Hétfői Hírek, 1983. január-június (27. évfolyam, 2-26. szám)

1983-02-07 / 6. szám

Kapásból . A KÉTSZERES VILÁG­BAJNOK, Walter Ru­hrl siker­rel mutatkozott be a Lancia­­istállóban. Az NSZK autós hétperces előnnyel nyerte a Monte Carlo rallye-t, amely az idei világbajnoki sorozat első futama is volt. Mellesleg: az utóbbi négy éven belül há­romszor győzött a kaszinójáról ismert dél-francia városban a Röhrl—Geistdorfer duó.­­ A JUVENTUS GYEN­GÉLKEDÉSÉRŐL: nincs lap, amelyben ne csepülnék. Most megszólalt Cuccureddu is, aki 1969—1981 között volt a­­ fekete-fehérek játékosa (most Fiorentina). „Egyszerűen nem lehet ráismerni az együttes­re, a külföldiekben van a hi­ba. Nem kételkedem tudásuk­ban, de túl sokat nyilatkoz­­gatnak. Ahelyett, hogy ját­szanának.” A RÉGI BAJNOK távozott: 84 éves korában elhunyt a sísport hőskorának legendás alak­ja, Johan Gröttumsbraaten. A norvég sporember három olim­pián vett részt, sífutásban két bronz-, egy ezüst- és három aranyérmet nyert, emellett ott­honos volt az ugrásban is, így lett az északi összetett szakág első világklasszisa. Ebben két olimpiai és két világbajnoki címet szerzett.­­ A KERÉKPÁRLABDA világklasszisai a csehszlovák Pospisil fivérek több mint tu­catszor nyertek világbajnok­ságot. Legutóbb egy hazai tornán Jindrich munkahelyi elfoglaltsága miatt nem tu­dott részt venni, így testvé­re, Jan, új partnerrel szere­pelt. Egy másik Jan Pospi­­sillal. A 37 éves papa 17 éves fiával. És persze nyertek.­­ JOE BUGNER újra fel­tűnt a magyar mozikban, mint Bud Spencer verekedő­­partnere, az Akit bulldózernek hívtak című olasz filmben. A versenysorozattal évekkel ez­előtt felhagyott magyar szár­mazású profi nehézsúlyú ököl­vívó közben újból visszatért a ringbe. Legközelebbi meccse február 16-án az amerikai Di­­no Dennis ellen lesz London­ban.­­ NAGY SIKERE van a Ferencváros labdarúgó-szak­osztályának nyolcvan eszten­dejét feldolgozó kiállításnak az Üllői úti sporttelepen. Nagy Béla nagyszerűen vá­logatta össze a sportolók és szurkolók értékes emlé­keit, gyűjteményeit. Az is­mert zöld-fehér krónikásnak egyébként ebből az alkalom­ból jelent meg a legújabb Nosztalgia Nap­­ja, amely 1933, 1943, 1953 és 1963 em­lékezetes epizódjait eleve­níti fel. C BÁR MÉG JÓCSKÁN van idő az idei F-1 autós világ­­bajnokság nyitányáig (március 13.), az első verseny helyszí­nén, Rio de Janeiróban szinte egymást váltják a versenyzők és a kocsik. A világbajnok Ros­berg mellett Tambay és War­wick, Alboreto és több más pi­lóta is próbafutamokon teszte­li az új kocsikat, az új techni­kai megoldású gépeket. SZÚR a páston Szúrós nap vár május 28-án az újságírókra, válogatottjuk a Sportcsarnokban négy fegy­vernemben a színészek ellen mérkőzik. Az első vívószáron az egykori „profi” vívók, öttu­sázók azonos tudású ellenfe­lekkel vívnak majd. Mint pél­dául párbajtőrben Cserhalmi György volt ifjúsági válogatot­tal szemben Radnóti László váltóriporter áll pástra. A szí­nészek esélyeit növeli, hogy kardban korelnökük, Zenthe Ferenc, a „Tenkes kapitánya’ is csatasorba lépett. Rajtuk kí­vü­l többek között Nyakó Jú­lia, Peremartoni Krisztina, il­letve Morvai Katalin, Szegvári Kati személyében lelkes, mi