Hétfői Hírek, 1961 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1961-01-02 / 1. szám
IX 33 vdlg A Főváros közérdekű intézkedései, döntései és tervei X 38?ry Már minden érdekelt megkapta a lakbérpótlék kivetését — Összehangolják a villamosok, a buszok és a HÉV menetrendjét — Javaslatok az ifjúság alkoholfogyasztásának megszüntetésére Közérdekű döntésekről és tervekről adtak tájékoztatót a fővárosi tanács illetékes osztályain. A Házkezelési Igazgatóságok központjában a lakbérpótlékkal kapcsolatos panaszok intézéséről a következőket mondották: A Házkezelési Igazgatóságok decemberben csaknem 33 000 lakbérpótlék bevallást vizsgáltak felül és szombatig minden érdekelt megkapta az értesítést, hogy januártól milyen lakbérpótlékot kell fizetnie. A kivetéssel kapcsolatos esetleges panaszokat az értesítés kézbesítésétől számított nyolc napon belül kell benyújtani az illetékes kerületi tanácsok pénzügyi osztályához. Az ügyek gyors elintézése érdekében a Házkezelési Igazgatóságon azt tanácsolták, hogy a bérlők a beadványukhoz mellékeljék a Házkezelési Igazgatóság értesítését a kivetett lakbérpótlékról, és sorolják fel azokat az okokat, amelyek miatt a lakbérpótlék összegének csökkentését kérik. A méltányossági kérelmekkel kapcsolatban elmondották, hogy az ilyen természetű kérések céltalanok, mert mentességet a lakbérpótlék fizetése alól csak a rendeletben meghatározott okok fennforgása esetén adhatnak. Egyébként elmondották, hogy ezideig kevés kifogás érkezett a kerületi tanácsok pénzügyi osztályaira, úgy hogy az eddig beérkezett fellebbezéseket előreláthatóan rövid időn belül elbírálják. A kivetett lakbériótlékot egyébiránt a fellebbezéstől függetlenül annak eldöntéséig minden esetben fizetni kell az esedékes lakbérrel együtt. A Közlekedési Igazgatóságon az új esztendőben várható fontos intézkedésekről számoltak be. Az új évben többek között központi forgalomirányító és ellenőrző szervet kívánnak létrehozni. Egyebek között ez a központi szerv készítené majd el a villamosok, az autóbuszok és a HÉV egységes, új menetrendjét, Jelenleg ugyanis ezek a vállalatok egymástól függetlenül készítenek menetrendet és ez olykor visszásságokat szül. Azt is megvizsgálják, hogy a Fehérvári úton és a Soroksári út belső szakaszán — ez utóbbinak forgalma ma már vetekszik a Nagykörútéval — hogyan javíthatnák meg a forgalmat. Felvetődik az a gondolat, hogy ezen az útszakaszon megszüntetik a HÉV-vonalat és helyette sűrű villamosforgalmat vezetnek be. Megoldást keresnek arra is, hogy amíg mindenütt sikerül a vonatközlekedést felül- vagy aluljárókra terelni, miként lehetne az olykor előforduló baleseteket elhárítani. Többek között meg akarják valósítani, hogy a vonatok csak akkor I kapjanak szabad jelzést, ha I már a vonat előtti pályaszakasz valamennyi sorompóját leengedték. E probléma meg-oldására januárban indulnak meg a tárgyalások. A fővárosi tanács legutóbbi ülésén a fiatalkorúak problémája került ismét napirendre. A budapesti szórakozóhelyeken, éttermekben, bárokban ugyanis még mindig előfordul, hogy a fiatalok késő éjszakai órákig mulatoznak, néha mértéktelenül fogyasztanak szeszes italt. A kerületi tanácsok végrehajtó bizottságai is foglalkoztak ezzel a problémával és számos javaslat született. Többek között javasolták, hogy a fiatalkorúak szeszes itallal való kiszolgálását ne csak adminisztratív módon tiltsák meg, hanem a társadalom fogjon össze annak érdekében, hogy ne jussanak szeszes italhoz. Az is felvetődött, hogy helyes lenne tanácsrendeletet készíteni, amely