Hétfői Hírek, 1975. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1975-08-11 / 32. szám

Megszállottja a tájfutásnak Monszpart Sarolta álma: tízezrek űzték ezt a sportot Monszpart Sarolta (személyi igazolványa is bizonyítja, hogy nem Monspart — ahogy írni szokták) kék pulóverjében sár­ga mintás szoknyájában, kék térdzoknijában, és fekete klumpájában pontosan úgy festett, mint egy idegenforgal­mi prospektus svéd kislánya. Ezt bóknak minősítette és sze­rényen tiltakozott. Imponáló bátorsággal éveinek számát emlegette. — Könnyen kiszámíthatja — mondta­—, hogy nem va­gyok junior korú. Már másfél évtizede futok tájat. És nem is akárhogyan. Dia­dalmas nagy versenyek külföl­dön és itthon, világbajnoki győzelem jelzik eddigi sikeres tájékozódási pályafutását. Leg­utóbb például rendkívüli elis­meréssel írt róla a zürichi Sport: „Monszpart Sarolta egymás­után harmadszor győzött a két­évenként megrendezésre ke­rülő ötnapos tájfutásban. Egé­szen bizonyos, hogy nemcsak a híres versenyzőnő jelenti a sportágat Magyarországon, hi­szen Kovács Magda meglepe­tésre az előkelő ötödik helyet foglalta el. A két magyar hölgy szereplésének értékét csak nö­veli, hogy négyezren rajtoltak a nevezetes viadalon.” A legolcsóbb — Az előbb azt mondta — vette vissza a szót —■, hogy svéd típus vagyok. Tulajdon­képpen megdicsért. Már csak azért is, mert példaképeim a skandináv és így természete­sen a svéd tájékozódási futók. Ott fenn, Északon már száz évvel ezelőtt is versenyeztek ebben a műfajban, így aztán nem csoda, hogy náluk nem­csak népszerű versenyág a táj­futás, hanem tömegsport is. — Az utóbbi időben idehaza is sikeres ez a sportág? — Igen, de — mivel nem olimpiai sportág — nem sok támogatást kapunk. Pedig a tájfutás lehetne az egyik leg­olcsóbb tömegsport. Mert mi kell hozzá? Tornacipő, melegí­tő. Biztos vagyok benne — ép­pen a kocogómozgalmak eddi­gi sikerei után —, hogy sok tízezren űznék ezt az egészsé­ges sportot. S ha kialakulna az úgynevezett tömegbázis, akkor előkerülhetnének a térképek és a tájolók, hogy ne csak ki­rándulás jellegű, hanem ver­senyszerű is legyen a megmoz­dulás. Nem futóbolond — Látszik, megszállottja a sportágnak. — Mondtak ennél már ke­vésbé dicsérő jelzőt is, mind­azok, akik furcsállva nézték­­figyelték, s idegenkedve ta­pasztalták, hogy állandóan favorizálom a tájékozódási fu­tást. Évekig egyedül futottam, s ilyenkor úton-útfélen kap­tam a megjegyzéseket. Azt mondták futóbolond vagyok, enyhén őrült, és így tovább. Még közvetlen környezetem­ben is megmosolyogtak, egé­szen addig, amíg néhány kri­tizáló ismerősömet rávettem, hogy jöjjön velem a hegyekbe futkározni. Gyorsan rájöttek, hogy milyen remek dolog er­dőkben, hegytetőkön, völgyek­ben kószálni. Aztán már együttesen válaszoltunk mind­azoknak, akik útközben meg­jegyzésekkel illettek bennün­ket, így, évek során, egyre többen lettünk, s nyilván töb­bet is akarunk. Nyugodtan rendezhetnénk világbajnoksá­got Magyarországon, mert a nemzetközi szövetség elisme­ri az erőfeszítéseinket. Monszpart Saroltából árad a prófétai lelkesedés, amint a tájékozódási futás szépségeit és távlatait emlegeti. Évente átlagosan hatvan versenyen rajtol, ezt egészíti ki