Hétfői Hírek, 1959 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1959-01-05 / 1. szám

WTWTrwvivyYfTvvYTfivy'fTwviYrf'fTvwmwwvmwwwmi ► ► Biró András: HOLD RAKÉTA Kamasz cipőjét, ruháját most növi ki lassan az ember: férfi vágyának szűk a Földet gyűrűző levegő-tenger ... A Holdhoz nem ír elégiákat, ám fontoltan, férfihez illőn kinyújtja érette kezét s nem merengve a tűnő időn, biztosan, bátran, rája lép. Kamasz cipőjét, ruháját most növi ki lassan az ember; szinte érzi, hogy dagad az izma, amint lábával az ezerszer megálmodott Hold-tájakra léphet s nem Napóleonként! — Mint Szókratész tépi le érett gyümölcsét annak, mit a fontolgató észelébe rak — s övé az Ég! Kamasz cipőjét, ruháját most növi ki lassan az ember. S holnap? ... Férfi-markában szűkös bolygó-titok és Tejút-rendszer... És aztán? Majd családot alapít, a szívekben nyugalmat, békét s az agyakban rendet teremt és féltőn nevelve gyermekét — legyőz időt és végtelent. Kamasz cipőjét, ruháját most növi ki lassan az ember. Ocsúdjatok! Megszűnt a játék! Legyetek már felnőttek egyszer! Az emberélet drága kincs nekünk, sok még a dolgunk, hát meg kell érjük szép jövőnket, a holnapot. — Halljátok?! — A rakéta nekünk üzen s a messzi csillagok ... Budapesten, 1959. január 3-án. Un ►►► ►►►► ►►►►►► Uii ►►►► (Folytatás az 1. oldalról.) pontosabb kiszámítását, ily módon a következő rakéta pontosabb ráirányítását a Holdra. Van-e holdmágnesség A Hold irányában kilőtt szovjet űrrakétában elhelyezett műszerek elég érzékenyek ahhoz, hogy észleljék a Hold mágnességét, ha egyáltalán létezik ilyesmi. A Hold mágnességéről szerzett értesülések talán választ adnak arra a kérdésre, vajon a mágnesség a Föld sajátos tulajdonsága-e, vagy a többi bolygónak is egyetemes tulajdonsága. Eddig a Földön kívül csak a Napnál figyeltek meg mágnességet. Lehetséges viszont, hogy a Földön és a Napon a mágneses terek forrásai különbözőek, mivel a Nap forró test és felületén erős elektromágneses folyamatok játszódnak le. Vszevolod Fedinszkij professzor, a Nemzetközi Geofizikai Év szovjet akadémiai koordinációs bizottságának tagja a TASZSZ munkatársának adott nyilatkozatában kijelentette, hogy most már hozzá lehet kezdeni kozmikus utazások megtervezéséhez. A szovjet űrrakétával vitt pontos műszerek — mondotta — első ízben teszik lehetővé a kozmikus sugarak, a meteoritanyag és a korpuszkuláris napsugárzás világűrbeli eloszlásának megfigyelését. A nátriumfelhő szerepe Vaszilij Feszenkov szovjet csillagász különösen érdekesnek tartja, hogy a bolygóközi térben a kozmikus sugarak bővelkednek nehéz elemekben. Az űrrakéta segítségével talán sikerül kimutatni — mutat rá a tudós —, hogy ezek a sugarak képezik a csillagok közötti anyagot, amelyet azonban Galaktikánk mágneses terei csaknem fénysebességre gyorsítanak fel. Viktor Ambarcunján szovjet akadémikus nyilatkozatában megjegyezte, hogy az ember történetében első ízben rekonstruálja mesterségesen azokat a fizikai és csillagászati folyamatokat, melyek eredményeképpen a Nap körül keringő üstökösök fényt sugároznak. A szovjet űrrakéta csóvája a nátriumgáz-felhő, amely néhány perc alatt kiszélesedik a térben és átmérője eléri az 500 kilométert. A szabad nátriumatomok a világűrben szórják a napfényt és ezért a felhő a Földről is látható. A mesterséges csóva képződését egyébként Kazahsztánban, Grúziában és más szovjet köztársaságokban is megfigyelték és lefényképezték