Hétfői Hírek, 1973. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-02 / 1. szám

Pest-Budából Budapest Fiúi tisztelettel és szeretettel köszöntöm fővárosunkat százéves születése évének első napján. Fülem a szívére teszem, hallgatom dobbanását. Egészséges hang, jó ritmusú szívverés, pedig mennyit szenvedett, mennyi betegségen esett át. Erős szervezete sikeresen átvészelt mindent. Két világháború, éhínség, járvány, tűzvész, árvízhalál pusztította. Az évszázad alatt mi mindennel maradt adósa a történelem. De a város mindig talpra állt, forradalmakkal válaszolt, gyarapodott, fejlő­dött. Szívét 1945-ben a dolgozó népnek nyúj­totta. Megszégyenítve, megtépázva, véres arccal, megnyomorítva találtunk egymásra, de miénk lett az utca, a gyár és kezünk meg­találta a Parlament mívesen kovácsolt kapu­jának kilincsét is. Mennyi mindent kellett itt eltakarítani, a történelem és a város sze­métdombjára szórni. Budapest kinyílt, kivi­rágzott „újra termeltek a gyárak”. Beteljese­dett az önfeledt, mindent megbocsátó nép és a nagyváros frigye. A polgárság száz év alatt megteremtette a főváros civilizációját, emeletes házakat, kör­­utakat épített, többet tett a városért, mint az előző hatalmak tettek egy évezred alatt. Már mint a polgárság jobbik fele. A másik, a na­gyobbik rész pedig romboló hajlamával ál­landó pusztítást hozott a város nyakára. A szocialista rend lelket lehelt Budapest falai közé; a fővárosnak új karaktere lett, új kert­jei, lakótelepei. Új évet köszöntünk, a főváros életében egy új évszázad kezdetét, a mi életünkben egy nagy terv harmadik évét. Ezer, tízezer, száz­ezer új ház épül, új városrészek nyílnak a város és lakóinak örömére. Új évszázad kez­dődik, jönnek utánunk a fiatalok; nekik is, Budapestnek is boldog, eredményekben gaz­dag új évszázadot kívánunk. .. Tárcáiévá! a házasságról „Nem vagyunk már sem budaiak, sem pestiek, hanem vagyunk budapestiek” — írta 100 évvel ezelőtt újévi szá­mának „tárcalevelében’’ a Magyarország és a Nagyvi­lág, majd így folytatta: „A törvényhozás forma szerint is érvényt szerzett oly vi­szonynak, mely tényleg év­századok óta fennáll. Eleinte a hatalmas Buda, az ősi ki­rályi sok büszkeséggel nézett alá a szegény pór­gyermekre, mely ott túl a nagy folya­mon, hevert és játszott a porban. Ám­de ez gyorsan fejlett, a pórgyermek szép hajadonná serdült, s ez hó­dító nővé fejlődött. Már most ezt tekintett át az öregedő Budára büszke mosollyal. De elvégre is egymásnak voltak szánva. A Lánczhíd jegygyű­rűje rég egymáshoz is kap­csolta őket, de csak hosszú r­i­tkaság volt. A szövetség, az ünnepélyes esketés azon­ban csak e napokban esett meg, s mert épen újévkor történt, számtalanon siettünk üdvözlő látogatójegyeinket az impozáns új párnak hódolat­kép átadni... Buda és Pest egymáshoz való viszonyát „testvérinek” is mondták sokan. De már ezen hasonlat továbbszövése ellen tiltakozik az egyházi jog, mely testvérek közt meg nem engedi a házasságot. Ne­vezzük röviden polgári há­zasságnak, miután a szó leg­szorosabb értelmében az­ Bu­da és Pest polgárai léptek egymással örökön tartó szö­vetségre, mely hogy jóban és szépben áldott bőséget mu­tasson: minden jó honleány, s derék hazafi (más nincs is) őszintén óhajtja velem. Én részemről, mint Pest anyámnak engedelmes fia, tartozó hódolattal leszek igen tisztelt mostohaapám, uram, Buda irányában. Tisztelni fo­gom kopaszodó Gellért-fejét, melyre a kertész-fodrász úr épen most készül faiskola­parókát illeszteni. Csak azon veszedelmes házisapkára, a c­itadellára nézve, volnának ellenvetéseim. Szívesebben vennék, hogy Buda azon pontján, honnan csendes időkben a csillagok járását vizsgálta a tudós szeme, is­mét az astronomia békés ágyúit, a messzelátókat