Hétfői Hírek, 1981. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-10 / 32. szám

Nagytakarítás az enbékettőben A magyar labdarúgás máso­­dik vonalának küzdelem­sorozatát joggal nevezhetjük a változások bajnokságának is. Négy idény jutott le, 1977 —78-tól három csoporttal, 20 —20 részvevővel. Előtte három éven át egy csoport és 20 klub jelentette az NB II-t, míg 1963 őszétől az 1973-74. évi bajnokság befejezéséig a 18 csapatos NB 1 B, s mellette a háromszor 16 részvevős NB II számított az első osztály hátországának. Az augusztus 16-án kezdődő új idényben még marad a három csoport, de már csak 16—16 együttes számára van hely. Gyakorla­tilag 12 csapatot vontak ki ebből a vonalból, így a tavalyi 1140 mérkőzés helyett már csak 720-ra van szükség. Az új bajnokság 40 város (Buda­pest 8, Debrecen pedig 2 résztvevővel) 48 csapatát szó­lítja a pályára, s az idény vé­gén 33 kiesik a második vo­nalból! Csoportonként csak az első öt helynek lesz értéke, a hatodik helyezett már kieső. Az 1982—83. évi bajnokságban ugyanis már újra egycsopor­tos lesz az NB 11 — 20 részt­vevővel. A Keleti, Közép, vagy Nyugati csoport bajnoka sem követheti automatikusan az idén felkerült Ózd, SZEOL, vagy Haladás útját, mert csak osztályozó után nyílik majd ki az NB I kapuja. Így már a rajt előtt a sze­­replők többsége a szaka­dék szélén áll, sok klub lan­gyos kényelmeskedése után élethalálharc következik. Ez a tény izgalmakat, páratlan csa­tákat sejtet, de ugyanakkor előreveti annak az árnyékát is, hogy az első két hónap után az öt közé jutásra már minden reményt elveszítő egyesületek (elképzeléseik sze­rint) az élcsoportba esélyesek sorsának irányítói lesznek. A kiesés elleni legutóbbi hajrá­ban is feltűnt néhány csapat táltosodása. Erre is emlékez­ve a másodosztály nagytaka­­rításos bajnokságára igazán oda kell figyelni az illetéke­seknek. Egyetlen szakvezető sem vállalkozik arra, hogy tippeljen. A részvevők mint­egy harmada már megjárta az első vonalat, közülük a Salgó­tarján, az MTK-VM, a MÁV Előre, a Dunaújváros, a Kapos­vár és a PVSK a közeli múlt­ban is szebb napokat látott. Esetükben újólag az NB 1 lehet a cél, a bentmaradás pedig a legminimálisabb terv. Olyan érett, tekintélyes klu­bok, mint például Gyula, Hód­mezővásárhely, Gyöngyös, Eger, Szolnok, Ganz-MÁVAG, Balassagyarmat, Budafok, Kecskemét, Pénzügyőr, KEFSE, Vác, Dorog, Nagyka­nizsa, Keszthely, Mohács-Vé­­ménd, Komló, MÁV-DAC, Sop­ron is joggal reménykedhet­nek. De már így is 25 csapatot sorolhatunk fel a 15 kiadó helyre. Akkor vajon hol van­nak még a meglepetésgárdák. Köztudott ugyanis, hogy ebben a vonalban nincs tekintély­tisztelet, évről évre leáldoz­nak csillagok, és új ászok kel­tenek ámulatot. E­­­gy sereg ismert, NB 1-es 1­j labdarúgó küzd majd új színekben­­ a területi baj­nok­­ság ellen. A 407 NB 1-es mér­kőzést játszott és tizenkétsze­res nagyválogatott Dunai Ede másfél évtizedes újpesti szol­gálat után a 22. sz. Volánhoz került, három NB I-es játékost — Nérey, Csomány, Ferencz — szerzett