előmozdítaná az ifjúságvédelmet, össze kellene állítani többek között azoknak a szórakozóhelyeknek a címjegyzékét is, amelyeket tanköteles fiatalok egyáltalán nem látogathatnak és lehetővé kellene tenni, hogy felelősségre vonják azokat a felnőtteket, akik lehetővé teszik, hogy kiskorúak nyilvános helyeken alkoholt fogyasszanak. Ugyanakkor természetesen arról is gondoskodni kellene, hogy legyenek olyan táncos szórakozóhelyek, ahol a fiatalok alkohol nélkül, olcsón szórakozhatnak. Csepelen a KISZ és a Vendéglátóipari Vállalat a Rákóczi Étteremben teremtett ilyen szórakozási lehetőséget a fiataloknak, s amint a fővárosi tanács kereskedelmi osztályán közölték, hasonló célra szívesen lemondanának az Alkalmi Áruk Háza József körúton levő helyiségéről. Megszerették a falut - a falu megszerette őket Megérkeztek és beszámoltak tapasztalataikról a második téli országjáráson részt vett diákok A társalgás nehezen indult, de aztán ment, mint a vízfolyás. A bizalmatlanság feloldódott, a gazda szívvel-lélekkel magyarázott, s a diákok ceruzája csak úgy száguldott a papíroson. Mikor későn este elbúcsúztak, mindnyájan úgy éreztek, könnyebb volt elkezdeni, mint abbahagyni. Ki tudja, hányszor történt meg ez az eset azokkal a diákokkal, akik december 4-én a szakminisztériumok és a KISZ felhívására már másodszor rajzottak szét a szélrózsa minden irányába, hogy mega ismerkedjenek a szocialista a falu életével és ugyanakkor, ha arra szükség van, szaktudásukkal maguk is tanácsot adjanak a falusiaknak. A téli országjárás (vagy ahogyan hivatalosan nevezik: népművelési gyakorlat) úttörői 1960 elején a bölcsészek, a medikusok és a közgazdászok voltak. De a második télen már a kertészeti és állatorvosi főiskolások is csatlakoztak, s nem kis szerepük volt abban, hogy a mostani falujárás valóban kölcsönös haszonnal zárult. A diákok elsősorban az új temelőszövetkezeteket keresték fel. A tsz-ben nyitott szemmel jártak, a vezetőkkel megbeszélték a problémákat, s a munkában is részt vettek. A közgazdászok gondosan átvizsgálták a könyvelést, s rámutattak az adminisztráció hibáira. A fiatal állatorvosok megvizsgálták a tsz állatállományát , megmagyarázták, hogyan le- ,het megelőzni vagy meggyógyítani a betegségeket. A jogászok időnként konzultációkat tartottak s részletesen megvilágították a törvények és rendeletek értelmét az összegyűlt parasztok előtt. Acsoportok , általános benyomása volt, hogy a gazdaságok irányítóinak a szervezés terén nincs elegendő tapasztalatuk. Ezért nem egy helyen „gyorstalpaló” üzemszervezési tanfolyamokat is indítottak s ennek igen nagy haszna volt. Kis szociográfiai tanulmányok telis-tele okos észrevételekkel és javaslatokkal— szinte minden jelentésről elmondható ez. Ezek az írások a falu megváltozott életéről adnak képet. Egyöntetűen vallják, hogy — nem úgy mint egy évvel ezelőtt — ma már a parasztok legsajátosabb egyéni problémái is a termelőszövetkezetek belső problémáival függnek össze. Nem a belépés, vagy a be nem lépés már a legfőbb gond, hanem a közösségi munkának és a termelés irányításának hiányosságai. „Ha bírálnak, nem a tsz-t, hanem a rosszul dolgozó tagokat, vagy a nem megfelelő vezetőket okolják.” — írják a Heves megyeiek. A diákokat meglepte az is, milyen rohamos gyorsasággal városiasodik a falu. Ezt az ízlés megváltoztatásában is tapasztalták. Az öltözködés észszerűbb, választékosabb lett. S ma már a kultúrotthonaik klasszikus zenei estjeinek is van hallgatójuk, nemcsak a vendéglők cigánymuzsikájának. Ha még nincs, mint természetes dolgot követelik