Hétfői Hírek, 1972. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)
1972-07-03 / 27. szám
Guruló betongyár Az Építőgépgyártó Vállalat tavaly kerekeken vontatható, áttelepíthető betongyár licencét vásárolta meg az NSZK-ból Az első, óránként 45 köbméter beton előállítására alkalmas gép Budapesten, a Közlekedési Építővállalat Dombóvári úti központi anyagtelepén dolgozik, és 14 „receptre” gyárt különféle összetételű betont. Ha itt befejezi feladatát, „átgurul” a következő munkahelyére. Növekedett a lakbérhátralék Az IKV múlt évi tevékenységét tárgyalta a Fővárosi Tanács mellett működő Számvizsgáló Bizottság. A vállalat tavaly 400 ezer lakás felmérését, komfortba sorolását, az érintett lakók értesítését végezte el. Egyes házkezelőségeknél azonban — a bizottság megállapítása szerint — romlott a kapcsolat a vállalat és a bérlők között. Gyakran nem válaszolnak a bérlők bejelentéseire. Megállapította a bizottság azt is, hogy növekedett a lakbérhátralék. Sokbérlő nem fizeti, és emiatt az IKV pénzügyi nehézségekkel küzdött, ami a lakáskarbantartási munkákat nehezítette. A Számvizsgáló Bizottság ebben az ügyben határozott intézkedéseket tart szükségesnek. Rendelet a szakmunkástanulók bérezéséről Egyes szakmák tanulóinak ösztöndíj-kiegészítéséről és szakmunkásbérben történő foglalkoztatásáról adott ki rendeletet a munkaügyi miniszter. Eszerint a kőműves, a vájár, a hengerész, az öntő, a kovács, a gépiforgácsoló, az ács, a vízszigetelő, a bányalakatos és a lányokat érintő fonó-szövő szakmában szeptember 1-től a tanulmányi ösztöndíjon felül egységesen havi 200 forint ösztöndíj-kiegészítésben részesülnek a fiatalok. Ez az összeg évfolyamra és tanulmányi eredményre való tekintet nélkül mindenkit megillet, a tanulóviszony teljes tartamára. Ezt a mértéket csökkenteni nem lehet, legfeljebb igazolatlan mulasztás esetén, a mulasztás idejére eső részt a kiegészítésből le kell vonni. Ezen a kedvezményen kívül a szerkezetlakatos, a vasútijármű-szerelő, a gumigyártó, a cipész, a kelmefestő és vegytisztító, a kőfaragó, az állattenyésztő és a budapesti élelmiszereladó szakmában tanulók az utolsó évben szakmunkásbérben foglalkoztathatók, az elégtelen tanulmányi eredménynyel végzetteket kivéve. A rendelkezéseket a már korábban tanulóviszonyba lépett tanulók esetében is alkalmazni kell. CENTRUM HÉTFŐ Hogyan kell okosan elkölteni százmilliót? De sokszor játszunk, mit tennénk, ha ötös találatot érnénk el. Elméletben mindig sikerül jól, okosan „elkölteni” kétmilliót. A Május 1. Ruhagyár vezetőinek nehezebb a dolga: a valóságban célszerűen kell beosztaniuk százmillió forintot. Százmillió, a könnyűiparban, ahol viszonylag nem drága gépek dolgoznak, csaknem annyi, mint egy magánembernek a kétmillió. Ám legalább akkora gondot — persze kellemes gondokat — okoz a sok pénz, mint a szegénység. Arccal ... , az igények felé Régen, a központosított tervgazdálkodás idején megszabott mennyiségeket, nagy szériákat készített a ruhagyár a nagy létszámú szalagokon. Az utóbbi években, amikor alkalmazkodni kellett a kereslethez, változatos, divatos árut, kis szériákat is kell készíteni. A régi nagy szalagok helyett kisebb munkacsoportokat szerveztek, hogy rugalmasabban tudjanak alkalmazkodni a rendelésekhez. A százmillió forint felét már elköltötték, sorra jöttek az új gépek. Nagy teljesítményű vasalók, varrógépek. A kis szalagokhoz