Hétfői Hírek, 1975. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1975-08-11 / 32. szám

Vasárnapi idill a tatai Fé­nyes-fürdőben, melyet ma már nemcsak a környék lakóinak ezrei, hanem budapestiek és az ország más tájairól érkezett strandolók is felkeresnek. (MTI — Kozák A. felv.) F­alak Szörnyű érzés, ha az embert bezárták és szeretne, de nem tud kiszabadulni. Dühítő-bé­nító érzés, ha a fizikai teherből, lelki kínból életszükségletté vált munkában, akadályozzák az embert. ★ Van Gogh és Gauguin nagy­ra tartották egymást, de há­rom napig sem bírták ki együtt: zavarták egymás mun­káját. Gorkij időnként Cse­hov nyaralójába ment pi­henni. Másnap összevesz­tek, Gorkij a szomszéd falu­ba költözött. Inkább levélben mondták el véleményüket egymás munkájáról. Babits és Móricz mindössze néhány hónapig voltak képesek együtt szerkeszteni a Nyugat című folyóiratot. Óriások voltak ők, testvé­rek a hivatásban, de „elté­rítették” pályájukat, hogy ne zavarják egymást a mun­kában. A Beloiannisz-gyár üzemor­­vosnője és a többi gyakorló orvos azonban, nem térhet ki az élet, nem térhet ki senki és semmi elöl, papírral van­nak befalazva. Télen, a dü­höngő influenzajárvány ide­­­jén, főorvosi engedéllyel, egy óra hosszat figyeltem az or­vosasszony munkáját. Jöttek a panaszosok számolatlanul, de a rendelőben mindenkit hosszasan iktattak, lajstro­moztak ... Nem a doktornő tehetett arról, hogy a sok írás a vizsgálattól, a gyógyítástól rabolta el az időt... •­ R­ikóczi László művezető egyszer azt mondta nekem: nem büszke arra, hogy a tízszintes bérház paneljeit harminc nap alatt szerelik össze, mert a gépesítés és a technológia mai szintjén húsz nap alatt kellene elvégezni ezt a munkát. Ám mindjárt azt is elmondta, hogy nem az építkezésen van a baj, hanem a bedolgozó cégeknél. Napi eset, hogy ez sincs, az sincs, sokat állnak miatta. Azután hirtelen, lökésszerűen meg­jött minden, egyszerre húsz­­harminc teherkocsi hozza a paneleket és a többi anyagot, csak győzzék munkával! Pe­dig már a daru is sínen jár és éjszaka reflektorok fénye világít a kőművesek keze alá... ★ A kutatóintézet párttitkár mérnöke bensőséges kis ün­nepség keretében búcsúztat­ta a nyugdíjba vonuló veze­tőt. Mindössze ennyit mon­dott: — ön a legtöbbet adta, amit vezető adhat munkatársainak: megteremtette a hasznos mun­ka feltételeit, aztán békében hagyott bennünket dolgoz­ni... Suha Andor ★ C­sobogók a tereken Újabb köztéri csobogókat adnak át a főváros külön­böző pontjain a Fővárosi Kertészeti Vállalat dolgo­zói. Hamarosan elkészül a Hild téri, s november 7-e tiszteletére adják majd át Kispesten a Lenin téri csobogót. És feltárulnak az ezeréves földvárak A nyár az ásatások évad­ja is. Dolgoznak a kutatók országszerte. Az egyik leg­fontosabb téma lényege az ásatási helyek nevéből is ki­derül: Szabolcs, Pusztaszer, Visegrád. Hét esztendeje ha­tározta meg a Magyar Tu­dományos Akadémia Régé­szeti Bizottsága a téma cí­mét: „Honfoglalás és kora Árpád-kori nemzetségfői és ispán­, központok régészeti kutatása”. (Az ispán a ki­rály által kinevezett megyei vezető volt.) Nagyon gyakor­latiasan fogalmazva: a tör­ténészek vizsgálatai, a régé­szek ásatásai nyomán, szin­te a régi magyar földvárak „feltámadásának” időszaka volt az elmúlt hét év, s az eredmény: lassacskán fel le­het majd vázolni a honfogla­lás kori, tehát több mint ezeréves közigazgatás térké­pét. Legenda — valóság A történészek, nyelvészek, régészek alaposan „átrajzol­ják” azt a képet, ami