Hétfői Hírek, 1978. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1978-07-03 / 27. szám
Túlzott koncentráció Mikor város a város? Falura is urbánus életformát! — A nyolcvanas évekre jelenleg 88 városa van az országnak, közülük hétnek a lélekszáma — legutóbb Székesfehérváré — meghaladta a százezret. A Városépítési Tudományos és Tervező Intézetben Horcher Ferencné, a településtudományi kutatásokkal foglalkozó osztály vezetője júliusban adja át tanulmányát az ÉVM-nek a következő tervidőszakra vonatkozó várospolitikai irányelvek megalapozására. Ez alkalomból kértünk tájékoztatást a hazai urbanizáció sajátosságairól. Színvonalasan — Városaink száma — mondotta — az elmúlt 20—25 évben, elsősorban a vidékre való ipartelepítés következtében, gyarapodott. A legutóbbi pártkongresszus azonban már rámutatott: a jövőben a minőségi oldalra kívánatos helyezni a hangsúlyt, az infrastruktúra elmaradása ugyanis rontja a termelés eredményességét. Azzal, hogy szétszórt községeket városokhoz csatolunk, az ottlakók még nem válnak városi népességgé. A város még nem város, ha közmű- és úthálózata, közlekedése, energiaellátása, intézményekkel való ellátottsága, tehát szociális és kulturális struktúrája a régi, elégtelen szinten marad. De mindez nemcsak a lakosság ellátására szolgál, hanem a termelés kiszolgálására is vonatkozik. Horcher Ferencné elmondta: aránytalan hazánkban a városfejlődés, és nem eléggé kiegyensúlyozott. Társadalmunkban az emberek — a gazdasági eredményeknek köszönhetően — igényeik növekedésével ma már nem érik be csupán a „városlakó” címmel, ha nem élvezhetik annak előnyeit. A vidéki ipari üzemek most is vonzzák a munkaerőt, ám ugyanakkor nem megoldott az emberek városi élete. Ma azt valljuk, nem kívánatos továbbra is nagy népességszámokat előidézni, a lakótelepeket tovább sűríteni. E helyett a városi életforma előnyeit teljessé kell tenni és kiterjeszteni a községekre is. Javaslatok — Milyen javaslataik vannak a településfejlesztéshez? — Arra kell elsősorban tekintettel lennünk, hogy az embereknek mi a jobb? Mire van szükségük, hol laknak szívesebben, toronyházban, lakótelepeken, vagy kertes házakban? A túlzásba vitt koncentráció után megfigyelhető bizonyos kikívánlkozás a városokból. Sokan inkább vállalják a 20—30 kilométeres utazást, csak hogy nekik megfelelőbb feltételek között éljenek, lakjanak. Ehhez persze jó utak, kulturáltabb közlekedési feltételek szükségesek az „alvó” községek és városok között. A városi ipari üzemek a községekben lakó dolgozóiknak is adhatnának kedvezményeket a munkáslakás-építkezésekhez, az arra illetékesek pedig az útépítést szorgalmazhatnák. A következő feladat tehát a városok körzetének, egész településcsoportoknak városias fejlesztése. Tanulmányunk a nyolcvanas évekre olyan területi várospolitikát fogalmaz meg, ami a gazdasági, műszaki, társadalmi, emberi aspektusokat, adottságokat egyaránt figyelembe veszi. Kocsis Éva „S” kanyar a Maré téren — a 4-es és 6-os villamos ilyen vargabetűvel kerüli meg az építési területet, s viszi a Margithíd felé és onnan a Nagykörútra igyekvő vasárnapi utasokat. (Vig László Endre felv.) Jelentés a nagyberuházásokról Olajfínomító 3 évvel később — FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL — zek növekednek. Például ha pontatlan, rossz az előkészítés, ha elhúzódnak a külkereskedelmi tárgyalások és szerződések vagy felületes a tervezés, s ha menet közben módosítanak. Gyakori ok a létszám- és anyaghiány, a szakszerűtlen, s nem kellően összehangolt technológiai szerelés. Ilyen