Hétfői Hírek, 1966 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1966-01-24 / 4. szám
Musical kontra operett, klasszikusok és modernek Mit játszanak abécsi színházak? BÉCS: Az osztrák főváros színpadjain az operett és a musical verseng a közönség kegyeiért. A Theater an der Wiennek, a klasszikus bécsi nagyoperett színházának az igazgatója, Rolf Kutschera elhatározta, hogy a mindenfajta új irányzattól idegenkedő bécsiekkel megkedvelteti a musicalt. Bemutatta „Mi lesz veled az életben anélkül, hogy megerőltetnéd magad” című amerikai musicalt. Sláger nélkül Frank Loesser, a hollywoodi filmekből ismert zeneszerző muzsikája nem tetszetős melódiákra épül, inkább illusztrálja az előadást. Az operetteken nevelődött bécsi közönség azonban olyan fülbemászó melódiákat vár, melyeket a bemutató után néhány nappal már „minden veréb fütyül...” Nos, Loesser nem hozott ilyen melódiákat. Nincs igazi „sláger” a darabban, s az alkotók szerint azonban éppen ez a hiány: az előrelépés a modern musicalban. Sikerül-e a bécsieket megnyerni ennek az új irányzatnak, az a jövő titka. Az előadás egyébként jó ütemű és helyenként igen mulatságos. A musical hőse egy ablaktisztító, akiből nagyvállalati igazgató lesz. Elszánt törtető, ismeri az emberi hiúság vastörvényeit, mindent és mindenkit félreállít, aki karrierjének útjában áll. A régi operettek érzelmes mesevilága helyett, egy lehiggadt, „tárgyilagos” mesevilágot lát a közönség, s a szerzők nem mulasztják el értésére adni, hogy ez csupán álomvilág. Az est fénypontja a filmek népszerű komikusa: Theo Kingen. A táncokat a prágai balettegyüttes adja elő nagy sikerrel. Csárdáskirálynőből jazzkirálynő A Raimund Theater új rendezésben és új átdolgozásban mutatta be a „Csárdáskirálynő” -t. Itt aztán nem hiányoznak az ismert melódiák, ez azonban úgy látszik, mégsem elég a sikerhez. A cselekményt a húszas évekbe helyezték, s a zenét, elsősorban a buffoszámokat, jazzritmusra hangszerelték. Szegény Kálmán Imre ... Stephan Jerry, a darab rendezője sem bővelkedett használható ötletekben. Mindezek ellenére, a címszerepet játszó — Bécsben vendégeskedő — Tiboldy Mária nagy közönség- és sajtósikert aratott, s vele együtt Cissy Kraner, a népszerű bécsi sanzonénekesnő is, aki a kabarészínpadról került az operettszínházba, s magával hozta a bécsi kabaré legjobb hagyományait. Bemutatók Premierek: a Staatsoperben Wieland Wagner — Richard Wagner unokája — rendezésében mutatták be Richard Strauss „Elektra” című operáját. Karmester: Karl Böhm, főszereplő: Birgit Nilsson. Közönség és kritikusok egyaránt nagy lelkesedéssel fogadták a bemutatót: az előadás után húsz percig zúgott a tapsvihar. A Burgtheater új rendezésben hozta színre az osztrák nemzeti klasszikus, Franz Grillparzer „Ottokár király boldogsága és bukása” című drámáját. Az Akademietheater — a Burgtheater kamaraszínháza , Leopold Lipdtberg rendezésében játssza Moliére „Képzelt beteg” című komédiáját, főszereplő Ewald Balser. A Theater in der Josefstadtban, amely arról nevezetes, hogy egykori rendezője, Max Reinhardt óta elsősorban olyan darabokat játszik, amelyek hálás szereplehetőségeket nyújtanak a társulat tagjai számára, most az amerikai Neil Simon „Egy különös pár” című vígjátékát játsszák. A cselekmény: két elhagyott férj közös háztartásba lép, hogy kipróbálják, lehet-e asszonyok nélkül élni... A Volkstheater újdonsága August von Kotzebue „A két Klingsberg” című komédiája. A bemutató sikere