Hétfői Hírek, 1972. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)

1972-10-30 / 44. szám

Elkészült a televízió óriás stúdiója November elején kezdődik a próbaüzem November első napjai­ban régen várt esemény színhelye lesz a Magyar Televízió Szabadság téri székháza. Ekkor adják át rendeltetésének az egykori tőzsdepalota Beloiannisz utca felé eső épületszár­nyának nagyobbik felében több éven át tartó munká­val felépült új, színes tévé­stúdiót és az ezzel kapcso­latos helyiségeket Az épí­tők, szerelők már az utol­só simításokat végzik a pincétől a padlásig teljesen átépített szárnyban, s rö­videsen megkezdődik az avatás előtti csinosítás, nagytakarítás. Impozáns méretek A Szabadság tér sarkáról nyíló főbejáraton át impo­záns előcsarnokba jutunk. Kétoldalt márvány bevona­tú csigalépcsők vezetnek fel három emeletre és lefelé, a föld alatti szintre. Az épületrész központja az új, IV. számú színes tévé-stú­dió. Alap­területe 700 négy­zetméter. Magas mennyezeté­ről több mint 100 reflektor fénye szórja a világítást. A reflektorok síneken gördül­nek, vízszintes irányban, ma­gasságuk automatikusan sza­bályozható. A stúdió egyik oldala végig üvegből van, mögötte három emeletszint látszik. Az elsőn kapott he­lyet a fehér fotelsorokkal fel­szerelt házi nézőtér. A közön­ség innen figyelheti a stú­dióban folyó munkát. Efelett helyezkedik el a rendezőte­­rem, a tévékamerák vezérlő­­helyisége és a hangszoba. A legfelső szinten van a stú­dió „lelke”: az elektronikus berendezések központja, két gyorsüst, egy teherlift működik, továbbá büfé- és fürdőhelyiségek is helyet kaptak benne. Először: Moliere A METESZ jelenleg jó néhány helyiséget még elfog­lal az épületben, de decem­ber 31-ig ezekből is kiköltö­zik. Ezt követően itt is meg­kezdődik az átépítés, hogy rövidesen az egész épület . Az új IV. stúdióban for­gatják ezentúl a színes tévé­játékokat, melyek nagy ré­sze korábban „albérletben”, a filmgyárban készült. No­vember elején kezdődik az új színes stúdióban a próba­üzem, december 17-én az el­ső produkció: Moliére „Fér­jek iskolája” című vígjáték színes tévéváltozatának fel­vétele, Szinetár Miklósnak, a tévé főrendezőjének irányítá­sával. A tévéjáték, melynek főszerepeit Mensáros László, Bodrogi Gyula, Harkányi Endre és Hámori Ildikó ala­kítja — 1973. február 17.-én, Moliére halálának 300. év­fordulóján kerül a képer­nyőre. Garai Tamás Csodavilág A rendezői terem közepét hatalmas méretű, nyitott U alakú asztal foglalja el, tele­fonokkal, mikrofonnal, tu­catnyi jelzőberendezéssel felszerelve. Az asztallal szemben — három egymás fölötti sorban — 19 tévémo­nitoron — házi tévékészülé­ken — láthatja a rendező mindazt, amit a stúdióban dolgozó kamerák, egyidő­­ben, négy különböző látó­szögből, közeli és távoli be­állításokból közvetítenek. Idáig csak látványos kiállítá­si sci-fikben (tudományos fantasztikus filmekben) lát­hattunk ehhez hasonló mé­retű „űrhajóirányító” köz­­pontokat, de itt minden va­lódi, nem mákét. A rendező­t­eremtől balra, üvegfallal el­választva találjuk a kamera­­vezérlőhelyiséget. Innen „ad­­ják ki” közvetítésre a rem­­­d aző által kiválasztott képet. Itt van a fényorgona is, am­ely a reflektorok működé­st szabályozza. A fényorgo­­n memóriaegységébe elő­­ztesen betáplálható a jele­netek megfelelő pillanatai­hoz a szükséges szín- és fényerő. A jobb oldali, u­gyancsak