Hétfői Hírek, 1977. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1977-11-28 / 48. szám

9 CATHERINE DENEUVE megirigyelte Gina Lollobri­­gida fotóssikereit, s — mint a Paris Matekban olvastuk — felcsapott amatőr fény­képésznek ... 9 SÜTŐ ANDRÁS romá­niai magyar író „Anyám könnyű álmot ígér” című, nagy sikerű regényéből tv­­film készül a Lumumba ut­cai stúdiókban, Sik Ferenc rendezésében. Főszereplők: Bulla Elma és Szirtes Ádám. — AZ ÁLLAMI BÁB­SZÍNHÁZ együttese novem­ber 26-án kéthónapos indiai vendégszereplésre indul. — Az Állami Népi Együttes távol-keleti turnéja során december 3—5. között a Fü­­löp-szigeteken, Manilában lép a közönség elé. — Zsadon Andrea és Turpinszky Béla, a Magyarok Világszövetsé­ge szervezésében a héten Dániában, Svédországban és Norvégiában lép fel. 9 ELISABETH SCHWARZ­KOPF, a világhírű osztrák dalénekesnő december 13- án a Zeneakadémián ven­dégszerepel, Geoffry Parsons angol zongoraművész kísé­retével. A hónap másik vi­lághírű vendége, George Malcolm angol csembaló­­művész, aki november 28-án lép fel, ugyancsak a Zene­­akadémián.­­ A NEMZETI SZÍNHÁZ december 2-án — és ezt kö­vetően minden péntek és szombat éjszaka — fél 11 órai kezdettel színre hozza Ireneusz K­edynski lengyel szerző három drámai minia­tűrjét, „örvény” címmel Vadász Ilona rendezésében. Szereplők: Váradi Hédi, Csernus Mariann, Zolnay Zsuzsa és Kálmán György.­­ GÁLFI JÁNOST, az ismert rendezőt és játékmes­tert nevezték ki a Magyar Cirkusz és Varieté új mű­vészeti igazgatójává. 9 JURIJ LARIONOV és Nikola Nyikolszkij, a Bu­dapesten vendégszereplő moszkvai Művész Színház együttesének tagjai voltak a héten a Mikroszkóp Szín­pad „Mai vendégei”. 9 IDŐS EMBEREK szá­mára a szokásosnál jóval nagyobb betűs könyvek ki­adása kezdődött meg Frank­furt am Maimban. A sorozat első kötetei: Heinrich Böll „Katharina Blum elvesztett tisztessége” és Siegfried Lenz „Ember a viharban”. © KOLONITS ILONA „Jó reggelt, Szibéria!” című filmje Lipcse város taná­csának díját nyerte el a most véget ért Lipcsei Nemzetközi Rövidfilmfesztiválon. © SZÉPLAKI JÓZSEF, magyar származású ameri­kai történész, a „Magyarok Amerikában” és „Kossuth Lajos, a nén vendége” cí­mű bibliográfia összeállító­ja új könyvet jelentetett meg, „Magyarok az USÁ- ban és Kanadában” cím­mel, a minnesotai egyetem kiadásában. A kötet több mint 900 nevet sorol fel. Csak a fővárosban 1700 közönségszervező... Siker? Bukás? Mindegy! Nyilatkozat a tervezett változtatásokról Viták, cikkek, nyilatkoza­tok mind gyakoribb témája: megmerevedett, s ezért meg­érett a módosításra, változ­tatásra a hazai színházak „struktúrája”. Elsősorban az évtizedekkel ezelőtt kialakult bérletrendszer, bemutató­szám, a művészi-műfaji kí­sérletezések lehetősége. A Kulturális Minisztériumban most jelentősnek ígérkező változások, korszerűsítések, tervei készülnek. Erről be­szélgettünk Orosz Lászlóval, a színház-, zene- és táncművé­szeti főosztály vezetőjével. — Az elért eredményeket nem lenne jó kidobni az ab­lakon — mondotta —. De ami egy adott időszakban in­dokolt volt, nap­jainkban már gátolja a fejlődést. Fantom nézők — Egykoron anyagi biz­tonságot jelentett színháza­ink számára a nagyfokú bér­­letezés, a teltház-akció s az üzemekben osztogatott aján­dék színházjegyek „közön­­ségforgó” módszere. Igen ám, de ezáltal leszoktattuk a né­zőket arról, hogy a színhá­zak pénztárainál vásárolják meg a jegyeket, ízlésük, igényeik