Hétfői Hírek, 1975. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1975-07-21 / 29. szám

Két világrekord Durhamban A­ California! Durhamban be­fejeződött az Egyesült Álla­mok—NSZK—Afrika hármas válogatott férfi és női atlétikai viadal. A második napi küz­delmeknek 15 ezer nézője volt, a férfiaknál amerikai, a nők­nél nyugatnémet siker szüle­tett, összetettben az NSZK az első. Férfiak: 1. Egyesült Államok 164,5, 2. NSZK 134, 3. Afrika 111,5 pont. Nők: 1. NSZK 131, 2. Egye­sült Államok 99, 3. Afrika 40 pont. Összetett pontverseny: 1. NSZK 265, 2. Egyesült Álla­mok 263,5, 3. Afrika 151,5 pont. A verseny két világrekordot hozott: a női 4x440 yardon a nyugatnémetek (3:30.3), 4x440 yardos férfi váltóban pedig az amerikaiak (3:02.42) állítottak fel új világcsúcsot ITT AZ ELŐSZEZON! Tizenhat csapat menetrendje a bajnokság rajtjáig Az NB I-es labdarúgó­csapatok befejezték a felké­szülés első szakaszát, s e héten kezdődik az elősze­zon. Az edzéseken túl most már a mérkőzéseken a hang­súly. Itthon és külföldön sze­repelnek az elsőosztályú együttesek, először a hazai kupatalálkozókon, majd a ha­táron túl nemzetközi torná­kon. Program-összeállításunk­ban ismertetjük a 16 együt­tes menetrendjét az augusz­tus 30-i bajnoki rajtig. Bajnokok Tornája A-csoport: Ferencváros, Rá­ba, VI. Dózsa, Videoton. B-csoport: Bp. Honvéd, Cse­pel, MTK-VM,­­ Vasas. Július 26.: Ü. Dózsa—Vi­deoton (Szekszárd), FTC—Rá­ba (Komárom), Bp. Honvéd— MTK-VM (Kecskemét), Va­sas—Csepel (Szolnok), 30.: Bp­. Honvéd—Vasas, FTC—Ü. Dó­zsa (Népstadion), Rába—Vi­deoton (Veszprém), Csepel— MTK-VM (Cegléd); augusz­tus 2.: Rába—Ü. Dózsa (Eszter­gom), FTC—Videoton (Duna­újváros), Csepel—Bp. Honvéd (Hatvan), MTK-VM—Vasas (Gyöngyös). 6.: Kettős mérkő­zés, első, illetve harmadik he­lyért (Népstadion). nya; 9.: Haladás—Kaposvár, Tatabánya—ZTE. (Lehetséges, hogy a ZTE— Tatabánya mérkőzések pálya­­választói jogát felcserélik a zalaegerszegiek nemzetközi tornája miatt.) Külföldi túrák V. Dózsa: Augusztus 14— 28 között Marokkó (Indepen­­diente, Kijevi Dinamo, ma­rokkói bajnok), és Barcelona (Feyenoord, Fiorentina, Bar­celona). Bp. Honvéd: Augusztus 11 —28-ig, hat mérkőzés Spa­nyolországban. Ferencváros: Augusztus 15 —18. között két mérkőzés Malagában, majd torna Se­villában (Kijevi Dinamo, Be­­tis, Sevilla). Csepel: Július 28-án a bol­gár Szliven, augusztus 16-án a Dynamo Berlin vendégjátéka, 19—20-án nemzetközi torna (Csepel, FTC, CSZKA Moszk­va és még egy csapat), végül a hó végén három mérkőzés Törökországban. Videoton: Augusztus 20— 27-ig több mérkőzés olasz el­ső osztályú csapatokkal. Vasas: Augusztus 7—20-ig öt-hat mérkőzés Portugáliá­ban, majd Spanyolország (At­­letico Madrid, Torpedo Moszk­va, harmadik ellenfél még is­meretlen). ZTE: Augusztus 9—10. nem­zetközi torna Zalaegerszegen (Elche, Tatabánya), utána való­színűleg jugoszláviai portyá­zás, végül mérkőzés Spanyol­­országban (Elche). SBTC: Augusztus 12—25. között Jugoszlávia (Vojvodi­na, Tuzla, OFK Beograd, és még két mérkőzés). Rába: A Bajnokok Tornája után esetleg romániai és ju­goszláviai kirándulás. MTK-VM: Augusztus 12-től Spanyolország (három-öt mérkőzés). DVTK: Augusztus 10—20. között Románia (Kolozsvár, Temesvár, Nagyvárad, FC Bi­­hor) és a lengyel Rudi ven­dégjátéka