azonban túl nagyok, túlságosan termelékenyek voltak. A gép csak nagyobb szériánál kifizetődő, a kereskedelem viszont kicsiket igényel. Tessék megoldani! Átszervezték tehát az egész üzemet. Eddig egy szalag egy terméket állított elő a kiszabott anyagtól, a vállfára kerülő kész kabátig. Most nagyobb szalagokat szerveztek, egy-egy részmunkára. Az egyiken csak a kabátujjak készülnek. A másikon csak a gallérok. És így tovább. Külön munkafolyamat a kabát összeállítása. Így jól ki tudják használni például az ujjavasalásra beállított nagy teljesítményű gépet. Egyetlen hétvégén Az átállást hosszas felkészülés előzte meg: előbb beszéltek a dolgozókkal. A divattervezőknél kellett kezdeni, hiszen az ilyen gyártás már a tervezőktől is olyan megoldásokat követel, amit ez a technológiai folyamat ki tud szolgálni. A beszélgetéssorozat a konfekció-munkásoknál fejeződött be. Mindegyiknek meg kellett tanulnia az új technológiát, a gépnek a kezelését, amin majd dolgozni fog. A szalagokon dolgozó 24—26 főnyi brigádnak az új folyamatban szorosan együtt kell működnie egy másikkal. Szakmailag is, emberileg is (ez utóbbi a politikai, társadalmi szervek feladata volt) össze kellett hangolni őket. Amikor minden részletkérdést tisztáztak, amikor már mindenki tudta, hogy melyik gépen mit kell majd csinálnia, egyetlen hét végén átrendezték az egész üzemet. S egy hétfő reggel megkezdődött az új fajta termelés. A munkások, akik új gépre kerültek — átmenetileg 100— 300 forintos technikai pótlékot kaptak, a kezdeti bizonytalankodás, a törvényszerűen fellépő selejt bércsökkentő hatásának ellensúlyozására. De az új gépek gyorsabbak, termelékenyebbek a régieknél. A számítások szerint az év végéig 8— 10 százalékkal emelkedik a termelés. (Az első négy hónap eredménye: 4,4 százalékos emelkedés.) Ha meglesz amit elterveztek, biztos az év végi nyereség. Az új gépeken dolgozók teljesítménye megnövekszik, emelkedik a bérük, s így néhány hónap múlva a technikai pótlék nélkül is többet keresnek, mint régebben. A régi varrógépek, vasalóautomaták legtöbbjét kiselejtezték. Csak a viszonylag jobbakat, termelékenyebbeket tudták eladni szövetkezeteknek, kisebb vállalatoknak. S ez jó jel: ma már a kisebb vállalatok se veszik meg az öreg masinákat, hiszen ezek később náluk is nehezítenék a fejlődést. Most beruházási szünetet tart a Május 1. Ruhagyár. Előbb ugyanis „meg kell emészteni”, folyamatba teljesen be kell állítani az 50 millióért vásárolt új gépeket. A másik 50 millió forintot jövőre használják fel. Az elképzelések szerint, nagyjából fele-fele arányban, építkezésekre, gépekre. Akkor a Budapesten bevált módszerek zöld utat kapnak a vidéki gyártelepeken is. Faludi András Moszkvicsok, Fiatok, Skodák stb. Alkatrészhortók kocsitípusok szerint Anyagbeszerzőket csak —^^ a nagykereskedelem szolgál ki Autóalkatrészt vásárolni közismerten nem könnyű dolog. Egyes alkatrészek egyáltalán nem kaphatók, másokból pedig akadozik az utánpótlás. Az Autókernél megtudtuk: először azon segítenek, amire saját erejükből futja. Első lépésként szakosították azokat a kiskereskedelmi boltokat, ahol a kocsihoz motor- és karosszériarészeket árulnak, s új üzleteket is nyitottak. Kocsitípusonként jelenleg ez a helyzet: Moszkvics: a mindig túlterhelt Népköztársaság úti bolton kívül a XIII. Kelli utca 17-ben a második Moszkvics-üzletben is árusítják az