a kultúrotthont, a mozit, a gazdag anyagú könyvtárat, de akár a cukrászdát is. A jelentésekben a legnagyobb helyet mégis a gondok és problémák , foglalják el. Figyelmeztetnek arra, hogy sok nehézséget okoz a fiatalok tömeges elvándorlása a faluról. A termelőszövetkezetekben megbecsülik az öregebbeket, de hiába, idős emberekkel mégsem lehet olyan gyorsan dolgozni, mint a fiatalokkal. De nagy fejtörést okoz ez a jelenség a helyi KISZ-szervezeteknek is. Az elvágyódó fiatalok legfőbb érve: a kis falvakban nincs lehetőség a továbbtanulásra. A diákcsoportok írásaikban felteszik a kérdést, nem kellene-e a gazdatanfolyamok s az itt-ott, elszórtan működő népfőiskolák számát mihamarább megszaporítani? Ezzel talán a probléma „méregfogát” is sikerülne kihúzni. A népművelési munka irányítói általában a pedagógusok. De mi van akkor, ha a közeli városiban lakó nevelők csak éppen a tanítás idejére tűnnek fel a községekben? A falu fejlődése ugyan remélhetőleg szétfoszlatja majd a mostani idegenkedést, de addig sem ártana, ha felvilágosító szóval és sokoldalúvá— Borivók hazájából sörivók nemzete lettünk — mondja mosolyogva, az ódonászokpince boltozatai alatt Szappanos Árpád, a Magyar Söripari Vállalat vezérigazgatója. — Az elmúlt évtizedben magyar itallá lett a „folyékony kenyér”, s a jelenlegi fogyasztás éppen tízszerese a felszabadulás előttinek. A söripar évről évre megújuló gondja, hogyan tudja a rohamosan növekvő igényeket kielégíteni. Ebben az esztendőben előreláthatólag 150 ezer hektoliterrel több sört kell előállítanunk, mint tavaly, s már most törjük a fejünket azon, hogyan tudnánk ezt a nagy feladatot súlyos beruházások nélkül, a jelen keretek között megoldani. Szüntelenül keressük a munkafolyamat lerövidítésének és a munkaidő megtakarításának legésszerűbb módozatait — nálunk már megkezdődött a „percek csatája” s tréfásan elmondhatjuk, hogy kezünkben stopperrel gyártjuk a sört. A legjobb módszereket először a fővárosban, a Kőbányai Sörgyárban próbáljuk ki. — Mindenekelőtt felmértük a „terepet”, az előttünk álló lehetőségeket — tájékoztat Angyal István műszaki titkár, sörgyári útikalauzunk. — Ebből a célból mérnökökből és tapasztalt szakmunkásokból technológiai bizottságot alakítottunk. Mellvéd az üstöknél — A sörgyártás egyik legfontosabb művelete: a főzés. Hatalmas üstökben forr, kavarog a barna malátalé — a Kinizsi és társainak elsőrendű alapanyaga. A főzésnél az üstök térfogatának egy részét feltétlenül üresen kell hagyni, mert különben a felforrt és megduzzadt keverék kifolyik a zárt főzőedények ajtónyílásain. A technológiai bizottság javaslatai alapján azonban a forrásteret mégis sikerült lecsökkenteni, az ajtók elé ugyanis jól záró „mellvédet” építettünk, s ezzel a forró sörlé elcsurgását megakadályoztuk. Ezzel az egyszerű, s teljesen veszélytelen ésszerűsítéssel jelentős termelés emelkedést értünk el. Fiatalodna, menetrend — Télen — folytatja vezetőnk —, mikor a sörfogyasztás viszonylag kisebb, a fennmaradó mennyiséget az ászokpincék hordóiban tárolják, s csak a nyári nagy sörszezofi idején használják fel. (A félretett mennyiség szeptemberre fogy el — ezért mondjuk nyáron, hogy hónapról hónapra „fiatalodik a sör”.) Nyilvánvaló, hogy tartalékolni csak annyit lehet, amennyi a pincékben elfér. Mindeddig állandó helyszűkével küszködtünk, s a pincetér bővítésére nem volt anyagi fedezetünk. Most ezt a nehézséget is elhárítottuk. A söröshordókat — amelyeket más célokra használunk fel — különleges alumíniumtartályokra cseréltük ki, s ezekkel a rendelkezésünkre