bizonyítja, hogy Kotzebue — a leggyakrabban játszott német drámaíró Goethe és Schiller idejében —, biztos kezű színházi iparos, némi költői beütéssel, akinek még ma is van közönsége. „Halka“ a Volksoperben A bécsi Volksoper Stanislaw Moniuszko „Halka” című művét — a lengyelek nemzeti operáját — mutatta be, Lengyelországból meghívott alkotóegyüttes irányításával rendező Aleksander Bardini. A modern szerzők sem hiányoznak a bécsi színházak műsorából, ha nincs is olyan nagy közönségük, mint a klasszikusoknak. Az Akademietheaterben Johan Böck osztrák író „Jeanne 44” című darabjának bemutatójára készülnek. A Volkstheaterben Günther Michelsen, a fiatal nyugatnémet szerző „Sisak” című antifasiszta témájú darabját próbálják, a Theater in der Josef Stadt legközelebbi újdonsága pedig Eduardo de Filippo,,A belső hangok” című komédiájának ausztriai ősbemutatója. E. K. imm STANFORD VILÁGONTGTRNTETSNŐ JANUÁR 29-ÉN TARTJA a Zeneakadémia Kistermében bemutatkozó hangversenyét. Műsorán Schubert, Brahms, Debussy stb. dalai és áriái. Jegyek az Országos Filharmónia pénztáránál még kaphatók. A Corvin-mozi akaratlan tréfája, olyan szél- és hóviszonyok közepette, hogy — fele se tréfa! (Újvári felvétele) Felvonás közben mesélték Alfonzó, a Vidám Színpad társalgójában kiszakít egy cikket az újságból. Pethes Ferenc, aki nagyon pedáns ember, rosszallóan csóválja a fejét. Aztán megkérdi: — Józsikám! Miért téped össze az újságot? — Nagyon érdekes riport! Egy asszonyról szól, akit a bíróság elválasztott a férjétől, mert mindig kutatott házastársa pénztárcájában. Pethes bólogat. — Értem ... Meg akarod mutatni a feleségednek ... Mire Alfonzó: — Felesleges! Elég, ha beteszem a tárcámba! ★ Az Operaház pénztáránál megjelenik egy idősebb férfi■ — Kérek egy félárú jegyet! A pénztáros kisasszony csodálkozva kérdezi: — Ön? Milyen címen? A bácsi kedves mosollyal válaszol: * — Ugyanis a fél fülemre süket vagyok... ★ Béres Ilona, a Madáchban, a Téli rege szünetében egy külföldi képeslapot mutat Kiss Manyinak. — Nézd ezt a fantasztikus riportot, Manyikat Az áll benne, hogy a Holdban is laknak emberek. Manyika összecsapja a kezét. — Képzetem, milyen tolongás van ott — félhold idején! ★ A múlt heti nagy havazás napjaiban Galambos Erzsivel és férjével, Petrovics Emillel, a kitűnő zeneszerzővel találkoztam a Szabadsághegyen. Beszélgetés közben feltűnt, hogy csak egy pár síléc van náluk, pedig mindketten imádnak síelni. — Hogyan oldjátok meg ketten — egy pár léccel? — kérdeztem. Galambos Erzsi ártatlan képpel válaszolt: — Nagyszerűen! Én használom hegynek lefelé, Emil pedig — felfelé! ★ Szenes Iván, a népszerű szövegíró ötéves kislánya, Andrea, benyit a fürdőszobába. Szenes, aki éppen a kádban ül, rámordul: — Ejnye! Hányszor mondtam már, hogy kopogtatás nélkül nem szabad belépni a fürdőszobába! Andrea kissé megütődik. De aztán kedvesen rámosolyog édesapjára. — De apuci! Hisz mi már olyan régen ismerjük egymást!... ★ Legutóbbi vidéki vendégszereplésem során meglepő útjelző táblával találkoztam az országúton. A felső tábla jobbra mutatott, ezzel a szöveggel: Jászapáti felé. Az alsó tábla balra jelzett, ezzel a felirattal: Jásziván felé. Legalul pedig — kézírással — ez állt: aki pedig nem tud olvasni, menjen egyenesen! Szátonyi Róbert Telt ház a Szabadság-hegyen Az első igazi télisport vasárnap Sízők és szánkózók öröme és bosszúsága Nagyvárosi zaj, vidám kiáltások. Buszok, gépkocsik hevülten erőlködnek felfelé, szánkók, sízők lendületes rohammal törnek a mélybe. Bakancsos, halmazoknis turisták énekelnek, kiáltoznak: „Hali-hói”, s felelnek rá jókedvű ismeretlenek: „Hahó! ...” Visszhangzik az erdő, a meredély. És minden fehér: az út, a hegyoldal, a fa, a bokor. A hegytetőn a köd még a levegőt is fehérre festi. Tíz éve az első Telt ház a Szabadság-hegyen. 