több, mutatós amatőrök egy­aránt elszántan gyakorolnak. A keretedzéseknek a Vasas ví­vószakosztálya adott otthont. (vpg) Mészöly Kálmán: „Nem mondok le senkiről” Lesz-e nálunk is válogatott­ teremfutball-mérkőzés? Az elmúlt hét elején jó ba­rátot veszített el Mészöly Kál­mán. Olyan embert, akivel hosszú éveken át megosztotta minden baját-baját. Szász Pé­ter filmrendező, újságíró ha­lála rendítette meg a szövet­ségi kapitányt. — Hallgattam rá, mert a legnehezebb helyzetekben is mindig volt bölcs tanácsa — mondja lehangoltam — Na­gyon szerette a sportot és ezen belül a labdarúgást. Még be­tegen is volt energiája arra, hogy a világbajnokság előtt el­jöjjön a tatai edzőtáborba, s elbeszélgessen a játékosokkal. Lebilincselően tudott anekdo­­tázni régi meccsekről, gólokról, de ugyanakkor tisztában volt a labdarúgás mai problémái­val, gondjaival, s mindazok­kal a kérdésekkel, amelyek a játékosokat foglalkoztatják. Azt hiszem, valamennyiünk számára feledhetetlen lesz ez a tatai látogatás. — Sajnos, nem tudtam elkö­szönni tőle — folytatja — mi­előtt kiment Hamburgba,­ erre a súlyos műtétre, mert éppen túráztunk. Amikor elment er­re a hosszú útra, közös bará­tainkkal üzent nekem. Akkor még nem tudtam, hogy ez va­lójában a végső búcsúzás. Ta­lán furcsa, hogy egy ilyen interjú keretében emlékezem róla, de élnem kellett a lehe­tőséggel; igaz barátot veszítet­tem el. Gyakran beszélt nekem életről, hivatásról, arról, hogy a nehéz periódusokat hogyan lehet átvészelni, mert fantasz­tikus érzéke volt ahhoz, hogy az életben elválassza a lénye­get a lényegtelentől. Szinte hi­hetetlen, hogy ez a nagyszerű ember nincs többé. Inkább beszéljünk másról... — A válogatott legutóbbi linzi vendégszereplése? — Jótékonysági célokra for­dították a találkozó teljes be­vételét. Telt ház volt, négyez­ren voltak kíváncsiak az első osztrák—magyar teremlabda­rúgó-mérkőzésre. Az összeget egy olyan gyermekotthon kap­ta, ahol háromszáz árva vagy elhagyott kicsi él. Olyan cso­dálatos hangulatot teremtettek és annyi szeretetben részesí­tették a magyar csapatot a rendezők és a nézők, amellyel én még nem találkoztam. — 5-2-re nyert a csapat, ez önmagáért beszél. Mégis, milyen volt a színvonal? — Ha teremben rendeznénk világbajnokságot, akár dobo­gósok is lehetnénk. Az osztrá­koknak nem volt ellenszerük a mi elsöprő játékunkkal szem­ben. Katzirz remekül védett, szenzációs dolgokat produkált, Hannich valóságos teremspe­­cialista, csodálatosan érzi en­nek a játéknak minden csín­­ját-bínját. Burcsa gólerős, Nyír­lasi pedig úgy játszott, hogy aranylabdát kapott a rende­zőktől. Pásztor technikásan csillogott. A teremlabdarúgás véleményem szerint mindin­kább hódít, óriási közönségsi­ker. Talán gondolkodnunk kel­lene nekünk is azon, hogy az osztrákokkal, a csehszlovákok­kal, valamint a jugoszlávokkal közösen akár válogatott szin­ten is rendezhetnénk tornát az új Budapest Sportcsarnokban. — A Karib-szigeteken, Egyiptomban és most Linzben szerepelt válogatott labdarúgók közül kikre számít az EB-se­­lejtezőkön, s kik azok, akik­ről lemond? — Senkit sem teszek talon­ba. Szerkezetileg ugyan vannak új elképzeléseim, de ez nem jelenti azt, hogy bárkit