meg a Gyöngyös, kettőt a Váci Izzó (Németh, Szakál) — és így tovább. Az augusztus 16-án kezdődő őszi idény zárásáig sok minden tisztázódik... Boskovics Jenő BÁRMENNYIRE ÍGÉRE­TES és sokat sejtető a meteoro­lógiai előrejelzés az augusztu­si napokra, az NB I-es labda­rúgók számára a most követ­kező szombat hivatalosan a nyár végét jelenti. Ezen a na­pon több pálya kezdőköréből indul útjára a pettyes labda, hogy azután december 19-éig örömöt vagy éppen bánatot okozzon az újrapattogását annyira váró több százezres szurkolóseregnek. Nem volt persze eseménytelen az el­múlt két hónap sem, hiszen a klubok számvetést készítettek, újra rendezték a szakosztá­lyok sorait, edzőket cseréltek, játékosokat menesztettek, újakkal töltötték fel soraikat, hogy meglegyen az engedé­lyezett 20-as keret. No, és ter­mészetesen megtervezték a jövőt, amelynek végrehajtásá­ba már bele is vágtak, ke­mény edzésekkel. Legalábbis ilyenek a hírek: hazai és nem­zetközi mérkőzésekkel, ame­lyek eredményeiből néhány következtetést máris le lehet­ne vonni... — VÉGIGBÖNGÉSZVE az NB I-es játékosállományt, bi­zony meglepődve veszi észre az érdeklődő, hogy az utóbbi évtized jól ismert, sokra be­csült, a válogatottban is helyr­­eállt játékosai közül egyre töb­ben idegenben keresik továb­bi boldogulásukat. A sok ap­róbb részlet csokorba gyűjtve ugyanis az alábbi képet adja: a már korábban külföldre szerződött Bálint, Fazekas, Müller, Salamon, Pusztai, Be­ne után az 1981—82-es idény­ben Mészáros, Martos, Mucha, Kocsis, Karsai, Tóth A., Koz­ma is portugál, belga, francia, spanyol, osztrák futballrajon­góknak igyekeznek örömet szerezni játékukkal, eredmé­nyességükkel. Kitelik belőlük akár egy „magyar válogatott’-t is — mégpedig tartalékokkal. S hányan, de hányan vannak még, akik már legszívesebben ezt az utat járnák, ami talán nem volna nagy baj, az vi­szont már igen, hogy az érde­keltek sokkal többet foglal­koznak ezekkel a gondolatok­kal, mint a néhány nap múl­va elérkező bajnoki rajttal. S ilyesfajta reményeiket sok ve­zető is táplálja bennük azzal, hogy minden utat kijárnak a számukra, csak előbb legyen meg az általuk irányított csa­pat, a hazai és a nemzetközi eredménysor. NÉHÁNY SZÓT AZ ÁT­IGAZOLÁSOKRÓL. Ez mindig és mindenütt csak akkor szenzáció, ha valóban nagy­nevű,­­ nemzetközileg már jól ismert játékosokról van szó. Ilyenekkel a magyar labdarú­gósport ma nemigen dicse­kedhet , akik annak számí­tanak, azok nem kerültek szó­ba —, éppen ezért túlzottnak­­tűnt a Pölöskei- és a Szend­­rei-ügy. Az előbbivel kapcso­latban talán annyit: a tehet­séges játékos szerződése le­járt a Rábánál, régebbi vágyai alapján a fővárosba akart ke­rülni a Ferencvároshoz. Nin­csen ebben semmi kivetni­való, csak éppen egy, a két­éves szerződés után illesztett „lábjegyzet’’ állt a dolgok út­jába, amely kimondja: „Ha a játékos szerződése lejár, és az egyesület bejelenti igényét, még egy évet köteles régi egyesületénél maradni, s csak 'Utána válik szabaddá." Más­­területre átcsapva: el lehet hasonlót