üvegfalú helyiség hangmérnököké és a hang­­s­zabályozó s rögzítő beren­dezéseké. Az új szárny földszint alatti részében helyezték el a különféle technikai beren­­d­ezéseket, így például vízel­látást biztosító hidroforköz­­p­ontot és a statisztaöltözőket. A­z első emeleten, a stúdió és a nézőtér körüli folyosókról nyílnak a 3—5 személyes, tá­­g­as, kényelmes színészöltö­­z­ők, s sminktermek és a próbaterem a második és harmadik emeleten technikai és szerkesztői szobák övezik a stúdiót. Az új szárnyban ÜNNEPI SZOVJET FILMEK Fekete tollú fehér madár Írta: Jurij Iljenko és Ivan Mikolajcsu­k. Rendezte: Ju­rij Iljenko. A történelmi háttér: a sok nemzetiségű egykori Buko­vinára — amely addig a ro­mán királyság uralma alá tartozott — ráviharzik a má­sodik világháború, majd ke­leti részén megalakul a Mol­dovai Szovjet Szocialista Köztársaság. Az itt élő, éhe­ző-nyomorgó hucul, román,, cigány hegyilakók számára­ nem kis megrázkódtatást je­lentenek ezek a sorsfordula­tok. Előbb a kenyéririgység, a földéhság, majd a vallási ellentétek, a faji előítéletek, s ráadásul az elvakult na­cionalizmus, sovinizmus ál­lítja egymással szembe nem­csak a családokat, hanem az apákat és fiúkat, a rokono­kat és testvéreket, s a sze­relmeseket is Mindez drá­mai összecsapások döbbene­tes képsoraiban bontakozik ki, s tár­ul elénk ebben a filmben, amely méltán nyer­te el a múlt évi Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál nagydíját. Jurij Iljenko, aki koráb­ban operatőrként hívta fel magára a figyelmet, most filmrendezőként felejthetet­lenül szép művet alkotott. A balladák komor nyelvén szól és a színek, a képzőművé­szet eszközeivel bontja ki a művet, lüktető tempóban, drámai feszültséggel. A cse­lekmény középpontjában egy hucul család tragédiája áll. Három testvért sodor egymás ellen a kor vihara. Egymás gyilkosaivá válnak, akár a görög sorstragédiák hősei, miközben ugyanazért a lányért harcolnak. Buká­suk mégsem végzetszerű: mindhárman a szegénység, az elnyomás ártatlan áldo­zatai. Ivan Mikolajcsuk, Bogdan Sztavka, Jurij Mi­kolajcsuk és Larisza Radocs­­ni­ikova alaktása emelkedik ki az egytől egyig kitűnő szerepl­őgár­dából. A katona visszatért a frontról Szergej Anatov elbeszélé­seiből rendezte: Nyikolaj Gubenko. Ez a film is a második vi­lágháború napjaiban — s a béke első hónapjaiban — játszódik, de nem fegyver­­ropogás közepette. A front­ról hazatért sebesültek ke­resik rég nem látott hozzá­­tartozóikat, s vetik meg a romokon az új élet alapjait A harc a lelkekben dúl: bele kell nyugodni a feleség, a gyererek, vagy éppen a szü­lő és a testvér elvesztésébe, és szinte a semmiből kell felépíteni az új házat, a po­­rig égett helyén, az új élet­formát csonkolt testtel, meg­vakultam elárvultan, de mégsem elhagyottan, bízva a közösség erejében, ismerő­sök, ismeretlenek segítőkész­ségében. Rövidebb-hosszabb epizódokat ötvöz egybe a film: a magára maradt fe­leségét, a traktorával halál­ba zuhanó, rokkant kolhoz­elnökét és az öreg harmoni­­kásét, aki elszökik a terhes szeretet elől... A főszerepet Mihail Gluzszkij alakítja, megrendítő egyszerűséggel. ELŐZETES Joe Kill balladája Svéd—amerikai film, írta és rendezte: Bo Widerberg. Nemcsak magyar parasz­tok százezrei, svéd földönfu­tók ezrei is „kitántorogtak” Amerikába az 1900-as évek elején, a gazdasági válságok egymást követő hullámaitól sodorva. Joe