is végleg félreállítanék. Keresem a lehetőségét annak, hogy Kiss László, Törőcsik András és Nyilasi Tibor egyszerre le­gyen a pályán ugyanúgy, mint a VB-selejtező mérkőzésen. Felesleges luxusnak érzem, hogy bárki is közülünk a kis­­padon üljön. Annyira nem va­gyunk gazdagok tehetségekben, hogy ezt megengedhessük ma­gunknak. A győriek közül el­sősorban Hannichhal vagyok elégedett, de jó benyomást tett rám Póczik és Burcsa is. Gyenes J. András HÉTFŐI HÍREK Politikai hetilap Főszerkesztő: ZELE FERENC Főszerk.-helyettes: VÁRKONYI MARGIT Szerkesztőség: HÉTKÖZNAP: Budapest 1085 Gyulai Pál u. 14. sz. Telefon: 131-660 VASÁRNAP: Budapest 1085 Somogyi Béla u. 6. sz. Telefon: 336-130, 343-100 Kiadja: Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Till Imre igazgató Kiadóhivatal: Budapest 1085 Blaha Lujza tér 1—3. 83—515. Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: Csöndes Zoltán vezérigazgató Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely postahi­vatalnál a kézbesítőknél és a Posta Központi Hírlap Irodá­nál (Budapest V., József nádor tér 1.) személyesen vagy pos­tautalványon, valamint átuta­lással a KHI 215-96162 pénz­­forgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj egy hóra 9,50 Ft, negyed évre 28,50 Ft, egy évre 114,5 Ft. Hétfő) Hírek levélcíme: 1919 BUDAPEST 8. PL 14 Index : 25 313 HU ISSN 0431-3115 Bozsik Péter pályája Cu­cu árnyékában Magasabb osztályba törekszik Állandó téma az egykori aranycsapat egyik legna­gyobb járól, Bozsik Józsefről írni. (Most éppen az Ország- Világ közöl érdekes életrajzi sorozatot az idősebb szurko­lók kedvenc Cucujáról.) De mi van a „kis Cucuval”? — érdeklődik több olvasó is. Bozsik József fiával, Péter­rel? Most éppen katona. Külsőre a vékonydongájú, bajuszos fiatalember nem­igen hasonlít az édesapjá­hoz. S noha nincs az ország­ban futballrajongó, aki ne ismerné Bozsik József nevét, arról csak kevesen tudnak, hogy fia is kergeti a labdát. — Elég későin, 16 éves ko­romban lettem csak igazolt játékos. Szüleim aggódtak, ha nem úgy megy a játék, ahogy szeretném, csalódott ember válik belőlem. A lab­dát viszont imádom, a grun­­don állandóan bűvöltem a „bogyót”. Aztán barátaim el­­vittek a Vasasba. Nem a Hon­­védba, nehogy azt mondják, csak azért kerülök a csapat­ba, mert Bozsik József fia vagyok. Aztán 1978-ban, édesapám halála után, mégis Kispestre kerültem, de a tar­talékbajnokság megszűnése után a Pénzügyőrbe igazol­tam, onnan is vonultam be. Persze Bozsik névvel nem könnyű gyökeret verni egyet­len csapatban sem. Az idő­sebb szurkolók állandóan összehasonlíthatnak édes­apámmal. Nagyon büszke va­gyok rá, de nem tudok át­lépni az árnyékán. Sajnos őt focizni nem láttam , ak­kor születtem, amikortájt ab­bahagyta, csak rövid film­részletekből láthattam, hogy mindent tudott. A kis Cucu szintén jobb oldali középpályás. A szak­emberek szerint a ,kétlábas” fiú kitűnő technikával ren­delkezik! Fizikailag azonban sokat kell még erősödnie. — Leszerelés után vissza­térek a Pénzügyőrhöz. De nagyon szeretnék NB I-es játékos lenni. Lehet, hogy sikerül, több elsőosztályú csapat is megkeresett (fluck) Bárfyék ü­dve: szereti a futballt Felnőtt a női labdarúgás