a csillagászok. — Háromszáznyolcvanezer! — Már háromszáznyolcvanöt! Valahogy ilyenformán üdvözlik ma egymást Moszkvában az ismerősök, ha az utcán, vagy vendégségben találkoznak. A számok természetesen az űrrakéta által megtett kilométerek számát jelentik. A szovjet rádió és televíziós állomások óránként adnak helyzetjelentést a rakéta „hollétéről”. A moszkvai planetáriumot tegnap és ma telefonon és személyesen valósággal ostrom alá vették az érdeklődök. Az intézet munkatársai igyekeznek a legnagyobb lelkiismeretességgel felvilágosítást adni az űrrakétával kapcsolatos valamennyi kérdésre. Közben a planetárium udvarán és a Szadovaja körúton az épület közelében állandóan kisebb, nagyobb csoportokba verődve beszélik és vitatják meg az emberek — nyolcévestől nyolcvanévesig — a szovjet tudomány új „óriás-bébijét”. A hatalmas érdeklődésre jellemző, hogy a kozmikus rakéta már a költőket is megihlette. A vasárnapi szovjet lapok egy csomó beküldött olvasóversen kívül olyan ismert költők „rakéta-műveit” is köztik, mint Szergej Mihalkov, Mihail Szetlov, Alexandr Zsurov. A Szovjetunió megfigyelő állomásai változatlanul követik a skóta útját és állandóan veszik a három rádióadóról érkező jelentéseket. A felbocsátásokat végző „vezérkar” koordináló kiszámító központjában az elektronikus számológépek szünet nélkül folytatják a rakéta pályájának meghatározását. A különböző tudományágak képviselői már hozzáláttak a rakétán elhelyezett műszerek mérési eredményeinek feldolgozásához- A feldolgozás befejezte után részletes zárójelentést állítanak össze, amit az eddigi szokások szerint valószínűleg nyilvánosságra hoznak. A tudósok különösen sokat várnak a Hold esetleges mágneses tere és radioaktivitása területén végzett mérésektől. Ezeknek a feldolgozása egy sor nagyfontosságú, eddig tisztázatlan kérdésben adhat kulcsot a tudomány kezébe és számos adattal szolgálhat a jövendő űrhajósok számára. Több szovjet tudós rámutat, hogy a Hold irányában sikeresen felbocsátott kozmikus rakéta csak az első lépést jelenti a világűr meghódításában, amelyet hamarosan újabb lépések követnek. Mar Iinov, a moszkvai Sternfeld csillagvizsgáló intézet igazgatója kijelentette: a mostani rakéta fellövése a világűr meghódításának főpróbája. A szovjet tudósok legutóbbi cikkeiből és nyilatkozataiból arra lehet következtetni, hogy a közeljövőben három variáns kerül napirendre: 1. A Holdra leszálló rakéta; 2. Olyan rakéta, amely a Hold szputnyikjává válik, végül, amely miután megkerülte a Holdat, megfordul a Föld körül is. Kulcsár István Amikor a Földhöz legközelebb kerül, akkor távolsága „mindössze” 2 millió kilométer lesz. Ugyanakkor bizonyos helyzetekben a Marsot is körülbelül 30 millió kilométerre megközelíti majd. — Milyen új mérési adatokat ad a mesterséges bolygó a mesterséges holdakhoz képest? — Amíg a mesterséges holdak maximálisan 6000 kilométer magasságig jutottak el és derítették fel a Földet körülvevő teret, addig a szovjet űrrakéta lényegében behatolt a bolygóközi térbe, ahol már mérheti a bolygóközi gázanyag minőségét és fizikai állapotát. Vizsgálhatja a Hold mágneses terét és rádióaktivitását is. Az űrrakéta számos műszerrel van felszerelve, melyek rögtön továbbítják észrevételeiket a földi megfigyelőknek. Az úgynevezett tömegspektrométer segítségével meghatározható az űrben található atomok kémiai minősége. Az ionszámlálóval pedig megvizsgálhatják, hogy az itt