Hill is vándor­munkásként érkezett az „ígé­ret földjére”, de csakhamar rájött, amire társai­ még rosszabb helyzetbe került, mint hazájában. Útja a szer­veződő munkásmozgalmak egyikébe vezet, harcos agi­tátor lesz, aki lelkesíti, moz­gósítja a tömegeket. Sorsa azonos Saccóéval és Van­­zettiével: gyilkosságot fog­nak rá és hiába bizonyoso­dik be ártatlansága, végez vele a kivégzőosztag sortüze. Volt harcostársai, akik cser­­benhagyták utolsó perceiben, hamvait sem őrzik meg meg­érdemelt kegyelettel. Wider­berg igényes művészi eszkö­zökkel készült, az amerikai munkásmozgalmak kezdetét érdekesen bemutató filmjé­nek főszerepét Thommy Berggren játssza, meggyőző erővel. • VENDÉGEK. Adolf Dalla­pozza olasz tenorista novem­ber 5-én a „Bohémélet”, 7-én a „Traviata” főszerepé­ben mutatkozik be először Budapesten, az Erkel Szín­házban. Vlagyimir Ad­anov (fent), a Moszkvai Nagyszín­ház vezető tenoristája 12-én a „Tosca”-ban, 16-án pedig a „Carmen”-ben vendégsze­repel. Maureen Guy (lent), angol drámai mezzoszoprán 26-án a „Don Carlos”-ban Eboli, 28-án pedig az „Aidá­ban Amnerisz szerepét ének­li, ugyancsak első magyaror­szági bemutatkozásaként, az Erkel Színházban. • MAGYAR RAJZFILMEK két nemzetközi fesztiválon vesznek részt novemberben. A lipcsei filmseregszemlére Macskássy Gyula „Fegyver” című alkotását hívták meg, Londonban pedig, az év leg­jobb rajzfilmjeinek bemuta­tósorozatán Macskássy Si­ker”, Nepp József „Jetty da­la” és Ternovszky Béla „Mo­dern edzésmódszerek” című kisfilmjét mutatják be. • ARTHUR MILLER „A vi­lág teremtése és egyéb üzle­tek” című új színművét no­vember 3-án mutatja be, a washingtoni Kennedy Cen­terben, az Eisenhower Szín­ház. A dráma — mint már hírül adtuk — a Nemzeti Színház egyik idei újdonsá­ga lesz. • PÁPAI ERZSI és Ráday Imre — az ismert színész­­házaspár — az Újságíró Klub „Nők pódiuma” című előadássorozatának e heti vendégei. A csütörtök esti műsoros interjút dr. Szam­ek Tamás készíti. • MAGYAROK KÜLFÖL­DÖN. Ferencsik János és Lukács Ervin novemberben — az Állami Hangverseny­­zenekar élén — az Egyesült Államokban vendégszerepel. Mikó András november 20-án utazik Koppenhágába, ahol a „Falstaff” című Ver­­di-operát rendezi. Vele uta­zik Makai Péter, az ottani előadás díszlet- és jelmez­­tervezője. Erdélyi Miklós november végén és decem­ber elején az USA-ban ve­zényel. Róna Viktor novem­ber 5-én egyhónapos dél­amerikai turnéra indul, Mol­­dován Stefánia a Szovjet­unióban, Andor Éva Bécs­­ben és Olaszországban, Rad­­nai György Romániában, Házy Erzsébet Jugoszláviá­ban, majd Kolozsvárott, Bende Zsolt pedig Olaszor­szágban lép a közönség elé. • JUBILEUMOK. A héten volt „A bolond lány” 675-ik előadása a Madách Kama­raszínházban és 200-adszor került színre a „Black co­medy” a Madách Színház­ban. • A NEW YORK CITY BA­LETT a héten megkezdte szovjetunióbeli vendégfellé­péseit. A híres amerikai együttes a Szovjetunió és az USA közötti tudományos, műszaki, oktatási és kultu­rális együttműködési egyez­mény keretében érkezett Ki­­jevbe. Az APN közli, hogy az ukrán főváros után Moszkvában, Leningrádban és Tbilisziben lép majd fel • BESSENYEI FERENC az évad második felében a Fő­városi Operettszínházban vendégszerepet; a „Hegedűs a háztetőn” című amerikai musical főszerepét alakítja. • HAUPTMANN „Naple­mente előtt” című drámája évről évre visszatér valame­lyik moszkvai színház