ha­zánkban is. Ezt bizonyították a miskolci nemzetközi terem­tornán újra a lányok. Különö­sen Bárfy Ági tűnt ki a me­zőnyből, szinte mindent tud, amit a mai futball megköve­tel. Gyors, ügyes, gólerős, a Renova csapatkapitánya. — Családi örökség a foci iránti rajongásom. Édesapám annak idején az NB 1-ben ját­szott, ma pedig a Honvéd fia­taljait neveli, gyakran elkísér­tem egykor a pályára; érde­kesség, hogy a bátyámat vi­szont nem érdekelte, sosem sportolt, ma baleseti sebész­ként dolgozik, s nekem szur­kol — emlékezik Ágnes. — A Vasas toborzott elsők között női csapatot, de aztán abba­maradt a játék, társaimmal végül is a Renovánál talál­tunk otthonra. Mindez egy év­tized dióhéjban. Ma már rend­szeres a női bajnokság, meg­hívnak bennünket minden év­ben külföldre, de itthon még nem veszik komolyan ezt a játékot. Ettől függetlenül op­timista vagyok, mert egyre nagyobb az érdeklődés a lá­nyok körében a foci iránt, van már ifjúsági bajnokság is. A Renova két kupa védője, a ta­valyi NSZK-beli portyánkról hoztuk, s már megérkezett a májusi meghívó is. Ott sike­rült bizonyítanunk, ahol több mint 50 ezer igazolt játékos kergeti a labdát. Huszonnégy évesen végez­tem a műszaki főiskolán, s ez­után még inkább a labdarú­gásnak élhetek. Igaz, hívtak Svédországba is játszani, de jól érzem itthon magam, mű­vezetőként dolgozom, s a női futballért is hazai pályán kell mindent elkövetnem és pél­dát mutatnom a követőinknek. (Krammer) Z.nXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'^XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXV világot a közlemény. A hi-t őzben B ELŐZETES. Néhány napja közölte a rendőrség, hogy a „sportfogadással ösz­­szefüggő visszaélések alapos gyanúja” miatt folytatott nyomozás során előzetes le­tartóztatásba helyezett 26 bu­dapesti, kiskunfélegyházi, kecskeméti és szekszárdi la­kost. A szövegből: „A nyo­mozás eddig feltárt adatai alapján... az említettek ala­posan gyanúsíthatók azzal, hogy egyes alacsonyabb osz­tályú labdarúgócsapatokat, játékosokat, és játékvezető­vatalos bejelentés, megnyug­tató, már csak azért is, mert abban a hitben erősíti meg az érdekelteké.., hogy lehet sportfogadás tisztességes mó­don is, hiszen éppen ezt pél­dázza az elmúlt hét legna­gyobb érdeklődést kiváltott röpke híre. Súgó-búgó hitel­rontást igazít helyre, példáz­va azt, hogy mindig minden­re oda kell figyelni.­­ ÉPPEN ezért itt érde­­mes megemlíteni, hogy a korrupt csapatok, játékosok, vezetők neveinek sorolása­két megvesztegettek annak . . . , érdekében, hogy a totóban­­ szereplő mérkőzések eredmé­nyei számukra kedvezően alakuljanak. Vesztegetéseik révén több millió forint jog­talan haszonhoz jutottak. A kiterjedt totócsalási ügyben a rendőrségi vizsgálat tovább folyik”. Szeretnénk az olvasók em­lékezetét felfrissíteni. Akár előzetesként is, hiszen a to­tóügynek bizonyára hosszan­tartó és mindenképpen érde­kes lesz a folytatása. A. H. H. 1982. augusztus 9-i számá­ban egy úgynevezett totótör­ténet kapcsán írtuk, hogy jócskán akadt „tuti”, azaz papírforma-mérkőzés. S íme a folytatás: „Ám alkalmanként két-há­­rom találkozón a jobb, a kép­zettebb és az otth­on játszó csapat kikapott, nagy