szerint. Elmosódott a különbség siker és bukás között. Ma i® szinte minden színházban, minden este kinn lóg a tábla, ,Minden jegy elkelt”. Ám a nézőtereken egyre több az üres hely, a „fantom néző” A közönség megváltja a bérleteket,­­ de válogat: csak azokra az előadásokra megy el, ame­lyek felkeltették az érdeklő­dését. A minisztérium ezért most azt tervezi, hogy csökkenti a bérletek és a bérleti elő­adások számát, szűkíti a kö­zönségszervező hálózatot (je­lenleg csak a fővárosban 1700 közönségszervező mű­ködik!), s így jóval több jegy jut majd a színházak pénztáraiba. Kevesebb lesz — elsősorban vidéken — a bérleti bemutatók száma. Több idő jut majd a pró­bákra, s a sikeres darabokat sem kell levenni idő előtt a műsorról, csupán azért, mert sürget a „bérletkötelezett’­ újabb bemutató. Az új rendszer már a jövő évad­ban életbe lép. Szükség len­ne viszont jóval több délutá­ni, vasárnap délelőtti ifjú­sági előadásra. Megoldást keres a minisz­térium a színházak, a film­gyár és a televízió évek óta tartó, s mind áldatlanabb „színészvetélkedőjére”. Je­lenleg ugyanis tucatnyi he­lyen tartják nyilván a szí­nészek elfoglaltságát. Van olyan színész, akit egyszer­re három-négyfelé hívnak, mások meg hónapokon át „sétálnak”. Ezért a közeljö­vőben központi színész-adat­bankot állítanak fel. Itt nyilvántartják majd — hosszú hónapokra előre — hogy melyik színész mikor van, elfoglalva színházban, filmen, szinkronban, televí­zióban, rádióban, sőt „hakni­műsorban”. Kor, tipr®, fel­­készültség alapján is készíte­nek kategória-összeállításo­kat, így, ha — mondjuk — egy filmrendező egy bizo­nyos karakterre színészt ke­res, de a kiszemelt művész az adott időpontban nem ér rá, az adatbank ajánlatot tesz olyan „szabad” színé­szekre, akikre a rendező esetleg nem is gondolt. A központi adatbank már a jövő év elején megkezdi munkáját. Csak pályázattal A Kamara Varieté — min­t arról már beszámol­tunk — a jövő hónapban végleg bezárja kapuit. A helyén 1973 tavaszán meg­nyílik a főváros új színháza, melynek csak műszaki és ad­minisztrációs személyzete lesz. Azok a rendezők, szí­nészek, vagy éppen alkalmi­lag társult művész-kollektí­vák, amelyek eddig nem válthatták valóra saját el­képzeléseiket, itt kísérletez­hetnek és bizonyíthatnak. Pályázatot kell benyújtani­uk, feltüntetve hogy mit, miért, hogyan és kikkel akarnak előadni. A minisz­térium színházművészeti ta­nácsa bírálja majd el a be­futott pályzatokat. A megfe­lelőknek nemcsak színpadot biztosít, de a szükséges anyagi eszközöket is. Garai Tamás négy szemközt Turay Idával Negyedszázaddal ezelőtt készült „Janika” című film­jének múlt vasárnapi tévé­­felújítása óta alaposan meg­nőtt a postája. Tucatszámra kapja az üdvözlő, gratuláló, és autogramkérő leveleket. Akad olyan is, amelyiknek ez a megszólítása: Kedves Janika néni!... — Jólesik ez a szeretet­­hullám, hiszen férjem, Bé­­keffi István halála óta ször­nyen magamra maradtam, ötven évig éltünk együtt, közös volt minden gondola­tunk. — Sok Békeffi-színdarab­­ban játszott? — Szinte valamennyiben. Volt olyan időszak, amikor évente írt számomra egy há­lás, „Jurays” szerepet. Az el­ső a „Méltóságos asszony” volt. Nemcsak én ugrottam ki benne, de Bécsben Gusti Hubert, Londonban pedig Lilli Palmer is. Közben azért jóné­hány klasszikus színmű­ben is játszottam — így a „Volpone”-ban, a „Makran­cos hölgy”-ben, a „Képzelt beteg”-ben, a „Pygmalion”­­ban. S most ismét az