szín­padára. Ebben az idényben a Kis Színház újította fel Klausen tanácsos emberi lá­zadásának szomorú történe­tét Az Ogányok kritikusa kiemeli Lev Hejfec lényeg­re törő rendezését és a film­jei nyomán immár világhírű Carjev megrázó alakítását a főszerepben. • A „FELSZABADÍTÁS” cí­mű, ötrészes szovjet film nemzetközi népszerűsé­gére mutat az az adat, ame­lyet az APN a hét végén közölt a mű forgalmazási eredményeiről. Eszerint a „Felszabadítás”-t­­ ez idáig összesen 84 ország vásárolta meg. # SZOVJET filmművész-de­legáció érkezik Budapestre a héten, a november 3-án kez­dődő ünnepi szovjet filmbe­mutató-sorozat alkalmából. Vezetője: A. Fedulin, a Ka­­zah Állami Filmbizottság el­nöke, tagjai között van Nyi­kolaj Gubenko, a héten be­mutatásra kerülő „A katona visszatért a frontról” című film rendezője, Margarita Vologyina filmszínésznő és O. Kurganov, a „Felszabadí­tás” című szovjet filmeposz egyik forgatókönyvírója. • RÉVÉSZ GY. ISTVÁN­NAK, a Hétfői Hírek múlt évben elhunyt főszerkesztő - helyettesének „Például Caius” című posztumusz színmű­vét november 18-án mutatja be a Szegedi Nemzeti Szín­ház. • VISSZATÉRÉS. A Nemze­ti Színház pénteken este mu­tatja be Maróti Lajos „Az utolsó utáni éjszaka” című drámáját. A négy főszereplő közül Básti Lajos három évi távollét után ebben a darab­ban lép ismét a Nemzeti Színház közönsége elé. Avar­­István másfél évi, Kálmán György egy évi, Zolnay Zsu­zsa pedig több mint három­negyed évi betegség után játszik ismét új szerepben. • VÉGH ANTAL „Boldog­ságkereső” címmel írt szín­művet a zalai olajmezők munkásairól. A darab ősbe­mutatója női­ember 23-án lesz Tatabányán, a Déryné Színház előadásában. Ren­dező: Kertész László. • A „KALEVALA” drama­tizált változatát, Kazimir Károly feldolgozásában, a budapesti körszínházi elő­adás nyomán, most mutatta be finn nyelven az Oulu­i (Finnország) új városi szín­ház. Az „Ouusi Suomi” cí­mű finn napilap „Mély, lé­legzetállító Kalevala” című kritikájában nagy elisme­réssel ír az előadásról, amely „magyar közvetítéssel szó­laltatja meg először anya­nyelvén a mű színpadi vál­tozatát”. A Körszínház idei produkciójáról, a „Csusin­­gurá”-ról tokiói, hirosimai, nagojai és kiotói újságok ír­nak részletes ismertetést és elismerő kritikákat. (Esztergály neve felvétele.) „ BESTSELLER” lett Moszkvában — az utcanév­­­könyv, ötvenezer példány­ban jelent meg és napok alatt elfogyott. A 368 oldalas kötet ugyanis nemcsak a moszkvai utcák egyszerű felsorolását tartalmazza, ha­nem néhány soros magya­rázatot is ad arra, miért kapta ez vagy az az utca ép­pen azt a nevet, amelyen most nevezik. 4 [j­|] QjJ krónikája Szirmai Albert „Mágnás Miska* * című operettjét, Bakonyi Károly szövegével, Gábor Andor verseivel, 1916-ban mutatta be az akkori Király Színház. Marcsát Fedák Sári, Miskát pedig Rátkai Márton alakította. A Fővárosi Operett­színház a hét végén újította fel a darabot, Kerényi Imre vendégren­­dezésében. A két főszerepet Lehoczky Zsuzsa és — ugyancsak mint vendég — Bodrogi Gyula játszotta; jókedvű lendülettel vitték ismét sikerre a produkciót, Szirmai Albert örökzöld dallamait. Képünk: Latabár Kálmán, Lehoczky Zsuzsa és Bodrogi Gyula Csapafotán október 30-án megnyílik az .alkalm L­a Arutor Az avállalati ÖNKISZOLGÁLÓ MÉTERÁRU-LAKÁSTEXTIL KÉSZRUHA-DIVATÁRU BOLTJA XV., Kolozsvár u. 2. (a 67-es villamos végállomásánál).

Next