tűz­nék az égnek, s ne azokat a veszedelmes, puskaporral bé­lelt tubusokat a jótakaró adó­fizető lakosság hajlékai felé. Mert míg amazokon a hold fogyatkozását lehetett ész­lelni, ezek a bizalomfogyasz­­kozást tapasztalhatták volna, ha tisztükhöz (mármint kato­­natisztekhöz) tartozik vala ez. Tehát: én tisztelem Budát, ah, de nem ismerem; képze­tem hegyvölgyeit nem járja. Vagy ha az igen, de magam nem. Őszintén megvallom: Európa nagyvárosait isme­rem, de Budát, azt nem is­merem. S ez igen természe­tes, mert Buda nagyon mesz­­sze van. Túl a Dunán ... Majd ha négy, öt híd fűzi szorosabbra egymáshoz Pes­tet és Budát, majd ha min­den magaslatra külön siklón repülhetünk fel, majd ha nem fizetünk vámot a goromba­ságban megcsökönyült láncz­­hídi czerberusoknak, akkor a kényelmes pesti sűrűbben ellátogat Budára, legalább is oly sűrűn, mint Bécsbe, s ki­halnak oly unikumok, mint az öreg budai kötélverő pél­­­­dául, ki Budán született, ma 70 éves, de még sohasem volt Pesten.” Tudósítóik jelentették Csokorravaló a 100 évvel ez­előtti budapesti újévi lapok­ból. „Az év végén tartott negy­venedik lovasvadászat alkal­mával ették zsákmányul a ti­zennegyedik rókát pesti róka­­vadászaink — írja a Fővárosi Lapok. — Jelen voltak: Ki­rályné Ő Felsége, Sir Bucha­nan angol követ (ki egy esés közben óraláncát és egy köteg kulcsát a Rákoson veszté). A rókát majdnem három óráig űzték, mígnem a kutyáké lett. Akkor már a vendég urak kifáradva maradtak el, s csak a Királyné néhány pesti úr­ral volt jelen az érdekes „kill”-nél, rókafogásnál.” Nincs Ophelia „Az ó-év utolsó két napja megörvendezteté a korcsolya­egyletet — olvassuk a Ma­­gyarország és a Nagyvilágban. — Jeget vont a városligeti tó­ra. Még ugyan nem lehet rajta korcsolyázni, de remélik, hogy pár nap múlva megkezdődik a téli mulatság, amelyre any­­nyian várnak. Készülnek a korcsolya­bálra is, mely feb­ruár végefelé lesz, s érdekesí­­tésére Strauss bécsi zenéjét akarják megszerezni.” „Most év elején folynak a színházi szerződtetések. Ódry Lehel 4000 forinttal van szer­ződtetve, tehát van „Hamlet”, de — legalább egy darabig — nem lesz Ophelia, mert Pau­­liné asszony pihenni fog ... Az igazgatóság hír szerint: Toperczer Ilka és Niczkyné asszonyoknak, Palikáti és Ko­csis Irma kisasszonyoknak, Blau Gyula, Spiller Adolf hegedűjátszóknak mondott fel. Hajós és Bodorfi pedig ön­kényt távoztak” (Magyaror­szág és a Nagyvilág). „A cselédképző egylet vá­lasztmánya köszönetet mond a múlt évi utolsó hangversenyé­ben közreműködött hölgyek­nek és uraknak. A jövedelem 446 frtra ment, s Salm Henrikné úrhölgy és Székács Béla egyenként 100—100 fo­rintnyi jegyet adtak el. Felül­fizetett: Liszt Ferenc egyleti tag 10 forinttal.” (Fővárosi La­pok.) „A gazdasszony-egylet ja­nuár 26-án tartja nagy álar­cos­bálját árvaintézete javá­ra. Szünóra alatt mulatságos tombolát is fog rendezni, száz darab tízfrankos magyar arany nyereménnyel. Lesz még alkalmunk e jótékony mulatság érdekességéről bő­vebben is szólani.” (Fővárosi Lapok.) „Király Ő Felsége a leg­utóbb hozzá folyamodott 82 budai szegény részére 208 fo­rintot adományozott.” „A járvány Pesten annyira csökkent (kolerajárvány. A szerk.), hogy a kerületi külön­­orvosok működését meg is szüntették. Remélhető, hogy ez örvendetes változás következ­tében a királyi udvar már egy hét múlva ismét Budán lesz.” Kéjgázzal Végül pedig rövid hírek: „A legfőbb törvényszék múlt év­ben 1350 ülést tartott, 14 696 ügyet intézett el, s csak 199 darab elintézetlen ügye ma­radt. ” A Duna tegnapelőtt vetette partra Kampfmann Imre újpesti molnár holttes­tét, ki két hó előtt fűlt a víz­be. — Stotz József pesti lakos „Pogányra” változtatta veze­téknevét. — Több nő aláírásá­val egy köszönőiratot küld­tek be a szerkesztőségbe, mely dr. Mittelmann úrhoz van intézve, ki a foghúzást már az elmúlt évben kéjgáz beszívása mellett minden fáj­dalom nélkül eszközli."