1966. január 23. vasárnap. A dátum feljegyzésre méltó: tíz éve nem volt ilyen puha és vastag hótakaró a hegyen. A tél tudósai — ott székelnek szemben a Normafa-vendéglővel, a sí- és természetjáró állomás szakemberei — azt mondják: tíz éve nem volt itt egyetlen téli nap ekkora tömeg. Mennyien lehetnek ? Ötezren, tízezren ? A fogas és a busz kora reggeltől roskadásig telten hozta a hegy vendégeit: diákokat, házaspárokat, időseket , a téli sportok szerelmeseit. A kora reggel nem ígért jót: havas esőt, ónos esőt hozott, jégszemcsékkel. Tíz óra felé hullani kezdett a hó, s mintha vezényszó hangzott volna el: a sízők és a szánkózók hada megindult a lejtőkön, róla a hó. Jövőre — próbaképpen — hálót akarnak szerelni rá, talán megtapad rajta. Lefelé menet gépkocsikkal, buszokkal találkozunk. A síkos úton a gépkocsivezetők nem boldogulnak másként: egymás kocsiját tolják. Tizenegy óra felé jelenik meg az első homokozó kocsi, de elakad az úton — a járókelők nevetve tolják felfelé. A köd is oszladozik. De a fák és bokrok fehérek. Még messziről is hallani a vidám kiáltásokat, énekszót. 1966-ban ez volt az első, igazi téli vasárnap. BbC Kölcsön sí, melegedő A síállomás előtt sorban állásléceket akarnak kölcsönözni. Lehöcz László gondnok gondterhelt. „A raktárban 150 síléc, de ebből harmincnak nincs szerelése, 14 törött, 30 pár rossz, használhatatlan, a többi is veterán, a második világháborúban katonák használták. Csak az elszántak kérik ...” A ház előtt fiatalok gyülekeznek, sízni tanulnak. Az oktatók — van közöttük TF- tanár, építésztechnikus, mérnök — két órán át hat alkalommal — foglalkoznak velük, azt mondják, ennyi idő alatt még a „két ballábasok” is megtanulják a sízés alapfogalmait. A síoktatóknak is van észrevételük, íme: „A Szabadság-hegy igazán alkalmas a sízésre. Mégis kevés a tanulók száma. Ma például — az igazán nagy tömegből — tizenöten jelentkeztek. Az ok? A hegyen nincs melegedő, pihenő helyiség a sízők részére. Illetve van egy kicsi szoba, de oda — ha verseny van — a „laikusokat” nem engedhetjük be, mert ott dolgoznak a versenybizottság tagjai...” Külön utak a szánkózóknak a Normafa-vendéglő? Már régen kicsinek bizonyult: söntése állandóan zsúfolt, egy meleg teáért félórát kell várni. A vendéglő más miatt is elavult: nincs csatornázása (a síállomásnak sincs), a KÖJÁL évről évre be akarja záratni. Az egész hegyen egyébként csak itt van mellékhelyiség. Mától kezdve két külön — táblával jelzett — utat jelöltek ki a szánkázók és külön utakat a sízők részére. Ezzel megoldódott a régi gond: a sízők és szánkázók ősi vitája. Többé nem zavarják egymást, s remélhetően kevesebb lesz a baleset is. Szabálysértést követ el, aki „betéved” a másik útjára — a rendőrök szigorúan ügyelnek a hegy rendjére. Nem tűri a havat A Szabadság-hegyen műlesikló-verseny volt vasárnap. A sáncok pihentek. illetve a műanyag-sánc csak nyáron működik. Télen nem vált be, egyszerűen lecsúszik Hármas MTK-győzelem az ökölvívó idénynyitón Az ökölvívó idénynyitó verseny rendezőinek idegeskedése már szombaton este az elődöntők befejezése után elkezdődött. A