sífutásai­val, illetve atlétikai fellépései­vel. A közelmúltban az NSZK- ban versenyzett maratoni tá­von és három órán belüli idő­vel maga mögött hagyta az egész nemzetközi mezőnyt... dog lennék, ha a tájékozódási futás legalább olyan népszerű­vé válna, mint az északi or­szágokban. Monszpart Sarolta havonta négyszáz kilométert fut, jól beszél angolul, németül és své­dül. Százhatvan centiméter magas, ötven kilogramm a sú­lya és mivel sokat futkározik sohasem diétázik. Matemati­ka-fizika szakos tanári diplo­mája van. És — mint fentebb említettem — nem is akármi­lyen tájfutó. Szabó Ferenc Havi 400 kilométer — Mennyit gyakorol? — Naponta kétszer futok, az alkalomtól függően 15—25 ki­lométer az adag, s ehhez já­rulnak a térképes gyakorlatok, valamint a speciális műsorok, mint például a hegyre, illetve a lejtőn való futás. — Különlegesen nehéz prog­ram. Mi kell ahhoz, hogy vala­kiből tájékozódási futó legyen? — Szeresse a természetet. Aztán, ha kedve van, futká­­rozzon is — mert ennél kevés nagyszerűbb érzés akad ■—, ta­nulja meg a térkép és a tájoló használatát. A többi rajta mú­lik, attól függően, hogy milyen energiával és lendülettel foly­tatja felkészülését. Egyébként, ha soha nem indul versenyen, de rendszeresen felkeresi a zöldet, hogy ott sportoljon, máris egészségesen él. • — Sportágában már a csúcs­ra is eljutott, mit tervez még? — Egyetlen hosszú távú el­­­­képzelésem van: nagyon bol­ eger- budapest közötti ,, menetrendszerű 5000 kg-ig háztól házig szállítás. Augusztus 19-től, hétfőtől péntekig minden munkanapon. Gyorsjárati fuvarmegrendelések Budapesten: XIII., Váci út 1. Tel­: 491—392. Hatvanban, Gyöngyösön és Egerben, a Volán vasútállomási kirendeltségein. Utazik a Haladás A Haladás VSE labdarúgó­­csapata hétfő délelőtt 10 na­pos ausztriai túrára utazik. A vasutas csapat műsorában eredetileg csak 3—4 barátsá­gos mérkőzés szerepelt, de vé­gül is öt mérkőzést játszanak. Utolsó mérkőzésüket 20-án Deutschkreutzban játsszák. K­APÁSBÓL O KÁVÉSKÉSZLETET KA­POTT játékostársaitól Kozma Mihály, a Bp. Honvéd szer­dán súlyos sérülést szenve­dett csatára. A Bajnokok Tornáján érte a baj: Hor­váth szabálytalan szerelése után, bal térdén szalagszaka­dás keletkezett. A Sportkór­házban háromórás műtétet hajtottak végre a játékoson, lábára gipszkötés került, amit majd hat hét múlva távolí­tanak el. Dr. Eiben Ernő sportorvos szerint bizonyos, hogy ebben az idényben már nem játszhat. Partnerei a fáj­dalomdíj átadása mellett, valóságos menetrendet készí­tettek, hogy a hétfői eluta­zásig (a Bp. Honvéd Spanyol­­országba látogat) ki és mikor tegye tiszteletét nála. Amikor pedig a csapat elutazik, az itthonmaradt játékosok és szakvezetők keresik fel. A jó memórájú szurkolók Kozma sajnálatos sérülésével kapcsolatban még arra is emlékeznek, hogy Horváth, az elmúlt szezonban éppen a Bp. Honvéd ellen hasonló szabálytalanságot követett el Kocsissal, szemben, de akkor is kiállították. Mindezzel kapcsolatban a futballberkek­­ben érdeklődéssel várják, hogy mi lesz Somlai játék­vezető sorsa, hiszen az egyér­telmű szabálytalanság után sem alkalmazott szankciókat az újpesti futballista ellen, akit furcsamód elvittek a vá­logatott iráni portyájára