képzelni operaéne­kes, színész, artista, vagy más egyéb, a munkaviszonyt szer­ződésben rögzítő foglalkozási ágak esetében? S mi lehet a megoldás, hogy hasonló eset ne forduljon elő? Nagyon egyszerű: mielőbb törölni kell ezt a kis passzust a futballis­ták szerződéséből. SZENDREI PROBLÉMÁ­JA kísértetiesen hasonlít egy, a negyvenes években történt esethez. A diósgyőri balszélső Penderi szeretett volna Új­pestre kerülni, de az sem ment egykönnyen. Penderi Diósgyő­rött! Penderi Újpesten! — har­sogták a lapok sportoldalai. Talán maga Penderi sem tud­ta igazában hol is van. Aztán mégiscsak elkerült a Megyeri útra, de nem itt fejezte be a pályafutását... Szendrei ese­tében viszont nagyon jó lenne a mielőbbi megoldás, mégpe­dig a mind szenvedélyesebbé váló Budapest—Vidék ellenté­tek lecsillapítására, a Nyíregy­háza—Újpesti Dózsa viszony megjavítására. AZ ÚJ BAJNOKSÁG nyolc­vanadik a magyar labdarúgás történetében, mégpedig olyan kiírással, hogy a következő­ben, a nyolcvanegyedikben a csapatok létszáma 18-ról 16-ra csökken az alábbiak szerint: az 1981—82-es idény végén ki­esik a 18., 17., és a 16. helyen végzett együttes, a 15. pedig osztályozót játszik a három NB II-es bajnokkal, s közülük csak a két legjobbnak minősü­lő játszik majd a legmagasabb osztályban. A kiesés veszélye tehát az NB I-es klubok több, mint 20 százalékát veszélyez­teti, ebből eredően annak kellene következnie, hogy már az első fordulótól nagyon éles legyen a baj­noki pontokért való csa­tározás, hiszen fele-fele arány­ban mindenki számára adódik a nagy tét: bajnoki cím, érmes helyezések, az UEFA Kupában való szereplés kiharcolása, vagy pedig az elit csoportban való maradás biztosítása. Az érdekelt csaknem 100 játékos számára sem lehet mindegy csapatának a helyezése, hiszen az messzemenően befolyásol­hatja életútját is az 1982-es idénytől alaposan megváltozó magyar futballhierarchiában. Hotter József Gondolatok a szezonkezdetnél Pölöskei meg Szendrei • Nagy tét mindenkinek Emlékkép ... Még néhány nap és valóság lesz D. PETERDI PÁL sportúj­ságírót és humoristát kelle­metlen sérülés érte nemrégi­ben: grundfocizás közben el­tört bal kézfeje. A kocogás egykori apostola, aki újabban egy másik szenvedélyének, a teniszezésnek hódol minden­nap, még sérülten sem tét­lenkedik: eddig bal kezében fogta a teniszütőt, most vál­tott, jobbal is látványosan és jól látszik .. .. KÉTPÁLYÁS tenisz­csarnok épül a Bp. Sparta­cus Kőér utcai sporttelepén. A tervek szerint a létesít­ményt már a következő té­len használhatják a klub játékosai. A tabáni pályát fedő sátor sem vész kárba, vagy a Szolgáltató Sparta­­cusnál, vagy Siófokon állít­ják fel, szintén teniszcélok­ra. Zöld-fehér szerelés,­ Tungsrammal ékesítve A bécsi nemzetközi tornán a Ferencváros labdarúgócsa­pata a hagyományos zöld-fe­hér mezben lépett pályára. Ám a trikón reklámfelirat is díszelgett. Ez már újdonság. Novák Dezső vezető­edző ma­gyarázta : — A trikón Tungsram fel­irat volt. Mivel egy patinás hazai gyárunknak csináltunk