes film másik két főszerepét Bulla Elma és Nagy István játsszák. J2­­á­ltja á s­ár Babay József, a forgató­­könyv írója igen ötletesen a régi operett meséjét az exo­­tikus világból az erdélyi ha­vasokba tette át, így aztán valahogy közelebb esik hoz­zánk az egész film, szebben szólnak még a régi meló­diák is. A főszerepben Sze­­leczky Zita tündököl. A ma­gyar filmeknek ez a bájos tündérkéje ebben a filmben valóban olyan tökéletes, hogy már csak miatta is ér­demes megnézni a Leány­vásárt. Latabár Kálmán és Vaszary Piroska megmász­­szák a humorhegy csúcsát s nem marad mögöttük Kiss Manyi és Tompa Pufi sem. Helyén van Mihály­fi Béla is és általában nincs az együt­tesnek olyan tagja, aki ki­válna a stílusos, hangulatos összjátékból. Podmaniczky 1941 OKTÓBER­E. Félix rendezése bravúros fordulatokkal spékelte meg a filmet. Aranyos film, meg kell nézni. (Royal Apollo, Atrium). Erősödik Szeged hangversenyélete Az idei évadban má­sodszor rendezi meg a ka­marazenekar bérleti hang­versenysorozatát, amelynek keretében fellépnek: Nagy Alice, Végh Sándor, Anda Géza, az Albert­ Frank vo­nósnégyes, Littasy György, Ráskai Gizella, Turján Vil­ma, Takács Paula, Montág Lajos, továbbá önálló hang­verseny keretében Antosné Simkó Mária és Erdélyi Já­nos. A hangversenyek iránt nagy az érdeklődés. SZENZÁCIÓ A Okvetlenül nézze meg! T­elefon: 125-645, 114-338o­któberi

Next