esetekben a következmények: több hónapos, esetleg egy-két éves lemaradás, és a költségek növekedése. A Bélapátfalvai Cementgyár építésénél például menetközben derült ki, hogy a portalanító berendezést csak tőkésországokból lehet beszerezni. Ez határidő-eltolódást eredményezett. A technológiai szereléseket pedig jelentősen hátráltatta az egyik külföldi vállalat 9 hónapos szállítási késedelme. Simontornyán már termel az évente 1,6 millió négyzetméternyi puhabőrt előállító új gyár. A hozzákapcsolódó szennyvíztisztítómű azonban csak egy évvel később készül el. Minthogy a hazai tervek nem voltak megfelelőek, egy osztrák cégtől rendelték meg pótlólag a munkát. A Tiszai Kőolajipari Vállalatnál az építési kapacitáshiány hátráltatta a kivitelezést. A kompresszorok elhúzódó beszerzése miatt a kőolajfinomító „lelke”, a kombinátüzem, három évvel később készül el. Még el sem kezdték Az Észak—Déli Metró építését létszámhiány hátráltatja. A Marx téri aluljáró rendszernél hónapokig szünetelt emiatt a munka és csak a metróalagútról átcsoportosított brigádokkal tudták folytatni az építést. A Borsodi Vegyi Kombinát 12 milliárd forintos költséggel létesített új PVC-gyáránál ugyancsak létszámhiány okozott féléves késést. Jelenleg az üzemi próbák folynak, a közeljövőben várható a próbaüzem indulása. A szennyvíztisztítómű építését azonban még el sem kezdték. Tőke Péter ....................................................................................... Miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii A Hortobágy kellős közepén, a Hídi vásáron mutattak be Mihalkó mesternek. Királyi ipart űz, fogyó méltóságunk díszét kínálja a sátor ponyvája alatt: a férfiasság címerét. Így hát tisztelettel közelítettem, mint uralkodó felé, kinek — alattvalói fogytán — úgysem lesz utódja... Mert hát ő az utolsó kunkalapos, s a nótabeli panaszon — „Lukas a kalapom teteje, kilátszik a hajam belőle” — már csak ő igazíthat a pusztán. Félszemmel rámsandított a mester, s jelezte, hogy társalkodni éppen nincs érkezése. Hanem, ha beljebb kerülök a síkról, s valamikor később Balmazújvárost érintem, más lészen a helyzet. — Bekukkantson, ha arra jár, azt mondom! ★ Mihalkó uramnak szép nagy kőháza van a Nádudvari úton. A műhelyt a hátsó udvaron rendezte be, félig rejtve a kíváncsiskodó pillantások elől. Kaparászó csirkék rebbennek szét a rogyadozó épület előtt. Bentről, a műhelyből forró, párás levegő ömlik ki, s az udvart belengi a kiszárított gyapjú édeskés szaga. A félhomályban hárman álldogálnak, a hangulat nem éppen vidám. Jönnek is kifelé hamarosan: divatos öltözékű férfi, még divatosabb hölgy. Amikor rámpillant a mester, látom a csalódását. Hát Persze, én is csak olyasféleképp, mint ezek az előbbiek .,, Fogyadoziik bizony a vásárló, a komoly vevő, s egyre több az érdeklődő, aki csak a hírnév után kerül errefelé, vagy a cégtábla láttán nyomja le a kilincset. Kuriózumot keresnek: az utolsó pusztai kalapokra ki iiMiimMiiiitiiKiiiiiiMiiiiiiniiiiiiiiiiiniiimii min Az utolsó kunkaíapos mii min j iiimiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHtiiiiimiitimi váncsiak, no meg az utolsó kalaposra, aki csikósnak, gulyásnak főrevalót készít. A mester a szaktudása mellett arról nevezetes, hogy afféle sorzárónak maradt. Ha küszködve is, de fenntartja az ipart. A lakásában, a diófaszekrényben még a polcra ülteti a fekete csikós- és juhászkalapot, a pörge kalapot, a süveget, s hogy a történelemnek is adózzon, a Kossuth-kalap sem hiányzik a házimúzeumból. Azután, minden