Diósgyőrött. Tatabánya: Augusztusban Csehszlovákia. Haladás: Ausztriában há­rom-négy mérkőzés augusztus 11—21. között. Békéscsaba: Folynak a tár­gyalások. Kaposvár: Augusztus 9-től jugoszláviai út. SZEOL: Hazai edzőmérkő­­zések. A válogatott programja a szezon előtt: augusztus 10-én Irán (A együttes), augusztus 3 —10. között Kanada (utánpót­lás csapat). Fényt a pályákra! Mindenki a fedélzetre — ezen a héten már ez lesz a jelszó a labdarúgásban. Az úgynevezett „alapozás” után megkezdődnek az előkészü­leti mérkőzések, túrák, hogy azután augusztus 30-án a bajnokság rajtjára, a sze­zonra mindegyik csapat tipp­topp formában legyen. A tulajdonképpeni őszi idény rövid, de annál zsúfol­tabb: alig három és fél hó­nap áll rendelkezésre a baj­noki mérkőzésekre, a nem­zetközi kupatalálkozókra a válogatott számára, a Téli Kupára. Nem véletlen, hogy — most már elég régen — az európai futballban a szerda is ugyanolyan já­téknappá vált, mint a hét­végi szombat vagy vasár­nap. Nálunk is fokozottab­­­ban ez a gyakorlat. 1974­­ óta, amikor a magyar baj­­­­nokság élvonala, alkalmaz- s kodva a nagyobb követel­­­­ményekhez, szintén áttért a­­ szerdai-szombati játékna­pokra, vagyis arra, hogy a csapatok hét közben is ját­szanak vagy bajnoki, vagy­­ kupa- vagy más mérkőzése­ket. Ez eddig mind rendben van. A változásnak azonban tulajdonképpen különböző feltételei is vannak. Ezek között az egyik legfontosabb, hogy a szerdai napokon igazság szerint minden mér­­­­kőzést este, munkaidő után kellene játszani. Ez egész Európában régen magától ér­tetődő, hiszen hogyan kép­­­­zel­hető el mérkőzés (már­mint ott, ahol nagyrészt a bevételből tartják fenn a csapatokat, fizetik a pré­miumokat) olyankor, ami­kor a szurkolók döntő több­ségének más dolga van, mintsem, hogy a stadionba menjen, még ha a kedvenc csapata játszik is. Nemrégiben Svájcban ke­rült sor az UEFA ifjúsági labdarúgótornára, amelynek végső szakaszában 16 válo­gatott vett részt. Csaknem harminc mérkőzésre került sor — köztük egészen kis helységekben —, s több mint húsz este, mert a pályákon természetesen nem hiányzik a világítóberendezés, amint arról az MLSZ vezetői (jö­vőre Magyarországon lesz ez a torna) személyesen is meggyőződhettek. Tévedés ne essék, a legtöbb pályán a fényt nem valami hatalmas építmények szolgáltatják: a pálya négy sarkában álló vasoszlopra szerelt reflekto­rok világítják meg a zöld gyepszőnyeget. Itthon nemegyszer előfor­dult már, hogy a kupamér-­­­kőzésekre érkezett csapatok­­ vezetői, játékosai, a külföldi­­ újságírók először nem is hit­­i­kát el, hogyan lehetséges mér­kőzés munkanapon, délután két órakor. Pedig így van... mert Magyarországon a Nép­stadionon kívül az első osz­tályú klubok közül csak az V. Dózsa, a Honvéd, s a Cse­pel stadionjában lehet esti mérkőzést rendezni. Nincs világítóberendezés egyetlen vidéki pályán, a fővárosban a Fáy utcában, a Hungária körúton, sőt az Üllői úton sem. Ez utóbbi pályán annál különösebb ez, mert most építették újjá, s a legtermészetesebb lett vol­na, hogy 1974-ben nem fe­ledkeznek meg erről... E kérdés megoldása azon­ban most már égető, hiszen valamennyi élvonalbeli klu­bot egyaránt érintik a szer­dai munkanapokra kiírt mérkőzések. Néha-néha már szóba került egy-egy megbeszélésen az esti mér­kőzések