álló helyet 100 százalékosan kihasználhatjuk. Az 1959-es évhez képest tárolókapacitásunk nem kevesebb, mint 20 ezer hektoliterrel nőtt. Nemegyszer szoktuk mondogatni, hogy a sörgyártás a jó és gyors karbantartáson „áll vagy bukik” — veszi át a szót Spavitz Jenő, a TMK vezetője. — Az évi karbantartási időt az elmúlt esztendőkben három hónapról egy hónapra csökkentettük. Az utóbbi időben azonban még jobb, fejlettebb módszereket alakítottunk ki. Előzetesen az öszszes gépekről részletes és pontos „hibafelvételeket” készíElvettük a gyerektől a társasjátékot és leültünk játszani. Béláék és mi ketten: a feleségem és én. A társasjáték neve: „Gazdálkodj okosan !** Minden játékos kap 4000 forint kezdőtőkét. Papírpénzben. A pénz, sajna, nem valódi. Aztán vannak a játéktáblán különböző rubrikák: Röltex, Háztartási Bolt, Mulató, Áruház, Cipőbolt, satöbbi. Ha valaki belép ezekbe a rubrikákba, fizet,, mint a köles. Azonkívül vásárolni is kell: lakást, bútorokat, háztartási cikkeket. Az győz, aki elsőnek rendezi be a lakását. Aki rosszul gazdálkodik és pénz nélkül marad, kiesik a játékból. Van szerencsekerék is, ezen nagyobb összeget nyerhetünk, ha egy kis szerencsénk van. Elkezdtük a játékot. Kaptam 4000 forintot. Jó pénz. Apád, anyád ide jöjjön! Feldobtam a szerencsekockát s ahányat a kocka mutatott, annyit léptem előre a táblán. Fizetnem kellett. Dobtunk léptünk, fizettünk. Volt köztünk olyan is, aki nyert. Én mindig fizettem, mint egy spórolós katonatiszt. Nem dobáltam a pénzt. Megpróbáltam okosan gazdálkodni... Persze, sok fizetnivalóm volt... Kisvártatva megszámoltam a vagyonomat. Rémültem láttam, hogy már csak 50 forintom van. Nem értem, hiszen én okosan gazdálkodtam! Hol a pénz? Nincs itt valami tévedés? Elkezdtem keresgélni: a játéktábla alatt, alattam, az asztal alatt, a lábak alatt, de hiába. A feleségem gúnyosan mosolygott: * — Nem tudsz gazdálkodni. Fz a te bajod. j Nen tudod beosztani a pénzedet— tettünk, s ezek megmutatták, melyik alkatrész, mikorra kopik el, mikor kell kicserélnünk — valóságos javítási menetrendet készítettünk tehát. Ezután a gyáraktól jó előre beszereztük a majdan szükséges alkatrészeket s mikor a „meghibásodás” bekövetkezett, nem ért bennünket váratlanul. A javítást egészen rövid idő alatt elvégeztük. Többet ésszel mint erővel — a sörgyáriak jelmondata lehetne ez. Idén valóban 150 ezer hektoliterrel több sör várja majd a fogyasztókat. Gazdálkodj okosan! Kicsoda? Én? Ez rágalom. Hiszen én takarékoskodtam. De mit csináljak, ha egyszer repül a pénz? Ékalakban repül a pénz. Gubamadár, ha elszállsz dél felé. Uramisten, lehet, hogy hamis társasjátékosok közé keveredtem? A játék ment tovább. Perdült a kocka. Léptem, fizettem, s közben okosan gazdálkodtam. Aztán eljött a pillanat, amikor megint nem volt egy megveszekedett játékgarasom sem. Az asztal körül ülők rámszögezték hideg, könyörtelen tekintetüket. Zavarba jöttem: — Már megint nincs pénzem... Nemrég még volt... Mire adhattam ki? Fantasztikus ... Könyörgő pillantást vetettem a feleségemre. Átnézett rajtam. A barátom, aki már megvette a lakását, potom harmincezerért, az előtte fekvő vaskos játékpénzköteget simogatta. A felesége türelmetlenül dobolt az asztalon. És én ott álltam fedél nélkül, télvíz idején. Csak nekem nem volt pénzem. A szabályok szerint kiestem a játékból, de én nem hagytam magam. Félrevontam a barátomat: — Adj kölcsön, pajti, ötezret ... — Tiltják a játékszabályok. — Adjál háromezret és ötezret adok vissza! Felcsillant a szeme a vén uzsorásnak és adott. Visszaültem