Hétfői Hírek, 1966 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1966-01-24 / 4. szám

Musical kontra operett, klasszikusok és modernek Mit játszanak a­­bécsi színházak? BÉCS: Az osztrák főváros színpadjain az operett és a musical verseng a közönség kegyeiért. A Theater an der Wiennek, a klasszikus bécsi nagyoperett színházának az igazgatója, Rolf Kutschera elhatározta, hogy a minden­fajta új irányzattól idegen­kedő bécsiekkel megkedvelte­­ti a musicalt. Bemutatta „Mi lesz veled az életben anél­kül, hogy megerőltetnéd ma­gad” című amerikai musi­calt. Sláger nélkül Frank Loesser, a hollywoo­di filmekből ismert zene­szerző muzsikája nem tetsze­tős melódiákra épül, inkább illusztrálja az előadást. Az operetteken nevelődött bécsi közönség azonban olyan fül­bemászó melódiákat vár, me­lyeket a bemutató után né­hány nappal már „minden veréb fütyül...” Nos, Loes­ser nem hozott ilyen meló­diákat. Nincs igazi „sláger” a darabban, s az alkotók szerint azonban éppen ez a hiány: az előrelépés a mo­dern musicalban. Sikerül-e a bécsieket megnyerni ennek az új irányzatnak, az a jövő titka. Az előadás egyébként jó ütemű és helyenként igen mulatságos. A musical hőse egy ablaktisztító, akiből nagyvállalati igazgató lesz. Elszánt törtető, ismeri az em­beri hiúság vastörvényeit, mindent és mindenkit félre­állít, aki karrierjének útjá­ban áll. A régi operettek ér­zelmes mesevilága helyett, egy lehiggadt, „tárgyilagos” mesevilágot lát a közönség, s a szerzők nem mulasztják el értésére adni, hogy ez csu­pán álomvilág. Az est fény­pontja a filmek népszerű ko­mikusa: Theo Kingen. A tán­cokat a prágai balettegyüttes adja elő nagy sikerrel. Csárdáskirálynőből jazzkirálynő A Raimund Theater új rendezésben és új átdolgo­zásban mutatta be a „Csár­dáskirálynő” -t. Itt aztán nem hiányoznak az ismert meló­diák, ez azonban úgy látszik, mégsem elég a sikerhez. A cselekményt a húszas évekbe helyezték, s a zenét, első­sorban a buffoszámokat, jazz­­ritmusra hangszerelték. Sze­gény Kálmán Imre ... Ste­phan Jerry, a darab rende­zője sem bővelkedett hasz­nálható ötletekben. Mindezek ellenére, a címszerepet ját­szó — Bécsben vendégeskedő — Tiboldy Mária nagy kö­zönség- és sajtósikert aratott, s vele együtt Cissy Kraner, a népszerű bécsi sanzonéne­kesnő is, aki a kabarészín­padról került az operettszín­házba, s magával hozta a bé­csi kabaré legjobb hagyomá­nyait. Bemutatók Premierek: a Staatsoper­­ben Wieland Wagner — Ri­chard Wagner unokája — rendezésében mutatták be Richard Strauss „Elektra” című operáját. Karmester: Karl Böhm, főszereplő: Birgit Nilsson. Közönség és kritiku­sok egyaránt nagy lelkese­déssel fogadták a bemutatót: az előadás után húsz percig zúgott a tapsvihar. A Burgtheater új rende­zésben hozta színre az oszt­rák nemzeti klasszikus, Franz Grillparzer „Ottokár király boldogsága és bukása” című drámáját. Az Akademiethea­ter — a Burgtheater kamara­­színháza , Leopold Lipdt­­berg rendezésében játssza Moliére „Képzelt beteg” cí­mű komédiáját, főszereplő Ewald Balser. A Theater in der Josef­­stadtban, amely arról neveze­tes, hogy egykori rendezője, Max Reinhardt óta elsősor­ban olyan darabokat játszik, amelyek hálás szereplehető­ségeket nyújtanak a társulat tagjai számára, most az amer­­ikai Neil Simon „Egy külö­nös pár” című vígjátékát játsszák. A cselekmény: két elhagyott férj közös háztar­tásba lép, hogy kipróbálják, lehet-e asszonyok nélkül él­ni... A Volkstheater újdonsága August von Kotzebue „A két Klingsberg” című komédiá­ja. A bemutató