ügye — s a válasz az érdekeltek részéről a le­hető legközömbösebb volt —, elárulva egyszersmind azt is, hogy a klubok egyáltalán nem tartják erkölcstelennek a munkaidőben rendezett mérkőzést, egyáltalán nem törődnek a szurkolóikkal, mint ahogy azzal sem, mennyi forint gyűlik össze a pénztárakban. A játékosok prémiumait azért fizetik, persze tehetik, az állam, il­letve „bázisszerv” fedezi... Külföldi gyakorlat bizonyít­ja — s próbáltunk példával is szolgálni — semmiféle különösebben nagy beruhá­zás nem szükséges a világí­tás bevezetéséhez, s elkép­zelhetetlennek tartjuk, hogy ezt akár Diósgyőrben, akár Tatabányán vagy Székesfe­hérvárott — csak néhány példát említve — a vasgyár, a tröszt vagy éppen az or­szág legnagyobb televízió­­gyára ne tudná szinte pilla­natok alatt felszerelni a sa­ját klubja számára. Minden sportversenynek, tornának, bajnokságnak megvannak a feltételei, a szabályok sok mindent előír­nak, s úgy érezzük, hogy a Magyar Labdarúgó Szövet­ség elrendelhetné: az első osztályú bajnokságban — akár a jövő évi szezontól — csak azok a csapatok szere­pelhetnek, amelyeknek a stadionjában este is lehet mérkőzést rendezni. Mert egyelőre egész ősszel a nyilvánosság kizárásával kerül sor majd sok-sok baj­noki mérkőzésre, s a Vasas a Fáy utcában, vagy a Hala­dás Szombathelyen megint csak munkanapon délután 15 vagy 14 órakor fogadhatja külföldi kupaellenfelét. Kinek jó ez? Lukács László Tisza Kupa Résztvevők: Békéscsaba, DVTK, SZEOL, SBTC. (Kör­mérkőzés.) Július 26.: Békéscsaba— DVTK, SZEOL—SBTC; 30.: SBTC—SZEOL, DVTK—Bé­késcsaba; augusztus 1.: Békés­csaba—SBTC, SZEOL—DVTK; 4.: SBTC—Békéscsaba, DVTK—SZEOL; 6.: DVTK— SBTC, Békéscsaba—SZEOL; 9.: SBTC—DVTK, SZEOL— Békéscsaba, Balaton Kupa Résztvevők: Haladás, Tata­bánya, Kaposvár, ZTE. (Kör­mérkőzés.) Július 26.: Haladás—Tata­bánya, Kaposvár—ZTE; 30.: Tatabánya—Haladás, ZTE— Kaposvár; augusztus 1.: Hala­dás—ZTE, Kaposvár—Tatabá­nya; 4.: ZTE—Haladás, Tata­bánya—Kaposvár; 6.: Kapos­vár—Haladás, ZTE—Tataba­ GALOPP Szabadság díj: Kunigunda A vasárnapi versenyek ese­ménye a Szabadság-díj volt, amelyben mérföldes távon jó háromévesek idősebb telivé­rekkel mérkőztek. A vezető ló, Nobleman, 15— 20 hosszal megszaladt, de a be­futó közepén elfáradt, Artist, North és Mezei virág elhúzott mellette. A távoszlopnál a köz­ben élre került Northot meg­rohamozta a nagy lendülettel felzárkózó Kunigunda és a cél­ban megverte. A rövidebb táv­ra visszavett Artist küzdelem után megvédte harmadik he­lyét Mezei virággal szemben. 1. futam: 1. Queen Sophia (6), 2. Saturnus (9), 3. Quick (3). Tot.: 63, 26, 106, 16. Bef.: 1986, 138. I. futam: 1. pitypang (1), 2. Fifi (10), 3. Virtus (2). Tot.: 37, 57, 30, 28. Bef: 744, 573. Hármas befutó: 18 999. XII. futam: 1. Sarkantyú (4), 2. Melang (8), 3. Gyöngyvér (11). Tot.: 73, 27, 27, 33. Bef.: 264, 275. IV. futam: 1. Tu­la II. (3), 2. Csitra (3), 3. Guba (9). Tot.: 107, 27, 27, 57. Bef.: 473, 859. Hármas be­futó: 7381. V. futam: 1. Kunigunda (7), 2. North (2), 3. Artist (3). Tot.: 61, 17, 16, 14. Bef: 99, 131. BRIDZS Brightonban az Európa­­bajnokság 12. fordulójában Olaszország 17:3-ra győzött Magyarország ellen. Ez és az­­ külföldről ! Huszonöt esztendős a riói Maracana-stadion, a világ leg­nagyobb labdarúgóarénája. Az 1950. évi