Hétfői Hírek, 1969 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1969-09-29 / 40. szám

Kutatók öt esztendős mun­kája, 19 levéltárban, 50 ezer adatrögzítő cédula, több tíz­ezer megsárgult okmány, két történész sok-sok búvár­kodása — az eredmény: 600 oldal történelmi érdekesség. Távirati stílusban így fog­lalható össze az a kutató munka, amelyet a napokban fejezett be dr. Karsai Elek, az Országos Levéltár, és Somlyai Magda, a Történet­­tudományi Intézet munka­társa. Ismeretlen adalékok Zömükben eddig ismeret­len dokumentumok alapján idézik fel Magyarország fel­­szabadulásának 194 napját: 1944. szeptember 23-tól — at­tól a pillanattól kezdve, ami­kor Battonya községnél ma­gyar földre lépett a Vörös Hadsereg — 1945. április 4- ig, amikor az utolsó község­ből, Nemesmedvesről is kiűz­ték a fasiszta csapatokat. Az érdekes dokumentum-könyv a Kossuth Kiadó gondozásá­ban a jövő év első negyedé­ben jelenik meg. „A felsza­badulás krónikája” címmel. Mert krónika ez, s még­hozzá az eddigi leghitelesebb krónika, arra többek közt biztosíték 19 megyei levéltár hiteles anyaga — okmányok, plakátok, fotók, levelek és egyéb forrásmunkák —, me­­­­lyet többéves munkával tár­tak fel és tették hozzáférhe­tővé. A dokumentum­könyv az egykori események sodrát követve, olvasmányosan,­p­ár­­huzamosan ábrázolja a régi rend szükségszerű bukását, s az új Magyarország kibon­takozását. Tetten érni az indulást — Hiteles kortörténetet adni a legnehezebb törté­netírói feladatok közé tarto­zik — mondja dr. Karsai Elek. — Nemcsak azért, mert figyelembe kell venni az ol­vasóközönség többnyire nem teljes élmény­anyagát, mely­ben sokszor a lényeges és a lényegtelen összekeveredik, de a jelenkori történet, a napi politika is hat a szubjektív értékítéletekre. Ez a fokozott felelősség — a higgadt objek­tivitás felelőssége — a fel­adat hiteles megoldására kel­lett, hogy serkentsen minket. Könyvünkben az új korszak­ba indulást akartuk „tetten érni”, s az eleven történelmet kívántuk megörökíteni. /■ — A „krónika” legfonto­sabb végkövetkeztetése. Új­kori történelmünk egyik leg­izgalmasabb, s egyben új je­lensége — veszi át a szót a szerzőtárs, Somlyai Magda. — A tömegek ugyanis 1944— 45-ben is mint tudatos törté­­nelemformáló erők jelentek meg a társadalmi fejlődés fo­lyamatában. Felszabadulá­sunk 194 napjának dokumen­tumai világosan tükrözik, hogy a magyar dolgozó tö­megek első, még tétova lépé­seinek, biztosabbá válásában mennyire döntő szerepe volt a párt munkájának, a szov­jet hadsereg jelenlétének, de a tömegek cselekvési vágya, lendülete nélkül a legkitű­nőbb elmélet és szervezés, a legnagyobb segítség is hajó­törést szenvedett volna. A tömegek történelemformáló szerepével kapcsolatban még ma is sok, egymásnak gyö­keresen ellentmondó nézet él és hat. A hamis feltevéseken, csak a valóságos történeti kép tud úrrá lenni, s ezt a valódik történeti képet kí­vántuk az olvasók elé tárni. . (P­s) K­ 600 oldal érdekesség 194 sorsfordító napról Elkészült a felszabadulás teljes története Két érdekes egy­­felvonásossal kezdte meg szom­baton bemutató­sorozatát az Iro­dalmi Színpad, amely az idén már önálló társulatá­val játszik. Színre hozták Tennessee Williams „Múlt nyáron, hirtelen­" című drámáját és Jean Giraudoux „Bellád Apolló” című vígjátékát. Képünkön a Wil­­liams-mű két fő­szereplője: a ven­dégként fellépő s ismét emékezetes alakítást nyújtó Somogyi Erzsi,­­ Telessy Györgyi. MINT VENDÉG We •­t limm ' 1N***#*­: (Dolezsár felv) 4 D0­3 krónikája is"Msciff í­r" • 26 000-EN tekintették meg a Budapesti Művészeti He­tek első hetének gazdag programját: az öt megnyílt kiállítást 