is... " GYARMATI DEZSŐ, a kolumbiai világbajnokságon ezüstérmet szerzett magyar ví­zilabda-válogatott kapitánya nem tért haza a csapattal, egy korábbi megállapodás értelmé­ben hatvan napra elvállalta a brazil pólózók felkészítését. Most úgy értesültünk, hogy mégsem tölt két hónapot a tengerentúlon, s már a hét ele­jén visszaérkezik Budapestre. A ZÜRICHI TÁRSASUTA­ZÁSRÓL érdeklődött több szurkoló, az V. Dózsa svájci Európa Kupa-mérkőzésével kapcsolatban. A lila-fehérek technikai vezetője, Farsang Endre eddig semmiféle turis­taút szervezéséről nem tud, s az IBUSZ-ügyeleten sem hal­lottak arról, hogy valaki is szervezne svájci látogatást a szurkolóknak.­­­ MÉG MINDIG a vívó­világbajnokság eseményeit ér­tékelik a szakemberek és a hozzáértő szurkolók. Dr. Bokor Imre alezredes, a HH szer­kesztőségéhez küldött levelé­ben úgy vélekedett, hogy a magyar versenyzők pástra lé­pése előtt a szakvezetőség fel­ n­ettei hírek Politikai hetilap Főszerkesztő: Baló László Szerkesztő: Duplinszki Gábor Szerkesztőség: Hétköznap: 1085 Budapest Gyulai Pál utca 14. Telefon: 137—660 Vasárnap: 1065 Budapest Somogyi Béla utca 8. (volt Rökk Szilárd utca) Telefon: 149-220, 243—100 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Árusítja a Magyar Posta Felelős kiadó: Csollány Ferenc igazgató Kiadóhivatal: 1085 Budapest Blaha Lujza tér 1—L. Telefon: 142—220. 343—100 Szikra Lapnyomda Index: 25 373 HÉTFŐI HÍREK levélcíme: 1979 Budapest 9. Pf. 11. fokozott hangulatot teremtett jóslataival, majd a remények csökkenésével megkezdődött a bizonyítvány magyarázata. Le­vélírónk éppen ezért bírálta a hazai vívósport jelenlegi színvonalát, majd néhány kér­dést tesz fel a szerepléssel kap­csolatban. Elsőként azt tuda­kolta, hogy helyes-e a jelen­legi válogatási rendszer, majd az edzőtábor fegyelmét, a ma­gyar zsűri hazai versenyeken tanúsított objektivitását kérdő­jelezi meg. Aztán így folytat­ja: létezik-e klikkszellem vagy klubsovinizmus vívósportunk­­ban; meggondoltak voltak-e a külföldi túrák; hogyan áll je­lenleg a klubok technikai ellá­tottsága ; milyen szankciókat alkalmaztak az eddigiekben a renitens vívókkal és zsűrita­gokkal szemben; célravezető-e a jelenlegi ösztönzési rendszer, s végül a szakvezetőség láto­­gatja-e rendszeresen a klubo­kat és a versenyeket? Levelét így fejezi be: „Feltételezem, hogy a jövőben hallani fogunk ezekről a kérdésekről is, a szakvezetőség értékelésében és nemcsak a szerencsére »bízzák­ az aranyérmek sorsát.” A meg­jegyzésekhez még hozzáten­nénk: a kérdések több más sportágban is fájó ügyeket fe­szegethetnének ... A HARGITÁT, Verrasztó, Tóth és Rudolf nélkül utazik a férficsapat a moszkvai Eu­rópa Kupa-versenyre, így aztán könnyen lehet, hogy az együttes búcsút int, az úgy­nevezett A csoportnak. Ma­­róti László szakfelügyelő azonban nincs kétségbeesve: „A világbajnoki csapatból csak Sós van olyan állapot­ban, hogy eredményesen ver­senyezhessen — mondta. — Társai egészen egyszerűen teljesen elfáradtak és felőr­lődtek, s így nem tehettünk mást, mint hogy elfogadjuk Széchy edző javaslatát. De még ilyen körülmények köze­pette is bizakodó vagyok. Megelőzzük az olaszokat és a svédeket, úgyhogy az ötödik, vagy a