a hon­foglalás kori magyarságról régebben kialakult.. A lóhá­ton száguldozó, viszonylag elmaradott, s a Kárpát-me­dencében talált szláv várak­ba betelepült nomádok le­gendája helyébe a bizonyí­tott valóság lép: a vándor­lás során szervezett keres­kedelmet folytatott a ma­gyarság, s már a várépí­tés technikáját is ismer­te. A honalapítók ugyan­is a 800-as évek elejére vál­tak ki a Volga környéki — várakat alapító — kazár bi­rodalomból (a „vár” szót az iráni nyelvből vették át). A feltárások nyomán kiderült: ahol a magyarság valame­lyik meglévő erődítménybe települt, mint Sopronban vagy a Visegrád melletti Sibrik-dombon, ott azokat azonnal tovább építette. Sőt, az egyik legjobban feltárt régi fejedelmi központ, a szabolcsi vár helyén azelőtt nem is volt település, azt már a honfoglalók építették. * Átgondolt alapítás Azt is bizonyítják a feltá­rások, hogy mennyire átgon­dolt, tudatosan szervezett ál­lamalapítás zajlott le I. Ist­ván korában. Az említett szabolcsi vár ásatásai nyo­mán kialakult az Árpád-kori város teljes alaprajza. Az is­­pánság központja a földsán­con belül volt, a várárok mellett állt a Mária-temp­lom. Ettől keletre volt a vár­nép lakhelyéül szolgáló tele­pülés, s ennek temploma, amelyet Szent Mihályról ne­veztek el. Az elhelyezkedés tehát megegyezik a régebben feltárt soproni sánc által ha­tárolt ősi várszerkezettel: a sáncon belül ott is ispáni vár, a várárok mentén Má­­ria-templom és, a váralja­ te­lepülésen Szent Mihály­­templom állt. Az Árpád-kort feltáró ku­tatások eredményeként ma már ismerjük, a többi között, az egykori Zala megyei Ko­lon várát, a békési vár he­lyét, Koppány várát, Somogy­bán, a Patai-várat és Hont község mellett, a XIII. szá­zadig virágzó ispánsági szék­helyet. Az idei ásatások eredmé­nyeinek összegezése őszre várható: a kutatócsoportok akkor készítik el jelentései­ket, s ezzel „tovább rajzol­ják” az országalapítók köz­­igazgatási térképét. Idén feltárják még Jász­­dózsa és Feldebrő — a XII— XIII. században virágzott — várainak, településeinek ma­radványait is. (f. a.) Semmelweisnek E­gy csokor Drezdából Nagy csokor fehér szegfű érkezett a héten a budai Semmelweis Orvostörténeti Múzeumba. Tiszteletadásként küldte egy drezdai gyógysze­rész, aki Budapesten jártá­ban, megtekintette a híres kiállítást. A fal mellé helyez­ték, amelyben Semmelweis hamvai nyugodnak. Abban a tabáni házban, ahol szüle­tett. Ma az ő emlékét idézi ebben az épületben a „Képek a gyógyítás múltjából” című állandó kiállítás egy része. Látható itt, többek között, a nagy magyar orvos számos okmánya és személyes hasz­nálati tárgya, de a legna­gyobb jelentőségű „kiállítási tárgy”, az Orvosi Hetilap 1858. január 10-i száma, amelyben először jelent meg Semmelweis életmentő felfe­dezésének ismertetése. Ettől lett világhírű, ettől nevezik az „anyák megmentőjének”. A történet közismert: a bécsi közkórház szülészeti osztá­lyán, ahol dolgozott. 1842. ok­tóberében a szülő anyák 29,3 százaléka halt meg gyermek­ágyi lázban, amit akkor még ragályos betegségnek tartot­tak. Semmelweis rájött, hogy a kórt­­ az orvosok és or­vostanhallgatók terjesztik, akik a bonctermekben vég­zett munka után nem fertőt­lenítették kezüket, s így megfertőzik a szülő asszo­nyokat. Többféle fertőtlenítő vegyszer kipróbálása után, 1847 májusától klóros kéz­mosásra kötelezte a kórház orvosait, az orvostanhallga­tókat, és az ápolókat. A ha­lálozási arányszám ettől kezdve rohamosan vissza­esett. Később elrendelte, hogy