VB-re épült — ki­mondatlanul és kimondva is azért, hogy itt ünnepelje majd a közönség Brazília első világ­­bajnoki győzelmét. Félelmetes lendülettel ver­ték végig a brazilok a me­zőnyt ezen a VB-n. A csoda­stadion, amolyan dél-amerikai módra, persze nem lett idő­ben kész, még a döntő napján is építettek rajta, de a nem egészen kétszázezer férőhe­lyen így is 220 000-en szorong­tak. Tíz emelet magasságban a korlátokon lógtak, a tetőre másztak, az oszlopokon csüng­tek a szurkolók. Ilyen viszony­lag parányi területen sem az­előtt, sem azóta nem zsúfoló­dott össze ennyi ember. Azt mondják, ekkora zajt emberi torkok még nem csap­tak, mint akkor és ilyen síri csend még nem volt teli sta­dionban, mint másfél órával később, amikor véglegessé vált, hogy Uruguay a világbaj­nok. Azóta összesen 71 millió né­ző fordult meg a Maracana­­stadionban, pedig pár eszten­dő óta biztonsági okokból leg­feljebb 178 000 embert enged­nek a lelátóra. A tavalyi VB óta a rendezők nagyon ki­egyeznének ekkora közönség­ben , de hát most már szó sincs telt házról. ötszáz újságíró számára mé­retezték a sajtópáholyt, 110 telefonvonal kapcsolja össze a stadiont a világ minden részé­vel — csak az a baj, hogy ép­pen most, a jubileum alkalmá­ból nem oda­figyel a futball­világ. Kicsit a Népstadion sor­sát is idézi a Maracana —, de azért kiegyeznénk benne, ha labdarúgásunk helyzete olyan lenne, mint jelenleg a brazilo­ké.­ ­ Egy különleges fénykép az amerikai Sport Illustrated cí­mű lapból: sisakos, arcvédős játékos, teljes rugbyfelszerelés­­ben­­, de kezében a tojás ala­kú labda helyett teniszütő. A képaláírásból kiderül, hogy a maszk mögött Bobby Riggs, az egykor világhírű teniszező rejtőzik. Ezzel a különleges fel­szereléssel csinál magának rek­lámot és annak a különleges teniszcirkusznak, amelyben a sportág „nagy öregjei” szere­pelnek. Alvin Woodrow Burns, az öt­venes évek nem túl eredmé­nyes, de nem is rossz tenisze­zője (Talbert egykori párja), miután belebukott egy hulla­­dékvas-üzletbe, a Sport Illust­rated erősen bántó és durva megfogalmazása szerint össze­gyűjtötte „a teniszsport hulla­dékát, a kiöregedett, 45 éven felüli játékosokat”. Ez a „hulladék” azonban pompás teniszt mutat be. Eb­ben a sportban a technikai tu­dás nem nagyon kopik és aki nem szereti a mai „csinn­­bumm” teniszt, a rakétaszerű adogatást, a másodpercekig tartó labdameneteket, hanem élvezi a játék rafinériáját, a finom megoldásokat, a szelle­mességet, az ötletességet, az kimegy Bunis tornáira. Az idő­sebbek egyébként is szívesen látják régi kedvenceiket a pá­lyán, a fiatalabbak pedig kí­váncsiak, hogyan is játszottak a ma már csak névről ismert egykori klasszisok. Nagyon jó­ , sőt ma is élve­zetes a játékuk. Az ötvenéves ausztrál Sedgman, korának egyik legjobbja, a 47 éves dán Torben Ulrich (Asbóthtal ját­szott nagy meccseket), vagy Vic Leixas, aki a maga köré­ben nem talált legyőzhetetlen ellenfélre, egy-egy mérkőzésén ma is ugyanazzal az eleganciá­val és könnyedséggel tenisze­zik, mint régebben. Burns a táborába hódította Frank Par­kert, az egyetlen teniszezőt, aki megnyerte az Egyesült Álla­mok diák, junior és felnőtt bajnokságát is, aztán Gardner Mulloy-t, aki Miami Beach­ben óránként 50 dolláros tisz­teletdíjért oktatta a milliomos­csemetéket. Szó