található gázanyag milyen mértékben van ionizálva, vagyis hány elektron hiányzik az egyes atomokból. Ezek az adatok pedig a Hold körül található sugárzás erősségéről és sűrűségéről adnak felvilágosítást a tudósoknak. Megállapítják azt is, van-e a Holdnak mágneses tere, mert ennek erősségéből következtetni lehet a Hold szerkezeti felépítésére és arra, hogy milyen anyagokból tevődik össze szomszédos bolygónk. Hogyan lehetséges, hogy a Nap sugárzása ellenére plusz 15—20 fok között sikerült tartani a rakéta belső hőmérsékletét? — Az űrrakéta hőmérséklete attól függ, hogy a Napról sugárzás formájában érkező energiáktól mennyit nyel el és a bent fejlődő hőből mennyit sugároz ki a térbe. A felületet úgy alakították ki, hogy viszszaverje a sugarakat, — rendkívül simára és fényesre építették. Ugyanakkor a belső térben kémiailag semleges gázt cirkuláltatnak, mely a falak felé hajtja a műszerek működése közben termelődött hőmennyiségeket. Ez volt tehát az első lépés az idegen égitestek meghódításához. Mit várhatunk a következőkben? a. moszkvai telefonjelentés További lehetőségek: 1. Holdra leszálló rakéta; 2. Hold-szputnyik; 3. Hold—Föld-szputnyik *4r■*■* A szovjet űrrakéta feltételezhetően hatvan méter magas, súlya négyszáz tonna A Magyar Űrhajózási Bizottság három tagjának nyilatkozata A Magyar Űrhajózási Bizottság tagjai: Sinka József, Almar Iván, Nagy István György és Nagy Ernő a szovjet űrrakéta útjának legújabb adatai alapján a következőkben tájékoztatták munkatársunkat: — Az indító rakéta körülbelül hatvan méter magasságú lehet, olyan, mint egy húsz emeletes toronyépület. A rakéta súlya az indulás pillanatában feltételezhetően körülbelül 400 tonna volt. Üzemnyaga húsz darab, egyenként tizenöt tonnás vasúti tartálykocsit töltene meg. A mintegy háromezer tonna tüzelőanyagot az indulást követően körülbelül öt perc alatt emésztette fel a rakéta. Ekkorra azonban sikerült felgyorsítani az utazáshoz szükséges 11,2 kilométeres másodpercenkénti sebességre és útját, ezután már lendületből, a tehetetlenség törvényei szerint folytatta tovább. , — Ez a sebesség az indulás során óránként 40 000 kilométer. Felvetődik tehát a kérdés, miként tartott mégis ilyen hoszszú ideig, több mint hatvan óráig az alig 400 000 kilométer távolságra levő Hold elérése? — A rakéta sebessége, az indítás után, útja során állandóan csökken, akárcsak a Földről felhajított kő sebessége. A sebességcsökkenés a Föld vonzásának a következménye. All 200 méter másodpercenkénti sebességgel induló rakéta 5003 kilométer távolságban például már csak 8400 méteres sebességgel halad, 20 000 kilométer magasságban másodpercenként 5500 méterre, majd 100 000 kilométer elérésekor 2750 méterre csökken sebessége. A szovjet űrrakéta hajtóanyaga kémiai, nagy energiájú hajtóanyag lehet, mivel a szovjet szakemberek ragaszkodnak a jól bevált és kipróbált hajtóanyagokhoz. Egyébként is, ha atomhajtású rakétát használnak és az leesik a Holdra, akkor rádióaktivitást idézhet elő, megfertőzheti a Holdat s meghamisíthatja a később végzendő mérések adatait. — Miért, suhant el a Hold mellett az űrrakéta és mi lesz további sorsa? — A Hold vonzóereje csak abban az esetben rántja magához az űrrakétát, ha annak sebessége, a holdközelben nem nagyobb 383 méternél másodpercenként. A szovjet űrrakéta sebessége köztudomásúan ennél lényegesen nagyobb volt. Végleges pályájára január 7—8-a táján tér rá, majd