__ Z­ajlik a Duna Már tavasszal megkezdődik Tájékoztatás az 1973 as nagy építkezésekről Több nagyszabású, közle­kedést javító építkezés és felújítási munka kezdődik, illetve folytatódik 1973-ban Budapesten. Ezekről kapott tájékoztatást a HH munka­társa. Kálvin tér Az aluljárórendszer építé­se a csatorna-, víz- és gáz­csövek áthelyezésével előre­láthatóan már tavasszal megkezdődik. Folytatják a kijelölt épületek bontását, s a munkaterületek előkészí­tését. A főváros illetékesei módosították a Kálvin téri aluljáró korábban már is­mertetett terveit. Az új terv szerint az aluljárórendszer nem emeletes, hanem csak egyszintes lesz. Nagycsarno­ka az Üllői út és Baross utca torkolatát köti össze a Kecs­keméti utca torkolatával. A nagycsarnok elnyújtott tra­pézhoz hasonló lesz, amely­ből egy hosszú, a Tolbuhin körút irányába kanyarodó aluljárófolyosó vezet majd az áruház sarkáig. Innen 14 feljárón — lépcsőn és rámpán — lehet majd a felszínre jut­ni. Az aluljáró csarnokának közepén — ott, ahol ma az óra áll — kör alakú, üveg fa­lú metrócsarnokot építenek, ebbe érkeznek fel a mozgó­lépcsők, s itt lesznek a pénz­tárak is. Számos üzletet és kirakatot terveznek a nagy­csarnokhoz, s a hosszan elka­nyarodó folyosó két oldalára. Az­ aluljárórendszer­ — a ko­rábbi elképzelésekkel ellen­tétben — teljesen fedett lesz. A villamosmegállók a tér kö­zepére kerülnek. A később megépülő csepeli gyorsvasút kéreg alatti szakaszának a templomnál lesz a végállo­mása. Az alul­j­áróren­díszért 1976-ban adják át, mentén. Idén kezdik előre gyártott elemekből a felüljá­ró építését. Ez 500 méter hosszú, 20 méter széles lesz, kétnyomsávú út és kétirányú villamosközlekedés lesz raj­ta. A terv szerint 1974-ben adják át. Még az idén kisebb korsze­rűsítési munkálatokat végez­­nek a Boráros téren: meg­hosszabbítják a 2-es villamos vonalát a Közvágóhídi­g. Gyorsított ütemben folytató­dik a millenniumi kismetró, Hősök tere és Széchenyi-für­dő, továbbá a Hungária kör­úti felüljáró—Mexikói út kö­zötti szakasz építése. Tőke Péter Üzenetek az éterből Szilveszter estén a MAHART rádiós központjában — Ti... tá... ti... Tisza tengerjáró jelentkezzék! A MAHART központjának rádiószobájában szilveszter délutánján nagy volt a for­galom : szülők, feleségek, gyerekek, barátok kérték új­évi jókívánságaik közvetíté­sére az ügyeletes rádióst, Aradi Ernőnét. Tizennyolc magyar hajó járta ezen a napon a messzi tengereket vagy pihent távoli partok ki­kötőjében. Feléjük szállt az éterben a sok-sok üzenet, a szülőföld, a szárazföld jó­kívánságait vitték a rádió hullámai valahová, valakik­nek, Rijekába, Las Palmas­­ba, az Indiai-óceánra. Az első tengeri útján járó Ady motoroshajón Szabó Zoltán, valahol az Adriai­tengeren kapta kézhez a táviratot: „Mindkét leveled megérkezett. Jól vagyunk. BUÉK — Szabó család”. Alexandriából a Fata ten­gerjáró hajóról pedig Pethő László üzent feleségének: „Boldog új évet kívánok. Ja­nuár elején érkezem haza”. A Duna tengerjáró — amelynek szilveszter napi helyzete szaknyelven 40.46 north 28.16 east — rádiósa, Rácz Vincze feleségének és két kisgyermekének újévi jókívánságairól értesülhetett az éterből. A Somogy ten­gerjáróról, amely szilveszter napján futott be a szovjet­­unióbeli Rent kikötőbe, Do­di Károly köszöntötte fele­ségét: „BUÉK. Levél Rém­ből megy. Szeretettel csókol benneteket, Apu”. A Bom­­baynél horgonyzó Rábára Farkas Tibor matróznak édesanyja táviratozott: „BUÉK. Sok levelet írtunk. Sokszor csókol­t édesanya”. Farkas Tibor, aki a Buda­pesttől jelenleg legmesszebb