van­­ arról, hogy Gonzales és Pancho Se­­guira is leszerződik. Van közönségük és így Bu­rns tisztes prémiumokat fizet. Az első fordulóban kiesett ver­senyző is 725 dollárt kap, a győztes 2000—2800-at. A ver­seny nyertese megkeresi a tíz­ezer dollárt. Bobby Riggs a rugbyfelszereléséért minden versenyen külön jutalmat kap. Derül és mérgelődik az atlé­tavilág. A kontinensszerte múlt héten lebonyolított férfi és női Európa Kupa elődöntők színhelyén egyik rendező sem tudta, hogy az EK-t védő szovjet férfi és NDK női válo­gatott minden előzetes küzde­lem nélkül részvevője az au­gusztusi nizzai döntőnek. A hírügynökségek például je­lentették — Magyarországon is megírták az újságok —, hogy a szófiai elődöntőből az NDK és Bulgária női csapata jutott tovább. Az angolok szomo­rúan utaztak haza, mert csak harmadikak lettek. Aztán utó­lag megtudták, hogy az NDK eredménye nem számít a pont­versenybe és a brit csapat részt vehet a nizzai döntőn. Ha olyan szerencsénk van, hogy Budapestre nem a Szovjetunió, hanem az NDK együttesét sor­solják, akkor a harmadikként végzett magyar női válogatott­nak is helye lett volna a dön­tőben. Számos szakszövetség — pél­dául az NSZK-é is — kijelen­tette, hogy fogalma sem volt erről a döntésről. Az Európai Atlétikai Szövetség informá­ciós szolgálata teljesen csődöt mondott. Úgy látszik, csak a szovjet atléták voltak jól tájé­kozottak. Ők csak könnyedén, játékosan versenyeztek Lon­donban, tartalékosan is álltak fel, mert tudták, akárhánya­­dikként is végeznek (harma­dikak lettek), utazhatnak a döntőre. Ha már az Eb-nál tartunk, egy rekord: a lengyel Irena Szewinska a lüdenscheidi elő­döntőben csapata számára — a váltókkal együtt — 23 pontot szerzett! Az egész magyar női válogatott összesen 46 pontot gyűjtött. Ha Szewinska ná­lunk versenyez, akkor nem lett volna gond megelőzni Ro­mániát. A nizzai döntőnek mindenesetre egyik fénypont­ja lesz Renate Stechernek, az NDK kétszeres olimpiai baj­noknőjének, és a 200, illetve 400 m-es síkfutásban világre­kordot tartó Szewinskának az összecsapása. Zsolt Róbert A HH tippjei Pótmérkőzések: 1, 1, 1. 1. Sz. Dózsa—KSC 1 2. Mezőfi SE—EPGÉP 1 X 3. Rudabánya—Ózd 1 x 4. Erzsébeti SMTK—Gyöngyös 1 5. Sütőipar—Sashalom 1 x 6. Növényolaj—Vác 1 7. KELTEX—Esztergom 1 x 8. Mázaszászvár—Táncsics 1 2 9. Pécsi ETC—Siófok 1 x 10. Répcelak—MOTIM TE 1 11. S. Textiles—KOMEP 1 17. Székesf. MÁV-PVSK 1 13. Törekvés—SZVSE 1 HÉTFŐI HÍREK Politikai hetilap Főszerkesztő: Baló László Szerkesztő: Duplinszki Gábor Szerkesztőség: Hétköznap: 1085 Budapest Gyulai Pál utca 14. Telefon: 137—660 Vasárnap: 104­5 Budapest Somogyi Béla utca 8. (volt Rökk Szilárd utca) Telefon: 142— 220. 343—100 Kiadta a Hírlapkiadó Vállalat Árusítja a Magyar Posta Felelős kiadó: Csollány Ferenc igazgató Kiadóhivatal: 1085 Budapest Blaha Lujza tér 1—3. Telefon: 142-220. 343-100 Szikra Lapnyomda Index: 25 373 HÉTFŐI HÍREK levélcíme: 1979 Budapest 8. Pf. II. liXXXXXXXXXXXXTXXXXXXXXXXXYYYlXTYXfglYXgXXlXlTlXlgT 2000—6000 Ft-os vásárlás esetén 400 forint, 6000 Ft feletti vásárlás esetén 800 forint értékben lakberendezési cikket ajándékozunk Most vásároljon — most érdemes! A kárpitozott bútorokhoz (heverők, elő- és fekvőgarnitúrák) TXXXXXXXXXXXXXlXrEXXXXTXYXXYXXIlXXlYXYTTYYTXXXTXYTYY

Next