16 000-en látogat­ták, a három hangversenyen 4000, a két operaelőadáson 2200, a kubai és az iráni együttes vendégszereplésén 2000 főnyi közönség volt, 1000-en váltottak jegyet a Híradó Filmszínház magyar rövidf­ilmekből összeállított műsoraira, s 800-an Horváth Fer­enc előadóestjére. A MAGYAROK KÜLFÖL­DÖN. Ferencsik János októ­berben Spanyolországban, Erdélyi Miklós Olaszország­ban és a Szovjetunióban ve­zényel. Faragó András és Réti József ugyancsak Olasz­országban, Eszenyi Irma és Szalma Ferenc pedig Fran­ciaországban vendégszerepel. • MALONYAI DEZSŐ, a Művelődésügyi Minisztérium színházi főosztályának he­lyettes vezetője és Róna László, a Vígszínház gazda­sági igazgatója a héten Nyu­­gat-Berlinbe utazott, az ot­tani Schiller Színház novem­beri budapesti, pesti szín­házi vendégjátékának elő­készítésére.­­ Lenkei Lajos, a Vígszínház igazgatója veze­tésével a héten művészdele­gáció utazik az NDK fővá­rosába, a berlini ünnepi na­pokra, amelyen a Magyar Rádió és Televízió Gyermek­­kórusa is a közönség elé lép.­­ A MANNHEIMI (NSZK) nemzetközi filmfesztiválon­­ — amely október 6-án nyí­lik —, bemutatják a fiatal afrikai filmművészet legje­lentősebb alkotásait, így Szenegál, Dahomey, Guinea, Kamerun, Madagaszkár, Ni­géria és Csád filmrendezői­nek produkcióit. Ezenkívül mintegy húsz dokumentum- és televíziós filmet láthat a közönség, közöttük a faji megkülönböztetéssel foglal­kozó amerikai filmeket­ • POÉTA-TALÁLKOZÓ. Az Írószövetség nemzetközi köl­tőtalálkozót rendez a jövő év tavaszán Balatonfü­reden, kétszáz külföldi is hazai köl­tő részvételével • „ALIG VÁROM, hogy véget érjen az október 5-ig meg­hosszabbított kiállításom s hazautazhassam Balatonud­­variba, folytatni a munkát, újra meg újra megörökíteni az őszi Balatont...” — mondja a HH-nak Fenyő A. Endre, a kiváló festőművész, akinek a Csók Galériában megrendezett kiállítását a megnyitás óta több mint tíz­ezren tekintették meg. A Szocialista Képzőművészek Csoportjának egyik alapító tagja elmúlt ötévi alkotó munkájának legjavát, 54 olajfestményt és 16 filctoll­­rajzát állította ki, valameny­­nyi kép témája: a Balaton. • BÁRDOS LAJOST, a ki­váló zeneszerzőt október 1- én, 70-ik születésnapja alkal­mából bensőséges háziün­nepség keretében köszönti a Budapesti Kórus, melynek Bárdos egyik alapító tagja és első karnagya volt. • A FÉSZEK KLUB író-új­ságíró korelnöke, a 88 éves Szekula­i Jenő, a közkedvelt Jenő bácsi, aki — immár hosszú évtizedek óta — min­den este ott ül törzsasztalá­nál, a héten filmszerződést írt alá. Huszárik Zoltán ké­szülő Szinbád című, Krúdy Gyuláról szóló filmjében lép majd a kamerák elé, mint jellegzetes Krúdy-figura és az író egykori személyes ba­rátja. • BOLÍVIÁBÓL... Benedic­ta Mendoza bolíviai indián származású parasztlányból — filmszínésznő lett. Jorge Santines bolíviai rendező fe­dezte fel, s bízta rá Yawar Maliku című filmjének fő­szerepét. • BEJÖTTEM ...A héten ve­szi hangszalagra a rádió Gol­doni „Két úr szolgája” cí­mű komédiájának József At­tila színházi előadását. Szín­házi közvetítéseknél az a szokás, hogy előadás közben a páholyban ülő bemondónő suttogva elmeséli mindazt, amit a hallgató nem lehat. Ezúttal — újításként — ezt a feladatot a darab főszerep­lője, Bodrogi Gyula látja el, aki szövegébe fűzi a magya­rázó mondatokat, például: „Most én, Truffaldino lép­tem be a színpadra”. H UGO TOGNAZZI, a nép­szerű olasz filmszínész leg­újabb szerepében, Pier Paolo Pasolini „Disznóól” cí­mű, a bemutató óta nagy vi­ták kereszttüzében álló alko­tásában. • KELETI LÁSZLÓ, a Thá­­lia Színház művésze nemrég jugoszláviai turnén vett részt, zongorakísérőjével, aki