alkatrészeket. Fiat, Zsiguli, Zasztava, Polski Fiat, Warszawa és Zaporozsec: szakbolt nyílt a XIII., Gogol utca 13-ban. Mint látható, itt a Fiat és a Fiat-típusú szovjet, lengyel és jugoszláv kocsik, s a másik két típus allkatrésziközpontja alakult ki. Volkswagen, Opel: továbbra is a Liszt Ferenc tér 8. Wartburg, Trabant, Skoda s a fel nem sorolt nyugati kocsi-alkatrészek: Rádai utca 31. Feltehetően jelentős javulást hoz, hogy a felsorolt üzletek a jövőben csak magánfogyasztókat szolgálnak ki. Ezeknek tehát nem kell majd kivárni a hosszú megrendelőlistákkal érkező anyagbeszerzőket. Ők csak a nagykereskedelemtől vásárolhatnak. A nagykereskedelmet folyamatosan áthelyezik az Ecseri úti új Autóker-telepre. Budaörsön is épül egy újabb 10 000 négyzetméteres raktár, és 1975-ig Budapesten további 10 000 négyzetméter. Ezek már korszerű, automatizált magasraktárak lesznek. A munka meggyorsítására számítógépet is vásárolt az Autóker. Ez egyetlen csavarról se „feledkezik meg”, ami már a raktáron van. Feltehető hát, hogy a beérkező alkatrészeket gyorsan a szakboltokba tudják irányítani. Az év második felében, amikor a nagykereskedést már teljesen elkülönítették, a felszerelési szakboltok — mint például a villamoscikkeket vagy az ékszíjakat árusító üzletek megtartása mellett a kocsitípusok szerinti kereskedésekben is kapni lehet majd valamennyi azokhoz való apróbb felszerelési cikkeket is. (f. a.) Tíz emelet magasban Festik már a 43 méter magas távvezetékoszlopokat Százhalombatta és Inota között. 165 ilyen acélóriás hordozza majd azt a távvezetéket, amely már a szocialista országokat összekötő, 400 ezer voltos nemzetközi távvezetékrendszerhez tartozik. Képünkön: Fekete Sándor brigádja az egyik most felállított oszlopot vonja be korrózióvédő anyaggal. Rakétáktól fényszórókig Korszerűsítés előtt a balatoni viharjelzés Nyár volt akkor is. És, bár a viharfelhők már gyülekeztek a tó felett, a Balatoni Önkéntes Motoros Testület Vízből Mentő és Figyelmeztető Szolgálatának képviselője nem a közeledő viharra figyelt. Azt várta, hogy az ügyeletes meteorológus Mátyásföldről (!) eldöntse és jelentse: veszélyes lesz-e a Balatonra az időjárásváltozás? Aztán — amikor jelezte a veszélyt — a társadalmi megbízottak a part menti jelzőhelyekre siettek, a mólón felhúzták a „kosarat”, elsütötték a jelzőágyút, és megszólaltatták a szirénát. Mindez pedig történt 1934-ben, amikor először szervezték meg a balatoni viharjelzést. „Dupla vörös?* Mennyit változott a viharjelző szolgálat az elmúlt harmincnyolc évben. Alig egy hete, hogy erről és a további feladatokról folytattak véleménycserét Siófokon, a meteorológiai szakemberek és az illetékes hatóságok. A viharjelzés „lelke”, a másfél évtizede felépült siófoki obszervatórium, ma már URH- és telexösszeköttetést tud teremteni az ország fontosabb meteorológiai állomásaival, tornyában villámszámláló berendezés van, és tól műszerrel mérni lehet a víz hőmérsékletét is. A riasztás azonban szinte semmivel sem lett korszerűbb. (Csak a háborús emlékeket idéző szirénázás maradt el.) A viharjelzés után most is, a part 34 helyén, megbízott „kilövőfelelős” figyelmeztet sárga és vörös rakétákkal a veszélyre. (Sárga jelzést akkor lőnek fel, ha a várható szélsebesség percenként 12—17 méter, a vörösre akkor kerül sor, ha ennél nagyobb). Riasztás, lefújás Az elmúlt évtizedben a legtöbbször sárgát — 