az asztalhoz. Möszjő, ön következik! — harsogta Béla. Feldobtam a kockát, léptem, fizettem. Akkor már elkapott a játékszenvedély, nem láttam és nem hallottam. Igyekeztem unott képet vágni, de a szemhéjam feltűnően reszketett. Möszjő, ön következik! Dobtam, léptem, fizettem, azaz csak fizetnem kellett volna, de nem volt miből. Ki érti ezt? Hiszen az előbb még... Mire költöttem? ... Ez nem lehet... Játék ide, játék oda, dühös lettem. Hova tűnt a pénzem? ... Ezentúl mindent fel fogok írni. Fel én! Minden bevételt és minden kiadást. Az lehetetlen, hogy már nincs pénzem! Misztikus dolgok ezek, kérem! Amikor én olyan okosan gazdálkodtam. Mit tehettem volna mást, félrehívtam a barátomat. — Adjál még háromezret. Akkor már hatot adtál és akkor én visszaadok neked tízezret. — De aztán el ne igya, barátom — prédikált Béla, aztán azt mopogta: — Erős, egészséges ember létére társas játékozik, ahelyett, hogy dolgozni menne. Végül is nem adott háromezret, csak kettőt. —Isten fizesse meg nagyságos úr — feleltem alázatosan. — Kívánok önnek ezerennyit! (De csak játékpénzt!) Pörgött a szerencsekocka, léptem, okosan gazdálkodtam. Félóra múlva kiestem a játékból. Azóta is számolok. Hova tűnt a pénzem? Várjunk csak: társasjátékra kiadtam 52 forintot.... Mikes György riogatással igyekeznének meggyőzni a „faluiszonyban” szenvedő pedagógusokat. Biztos, hogy ha jobban megismernék az itteni életet, egyhamar megkedvelnék a falut. Ezt mutatja az országjáró diákcsoportok példája is. A Heves megyében járó medikusok nagy része például arról számolt be a megyei tanácsnak, hogy tanulmányai befejezése után szívesen vállalná a vidéki munkát. A beszámolók több megyéből még nem érkeztek be, s összesítésük még néhány hónapig várat magára. Annyi azonban megállapítható, hogy az egy esztendővel ezelőtt alig néhány megyében megszervezett kísérletből országos mozgalom lett. A téli népművelési gyakorlat — amelyet a Művelődésügyi Minisztérium elgondolásai szerint a későbbiekben a tanárjelöltek számára kötelezővé tennének —, tanulságokban gazdag, hasznos és sikeres volt. A diákcsoportok sokat kaptak, de sokat adtak is. Megszerették a falut s a falu megszerette és megbecsülte őket. Vilmon Gyula 1 "" " . " " 1p & X "— Idén 150 000 hektoliterrel több sört gyártanak „Percek csatája“ a Kőbányai Sörgyárban — Söröshordók helyett alumíniumtartályok — Nincsenek „holt“ üzemrészek Műtét A Közért csarnoki és piaci boltok hétfőtől Gülbaba és rózsaburgonyát is árusítanak A háztartások eddig csak Ella burgonyát szerezhettek be. Hétfőtől a Közért csarnoki és piaci zöldséges és gyümölcslerakatai már Gülbaba és rózsaburgonyát is árusítanak. Az utcai zöldség- és gyümölcsboltokat pedig a hét végén látják el e kétfajta burgonyával. Szemesborsból az ellátás jó lesz. Az importtételek már befutottak, úgyhogy a háztartások szükségletén kívül a lakosság igé nyeit a téli disznóölések idején is fedezni fogják a készletek. Fa* héjat a szükségletek kielégítésére Kínából hozunk be. Szegfűszeget forraltborba csak a vendéglátó* -ipar részére tudunk biztosítani. Az állami élelmiszerboltokban a fontosabb cikkek fogyasztói árai hétfőtől így alakulnak: Gül* baba burgonya kilónként 2, ró zsa 1,80, Ella 1,30, fejes- és kel* káposzta 1, levesbe való tisztított gyökérzöldség 2—3,60, tisztított sárgarépa 1,40—1,80, tisztított ka* ralábé 1,50, tisztított zeller 4,80, vöröshagyma 2—2,40, fokhagymás 1, 50—8.80. nemestorma 13, sam* piongomba 25—30 forint. Nyugatnémet film egy színiiskola növendékeiről Széles változatban is Bemutató: január 5-én