egyben a fellépéssorozat szervező titkára is volt. A sokoldalú titkár egy kis köz­ségben — zongora híján — tangóharmonikán kísérte a produkciót. Keleti egyszer csak észrevette, hogy a har­monikaszó mind messzebbről fiallik. Utólag kiderült: sür­gősen meg kellett csinálni az aznapi elszámolást és emiatt a szemfüles szervező észrevétlenül kihátrált a színpad mögötti irodába, hogy ott, harmonikázás köz­ben — megbeszélje az anya­giakat ... • A BÁBSZÍNHÁZ átépíté­sének immár tíz­­ éve tartó huzavonája — melyről a HH részletesen beszámolt — újabb „fordulathoz” érkezett: mégse kapja meg a színház —­ átmeneti szállásként — a Művész mozi helyiségeit A Népköztársaság úti épület játszási engedélyét viszont az 1969/70-es szezon végéig meghosszabbították. Annak ellenére, hogy az illetékes szervek már többször is meg­állapították: az épület ját­szásra alkalmatlan, életve­szélyes és egészségtelen. • MEDVECZKY JENŐ, a kitű­nő festőművész poszthumusz „Iliász illusztrációk” című ki­állítása október 3-án délután nyílik meg a Magyar Nem­zeti Galériában. A bevezetőt László Gyula egyetemi tanár mondja. A törött ablak kellemetlen és egészségtelen Az Állami Biztosító kéri azokat az ügyfeleit, akik háztartási biztosítást, épület- és háztartási biztosítást kötöttek, hogy a beépített ajtó- és ablaküvegekben bekövetkezett törési vagy repedési károkat még a bűvös idő beállta előtt közölték. A kór idejében történő bejelentése elősegíti az üvegezési munka gyors elvégzését. ÁLL­AMI BIZTOSÍTÓ Bemutató a József Attilában Rómeó, Júlia és az autóstop Szárítókötelek csüngenek alá a zsinórpadlásról, a fer­de, üres színpadon csak egy magnó, s a színpad hátteré­ben egy átvilágított, hatal­mas képről Albert Einstein szép, szomorú, öreg szeme tekint az érkező nézőre. S közben harsog az angol beat­­muzsika. Mindez nem egy angol dü­höngődráma, nem is egy hip­pimusical körítése, hanem egy új bolgár színdarabé. Szerzője Ivan R­adóev, a díszletet is bolgár művész, Stefan Szavov tervezte, s a rendező ugyancsak bolgár vendég: Aszen Sopov. A han­gulat, amely a József Attila Színház közönségét a nyitott színpadon fogadja, végig megmarad. A színen mini­szoknyás és farmernadrágos fiatalok, rock és shake, alá­festésként a Beatlesek és Piaf, Aznavour és Tom Jones, a magasból leeresztve vietnami dokumentumfotó és konyakosüveg, vetkőzés, ölelkezés, hancúrozás, fék­telenség és rezignáltság, kis­gyerekes játékosság és elté­­vedő elmélkedés a romanti­káról, szabadjára eresztett színészi rögtönzések meg a színpadi fény- és hanghatás minden korszerű és hatásos eszköze: friss forgatag az egész, a látványosság szolgá­latában. A szerző kétségtelenül szü­retetét és megértést akar ébreszteni a mai fiatalok iránt, ugyanakkor bombázza az előítéleteket és a maradi­­ságot. Ehhez a rokonszenves törekvéshez azonban nincse­nek igazi drámai kifejező eszközei. Figuráiról — azon­kívül, hogy fiatalok —, az utolsó percben is csak any­­nyit tudunk, mint az első­ben. Az előadás során úgy érezzük magunkat, mint egy kellemes, hangulatos szóra­kozóhelyen, ahol a berende­zés üdítő a szemnek, a ze­ne kellemes a fülnek, s ahol a szomszéd asztaloktól alig összefüggő beszédfoszlányok hangzanak át. Koncz Gábor és Pálos Zsuzsa kettőse, Bodrogi Voith Ági és Tóth Judit hármasa kitűnő; a társulat fiatal aranycsapata humorá­val, nagyszerű és mai moz­gáskultúrájával vonzó, fék­telen és önfeledten mókázó részvevője a produkciónak. Fencsik Flóra 20 000 oldal... Hemingway kiadatlan írá­sait — mintegy 20 000 ol­dalnyi kéziratot — ismerteti az a könyv, amely novem­berben jelenik meg New Yorkban. Két pennsylvániai egyetemi tanár