sikere bizo­nyítja, hogy Kotzebue — a leggyakrabban játszott német drámaíró Goethe és Schiller idejében —, biztos kezű szín­házi iparos, némi költői be­ütéssel, akinek még ma is van közönsége. „Halka“ a Volksoperben A bécsi Volksoper Stanis­law Moniuszko „Halka” cí­mű művét — a lengyelek nemzeti operáját — mutatta be, Lengyelországból meghí­vott alkotóegyüttes irányítá­sával­­ rendező Aleksander Bardini. A modern szerzők sem hiá­nyoznak a bécsi színházak műsorából, ha nincs is olyan nagy közönségük, mint a klasszikusoknak. Az Akade­­mietheaterben Johan Böck osztrák író „Jeanne 44” című darabjának bemutatójára ké­szülnek. A Volkstheaterben Günther Michelsen, a fiatal nyugatnémet szerző „Sisak” című antifasiszta témájú da­rabját próbálják, a Theater in der Josef Stadt legközeleb­bi újdonsága pedig Eduardo de Filippo­,,A belső hangok” című komédiájának ausztriai ősbemutatója. E. K. imm STANFORD VILÁGO­NTGTR­­NTETSNŐ JANUÁR 29-ÉN TARTJA a Zeneakadémia Kistermében bemutatkozó hangversenyét. Műsorán Schubert, Brahms, Debussy stb. dalai és áriái. Jegyek az Országos Filhar­mónia pénztáránál még kaphatók. A Corvin-mozi akaratlan tréfája, olyan szél- és hóviszonyok közepette, hogy — fele se tréfa! (Újvári felvétele) Felvonás közben mesélték Alfonzó, a Vidám Színpad társalgójában kiszakít egy cikket az újságból. Pethes Ferenc, a­ki nagyon pedáns ember,­ rosszallóan csóválja a fejét. Aztán megkérdi: — Józsikám! Miért téped össze az újságot? — Nagyon érdekes riport! Egy asszonyról szól, akit a bíróság elválasztott a férjé­től, mert mindig kutatott há­zastársa pénztárcájában. Pethes bólogat. — Értem ... Meg akarod mutatni a feleségednek ... Mire Alfonzó: — Felesleges! Elég, ha be­teszem a tárcámba! ★ Az Operaház pénztáránál megjelenik egy idősebb fér­fi■ — Kérek egy félárú jegyet! A pénztáros kisasszony cso­dálkozva kérdezi: — Ön? Milyen címen? A bácsi kedves mosollyal válaszol: * — Ugyanis a fél fülemre süket vagyok... ★ Béres Ilona, a Madáchban, a Téli rege szünetében egy külföldi képeslapot mutat Kiss Manyinak. — Nézd ezt a fantasztikus riportot, Manyikat Az áll benne, hogy a Holdban is laknak emberek. Manyika összecsapja a ke­zét. — Képzetem, milyen to­longás van ott — félhold ide­jén! ★ A múlt heti nagy havazás napjaiban Galambos Erzsivel és férjével, Petrovics Emillel, a kitűnő zeneszerzővel talál­koztam a Szabadsághegyen. Beszélgetés közben feltűnt, hogy csak egy pár síléc van náluk, pedig mindketten imádnak síelni. — Hogyan oldjátok meg ketten — egy pár léccel? — kérdeztem. Galambos Erzsi ártatlan képpel válaszolt: — Nagyszerűen! Én hasz­nálom hegynek lefelé, Emil pedig — felfelé! ★ Szenes Iván, a népszerű szövegíró ötéves kislánya, Andrea, benyit a fürdőszobá­ba. Szenes, aki éppen a kád­ban ül, rámordul: — Ejnye! Hányszor mond­tam már, hogy kopogtatás nélkül nem szabad belépni a fürdőszobába! Andrea kissé megütődik. De aztán kedvesen rámoso­lyog édesapjára. — De apuci! Hisz mi már olyan régen ismerjük egy­mást!... ★ Legutóbbi vidéki vendég­­szereplésem során meglepő útjelző táblával találkoztam az országúton. A felső tábla jobbra muta­tott, ezzel a szöveggel: Jász­apáti felé. Az alsó tábla balra jelzett, ezzel a felirattal: Jásziván felé. Legalul pedig — kézírással — ez állt: aki pedig nem tud olvasni, menjen egyenesen! Szátonyi Róbert Telt ház a Szabadság-hegyen Az első igazi télisport­ vasárnap Sízők és szánkózók öröme és bosszúsága Nagyvárosi zaj, vidám kiál­tások. Buszok, gépkocsik he­­vülten erőlködnek felfelé, szánkók, sízők