Hétfői Hírek, 1982. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1982-08-09 / 32. szám

Befejeződött az úszó és vízilabda VB iszálon múlott A döntőben: Szovjetunió—Magyarország 7:7 — Telexjelentésünk — GUAYAQUIL. „Gerendás a vízilabdadöntő boldogtalan hő­se” — ezt a címet adta ecuado­ri tudósításának Eric Lahmy, a L’Equipe szakírója, s tudósí­tásában hosszasan ecsetelte: a VB-finálénak egyértelműen a magyar válogatott volt a fa­voritja, hiszen egyetlen alka­lomtól (0-1) eltekintve, végig vezetett a szovjet olimpiai bajnokok ellen. A szokott négyszer hét perc helyett csaknem két órát tar­tott vízben és vízparton az aranyérem sorsát eldöntő talál­kozó. Már azt is meglehetős megnyugvással vették tudomá­sul a honi szakemberek, hogy egyáltalán eljutott ebbe a po­zícióba az együttes, hiszen az előjelek kifejezetten kedvezőtlenek voltak: a VB-t megelőzően idén 16 mérkőzést játszott a Mayer­­legénység, s ebből csak hetet nyert meg, hármat elveszített, hat pedig döntetlent hozott. Tehát papíron sokan semmi esélyt nem adtak Csapónak és társainak az éremre... Nos, mindezek után egészen parányi dolgon múlott az­­ arany. Sajátos taktikával (rendszerint két középcsatárt vezényelt Mayer dr. és az or­vosi teendői mellett, amolyan menedzserként is közreműkö­dő Bodnár dr. a szovjet kapu elé), no meg azzal a valóság­gal világrekordnak számító ténnyel, hogy az emberelőnyö­ket holtbiztosan értékesítő szovjet együttessel szemben 5 (!) ilyen szituációt sikerült gól nélkül „megúszni”. Négy­szer volt kétgólos a magyar előny, a hajrában azonban ha­tározottan elpártolt a szeren­cse: az egész találkozó során hétszer játszott emberelőny­ben a válogatott, s éppen a legrosszabbkor (7-6-nál, a ne­gyedik negyed közepén) ma­radt ki az egyetlen létszámfö­lényes helyzet, miközben az ellenfél háromszor került em­berelőnybe, s még egy 4 mé­terest is lőhetett. A négyből két lehetőséget kihasznált... így alakult a befejezés előtt 35 másodperccel 7-7-re az eredmény, ami egyet jelentett a szovjet aranyéremmel, hiszen a dön­tetlen is elegendő volt a végső sikerhez. Már-már mindenki elkönyvelte ezt, de 18 másod­perccel az utolsó bírói sípszót megelőzően a magyarok kerül­tek létszámfölénybe. Sudárt a középcsatár posztján kétszer is úgy akadályozták a lövés­ben, hogy ilyesmiért — per­sze, percekkel korábban — természetes lett volna a 4 mé­teres. .. Csak szabaddobást ka­pott, ekkor még 3 másodperc volt hátra... Gerendásé lett az átadás, aki egyet igazított a labdán és fantasztikus erővel, éles szögből a hálóba bombáz­ta. .. Az amerikai bíró, Freddie a leghatározottabban ket­tőt sípolt, középre muta­tott, kétséget kizáróan gólt ítélt. Ezt tette társa, az olasz Piz­­zorio is. Örömmámorban úszott a magyar tábor (!). „Csak” éppen a zsűriasztalnál értékelték másképp a helyze­tet. Az időmérő, az amerikai John Felix, 130 kilós testsú­lyát meghazudtoló fürgeséggel pattant fel, s jelezte, a gól időn túl esett... Csak éppen nem szólalt meg a mérkőzés végét jelző dudaszó. Szó szót követett, a vita óriási volt. A nemzetközi testület azonban hajthatatlan maradt: nincs nyolcadik magyar gól, világ­bajnok a Szovjetunió, 2. Ma­gyarország. A magyar csapat vezetősége óvást nyújtott be. Újabb ke­serves negyedórák teltek el, azután megszületett az immár végleges döntés: marad a 7-7. Magyarország ezüst­érmes. „Ha néhány héttel ezelőtt­­ felajánlják nekünk ezt a má­sodik helyet, két kézzel ka­punk utána” — mondogatták sokan a döntő után, de a já­tékosok büszkék