nézte át a nagy író hátrahagyott kéz­iratait, melyek között befe­jezetlen regényeket, két ön­életrajzi regényt, rövid no­vellákat és érdekes, fontos levelezést találtak. Heming­way özvegyétől függ, hogy az író hagyatékát kiadják-e vagy sem. Ördögi kör örvendetes, hogy fiatal hang­szeres- és énekművészek egy ideje sorra-rendre alakítanak kamaraegyütteseket, s figyelem­re méltó, hogy éppen a jebb előadásmódot igénylő és legintimebb hangulatot árasztó preklasszikus művek tolmácso­lási tehetségen kívül nagy ki­tartás is kell ahhoz, hogy sok­­sok próbán összeszokjanak , pódiumképesek legyenek. És sok fellépés is kellene. Ám a leg­több — a gy­akorlat, s nem utol­sósorban a népszerűség meg­szerzése végett — eleinte ingye­nes. Tiszteletdíj csak gyéren akad számukra, s alighanem ez az oka, hogy sok korábbi kez­deményezés tiszavirág-életű ma­radt. „Ördögi körr­ez, tisztelet­­díjjal csak akkor szerepeltetik őket gyakrabban, ha már van valamelyes hírnevük, de hírne­vük csak akkor lesz, ha sokat szerepelnek. A hangversenyrendező szer­vek, a rádió, a tévé és a KISZ figyelmébe ajánljuk ezt a prob­lémát. Jegyigényekben, érdek­lődőkben, előreláthatóan nem lesz hiány. Ezt tanúsítja, hogy a fiatal együttesek belépődíjas hangversenyére eddig­­ mindkét alkalommal összegyűlt többszáz-* főnyi, s ami a legfontosabb, többségében fiatal hallgatóság. (—r —s) ELŐZETES Juan kalandjai Kubai film. Samuel Feijon novellája alapján írta és ren­dezte: Julio Garcia Espinoza. A kubai filmművészet vi­szonylag rövid múltra te­kinthet csak vissza. Első al­kotásai még — természete­sen — magukon viselték a tanulás, az olykor bizonyta­lankodó útkeresés nyomait, de az idei velencei fesztivá­lon már épp egy kubai film, „Az első machete-roham” okozta a legnagyobb és le®, kellemesebb művészi megle­petést Julio Garcia Espinoza filmje — mely a héten kerül a hazai mozik műsorára — bizonyára még a korábbi évek­ből származik: azon az úton jár, melyet az európai ka­­landfilmrendezők, Árpát­z-1é­­gen kitapostak. Erénye a filmnek, hogy jól használja fel a népmeséi elemeket s humor dolgában sem bizo­nyul szűkmarkúnak. Marathón Csehszlovák film. Irta: Jan Procházka. Rendezte: Ivó Nóták. 1945. május 5-ét Prága felszabadulásának napját ele­veníti fel — a történelmi hű­séghez szigorúan ragaszkod­va, szinte dokumentumsze­­rűen — ez a szokatlanul nagyszabású csehszlovák filmdráma. A szovjet tank­hadosztályok és a menekülő náci csapatok közt már el­dőlt a küzdelem — a német egységek sorra megadják magukat —, de a fővárosba szorult SS-ek és Wehrmacht­­katonák még elkeseredetten védik állásaikat a felkelők­kel az ellenállási mozgalom immár nyíltan színrelépett harcosaival szemben. A győ­zelem napjának dokumen­tumrészleteit két prágai fia­tal drámája szövi át: szinte az utolsó pillanatban éri őket a gyilkos golyó. Egy fiatal pár Francia film. Jean Louis Curtis regényéből írta és rendezte: Rene Gainville. Az ifjú férj: kezdő s kis fizetésű mérnök. Az ifjú fe­leség: jól szituált szülők el­kényeztetett, luxusélethez szokott gyermeke. Elég, erős-e a szerelem, hogy ösz­­szetartsa ezt a frigyet? Le­het-e luxuslakás, drága pré­­mek és ékszerek nélkül is családi boldogság? Ezt az „égetően” fontos és aktuális kérdést boncolgatja a film, meglehetősen sablonos mód­­szerekkel s önmagát ismé­telve. A fiatalok végül is be­adják a válópert, de az utolsó kockák sejtetik: szó lehet mégis a kibékülésről A lány ugyanis — el­mene­télben — megáll a lépcső­házban, és tétovázik, vissza­­menjen-e, avagy sem. A sorsdöntő lépés előtt megje­lenik a vásznon a „Vége’* felirat és a nézőt mardoshat­­ja a kíváncsiság. *­­

Next