lendületes ro­hammal törnek a mélybe. Bakancsos, halm­azoknis tu­risták énekelnek, kiáltoznak: „Hali-hói”, s felelnek rá jó­kedvű ismeretlenek: „Ha­hó! ...” Visszhangzik az er­dő, a meredély. És minden fehér: az út, a hegyoldal, a fa, a bokor. A hegytetőn a köd még a levegőt is fehérre festi. Tíz éve az első Telt ház a Szabadság-he­gyen. 1966. január 23. vasár­nap. A dátum feljegyzésre méltó: tíz éve nem volt ilyen puha és vastag hótakaró a hegyen. A tél tudósai — ott székelnek szemben a Norma­fa-vendéglővel, a sí- és ter­mészetjáró állomás szakem­berei — azt mondják: tíz éve nem volt itt egyetlen téli nap ekkora tömeg. Mennyien le­hetnek ? Ötezren, tízezren ? A fogas és a busz kora reg­geltől roskadásig telten hoz­ta a hegy vendégeit: diáko­kat, házaspárokat, időseket , a téli sportok szerelmeseit. A kora reggel nem ígért jót: havas esőt, ónos esőt ho­zott, jégszemcsékkel. Tíz óra felé hullani kezdett a hó, s mintha vezényszó hangzott volna el: a sízők és a szán­kózók hada megindult a lej­tőkön, róla a hó. Jövőre — próba­képpen — hálót akarnak sze­relni rá, talán megtapad raj­ta. Lefelé menet gépkocsikkal, buszokkal találkozunk. A sí­kos úton a gépkocsivezetők nem boldogulnak másként: egymás kocsiját tolják. Ti­zenegy óra felé jelenik meg az első homokozó kocsi, de el­akad az úton — a járókelők nevetve tolják felfelé. A köd is oszladozik. De a fák és bokrok fehérek. Még messzi­ről is hallani a vidám kiál­tásokat, énekszót. 1966-ban ez volt az első, igazi téli va­sárnap. BbC Kölcsön sí, melegedő A síállomás előtt sorban állás­­léceket akarnak köl­csönözni. Lehöcz László gondnok gondterhelt. „A rak­tárban 150 síléc, de ebből harmincnak nincs szerelése, 14 törött, 30 pár rossz, hasz­nálhatatlan, a többi is vete­rán, a második­ világhábo­rúban katonák használták. Csak az elszántak kérik ...” A ház előtt fiatalok gyüle­keznek, sízni tanulnak. Az oktatók — van közöttük TF- tanár, építésztechnikus, mér­nök — két órán át hat al­kalommal — foglalkoznak velük, azt mondják, ennyi idő alatt még a „két ballába­sok” is megtanulják a sízés alapfogalmait. A síoktatók­nak is van észrevételük, íme: „A Szabadság-hegy igazán alkalmas a sízésre. Mégis kevés a tanulók száma. Ma például —­ az igazán nagy tömegből — tizenöten jelent­keztek. Az ok? A hegyen nincs melegedő, pihenő he­lyiség a sízők részére. Illetve van egy kicsi szoba, de oda — ha verseny van — a „lai­kusokat” nem engedhetjük be, mert ott dolgoznak a ver­senybizottság tagjai...” Külön utak a szánkózóknak­ ­ a Normafa-vendéglő? Már régen kicsinek bizo­nyult: söntése állandóan zsú­folt, egy meleg teáért félórát kell várni. A vendéglő más miatt is elavult: nincs csator­názása (a síállomásnak sincs), a KÖJÁL évről évre be akar­ja záratni. Az egész hegyen egyébként csak itt van mel­lékhelyiség. Mától kezdve két külön — táblával jelzett — utat jelöl­tek ki a szánkázók és külön utakat a sízők részére. Ezzel megoldódott a régi gond: a sízők és szánkázók ősi vitá­ja. Többé nem zavarják egy­mást, s remélhetően keve­sebb lesz a baleset is. Sza­bálysértést követ el, aki „be­téved” a másik útjára — a rendőrök szigorúan ügyelnek a hegy rendjére. Nem tűri a havat A Szabadság-hegyen mű­­lesikló-verseny volt vasár­nap. A sáncok pihentek. il­letve a műanyag-sánc csak nyáron működik. Télen nem vált be, egyszerűen lecsúszik Hármas MTK-győzelem az ökölvívó idénynyitón Az ökölvívó idénynyitó verseny rendezőinek ide­geskedése már szombaton este az elődöntők befeje­zése után elkezdődött. A középsúlyba