lehetnek, akárcsak 1975-ben Caliban és 1978-ban Nyugat-Berlinben, most is a dobogó második fo­kára állhatott a válogatott. A pólóizgalmak — érthetően — némileg háttérbe szorították a VB szombati zárónapján az úszóeseményeket, pedig két újabb — immár a hatodik és hetedik — világcsúcsnak tapsolhat­tak a nézők: 200 m női hátúszásban Cor­nelia Sirch (NDK) 2:09.91 per­ces idővel nyert aranyérmet. Az amerikai férfi vegyes váltó — méltó befejezéseként a VB-nek — 3:40.84-gyel iratko­zott fel a világcsúcslistára. Csak egy a káprázatos részidők közül: a pillangózó Gribble 53.37 mp-t „vágtázott”... A további győztesek: 1500 m gyorson a várakozásnak meg­felelően a szovjet Szalnyikov (15:01.77), 200 m pillangón az NDK-beli Geissler (2:08.76) és 200 m férfi vegyesen a szovjet Szidorenko (2:03.30) bizonyult a legjobbnak, összegezve a Guayaquilben tapasztaltakat, elmondható, hogy a vízisportágak rohamlép­tű fejlődése (vonatkozik ez a póló és az úszás mel­lett a műúszásra és a mű­ugrásra is) folytatódott az egzotikusnak számító dél­amerikai környezetben. Serényi Péter I­­sii Az ezüstérmes magyar együttes Szebbé teheti a lakását, a hétvégi házát és a kertjét, ha felkeresi 306. sz. boltunkat (IV., Árpád út 166.) Különféle kerti garnitúrák, kerítéselemek, kis kiegészítő bútorok, előszobafalak, karnisok, öltöztetőfa, beépíthető gardrób- és konyhabútorok, táblásított lambériák gazdag választékát mutatjuk be. A kiállított termékek raktárról megvásárolhatók vagy előjegyezhetők. 4. sz. szaktelepünkön (VII., Dobozy u. 47.) Ongro 1-es, 2-es és 3-as, színes falburkolók gazdag választékából vásárolhat. Irány Edmonton Kerek egy tucat éve emle­geti a világ Edmontont, mert sokak szerint a szabadfogású VB-k történetében még soha­sem érezte olyan jól birkózó magát, mint éppen 1970-ben a kanadai városban. Ebben bizonyára van túlzás is, az vi­szont bizonyos, hogy a pró­bálkozó, fejlődgető juharleve­les szabadfogású birkózósport mindig profitál egy-egy vi­lágverseny rendezéséből, ezért igyekszik kitenni magáért. Annyi bizonyos, hogy az augusztus 11—14. közötti VB-n a magyarok­­ kilencen lépnek szőnyegre, mindössze a világbajnok Kovács vissza­vonulásával a 82 kg-os súly­csoport marad gazdátlan , nem éppen rózsás emlékeket eleveníthetnek fel, mert 12 éve érem nélkül zártak, sőt, na­gyon szerény fél (!) ponttal fejezték be a vetélkedést. A honi szakvezetés boldog lenne, ha ezúttal tíz-tizenkét pont jutna Klinga László csa­patának. Klinga, az egykori 57 kilós klasszis három év alatt sajátíttatta el a válogatott ke­ret legjobbjaival azokat a rá­vezető mozgásokat, melyek a meglevő technikai tudás elő­adásának voltak addig akadá­lyai, hiányzó láncszemei. A magyar szabadfogásúak eddig egy világbajnoki címhez ju­tottak, 1979-ben San Diegóban Kovács Istvánnak volt része ebben az élményben. Emellett még öt ezüst- és 6 bronzérem a termés. Ezüst, bronz és­­ gitár Imponálóan szerepelt a ma­gyar női ka­jak válogatott a belgrádi világbajnokságon, s külön bravúr, hogy a nem­zetek között pontversenyben az NDK mögött végzett, ezút­tal megelőzve a Szovjetunió legénységét is. Alaposan kivet­te a részét a pontvadászatból Géczi Erika, a BSE 23 éves versenyzője, aki Pováz­sán Ka­talinnal párosban huszáros hajrával ezüstérmet szerzett de tagja volt a bronzérmes négyesnek is. — Tizenöt éves voltam, ami­kor egy barátnőmet elkísér­tem a kajaktelepre — emlé­kezik a BSE kitűnősége. — Ő megunta a lapátolást, én ma­radtam. Igaz, eleinte csak a hajót foglaltam el mások