levő hajón teljesít szolgála­tot, kellemes nyári időben vehette kézhez a télből jövő üzenetet. A Budapest ten­gerjárója Rotterdam kikö­tőjébe Szilágyi Józsefnek is távirat ment. Felesége, aki öt hónapig hajózott vele és repülővel érkezett vissza Budapestre közölte: „Szeren­csésen megérkeztem. Itthon mindenki jól van. Nagyma­ma meggyógyult. BUÉK. Csókol­ó Mari”. És pontban éjfélkor a csi­nos, szőke rádiósnő gépéhez ült, hogy újból végighívja az összes hajókat. Most csak egyetlen üzenetet: BUÉK! (i. e.) Alagút Elkészült a Vár-alagút mellett egy ugyanolyan hosz­­szú, vele párhuzamosan futó két méter átmérőjű szellőző­­alagút; ebből fújnak majd be a nagy teljesítményű ventil­látorok folyamatosan friss le­vegőt a nagy alagútba. Meg­kezdik ez évben az Alagút korszerűsítését is. Oldalfalait speciális eljárással — akár a habszifonból a tejszínhabot — különleges vízszigetelő be­tonréteggel fújják be, majd fehér és világoskék színű üveg mozaiklapokkal borít­ják. Felújítják az úttestet is, a járda mellé korlát kerül. Teljesen átalakítják az Alag­út világítását is. Lánchíd Az Országos Szakipari Vállalat dolgozói már tavaly megkezdték a korlátok és a híd pálya alatti szerkezetei­nek rozsdátlanítását és át­festését: idén sorra kerülnek a láncok és a híd felső vas­szerkezetei. Ezzel együtt az útépítők is birtokukba veszik a hidat: átépítik az úttestet. Hosszú idő után megtisztít­ják a híd pilléreit, pilonjait, hídfőit és oroszlánjait. A Lánchíd és az Alagút átépí­tése miatt szükséges forgal­mi intézkedésekről, közleke­dési változásokról a napok­ban külön tájékoztatót ad­nak az illetékesek. Árpád úti felüljáró Az előkészítő bontási mun­kákat és az alapozást már ta­valy ősszel megkezdték. Új­pesten, a szobi vasútvonal Nyugdíjban a diótörő „Nyugdíjba vonul” Pécs egyetlen diótörő kisiparo­sa, Sallósi Ernőné pécsi lakos 1954 óta űzi ezt a különleges mesterséget. Hosszú éveken át ő lát­ta el dióbéllel a pécsi Nádor szállót, a Baranya megyei Vendéglátóipari Vállalatot és több pécsi csemegeüzletet, ezenkívül — különösen karácsony előtt — bérmunkát is vál­lalt háziasszonyoknak. A diótörőkellékek — tuskó, üllő, kalapács — közé tar­tozik a vizes rongy is, a diótörés ugyanis rendkívül nagy porral jár, úgy hogy minden munkanap után fél napig takarított Sal­­lósiné. Évekkel ezelőtt felajánlottak neki egy dió­törő gépet, ki is próbálta, de a gép a héjjal együtt összezúzta a belet is, így azután megmaradt a ha­gyományos módszernél. A Dunántúli Napló tudó­sítójának elmondta: meg két zsák diója van, ezt megtöri, aztán felhagy a szakmával. Szeszélyes Tisza Víz­játékok 1972-ben Rendhagyó hidrológiai évként könyvelik el 1972-t az­­ Alsótiszavidéki Víz­ügyi Igazgatóságon. Egyet­len esztendő sem szolgált annyi meglepetéssel, víz­ügyi érdekességgel, mint az elmúlt év. Tavasszal úgy­szólván teljesen elmaradt a zöldár, amely máskor hete­kig 5—6 méteres vízszintet tartott a Tisza szegedi me­derszakaszán. Az idén ta­vasszal és nyáron a 3 métert sem érte el a folyó tetőző magassága. Októberben egyedülálló jelenség adódott elő: a Tisza szegedi medrében levő víz többsége — kétharmada — a Marosból származott, és csu­pán egyharmada volt tiszai eredetű. A jóval Szeged alatt a Tiszába torkolló Maros Szeged felett egészen Csong­­rádig duzzasztotta fel a fo­lyó vizét. Ilyen nagy meny­­nyiségű vizet szállított a Ti­szához képest kis folyó a ro­mániai áradás idején. November végén jegyezték fel az év harmadik meglepe­tését: egy hét alatt ötméte­res vízszintemelkedést muta­tott a szegedi híd lábánál le­vő öreg mérce, s végül is 606 centiméterrel tetőzött a Ti­sza. Hasonlóan magas őszi vízállást ebben az évszázad­ban mindössze 1912-ben és 1914-ben tapasztaltak.

Next