minden beteg megvizsgálása után mossanak kezet. Ma már egyszerűnek lát­szik ez a felfedezés, de ő volt, aki rájött. S ezért ma is há­lás neki a világ. Bécsben halt meg, 1865. augusztus 13-án, s hamvait 1894-ben hozatta Magyaror­szágra a Semmelweis Emlék­­bizottság. A második világ­háborúban súlyosan megsé­rült szülőházát, az 1960-as években állították helyre — ekkor alakult meg itt a mú­zeum. 1964. október 15-én pedig az udvar Várhegy felé eső falában elhelyezték a nagy magyar orvos maradvá­nyait. A múzeumot mindennap sokan látogatják, hazaiak és külföldiek, diákok, orvosok, medikusok. Semmelweis tanítása pedig egyetemi tantárgy, s minden kórházban kötelező, világ­szerte ... (sebes) ★ Ú­j tengerjárók, R­O-RO-k, bárkák Beúszik a kishajó a nagyhajóba­n• A MAHART vezérigazgatója a következő fejlesztési programról Milyen fejlesztés várható hajózásunkban? — ezzel a kérdéssel kerestük fel Kovács Istvánt, a MAHART vezér­­igazgatóját Camionok — tengereken — Tengerjáró hajóink ta­valy mintegy 40 ország, 120 kikötőjébe szállítottak árut, több mint 365 ezer tonnát — mondotta. — Tizenhat hajónk mintegy tízmillió dollár és közel hárommillió rubel ér­­tékű tiszta hasznot hozott a népgazdaságnak. A követ­kező tervidőszakban újabb tengerjáró hajókat vásá­rolunk Lengyelországtól: kettő közülük 12 ezer ton­nás, három pedig egyenként 3700 tonna hordképességű. Évekkel ezelőtt az Adriai tenger térségében működő hajózási vállalatok, érdekeik védelmére megállapodást kötöttek. Ez az úgynevezett ALFA-egyezmény. Szolgálta­tásaikat kibővítették: e sze­rint jugoszláv, olasz és gö­rög hajótársaságokkal kö­zösen bérelünk és üzemelte­tünk hatalmas konténerszál­lító-hajókat. Nemzetközi szol­gáltatásunkat bővíteni kí­vánjuk úgynevezett RO— RO-kompokhoz hasonló ka­­mionszállító-hajók bérbevé­telével. Ezekre a hatalmas szállítóhajókra fel tudnak hajtani a nagy teherrel meg­­rakott camionok is, s a kü­lönböző földközi-tengeri or­szágok kikötőiben folytat­hatják útjukat úgy, hogy közben sehol sem kell az árut átrakni. Méhecskéka 99 Elmondotta a vezérigazga­tó­: már folynak a tárgyalá­sok a szovjet, csehszlovák, bolgár hajózási vállalatokkal a nemzetközi bárkahajózás­­ról, melyet a Sea Ber­ — Tengeri Méhecske — rend­szer szerint kívánunk meg­valósítani. Ez azt jelenti, hogy a folyókról uszályokhoz, hasonló „méhecskék”, egysé­ges méretű bárkák szállítják az árut a Földközi-tengerre, ahol egy bárka-anyahajóval találkoznak. Beúsznak ennek belsejébe, ott hidraulikus lif­tek ragadják meg őket, s fel­emelik az anyahajó valame­lyik fedélzetére. Az áruval megrakott folyami bárkaha­jót ott görgősorokon a meg­felelő parkolóhelyre csúsz­tatják. Az anyahajó más ten­gerek kikötőibe érve vízre­­helyezi a bárkát, amely to­vább úszhat egy folyón levő kikötőhöz. A tárgyalások sze­rint a Szovjetunió két olyan anyahajót vásárol, amely 26, egyenként 1300 tonna áruval megrakott bárkát tud befogadni a fedélzetén. A fo­­lyam­i­ hajók így eljuthatnak más földrészekre is úgy, hogy az árut csak egyszer rakják ki és be. Emellett a tengerjá­ró hajónak nem kell napo­kig, hetekig a nagy kikötők­ben vesztegelniök, kirakásra „várva”, bárkáikat néhány óra alatt „kiúsztathatják magukból”. Balaton, Duna — Mi a helyzet a balatoni és a dunai személyhajózás­sal? — Jövőre újabb korsze­rű komppal bővítjük a Ti­hany—Szántód közötti át­kelőforgalmat a Balatonon. Az­ ötödik ötéves tervidőszak­ban megkezdjük a személy­­hajózás rekonstrukcióját is. Az öreg hajók egy részét kise­lejtezzük. Nem mind kerül azonban a „hajótemetőbe”: egyeseket kis turistaszálló­nak, bárnak, vagy étterem­nek berendezve továbbra is üzemeltetünk. Folynak a tár­gyalások, megfelelő, új sze­mélyhajók beszerzéséről. Tervezzük egy Sirály típusú szárnyashajó vásárlását is. .