hatodik helyre beúsz­hatunk a pontversenyben.” A NYOLCKILÓS BESZÁ­MOLÓ ... Az NSZK-ban meg­jelent az 1972-es, XX. nyári olimpiai játékokról készített hivatalos beszámoló. A három­­kötetes művet a szervező bi­zottság adta ki. Az 1180 olda­las kötetek súlya csaknem 8 kiló, 328 színes és 611 fekete­fehér felvételt, ezenkívül 400 grafikát tartalmaznak. A kiad­vány a müncheni olimpiai já­tékok valamennyi szervezési, rendezési és technikai kérdése mellett, a játékokon részt vett minden egyes sportoló, illetve minden egyes csapat minden egyes versenyének, illetve mérkőzésének eredményeit is közli, még a selejtezők utolsó helyezettjeinek eredményeiről is beszámol... " PETRI SÁNDOR nem véletlenül lett az elmúlt sze­zon legjobb játékvezetője, a bíráknak kijelölt edzésadago­kon kívül még többletgyakor­lást is végez, egyébként is re­mek kondíciójának további javítására. A szurkolók sze­rint — akik igazán nem vá­dolhatók a bírók iránti szere­tettel — Petri alkalmanként lényegesen többet futott né­hány tavaszi mérkőzésen, mint sok ismert játékos...­­ AZ IPSWICH TOWN első­­osztályú ézigett labda­rúgócsapat az ősszel ÓZ UEFA Kupában szerepel, első mér­kőzését a Feyenoord ellen játssza, szeptember 17-én Rotterdamban. A Manchester United, a Tottenham, majd legutóbb a Leeds United szurkolóinak botrányos kül­földi viselkedése után, az Ipswich vezetői mindenkép­pen elejét akarják venni, hogy szurkolóik botránykró­nikákban szerepeljenek. Ezért a következő intézkedéseket hozták: 18 éven aluli nem utazhat a csapattal külföldre felnőtt kíséret nélkül; azokra az utazásokra, amelyeket a klub szervez, tilos zászlókat, feliratokat, illetve alkoholt vinni; a szurkolóknak, akik „magánúton” kísérik a csa­patot, csak akkor segítenek jegyet szerezni, ha az utazás előtt aláírnak egy nyilatko­zatot, amely szerint bármi­lyen, általuk okozott kárért vállalják a felelősséget. Vé­gül pedig, úgynevezett „Eu­rópai Utazó Kártyát” bocsá­tanak ki a törzsszurkolóknak, amelyet a legkisebb rendza­varás után visszavonnak ... A HH tippjei 1. MÁV DAC—SZINTE 1 X 2. Oroszlány—Budafok 1 3. Szekszárd—Debrecen x 2 4. Nag­ybátony—Pécs 2 x 5. FÖSPED—Dunaújváros 1 6. Bp. Spartacus—Volán 2 x 7. Nagykanizsa— KKFSE 1 x 8. B. Bányász—Nyíregyháza 1 9. DMTE—Miskolc 1 10. Gyöngyös—Kazincbarcika 1 x H. D. Spartacus—Szív. MÁV x 2 12. Bp. Építők—Pénzügyőr 2 x 13. ÉRDÉRT—Ganz-M­Á­VAG 1 Pótmérkőzések: 1, 1, 1. E­z és az a külföldről 1. Április elején láttuk Buda­pesten a kubai Teofilo Steven­­sont, a világ leghíresebb ama­tőr ökölvívóját. Illetve alig lát­tuk, hiszen csak perceket töl­tött a szorítóban, második me­netet egyetlen egyszer sem ví­vott. A tavaszi túra óta nem so­kat lehetett hallani Stevenson­­ról. Montrealra készül. Nyerni akar Kanadában és majd Moszkvában is. Amint mondta, ugyanúgy háromszoros olim­piai bajnok kíván lenni, mint Papp László. — Valamennyi neves hiva­tásos ökölvívót láttam a televí­zióban — hangoztatta — s úgy érzem, a legtöbbjük el­len nyerhetnek. Például Fore­man és Frazier ellen is. Ali... ? Ellene még nem. Úgy gondo­lom, még ma is ő a világ leg­jobbja. Stevenson egyébként válto­zatlanul kapja a profi ajánla­tokat. A második mérkőzését nyerte a