pályáján haladva bizonyos időszakokban a Földtől 343 mil-AAAAAAAÁÁÁÁAAAi06 kilométerre it eltávolodika k: Arg Zdrasztvujtye! (Erdei rajza) AZ ÚJ ADAM DIADALA Írta: Parragi György Amikor a Szovjetunióban addig ismeretlen térségek felkutatására, mérhetetlen kozmikus távolságok legyőzésére szárnyra bocsátották az első szputnyikot, az ámuló világban sokan megérezték, hogy ezzel az emberi történelemnek új korszaka kezdődött. Olyan mérhetetlen lehetőségekkel, amelyek elgondolásába még a leglobogóbb emberi fantázia is belefárad. A szputnyik-korszak a kezdés pillanatától kezdve a legrövidebb idő alatt, vágtató gyorsasággal valósított meg sok ilyen lehetőséget. Ez a korszak eddigi tetőfokát 1959. január 2-án érte el a szovjet űrrakéta kilövésével. 1959. január 2-a a Föld történetének legkimagaslóbb dátuma. E napon megtörtént az első döntő lépés a világűr meghódítására. Mint Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke mondotta: „Elsőnek törtünk utat a világban a Földről a Hold felé”. A szovjet tudósok és technikusok villámsebesen valósították meg az 1958 augusztus végi amsterdami nemzetközi űrhajózási kongresszusnak azt a reményét, hogy míg 1958-ban megnyílt az út a Hold felé, 1959-ben létrejöhet az első holdrakéta. Ez történt ez év második napján. Különböző szempontokból lehet értékelni ennek az immár nemcsak földi, de világok közötti eseménynek jelentőségét. Mindenekelőtt természetesen az egész élő emberiség csodálatát, tiszteletét, hódolatát vívta ki azon szovjet tudósok, technikusok iránt, akik a szputnyik-korszakot megnyitották és most ennek legcsodálatosabb eredményével ajándékozták meg az egész emberiséget. Ezzel nemcsak a világűr közötti távolságokat győzték le, de lehetővé tették, hogy az űrrakéta felülmúlja a második kozmikus sebességet, versenyre keljen a térrel és legyőzze. Emberi szempontból nézve a szovjet űrrakéta jelentőségét, elmondhatjuk, hogy az emberi létnek is új, mély értelmet adott. Mert megszületett a XX. századnak új Adámja, aki már nem ismer megtorpanást, akin nem vesz erőt többé a kishitűség, aki nem takarja el többé szemét, mint Pascal, a nagy francia filozófus, a világűr riasztó, jéghideg örvénye elől. Halomra döntötte a pascali tézist a világűr dermesztő, kimozdító itallan, fagyos atmoszférájáról, mert a szovjet űrrakéta műszerei a Hold közelségében plusz 15—29 C fok rakéta felületi hőmérsékletet mértek. A világűrt legyőző új Adammal belépett az emberi történelembe a szputnyik-korszak hőse, a világokat hódító ember, akinek előfutárját Michelangelo véste ki márványból Dávid szobrában, akit Gorkij regényeinek számos hősében mintázott meg, akit az emberi élet, az igazságos társadalmi rend győztes, harcosaként állított a nagy Venin a világorténdím új korszakának köztvmtük''. Szükséges, hogy méltassuk a szputnyik-korszak legnagyobb diadalának jelentőségét v.,ágpolit’ksai szempontból 5«. Nem a földi világ, hanem világok az“U“mi meghódítását szimbolizálja a szovjet űrrakéta. Az eddig ismert vitághódbókat, a Nagy Sándorokat, Dzsingiszkénoikat, V. Kárelyokat, és sátáni fargatú utóbbikat, Hitlert, a hódítás öntelt, gőgös becs vágva fűtött“. Céljuk elérése érdekében véreivil“ boktatták a világát, emberek lakasás át küldték a boldogtalanságba, a halálba. A szputnyik-korszak viszont nem tömeggyilkos fegyverekkel, óriási hadseregekkel indult el nemcsak egyes országos kát, de világokat meghódító útjára, hanem az