­­ . A sümegi várból teljesen megváltozott arculatú községre nyí­lik ma kilátás. A műemlék házak sorait magába foglaló te­lepülés körül az elmúlt öt év alatt új családi házak, modern lakótelepek épültek. Ilyen a képünkön látható Ady-lakótelep is. C­ímerezett a gyerek A kamaszlány, a budapes­ti Móricz Zsigmond Gimná­zium második osztályának elvégzése után Előszállásra vonatozott a helyi mezőgaz­dasági termelőszövetkezet­be, ahová hatvanadmagával hívta a távirat. Bontja virá­gát a hibridkukorica, jöhet­nek az önkéntes diákbrigá­dok, címerezni. Az alig ti­zenhét éves gyerek még nem hagyta el három hétre a szü­lői házat, fizikai munkát jó­formán nem végzett, mégis jókedvvel búcsúzott a csa­ládtól, mondván: „Olyan még nem volt, hogy vala­hogy ne lett volna!” Ezután háromhetes csend következett, majd levél ér­kezett tőle: menjen érte va­laki a családból, mert befe­jeződött a munka. Érte mentünk, s egy meg­változott gyereket találtunk, kezében első fizetésével, a kosztra, kvártélyra történő levonások után 2702 forint­tal. Nem kérkedett. Azt is csak később árulta el, úgy mellékesen, hogy 4,2 hold­­nyi kukoricát címerezett, ennyi volt a brigádja egy főre jutó teljesítménye. Ma­guk költötte tábori nótákat fújva, végigénekelte a haza­vezető utat; gusztussal idéz­te a 78 éves János bácsinak, a téesz mezőőrének „szöve­geit"; mesélt egy „portyá­jukról”, amikor az aszfalt­ról odatelepült „tinik" meg­próbáltak szalmaboglyában aludni, utánozta a békák éj­szakai hangversenyét, s ka­cagva idézte fel, hogyan té­pázta meg a vihar nem egyszer a sátrukat, de a „sze­relésüket” is. A címerezésről csak szűkszavúan és szak­szerűen ejtett néhány szót, majd meglátva az első pesti főttkukorica-árust, azonnal vett egy csövet. Kifizette — saját keresetéből, s ehhez ragaszkodott —, majd jóízű majszolás közben kérte: egy ideig kíméletből ne ejtsük ki előtte a kukorica szót. De mindjárt hozzátette: számít­sunk rá, hogy jövőre megint kukoricásban akar dolgozni, hajnali fél 5-kor kelve, a napnyugtával ágynak esve, mert „ez a buli olyan klassz volt, hogy azt elmondani sem lehet!” Mostanában nem hagyja el unott képpel a szobát, ha a szülők a munkájukról be­szélgetnek. A gyerek ezen a nyáron — úgy tűnik — va­lami életre szólót tanult meg egy fontos tantárgyból... K. E. A TAURUS ÉS A MAGYAR AUTÓKLUB RENDEZÉSÉBEN ISMÉT RAJTHOZ ÁLLNAK EURÓPAI ORSZÁGOK AUTÓVERSENYZŐI Rajt: augusztus 15-én 16 órakor. Cél: augusztus 16-án 16.15 órakor. Hely: VII., Dózsa György út, a Dembinszky utcával szemben. EB-FUTAM I „Készülő“ vízi utak — „Készülnek-e” új hazai víziutak? — Jövőre „belép” az újbe­csei vízlépcső a Tiszán, ezzel 3 méterrel megemelkedik a folyó vízállása Szegednél, s hajózható lesz egészen Csong­­rádig. Hajózható lesz a Ma­ros egy része is. A távlati terv szerint megépül a Tisza ne­gyedik vízlépcsője Csong­­rádnál, s ezzel a Körösök vi­déke is bekapcsolódhat m­­ajd a vízi szállításba. Néhány héttel ezelőtt írtuk alá az egyezményt Jugoszláviával a Dráva szabályozásáról, fel­­használásáról. Déli határ­folyónknak majdnem 200 kilométer hosszúságú sza­kasza lesz hajózható. Barcs­ról például el lehetne szállí­tani vízi úton a beremendi cementet. Tőke Péter

Next