középsúlyba két újpesti (Schlick és Erdélyi) jutott, egyikük, Erdélyi persze azonnal bejelentette, hogy sérült, és nem tud a döntőre kiállni. Maradt kilenc pár... . Vasárnap reggel az orvosi vizsgálat után a pehelysúlyban Galambos jelentette ki, hogy beteg és nem tud Török ellen szorítóba lépni. Most már nyolcra csökkent a döntő párjainak száma. Lázas keresgélés kezdődött kiegészítő párok után. Az egyesületek — ahogy az egész verseny alatt — megint nem siettek a szövetség segítségére. És már zsúfolt volt a Sportcsarnok lelátója, amikor kiderült, hogy Töröknek, aki minden áron öklözni akart — jelentkezett egy ellenfél, az eddig ismeretlenség homályában levő Tóth (Kaposvár) személyében... A mérkőzések azonban némileg kárpótolták a közönséget. Harangozó igen jó csatában győzött Ackermann ellen. Török beugró partnere végigállta a három menetet, sőt időnként még ügyes dolgokat is csinált, aztán a pontozók is hallattak magukról. A kisváltósúlyban Gúla a szorítóban kikapott a székesfehérvári Magyartól, ám a pontozólapok a válogatott versenyző győzelmét mutatták. Hogy hogyan, az örök titok marad. A közönség természetesen nemtetszéssel fogadta a döntést. Holló József talán a legjobb formában levő ökölvívó. A nagy képességű Pauer ellen is igen jól harcolt, okosan verekedett. A többi mérkőzés volt jobb... Az idénynyitó győztesei: Harangozó (Székesfehérvár), Papp (Vasas), Török (MTK), Hajnal (II. Dózsa), Gala (MTK), Holló (MTK), Balogh (Bp. Honvéd), Dobó (Tatabánya), Budai (Tatabánya). Tehát az MTK szerepelt a legjobban, 5 versenyzővel indultak a kékfehérek és hárotti súlycsoportban győztek. KERTELÉS NÉLKÜL Minden a régiben ? Kezdődik az úszó évad , kezdődnek a tavalyi, tavaly előtti, azelőtti bajok. Az örökös s úgy látszik elmúlhatatla bajok. Részvétlenség a hazai versenyeken, láz a külföldi összecsapásokért, a legjobbak (csakugyan a legjobbak?) tovább gyötrik vezetőik idegeit. Ez a mostani harmadik úszóverseny is mintha csak illusztrációja lenne az úszók között kialakult általános zűrzavarnak. Nem sok idő választ el az EB-től, sőt az olimpia ideje is egyre közeleg, nálunk pedig egy-egy biztató eredmény mellett (Cseh, Bálla) az átlageredmények továbbra is mínuszban maradnak. Sok a miért és késik a válasz. Szemüveget a bírónak Az embersportban is meglehetős vitát tud kelteni a téves vagy tévesnek vélt bírói ítélet. Mindez hatványozódik a lósportban, ahol zsebzöngéi is vannak a dolognak. Akár egy orrhossz mélyreható változásokat hozhat létre az anyagi viszonyokban. Nos, a szerdai ügetőversenyek első futamában példátlan eset történt. A finis hevében a két vezető ló, Népliget és Népdal galoppban haladt át a célvonalon, s csupán az elsőnek említettet diszkvalifikálták. Így a másodiknak befutó s ugyancsak galoppozó Népdal lett „győztes”. Jóllehet favorit kapta a díjat, mégsem lehet effajta ajándék bírói ítéletet hozni, bár ismerve a versenyintézőség tagjait, a szándékosságot nem lehet feltételezni. De — hogy lehet ennyire tévedni? Színes szélesvásznú román film Korhatár nélkül megtekinthető Bemutató: január 27. * A H.H. tippjei 16. Bologna—Varese 1 1. Brescia—Fiorentina x 2 2. Catania—Napoli 2 x 3. Foggia—Milan 2 4. Inter.—Lanerossi 1 5. Juventus—Atalanta I 6. Lazio—Torino 1 X 7. Sampdoria—Cagliari 1 8. Spal—Roma 1 x 9. Angers—Nantes 2 10. Stade Francais—Bordeaux 2 11. Nimes—Sedan 1 x 12. Strasbourg—Valenciennes 1 13. Lyon—Rouen 2 14. Toulouse—St. Etienne 2 x 15. Cannes—Rennes 2