müncheni olimpián, amikor megkapta az elsőt. Londonból 75 000 fontster­linget kínáltak neki. Később már sokmillió dolláros szerző­désekkel csábították Ameri­kába. Ma már összegeket sem mondanak, Stevenson írhatná be azt a számot a szerződésbe, amit csak gondol. De tartja magát régi kijelentéséhez. Ma­rad Kubában: „Itt tanulok, itt szól az én zeném, itt a kislány, akit szeretek, és itt a kilenc­millió kubai, aki engem sze­ret ...” Tizennégy világbajnoki győ­zelme után az olasz Agostini az 1975-ös motorkerékpáros évadban szinte biztosra vette, hogy megszerzi tizenötödik aranyérmét is. Úgy tűnt, a 350 kcm-es géposztályban egysze­rűen nincs ellenfele, sőt „Ago”­­nak esélye volt arra is, hogy a félliteresek kategóriájában visszahódítsa az elsőséget Phil Readtól. Aztán megjelent a futamo­kon egy 19 éves venezuelai le­gény, bizonyos Johny Alberto Cecotto, aki a szüleitől kapott Yamahán mindjárt az első versenyen megszorongatta a nagyokat. — Véletlen — gon­dolták a szakemberek, hiszen ebben a sportban példa sem volt rá, hogy valaki egyik nap­ról a másikra betörjön az él­vonalba, különösen úgy, hogy ne álljon mögötte egy motor­kerékpárgyár. Azóta lezajlott a VB-futa­­mok jó része, és Agostini csak egyet nyert meg — tavasszal —, Cecotto viszont négyet és csaknem biztos, hogy ő lesz a világbajnok. Első szereplése alkalmából! Az 500 kcm-es géposztályban Read vezet 81 ponttal, mögötte Agostini következik 72 pont­tal. Read az MV Augusta-gép szinte tökéletes üzembizton­ságának köszönheti vezető pozícióját. Agostini négy futa­mot nyert, Read csak egyet, de gépe soha nem mondta fel a szolgálatot: az angol mindösz­­sze egyetlenegyszer nem ért célba, akkor is azért, mert bu­kott, máskor viszont mindig az élbolyban végzett. Agostini a Yamahával négy ízben ragadó le. Az 50 és a 125 kcm-es kate­góriának már van bajnoka, a spanyol Nieto, illetve a hét fu­tamban győztes olasz Pireri személyében. Az oldalkocsis világbajnok a nyugatnémet Steinhausener Huber kettős. A többi géposztályban még fo­lyik a küzdelem. Az atlétikai számok közül az idén vitathatatlanul a kala­pácsvetés fejlődött a legroha­mosabban. Tavaly a szovjet Szpiridonov 76,66 m-es világ­rekorddal vezette a ranglistát, idén csak hatodik lehetne ez­zel az eredménnyel. A nyugat­német Riehm már 78,50 m-nél tart, de Szpiridonov sem hagy­ja magát: 77,98 méterrel a má­sodik. Ugyancsak 77 méter felett dobott az idén a szovjet Phakadze és a nyugatnémet Schmidt is, s csak 12 cm-rel maradt el ettől a határtól a szovjet Dmitrijenko. Érdekes, hogy Riehm, Szpi­ridonov és Phakadze egyaránt 1951-ben született. Riehm és Szpiridonov már 1970-ben, az ifjúsági EB-n megmérkőzött egymással. Akkor a szovjet do­bó második, a nyugatnémet negyedik lett. Stílusuk nem azonos. Szpiri­donov négy fordulattal dob. „Úgy gondolom, a jövő ezé a stílusé” — mondja. „Nem volt könnyű rátérnem. Képzeljék el. Négyszer fordulni 46-os láb­bal abban a kis körben, mikor a kalapács sok száz kilós erővel húzza az embert. De az utolsó forgás nélkül sohasem dobtam volna ilyen messzire a kala­pácsot.” Riehm a három fordulatra esküszik. Egyelőre ő dobott na­gyobbat. De ki tudja, mit hoz majd Montreal? Zsolt Róbert

Next