esztendőben elhajtat egyszer a kilenc lyukú hídhoz, a Hídi vásárra, ahová magával viszi a hortobágyi pásztorembernek való választékot. Apajpusztán is megjelenik rendszeresen, de itt megint más portékával. A csikósöltözék a Kiskunságban különbözik a hortobágyitól, ilyen módon természetesen a kalap is más. „Miből készül a jó kalap, Mihalkó uram?” ,.Csikósfőre merinóiból. Csakis a gyapjú jó hozzá. A többi hamisítvány.” Néha beugrik hozzá Újvárosra — de nem lóval, hanem vonaton, vagy gépkocsival — egy-egy pásztorember. Elszakadt a főrevaló, még a jó kalapot is elnyűvi 8—9 esztendő. Avagy megfakult az ünneplő, szégyen benne mutatkozni. Van, aki bevallja, hogy mulatozás közben valamelyik csárdában elhagyta. Annak nem illik utánamenni... Megesik, hogy külföldi ritkasággyűjtő kopogtat, s megint más a Dunántúlról levélben jelzi, hogy hároméves keresztfia születésnapjára csikóskalapot kér, megadott méretben. Igazi, jó munkának azonban a népi táncegyüttesek megrendelései számítanak. Ők két-három tucat kalapig meg sem állnak ... ★ Nemrég a Kiskunságban az apajpusztai csikóskirálylyal beszélgettem. Deresedő szép bajszával úgy ült a sárga kancán, ahogy a pusztai romantika kívánja. Fehér ing, pitykés lajbi, kisuvickolt csizma, kezében karikás, a szíj a csuklóra csavarva. Fején fekete kunkalap. — Mihalkó-féle — bólintott komolyan. Többet nem is szólt. Aki akar, érthet a szóból... Kósa Csaba Legyen-e ülőbútor-Idiáruház? Gyengébb a hazai piac Székbörze, pályázatok — 50 darabos szériák - A magyar ülőalkalmatosság kelendő portéka mindenütt Európában. Itthon viszont silány a székválaszték. Pedig a Szék- és Kárpitosipari Vállalat székgyártó „nagyhatalomnak” számít az öreg kontinensen. Az idén öt gyárukban — Budapesten, Debrecenben, Mohácson, Kecskeméten és Siklóson — 1,3 milliárd forint értékben készítenek kárpitozott ülő- és fekvőbútorokat. Gyártmányaik közel 40 százaléka ebben az esztendőben tőkés exportra kerül: 12 európai ország 34 cége rendelt belőlük. A 3600 dolgozót foglalkoztató vállalat megújult (az elmúlt ötéves tervben 350 millió forintot fordítottak rekonstrukcióra). Mohácson például modern ülőbútorgyár épült, jelenleg pedig csaknem 50 millió forint költséggel, a siklósi gyárat bővítik. Nagyszabású rekonstrukció Kara Tibor vezérigazgató elmondta: külföldi megrendelésre évente átlag 60—70 modern széktípust készítenek. Belföldre 20 fajta — de a kereslet miatt konzervatívabban formatervezett — széket gyártanak. A külföldön keresett típusoknak ugyanis még nincs piaca itthon. Az okát a közelmúltban elemezték a vállalat szakemberei. Megállapították: általában megtorpant a hazai bútorkereslet, s székből is : míg 1976-ban 900 ezer talált gazdára, tavaly már csak 700 ezer darabot vásároltak Magyarországon. Sok vásárló s a kereskedelem is idegenkedik a „divatos” székektől, mert a szokványos szobabarendezésekben furcsán mutatnak. S ha netán vásárolnának is belőlük, azonos karakterű asztal széles e hazából nem található...-!n A Szék- és Kárpitosipari Vállalat azonban a fennálló helyzet megváltoztatására törekszik: július 5-én székbörzét rendeznek. Meghívják valamennyi hazai kereskedelmi partnerüket. Bemutatják azt a mintegy 40 exportszéktípust, amelyet belföldön is forgalomba hozhatnának. Remélik, hogy rendel belőlük a kereskedelem. Ugyanis azt szeretnék, ha a külföldre szánt és a belföldre készített széktípusok között nem lenne eltérés, így mindenki jól járna. A vállalat nagyobb szériák révén , gazdaságosabban termelhetne. A vásárlók pedig az eddiginél tetszetősebb, a