ő mon­datait tolmácsolom a Thália Színházban, a „Bal négyes páholy” Rákosi Szidi­ szere­­pében. Nem lehetek eléggé hálás Kazimir Károlynak, amiért rám gondolt — szin­te az életemet mentette meg azzal, hogy színpadot adott. — Fellép másutt is? — Gyakran járok vidékre, az ORI egyik irodalmi mű­sorával. Régi szerepeimből adok elő monológokat és ver­seket is mondok. Boldogan vállalom az utazást, a fá­radtságot. — Vannak még szerepál­mai? — De mennyi! Persze, csak olyanok, amilyenek il­lenek koromhoz, alkatomhoz. Mert ne higgye, hogy örü­lök annak, ha azt mondják: örökifjú... Már nem akarok senkinek se tetszeni, csak játszani. Ameddig képes, al­kalmas vagyok rá. Mert a színpad és az élet ugyanazt jelenti a számomra. —1. A „vörös hercegnő’­ Levelek Judithoz Juditnak, feleségemnek, társamnak a mindennapi munkában, az emberi józan­ságba és társadalmi haladás­ba vetett hitem részesének és őrzőjének.” Az 1960-as évek végén kiadott „Vallo­­mások regénye” című köte­tét ajánlotta így Goda Gá­bor feleségének, G. Lengyel Juditnak. Az író most újabb köteten dolgozik. Címe: „Levelek Judithoz”. Főszereplője a negyedszázadon át mellette élt társ, a hosszú és súlyos betegség után néhány esz­tendeje elhunyt feleség. — Judit halála után jó másfél évvel kezdtem hozzá a levelekhez, ő kívánta így. Arra kért, ha valamit írni akarok róla, ne fogjak neki közvetlenül a halála után. Ne diktálja szavaimat a fájdalmas gyász. — A könyv, nem család­­regény — folytatja Goda Gábor —, nem is hiteles életrajz. Csupán arra töre­kedtem, hogy emléket állít­sak annak, akit az utókor számára érdemes megőrizni. Hiszem, hogy korunknak voltak olyan pozitív hősei, akik egy eszme érdekében mindent tudtak vállalni. És úgy érzem, az irodalom és a művészet feladata, hogy olyan emberekről is szóljon, akik korunk tipikus hősei. Mert konkrét tettek, rangok nélkül is jelentékeny embe­rek voltak, ő ilyen volt. De beszélek a magam életé­ről, gondolatvilágomról is, mert enélkül ő sem tükrö­ződne hűen. — Mikor ismerte meg a feleségét? — 1949-ben, s egy év múl­va összeházasodtunk. Addig soha nem gondoltam arra, hogy feladom a legényélete­­tem. Közel negyedszázadot éltünk le együtt. Az utolsó hét évben már súlyos be­teg volt. De ez sem törte meg. Hitt abban, hogy óriási erejével és nagy szellemi energiájával legyőzi a be­tegséget is. A bénaságából is stílust tudott csinálni. — Miért nevezték „vörös hercegnőnek”? — Édesapja, Lengyel Gyu­la a Tanácsköztársaság is­mert alakja volt, ezért kel­lett elmenekülniük az or­­szágbó. Emigrációban éltek Bécsben, Berlinben, Párizs­ban és Moszkvában. Akko­riban ragadt rá ez az elne­vezés — előkelő tartása, arisztokratikus megjelenése miatt. Tevékeny életet élt: Moszkvában tanult közgaz­daságtant, és dolgozott is ott a tudományos akadémia egyik intézetében. Majd itthon, a könnyűiparban, ké­sőbb egy könyvkiadónál. És hat nyelven beszélt. — Bizonyára sok jelentős, érdekes emberrel is talál­kozott. — Valóban. De könyvem­ben egyetlen nevet sem említek, nehogy óhatatlanul történeti színezetű írássá váljon. A kötet 65 levélből áll majd. Az első: halála tör­ténete. Az utolsó? Ezt még nem volt erőm megírni. Pe­dig decemberben le kell ad­nom a Szépirodalmi Kiadó­nak. Ebben a lakásban min­den úgy van, ahogyan ő itt­hagyta. Csak egy szobor került az íróasztal mellé; róla mintázta egyik bará­tom. — Foglalkoztat­ja-e új könyv? — Megírom a „Magányos utazás” és a „Vallomások