elől, de aztán fordulópontot jelen­tett, hogy egy ifjúsági bajnok­ságon döntőbe kerültem. Ek­kor határoztam el, komolyab­ban veszem az edzéseket. Ért­hetően boldog vagyok és fel­tétlenül megteszek mindent a folytatásért, hiszen két év múlva olimpia. Lesz időm is erre, mert idén végeztem a Testnevelési Főiskola tanári szakán. Érthetően elégedett tanítvá­nyával Szántó Csaba: — Szorgalmas, céltudatos versenyző. Nem is tudott úgy készülni, mint a többiek, hi­szen nappali tagozatra járt, de akaratereje, bámulatos összpontosító készsége ezúttal sem hagyta cserben, ötven ki­lójával nem éppen kajakos­termet, de szorgalmas oda­adása mindent pótol Erikának egyébként még egy szenvedélye van, kitűnően gitározik, s egyik alapítója s kajakosok­ból-kenu'.okból ver­buválódott „házi'' country együttesnek. Jól jön egy kis kikapcsolódás, nótázás az ed­zőtáborokban, a versenyek után. Már nevük is van- Tengsz-Lengsz. Szerencsére ■­­vizen erről szó sincs ... Krammer Orsolya HÉTFŐI HÍREK Politikai hetilap Főszerkesztő: Zele Ferenc Felszerkesztőt-helyettes: Várkonyi Margit Szerkesztőség: Hétköznap: 1085 Budapest, Telefon 137-660 Gyulai Pál utca , Vasárnap: 1085 Budapest, Somogyi Béla utca 8. Telef­on: 336-130, 343-100 Kiadta a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: TI 11 Imre Igazgató Kiadóhivatal: 1085 Budapest Blaha Lujza tér 1—3 Arusítty a Magyar Posta 82—3514. Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: Csöndes Zoltán vezérigazgató Index: 25 373 HU ISSN 0437-3719 HÉTFŐI HÍREK levelismet 1979 Budapest 8. Pf. U. Tatár és Glázer Is­lár régebben szó volt ar­­ról, hogy Tatár, a Diós­győr labdarúgója is kül­földre szerződik. Éppen a Rába EK ellenfele, a Stan­dard Liege ajánlott föl a já­tékos klubjának ötvenezer dollárt. A DVTK vezetősége azonban úgy látta, hogy Ta­tár kiválása érzékenyen érintené az együttest és a volt válogatott játékos is megértette ezt , marad, még egy bajnoki évet vé­gigjátszik a DVTK-ban. Ami a győri Glázer távo­zását illeti: nincs igazuk azoknak, akik ezt kifogásol­ják. A 33 éves labdarúgó igazán példás klubhűségről tett tanúságot, húsz eszten­dőn át játszott a Rábában. Miután a klub (10 000 dol­lárt is kapott) hozzájárult külföldi szerződéséhez, mi­ért ne menne egy belga csapathoz? Ezzel igazán nem árt a magyar futballnak. R­AJZÓSZER? Egy nehéz, összetett sportágban úgyne­vezett doppingvádról suttog­nak. Nem érdekes a gyanú­sított neve, már csak azért sem, mert ha kiderül, hogy valóban „kokszolta” magát, úgyis nyilvánosságra kerül a fegyelmi, ha pedig minden negatív, akkor úgy sincs ügy. Egy végtelenül rendes, be­csületes sportemberről van szó. Mondjuk, hogy például joggal akarják elmarasztalni, akkor elgondolkoztató, hogy miért akarta ilyen módon teljesítményét növelni, s így szánalmas cselekedete. De azt is vizsgálni kellene, hogy ki turmixolta az ajzószert, miképpen vette rá haszná­latára, ki adta be a „gyógy­szert”. Ez a személy is érde­kes. De azért reméljük, mégiscsak rémhírről van szó... – ATTÓL FÜGGETLE­NÜL, hogy milyen lesz a lassacskán rajtoló első osztá­lyú futballbajnokság, bizo­nyos, hogy a Rába vala­mennyi mérkőzése „rázós” lesz. Nemcsak azért, mert minden csapatnak dicsőség, ha elkapja a bajnokot. Ez már régi mondóka. A csapat­tól (bárki is hajtogatja) olyan nyilatkozatok jelennek meg, hogy minden ellenfél­ben, akiijén van önérzet, ne­mes bosszút forral. Ponto­sabban: vérlázító pimaszság­nak tartja a szerinte nagyké­pű megnyilatkozásokat. So­kan éreznek így. Ezek