korszerű ízlésnek megfelelő áruhoz juthatnának. Egy hasznos ötlet Az idén pályázati felhívást tettek közzé. Célja: az exportszékekhez megfelelő karakterű és méretű asztalok tervezése. Az eredményt az őszi BNV közönsége már láthatja. A kiállított szék-asztal garnitúrákat nemcsak csodálni lehet majd, hanem megvásárolni is — 50 darabos szériákat gyártanak belőlük. Kereskedelmi, valamint ízlésformálás szempontjából — a szakemberek szerint — az látszik üdvösnek, ha a fővárosban egy ülő- és fekvőbútor-kis áruház létesül. Erről már megkezdődtek a tárgyalások. Mécs G. László NYÁRI ÜLÉSSZAK Belpolitikai életünk figyelemre méltó, eseménye lesz a héten az országgyűlés csütörtökön kezdődő nyári ülésszaka. A T. Ház napirendjén szerepel — várhatóan — a Minisztertanács elnökének beszámolója a kormány munkájáról és a további feladatokról, valamint a múlt évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat. i. Alkotmányunk értelmében a kormány rendszeresen köteles beszámolni tevékenységéről az Országgyűlésnek. A kormány elnöke alkotmányos kötelességének megfelelően, — három éve — megvitatás és jóváhagyás céljából az Országgyűlés elé terjesztette a kormány munkaprogramját. Lázár György akkori beszédét e szavakkal zárta: „A kormányt az a törekvés vezette, hogy országunk helyzetéről hű képet adjon és a feladatok felvázolásakor a realitásokból induljon ki.” A kormány elnökének beszámolója most elemzi majd a végzett munkát, a konkrét tennivalókat. Mint ismeretes, az MSZMP Központi Bizottságának áprilisi ülése megvonta a két kongresszus közötti időszak első feléneki mérlegét, az elért eredmények mellett éles ■reflektorfénybe állította azokat a feladatokat, amelyek megoldása nélkülözhetetlen kitűzött céljaink teljesítéséhez. Aligha tekinthető véletlennek, hogy a nagyfontosságú plénum reális helyzetértékelése után mast az országgyűlés előtt a Minisztertanács elnöke számol be a kormányzati munka eredményeiről, az államélet fejlődéséről. Nyilvánvaló, hogy a hangsúly ezúttal is az aktuális tennivalókra kerül, azokra a követelményekre, amelyeknek a népgazdaság különböző területein a tervidőszak végéig eleget kell tennünk. Az ülésszak előkészítésében az elmúlt napokban a parlamenti bizottságokrt, áttekintették a múlt évi költségvetés végrehajtásának tapasztalatait. E tanácskozásokon megállapították: dinamikusabban nőtt az ipari és mezőgazdasági termelés, mérséklődött a káros munkaerőmozgás, javult a munka termelékenysége, s a tervezettet valamelyest meghaladóan javultak a lakosság életkörülményei. Tavaly az építőipar az előző évinél 6,6 százalékkal több építési-szerelési munkát végzett; a tervezett 88 ezer helyett — a kisiparosok és a lakosság közreműködésével — 93 400 új otthont adtak el. 1977-ben csaknem 15 milliárddal gyarapodott a takarékbetét-állomány, a gyermekgondozási segélyt mintegy 300 ezren vették igénybe. ★ Eredményes esztendőt zártunk a múlt évben, ám sok gondunk még megoldatlan, s a ma tennivalói közt szerepel. Az iparban a fő figyelmet az egyensúly javítását eredményező szerkezetváltozásra szükséges összpontosítani. Az egyensúlyi helyzet javítása azt kívánja, hogy a belföldi felhalmozás a nemzeti jövedelemnél lassabban, mintegy 2 százalékkal növekedjék. További előrehaladásunk szempontjából a jövőben az eddiginél következetesebben kell érvényesíteni azt az elvet — ez a gondolat a parlamenti bizottságok vitájában is megfogalmazódott —, hogy aki többet és jobban dolgozik — legyen szó munkásról, vagy vállalatról — az többet is kapjon a közösségtől. Z. F.