re­génye” című könyvem hő­sének, Tóth Flórián író éle­tének további történetét. Sebes Erzsébet ! Zsarutörténet Alain Delon ezúttal nem­csak főszereplői, de produce­ri minőségben is „jegyzi” a filmet, melynek története megtörtént eseményeken alap­szik: a negyvenes évek má­sodik felében hosszú hónapo­kig tartotta rettegésben egész Franciaországot egy tömeg­gyilkos, aki olyan hidegvér­rel, szinte válogatás, gondol­kodás nélkül lőtt, mint ahogy más elkattintja az öngyújtó­ját ... Delon a detektívet ala­kítja, szemmel látható igyeke­zettel kerülve el a szerepkör bevált sablonjait. A tömeg­gyilkost — merésznek, szo­katlannak tűnő színészválasz­tás! — Jean-Louis Trintig­­nant játssza, kilépve az amorozó-skatulyából. Van a filmben egy jelenet, amikor két egymás melletti asztalnál ebédel a gyilkos és a három detektív: a képsor szerkeszté­sét, felépítését, hatáslélekta­nát tanítani lehetne. —­it — Francia—olasz film. Rendezte: Jacques Deray. 9 DILOROM GAMBARO­­VA alakítja a főszerepet a taskenti stúdióban készülő „Ház a tűző nap alatt” cí­mű filmben, amelyet J. Bra­­rov és E. Rojzman írt-ren­dezett. © HUSZÁRIK ZOLTÁN filmrendező és Jankura Pé­ter operatőr rövidesen Olaszországba és Görögor­szágba utazik: külső hely­színeket keresnek a jövő év elején forgatásra kerülő Csontváry Kosztka Tivadar­ról szóló filmjükhöz.­­ JUBILEUM. Decem­ber 26-án lesz az Erkel Színházban Petőfi—Heltai— Kacsóh „János vitéz” című daljátékának félezredik elő­adása. © MAGYAROK KÜL­FÖLDÖN. Sass Sylvia de­cemberben Torinóban a „Macbeth” címszerepét ének­li. Az előadást Mikó And­rás, a budapesti Operaház főrendezője vitte színpadra. A jövő hónapban Kovács Eszter és Kováts Kolos Hol­landiában, Miller Lajos az NSZK-ban és Gáti István a Szovjetunióban vendég­szerepel. © KORDA GYÖRGY olaszországi meghívást ka­pott tavaszra. Addig a ha­zai közönség előtt lép fel. Megjelent nyári nagy sike­re, a Találkozás, kislemezen és januárra elkészül a He­gedűtanár is.­­ HARSÁNYI FRIGYES, a Fővárosi Operettszínház tagja alakítja — vendég­ként — a férfi főszerepet Guy Boutempelli-Charden „Mayflower” című musi­caljében, amelyet december 2-án mutat be a bécsi Thea­ter an der Wien. Causade­us tréfája Marius Casadeus, a vi­lághírű francia hegedűmű­vész, különös leleplezéssel borzolta fel a zenetörténé­szek kedélyeit. Kijelentette, hogy Mozart első D-dúr he­gedűversenye, amelyet állí­tólag tízéves korában, Ade­laide főhercegnő tiszteleté­re komponált Versailles-ben — hamisítvány, mert Casa­deus maga alkotta 1931-ben. Kísérletképpen hegedűver­senyt állított össze ugyanis különböző Mozart-művek töredékeiből, s ezt 1934-ben Menuhin mutatta be, mint eladdig ismeretlen Mozart­­szerzeményt, amelynek ere­deti kézirata még valamely magángyűjteményben rejte­zik. A nyolcvannégy éves mester állítása mellett szól, hogy a Mozart-művek hite­les katalógusa, a Köc­l­­jegyzék is „kétséges” jelzés­sel minősíti függelékében az Adelaide-hegedűversenyt. NDK gyártmányú centrifuga 1150 Ft Gőzölő vasaló 130 Ft Hajsütővas OS 76-os 146 Ft KM 8-as robotgép MA­I masszírozógép M 10-es zsebrádió Harkov borotva 2710 Ft SWM 4-es kávéőrlő 280 Ft 500 Ft Moszkva 3 M borotva 580 Ft 495 Ft SN 62-es fejhallgató 550 Ft 15 ER adapter 3000 Ft B 90-es magnetofon 4300 Ft Vega zsebrádió 560 Ft Sokol 403-as zsebrádió 590 Ft Rebo­sher borotva 390 Ft Rakéta porszívó 1230 Ft Csomagküldő szolgálat: 1053 Bp. V., Kossuth Lajos u. 2.

Next