nem jöttek rá az ősi taktikára: az „ugratás” ügyes találmány, mert a dühös ellenfelet könnyebb megverni. HI A BOLDOGULT emlé­kezetű háromcsoportos NB II idejét idézte a most hal­lott fotótörténet. Sok együt­tes küzdött, így aztán jócs­kán akadt „tuti”, azaz papír­forma-mérkőzés. Ám alkal­manként két-három találko­zón a jobb, a képzettebb és az otthon játszó csapat kika­pott, nagy nyereményeknél a kettes dominál. Mi történ­hetett? Semmi különös. Csak néhány nagypénzer fotózó összeállt. Nem játszottak sok szelvénnyel, a pénzt az esé­lyes csapat néhány játéko­sára költötték, így történhe­tett, hogy a jó kapus lepkét fogott, a remek középhátvéd luftot rúgott, a hasznos kö­zéppályás légszomjjal küz­dött, a góllövő csatár a bá­­ szben lángfelhőket bombázta, így lett négy fix egyesből négy meglepő kettes, azaz totó­gyilkosság. Telitalálat azért legtöbbször akadt... Mi lesz mostantól? a BUNDÁZÓ belga bírót lepleztek le a vízilabda-vi­lágbajnokságon. A mérkőzé­sen jelenlevő szakemberek egybehangzóan megállapítot­ták, hogy a játékvezető elfo­gult volt és háromszor is úgy döntött, hogy az általa kedvelt amerikai csapat ab­szolút gólhelyzetbe kerüljön. Ezt az együttes kihasználta és továbblépett, Fuchs diri­gens pedig rögtönítélő bíró­ság elé került. Nem volt lát­ványos a per (lehet tanulni ebből az ügyből szerte a vi­lágon sokfajta sportágban), a soknemzetiségű szakembe­rek egybehangzóan vádoltak és döntöttek: „elmeszelték” a kormot (civilben ékszerke­reskedő) füttyös­ zászlóst. Mi ebből a tanulság? Nem kel­lenek a nagyon mutatós bi­zonyítási eljárások egyértel­mű dolgok láttán. HA HA PEDIG MÁR a vízilabdánál tartunk, emlí­tést érdemel a magyar póló­válogatott, s annak kapitá­nya, Mayer Mihály világ­­bajnoki szereplése. A játé­kosokat mindenki ismeri, csak az önkéntes száműzetés­be vonult Faragó hiányzott a most legjobbak közül. Ezen tehát nem múlott a szerep­lés minősége. Viszont számí­tott, hogy Mayer milyen lég­körben dolgozott. „Beosztott­jaival”, a pólósokkal nem volt baj, ám aki körülötte volt itthon, mindenki tett megjegyzést. Nagyon kevesen dicsérték. Olyanok is kétség­be vonták szakértelmét, akik­nek élmény, ha derékig érő vízben két kézzel megfognak egy labdát. Mayer azonban rezzenéstelen maradt. Tudo­másul vette az intrikát, mint a levegőt, blazírt volt, sőt, pókerarcú, s ezzel tovább ingerelte személyes és szak­mai (ezek gyakran ugyan­azok) ellenfeleit. Elképesztő idegek kellettek ezekben a hónapokban, alkalmi sikerek és gyakori kudarcok, vagy (kudarcnak vélt) mérkőzések idején. A csatát mégis Mayer nyerte, a mai, elképesztően kiegyensúlyozott vízilabda­­életben az ezüstérem is ko­moly siker. Szabó Ferenc SSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSf/SSSSSSSSSSSSSSSSSSffSSSSSSSSSWSSSS/SSSffSSi öttusázók útja az NSZK-ba Bad Segebergben szerdán kezdődik a nyugatnémet nem­zetközi bajnokság, amelyen a Bp. Honvéd és a Csepel ver­senyzői is részt vesznek. Rajt­hoz állnak a válogatottak (Buzgó és Császári, illetve Dobi és Pajor), s a Csepel szí­neiben szerepel az újpesti „kölcsönjátékos”, Tomaschoff. A H­H TIPPJEI 1. Dorog—Olajbányász X 2 Pótmérkőzések: 2. x, 1. 2. Kazincbarcika—Hódmezővh. 1 3. Sopron—Bauxitbányász X 2 4. Eger—Volán SC x 2 5. Salgótarján—Nagybátony 1 6. Szekszárd—D. Kinizsi 1 7. Keszthely—Baja 1 8. SZEOL—Ózd 1 9. BKV Előre—Érd 1 10. Oroszlány—Rákóczi SE x 1 11. Ráckeve—BVSC 2 12. KKFSE—Budafok 1 X 13. Mezőfalva—Ikarus 1 xx Tekintse meg kirakatainkat! Üdítően olcsóbb áruk.

Next