emberi tudás békés szellemi fegyvereivel. Teszi pedig ezt az egész emberiség javára. Nem boldogtalan, hanem boldog emberek százmillióit akarja maga körül látni. Ez a legnemesebb politikai cél, amelyért érdemes harcolni, küzdeni és győzedelmeskedni. De nemcsak a világtörténelem nagy és véres katonai hódításaival összehasonlítva méltathatjuk a szputnyik-korszak világhódításainak mérhetetlen jelentőségét, hanem azzal is, hogy rámutatunk arra, mennyire túlszárnyalja az emberiség eddigi legnagyobb, legátfogóbb felfedezéseit Amerika, Ausztrália, az Északi- és Déli-Sarkok felfedezésének és felkutatásának grandiózus szellemi teljesítményeit. Az ember ezekben a felfedezésekben is hatalmas eredményeket ért el — bár hozzá kell tennünk —, hogy e felfedezések nyomán szerzett anyagi kincsek túlnyomó része kevesek birtokába került, és e felfedezéseket a bennszülött népek kipusztítása vagy rabszolga sorba való döntésének sötét árnyéka kísérte, amely árnyékok csak most vannak foszladozóban. Ezzel szemben a szputnyikkorszak új hódító embere nemcsak a világűr néma sötétségén tört át a szovjet űrrakéta fénycsóvájával, nemcsak tudományos műszereivel varázsolja előbb-utóbb az emberi szem elé a Holdnak másik arcát, amelyet soha még emberi szem nem láthatott, hanem magát az emberi szellemet vitte elérhetetlen magasságokba, maga az ember lett békés világi hódítóvá. De a megvalósult káprázat szédítő távlataiban se feledkezzünk meg arról, hogy az emberiség életét végigkísérő jóság és gonoszság, fény és sötétség harcában, máris újra jelentkeztek a gonoszság, az embertelenség sötét árnyékai, hogy a szellem, a tudás békés felfedezéseit gonosz világhódító, tömeggyilkos háborúk eszközéül használják fel. Erre vonatkozóan egyszerű bizonyítékot idézek. Ugyanezen a napon, amikor olvastam, hallottam a szovjet űrrakéta diadalmas és békés hódító útjáról szóló jelentéseket, kezembe akadt a New York Herald Tribune legutóbbi száma, amelyben az amerikai Atlas I. rakéta kilövése alkalmából, elvakult mámorában minden emberi gonoszságot felszínre hozva, egy cikkíró arról meditál, vajon az Atlas I-hez hasonló interkontinentális rakéták miképp hordozhatnának egyik kontinensről a másikra egy hidrogénbombát, hogy azt az amerikai imperialisták által meghatározott földi célpontok felett ejtsék le. Íme, az atom- és hidrogénháború tébolya által megszállt amerikai háborús uszítók rombolásra akarják felhasználni a tudomány felfedezéseit, rombolásra, amely örök éjszakát, a halál éjszakáját borítaná az emberre; az új csillagokat, az új földi csillagokat egy atomháború vérösvényébe akarnák belehullajtani. Ha követjük a szédítő magasságokba a szovjet űrrakéta diadalmas pályafutást, ne feledkezzünk meg azokról, akik nem tudnak belenyugodni ebbe a diadalba. Vagyis minden idegszálunkkal még jobban kapcsolódjunk bele az éltető reménységbe, a békéért való meg nem szűnő küzdelembe. Ennek győzelme a legenberibb, legnagyobb ígérete a szovjet űrrakétának. Vasárnap délelőtt kétszer is észlelték Sztálinvárosban a szovjet horrakéta jelzéseit A Magyar Honvédelmi Sportszövetség sztálinvárosi rádióklubjában, vasárnap délelőtt, hétlámpás szuper rádióval, igen jóhangerővel, kétszer is vették a szovjet űrrakéta jelzéseit. Először magyar idő szerint 10.05—10.15-ig, másodszor pedig ugyancsak magyar idő szerint 12.05—12.20-ig észlelték, 19,995 megasherzen a rakéta jellegzetes, szaggatott sípjeleit (MTI)