két újpesti (Schlick és Erdélyi) jutott, egyikük, Erdélyi persze azonnal bejelentette, hogy sérült, és nem tud a dön­tőre kiállni. Maradt ki­lenc pár... . Vasárnap reggel az or­vosi vizsgálat után a pe­helysúlyban Galambos je­lentette ki, hogy beteg és nem tud Török ellen szo­­rítóba lépni. Most már nyolcra csökkent a döntő párjainak száma. Lázas keresgélés kez­dődött kiegészítő párok után. Az egyesületek — ahogy az egész verseny alatt — me­gint nem siettek a szövet­ség segítségére. És már zsú­folt volt a Sportcsarnok lelátója, amikor kiderült, hogy Töröknek, aki min­den áron öklözni akart — jelentkezett egy ellenfél, az eddig ismeretlenség homá­lyában levő Tóth (Kapos­vár) személyében... A mérkőzések azonban némileg kárpótolták a kö­zönséget. Harangozó igen jó csatában győzött Acker­mann ellen. Török beugró partnere végigállta a há­rom menetet, sőt időnként még ügyes dolgokat is csi­nált, aztán a pontozók is hallattak magukról. A kis­­váltósúlyban Gúla a szo­­rítóban kikapott a székes­­fehérvári Magyartól, ám a pontozólapok a válogatott versenyző győzelmét mutat­ták. Hogy hogyan, az örök titok marad. A közönség természetesen nemtetszéssel fogadta a döntést. Holló József talán a legjobb formában levő ökölvívó. A nagy képességű Pauer el­len is igen jól harcolt, okosan verekedett. A többi mérkőzés­­ volt jobb... Az idénynyitó győztesei: Harangozó (Székesfehérvár), Papp (Vasas), Török (MTK), Hajnal (II. Dózsa), Gala (MTK), Holló (MTK), Ba­logh (Bp. Honvéd), Dobó (Tatabánya), Budai (Tata­bánya). Tehát az MTK szerepelt a legjobban, 5 ver­senyzővel indultak a kék­fehérek és hárotti súlycso­portban győztek. KERTELÉS NÉLKÜL Minden a régiben ? Kezdődik az úszó évad , kezdődnek a tavalyi, ta­valy előtti, azelőtti bajok. Az örökös s úgy látszik elmúl­­hatatla­­ bajok. Részvétlenség a hazai versenyeken, láz a külföldi összecsapásokért, a legjobbak (csakugyan a leg­jobbak?) tovább gyötrik ve­zetőik idegeit. Ez a mostani harmadik úszóverseny is mintha csak illusztrációja lenne az úszók között kiala­kult általános zűrzavarnak. Nem sok idő választ el az EB-től, sőt az olimpia ideje is egyre közeleg, nálunk pedig egy-egy biztató ered­mény mellett (Cseh, Bálla) az átlageredmények tovább­ra is mínuszban maradnak. Sok a miért és késik a vá­lasz. ­ Szemüveget a bírónak Az embersportban is meg­lehetős vitát tud kelteni a téves vagy tévesnek vélt bí­rói ítélet. Mindez hatványo­­zódik a lósportban, ahol zsebzöngéi is vannak a do­lognak. Akár egy orrhossz mélyreható változásokat hoz­hat létre az­ anyagi viszo­nyokban. Nos, a szerdai ügetőver­senyek első futamában pél­dátlan eset történt. A finis hevében a két vezető ló, Népliget és Népdal galopp­ban haladt át a célvonalon, s csupán az elsőnek említet­tet diszkvalifikálták. Így a másodiknak befutó s ugyan­csak galoppozó Népdal lett „győztes”. Jóllehet favorit kapta a díjat, mégsem lehet effajta ajándék bírói ítéletet hozni, bár ismerve a versenyintéző­­ség tagjait, a szándékosságot nem lehet feltételezni. De — hogy lehet ennyire tévedni? Színes szélesvásznú román film Korhatár nélkül megtekinthető Bemutató: január 27. * A H.H. tippjei 16. Bologna—Varese 1 1. Brescia—Fiorentina x 2 2. Catania—Napoli 2 x 3. Foggia—Milan 2 4. Inter.—Lanerossi 1 5. Juventus—Atalanta I 6. Lazio—Torino 1 X 7. Sampdoria—Cagliari 1 8. Spal—Roma 1 x 9. Angers—Nantes 2 10. Stade Francais—Bordeaux 2 11. Nimes—Sedan 1 x 12. Strasbourg—Valenciennes 1 13. Lyon—Rouen 2 14. Toulouse—St. Etienne 2 x 15. Cannes—Rennes 2

Next