55-ször —, 1959-ben, a legtöbbször vöröset — 35-ször —, 1968- ban lőtték fel. A legkevésbé viharveszélyes év 1961 volt — 33 sárgával — és 1964, amikor csak 22 vörös rakéta szállt fel. Előfordult — már ebben az évben is két alkalommal —, hogy „dupla vörös” vihar volt: a különösen erős és hirtelen érkező vihar idején, rendkívüli esetben két vörös jelzőrakétával igyekeznek rávenni a tavon levőket, hogy a leggyorsabban vonuljanak védett helyre. — Ha azt nézzük, hogy tízévi átlagban mennyi veszélyjelzést lőttünk fel — magyarázza dr. Böjti Béla, a siófoki Előrejelző Obszervatórium vezetője —, kitűnik, hogy felesleges jelzésre, „vadlármára”, alig került sor. Az évente fellőtt 40 sárga, 29 vörös rakéta nagyobbára megfelel a Balaton felett tapasztalható időjárásveszély gyakoriságának. Ha azonban azt is tekintetbe vesszük, hogy a veszélyjelzések átlag 40—45 (sőt volt 114 órás rekord is) hosszan maradtak érvényben, akkor már kiderül, hogy a jelenlegi rendszer elavult. Amíg ugyanis a Balaton-parti helyekről telefonon összegyűjtjük az információkat, és ugyancsak telefonon megtalálják a riasztással megbízott személyeket, sok idő telik el. A feladat tehát a gyorsabb előrejelzés és a megfelelő riasztás megszervezése. A jelenlegi, csak emberekre — bármennyire önfeláldozó munkatársakra — épült rendszer mellett, erre nincs lehetőség. Megoldás az automatizálás, amivel gyorsabban és akadálytalanul gyűjthetnénk be az információkat. Most például csak egyetlen távszélmérő automatánk működik — Füreden —, pedig a szélinformációk adják a viharjelzés alapját. A korszerű viharjelzés feltétele, hogy létrehozzák a korábban már megtervezett távriasztó rendszert is, amivel innen az obszervatóriumból központilag lehetne biztosítani a gyors, egyidejű riasztást. Az Országos Meteorológiai Szolgálat a lehetőségek határain belül mindent megtett, hogy a viharokat kellő időben felismerhessék és előrejelezhessék. A vízirendészet pedig — az elavult jelzési módszerek ellenére —, feladatának magaslatán áll, és korszerű vízi és légi járművveivel eredményesen segít a balesetek megelőzésében és a bajba jutottakon. Az obszervatórium vezetője elmondta, hogy kezdettől fogva megoldatlan a viharok „lefúvásának” kérdése. Az elmúlt években többféle javaslat hangzott el, milyen legyen a korszerű viharjelzés. A rakéta nem tud folyamatos jelzést adni, aki például a fellövés pillanatában nem néz a part felé, nem látja, hogy a levegőben van a rakéta, gyanútlanul a vízen marad. Volt olyan javaslat, hogy állítsuk vissza a szirénázást, mások különböző színű füst eregetését ajánlották. Boden-tó Az említett tanácskozáson a szakemberek a Boden-tarvon alkalmazott viharjelzést vélték olyan korszerűnek, amilyent nálunk is érdemes lenne alkalmazni. Lényege: hatalmas erejű — 26 ezer lumenes, tehát nappal is észlelhető —, fényszórók alkalmazása, amelyek sárga, illetve vörös fénnyel villogak mindaddig, amíg a viharveszély tart. A kérdés: ki biztosítja a balatoni viharjelzés korszerűsítéséhez szükséges anyagi fedezetet? Úgy véljük, ez nem megy egyik napról a másikra, és nem is lehet csak a meteorológia és a hatóságok feladata. A balatoni fürdővendégek biztonsága — ebben az évben 5 millió üdülőre és 11 ezer vízijárműre számítanak — megkívánja, hogy valamennyi érintett intézmény, társadalmi szerv és üdülőtulajdonos is részt vállaljon a költségekből. Pálos Miklós