hírverést, nincs ebben semmi földrengető. Ráadásul az Egye­sült Izzót, amely kiemelkedő nemzetközi hírnevet vívott ki magának, reklámozni részünk­re is büszkeség. — A mérkőzéseken kik vol­tak a legjobbak? — Rab, Nyilasi, Pölöskei végig átlagon felüli teljesít­ményt nyújtott. — És az újpesti játékosok az Austriában? — Az osztrák csapat edző­je — mint mondta — csapat­építési okokból nem szere­peltette Törőcsiket, Tóth Jó­zsef viszont játszott a Bayern ellen, elégedettek voltak vele, sőt az is felvetődött, hogy ar­ra alkalmas időpontban szer­ződtetik. — Mi a helyzet az együt­tesnél? — Úgy tűnik, megoldódik egy régóta húzódó kényes kér­dés, a Pölöskei-ügy, illetve az érte adandó cserejátékos. Is­mert tény, hogy a győrieknek is van egy függő átigazolási „témájuk”, a Zalaegerszegtől szeretnék megszerezni Szen­test. Ezt a szövevényes hely­zetet kívánjuk megoldani úgy, hogy Major Ferencet kiadjuk a ZTE-nek, annak fejében, hogy a Rába is megkapja Szen­test. Rossz hír viszont, hogy Murai Sándor régóta derék­fájdalmakra panaszkodik­. A tüzetes orvosi vizsgálat meg­állapította, hogy csigolyacsú­szása annyira súlyos, hogy a műtét elkerülhetetlen. Hosz­­szú ideig nem számíthatunk rá. — Ki lesz a jobbszélső? — A mind bátrabban és jobban játszó Kvaszta. Ki­lencven százalékig már biz­tos, hogy jövő szombaton itt az Üllői úton bemutatkozik. — A válogatottak? — Csak a hét közepe után térnek vissza az Üllői útra, mivel utánpótlás korú leg­jobbjaink Nyilasival és Ka­kassal kiegészülve Burgen­­landban játszanak egy mér­kőzést. Gyenes J. András . SSSSSSSSSSSSSSSSSSSS­ SS/SSSSSS/SSSSSJ]él házién­ ­üt Csaknem napra egy esztendővel azután, hogy évtizedek után végre ismét magyar úszó állhatott az olimpiai dobogó legmagasabb fokán, kitört az új vita. Ami tulajdonképpen régi: egy úszó miatt vajon miért kell százaknak elhagyniuk a vizet? Azaz, miért veszik el néhány kiválasztott (és­ az eredmények hajszolása) ked­véért az úszási lehetőséget másoktól, akik különben azért úsznak, hogy egészsé­gesek maradjanak. Csakhogy, szerencsére, nálunk azért nemcsak az élsportolók úsz­hatnak. Az igaz persze, hogy nem mindenki úszhat ott és akkor, amikor akar. De va­jon józan ésszel eszébe jut-e valakinek, hogy a barátai­val a Népstadionban akar- ,­­ jö a Főműhely­ Iroda üzenni indult útnak, hogy talán ez­ meccset játszani, mondván: ott van az a gyönyörű gyep­út­tal, hosszú idő után először aranyérem nélkül jöhet ha­szönyeg, csak a válogatott­ba- Nyertek hármat és van használja, a gyep így parla- egy csomó helyezésük. Igaz, gon héver? Magyarországon lehet úszni. Uszodában, jó néhány strandon, a Balaton­ban, sok-sok szabad vízen. Sőt, bizonyos időpontokban a sportuszodákban vagy azok FI** egy részében is. De a sport­uszodák a sportolóké. Azért épültek. Egyébként pedig hogy vannak gyenge pontok, s ezekről beszélni kell. De arról is, hogy ezúttal az de­rült ki, várakozáson felül is lehet szerepelni. Igenis le­tartanak a világgal, bár ez egyre nehezebb eb­ben a sportágban is. Az is igaz, hogy — másokhoz is­ Kocsis Zoltán zongorája szonyítva — volt, amikor sem lehet olyan értelemben Picit előrébb voltunk. közkincs, hogy minden zon­gorázni tanuló gyermek használhatja, azon az alapon, hogy az jobb, mint egy kö­zönséges hangszer és a zene a műveltség része. Sőt, Ko­csis Zoltán — hogy ennél a példánál maradjunk — ho­noráriumért hangversenyez, másoknak pedig fizetniük kell azért, hogy zongorázni tanulhassanak. Ne már túlzásokba, akármilyen De volt, amikor hátrább. Nem jó csak a szépre, jóra, kiemelkedő nagyságokra em­lékezni, mert ez torzít. Volt, amikor minden eredményt úgy ünnepeltünk, mintha azok örök időkre szólnának. Volt, amikor a bukást sokan úgy fogadták, hogy vége mindennek. Most vannak, akik a győzelmeknél is a régi bukásokra emlékeztetnek és újakat jósolnak. A nottin­­essünk ghami verseny kellemes meglepetéssel szolgált. Né­kánikula is van. Bármeny­­hány kísérő kommentár ken­­nyire fontos a tömegsport, jó lemetlennel... dolog úszni, s nagyon jó Pintér István lenne, ha még többen tudná­nak. Uszoda is több kellene, az igaz. De ez sajnos nem sportkérdés. Még csak nem is a pénz hiányzik. Idehaza valamilyen rejtélyes okból képtelenek úszómedencéket építeni az erre hivatottak. Néhány fedett uszodai építé­si botrány is mutatja ezt. Az NDK-ban viszont fél év alatt építik a lakótelepekhez a 25 méteres fedetteket, futósza­lagon, és ott valóban nem je­lentős a költség. Hogy mi ettől messze vagyunk? Saj­nos. !! És miért van az, hogy újabban nem tudunk teljes szívvel örülni? A kajak-kenu VB-n igazán várakozáson fe­lül szerepeltek a magyarok. Egy fiatal gárda, amely azzal Edzőkkel majd tréner A nyári futballszünet egyik szenzációja volt, hogy Szom­bathelyen az ügyvezető elnö­köt választották edzőnek! Az új trénert, Török Pétert Für­­stenfeldbruckban (NSZK) hív­tuk fel, a Haladás itt készül az NB I-es rajtra. „ Miért szurkolt? — tuda­koltuk, — hogy mint szak­képzett trénert vagy gyakor­ló elnököt kérdezzük. — Nem is sejtettem, hogy az edzők listáján szerepel nevem. Jellemző, hogy magam is tár­gyaltam többek között Albert­tel, Szőccsel, Dalnokival. Azt szerettem volna, ha közülük kerül ki a mester ... — Hálátlan a feladat? — Az edzősködés sohasem könnyű kenyér. Ki tudja, más­képpen szerepel majd a csa­pat?! Egy biztos: nem vagyok újonc, korábban már dirigál­tam az ifjúsági és a tartalék-együttest, sőt öt esztendőn át Sárosi László munkáját is se­gítettem. — Szombathelyi múltja? — Engem minden ideköt. Itt születtem, itt éltem mindig. Futballoztam is a Haladásban, de aztán egy sérülés miatt búcsút mondtam a játéknak. De maradtam. Voltam adjunk­tus az itteni Tanárképző Fő­iskolán, aztán ügyvezető el­nök. Most pedig edző... — Kezdőcsapat? — Van, egy-két kérdőjellel. Íme: Hegedűs (Eller) — Hor­váth (Tapaszti), Király, Vö­rös, Preszeller — Nagy, Fitos, Kulcsár — Hegyi, Szabó (Bo­­gáti), Garics. —­ Reményei? — Jó lenne igazolni: az új edzővel nem vallottak szé­gyent Szombathelyen ... Hegyi Iván Sugár üzlet­központ az Őrs vezér téren

Next