nyere­ményeknél a kettes dominál. Mi történhetett? Semmi kü­lönös. Csak néhány nagypén­zű totózó összeállt. Nem ját­szottak sok szelvénnyel, a pénzt az esélyes csapat né­hány játékosára költötték, így történhetett, hogy a jó kapus lepkét fogott, a remek középhátvéd luftot rúgott, a hasznos középpályás lég­szomjjal küzdött, a góllövő csatár a bárányfelhőket bom­bázta, így lett négy fix egyes­ből négy meglepő kettes, az­az totógyil­kosság. Telitalálat azért legtöbbször akadt...” Azaz nemcsak a lap, ha­nem sok-sok futball-barát is sejtette, érezte, hogy valami nincs rendjén. Ezt igazolta a rendőrségi vizsgálat fentebb idézett megállapítása.­­ NYILVÁNVALÓ, hogy a futball és a totó barátai már a hivatalos bejelentés előtt sokat pusmogtak. S az­góriában is visszaélésekről beszélnek. Azt mondják a futball mindentudói, hírho­zói, hogy több futballbíró is alaposan „sáros” néhány mérkőzés eredményének ala­kulásában. Itt is névsorolva­sás zajlik, úgyhogy a labda­rúgás barátai érdeklődéssel várják, hogy az NB I-es fut­­ballbírói keretben kik szere­pelnek majd. Egy újonclista már napvilágot látott. A vájtfü­lű szurkolók jó néhány olyan bíró nevét sorolják fel, akik valamilyen formában bi­zonyos manipulációk része­sei. Igaz, mindez még nem bizonyított tény, könnyen le­het, hogy csak szóbeszéd, mendemonda az egész. De hát közmondás azért mindig sej­tet valamit, mármint, hogy nem zörög a haraszt.. . " A VIZSGÁLATOT meg­előzni, egyes ügyeket preju­­dikálni nemcsak hogy nem szabad, hanem törvényellenes is. Éppen ezért a mostani szakaszban senki sem várhat a lapokban már megjelent kommünikén kívül más név­vel jelzett részletes ismerte­tést. Amikor majd a rendőr­ség vádemelési javaslattal át­adja az ügyészségnek az ügyet, majd az­ ügyészségi vizsgálatot követi a bírósági tárgyalás, s ennek végén az elsőfokú ítélet — még min­dig meg kell várni, éppen a nyilvánvaló fellebbezések után — a másodfokú, azaz a jogerős döntést. Csak ak­kor és csakis akkor lehet bárkit elmarasztalni. Ez ép­pen abból a törvényességből fakad, amely magától értető­dő.­­ MINDEZEK figyelembe­vételével is ez a totóbotrány riasztó. Éppen azért, mert a társadalomtól teljesen ide­is biztos, hogy mindenki igaz gén, egyszerűen pimasz, nagy­örömmel, megelégedéssel vet- - - - - -te tudomásul a hatóság ügyes, rátermett, határozott és szigorú fellépését.­­ MOST MÁR a vizsgálat, majd az ügyészségi eljárás, aztán a bíróság tisztázza az ügyeket, az elkövetések mód­ját, a fekete totó résztvevői­nek valamennyi cselekedetét. Nagyon jó időben látott nap­képű, sokakat semmibevevő manőverről van szó. De hát azért várjunk a minősítések­kel. Addig is az a legfonto­sabb, hogy a játék, a sport­­fogadás visszanyerje hitelét, és ismét azzá váljon, amiért létrehozták. Kedves, izgalmas szórakozássá. Valódi, megér­demelt nyereményekkel. Szabó Ferenc 1. Atalanta—Bologna 2. Atalanta—Bologna I. 3. Foggia—Arezzo 4. Foggia—Arezzo I. fi. 5. Lazio—Como 6. Lazio—Como I. fi. 7. Perugia—Cavese A H. H tippjei 8. Perugia—Cavese I. fi. 9. Crcmoncse—Monza 10. Lecce—Campobasso 11. Milan—Catania 12. Palermo—Sambenedet. 13. Varese—Bari Pótmérkőzések: 1, 1, x. fl. CSKtrum _ . _ - : ;jr

Next