Hétfői Hírek, 1984. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1984-03-26 / 13. szám

Tavasz az Állatkertben Az öthónapos jegesmedveleves anyjával MTI Fotó : Manek Attila felv. Ős-Nemzeti oszlopain Jó időben vizet ad a Bor­ár­us Meghökkentő szoboregyüt­tes magasodik néhány hete a Petőfi-híd pesti hídfőjénél. Az egykori első Nemzeti Színház homlokzatáról való két oszlop egyikének tetet­ees a nagyszentmiklósi arany­­kincs ivóedényének másola­ta, mellette egy megtermett, micisapkás alak, hatalmas hordókkal. Varga Imre Kos­­suth-díjas szobrászművész alkotása. — A túloldali Lágymányo­son gyerekeskedtem — mondja —, akkor még nem állt a híd. Az utcákon gyak­ran jártak lovas kocsival sör- és borárusok. Bokáig érő kötényben, afféle közép-eu­rópai Bacchusokként vitték a vidámságot, jókedvet. A Boráros téri szoborral hosz­­szú idő után először kaptam olyan megbízást, amelyben nem valamilyen konkrét emlékművet kellett készíte­nem, így hát szabadjára en­gedtem a fantáziámat. A boráros alakjával így Borá­ros Jánosnak, a nevezetes pesti polgármesternek állí­tottam emléket. Aki ránéz, annak az arcán megjelenik egy pici mosoly. Az ős Nem­zeti Színház oszlopaira vé­letlenül találtam. Az egyik­re,egy szo­brász­ kertjében, a másikra egy múzeum kőtá­rában. A harmadikról is tu­domást szereztem, az a Já­szai Mari Színészotthon halljában áll, alatta üldögél­nek az idős színészek... A Boráros szobor egyébként kút is. Ha beköszönt a jó idő, az egyik hordóból folyni kezd — no, nem a bor, ha­nem — a víz. Ómolnár Miklós Indulat fűtötte a beszélge­tés első perceit: egy haragvó emberhez jöttem. Haragudott a sajtóra s ránk, a lapunkra. Szemüveglencse áremelése okán „kiszerkesztették” még év végén a Magyar Optikai Műveket, s egy cikkünk ké­sőbb, tán túl kemény példák között említette meg ezt a tényt. A besorolást kifogá­solta a haragvó ember. Balogh András vezérigaz­gató arcképét már a csilla­puló indulatok múltával raj­zoltam fel önmagamnak. Ab­ból elindulva: ma, amikor a nagyipar „nem divat" az em­berek szemében, az ország első tíz gyárából az egyik ugyan mit nyújt és mit kér egy felsőfokú képességű és képzettségű műszaki vezető­től? ★ 1982. április 29-én vette kézhez az ipari minisztertől a kinevezése okmányát. Haj­szálpontosan 25 évvel azután, hogy a Csörsz utcai gyárban ifjú fejlesztőmérnökként dol­gozni kezdett. El is mondta ezt a miniszternek, jót nevet­tek a furcsa véletlenen. Most azt mondja: tán sorsszerűség inkább... „Ide én konstruktőrnek, tervezőmérnöknek jöttem, villamosmérnöki diplomával és a kutatás, az újdonságok iránti mérhetetlen imádattal. Rám bízták egy műszercsa­­lád tervezését, voltunk a munkára hárman, akkor 1958-ban. Valami egészen újat, izgalmasat csináltunk akkor, egy szörnyű politikai kornak romjaiból tápászkodó országban. 1972-ben már 45 fős részleget vezettem, s a gyártmánycsaládunk a gyári termékek 20 százalékát kép­viselte. Ha van műszaki, al­kotói siker — ezt oda soro­lom. Remek műszaki megol­dások, egy mérnök álma va­lóságba formálódva... És akkor kineveztek kereskedel­mi igazgatónak!” Utólag elemezve a sorsfor­dulókat, az előbbre lépést mindig a gondok feltornyo­sulása követte. Egy évvel a „kiemelése” után kezdett megnehezedni — követve az olajárrobbanásokat — a ke­reskedelmi tevékenység. Tíz kemény évet követelt tőle ez a foglalkozás: „Mondtam, hogy keserves győzködések­­kel, de beletanultam. Ma már a legjobb, idevaló előiskolá­­nak tartom: egy igazgatónak mérhetetlenül fontos, hogy ne csak a cikkek gyártását, fejlesztését, hanem az eladá­suk — az eladhatóságok — minden gondját,-barát kellően Reggel hétre az irodájában van, este 6 előtt sose végez. Nem talál ebben semmi ki­vetnivalót, a hét és fél ezres gyár vezetésének teendői leg­alább ennyi időt kívánnak. Nincs ebben alku, nem is tartja különlegesnek. Azt sem, hogy ideje tekintélyes hányada „nemzetközi”, a tár­gyalópartnerekkel való kap­csolathoz ugyanúgy hozzátar­tozik számtalan utazás, mint a protokollvacsorák, a prog­ramok, a német nyelvű tár­salgás tolmács nélkül, szobá­nyi szakirodalom tanulmá­nyozása a „naprakész’,’ infor­mációkért; 3,5 milliárdos kül- és belföldi évi forgalom le­hetőleg tökéletes lebonyolí­tása; félmilliárdnál több nye­reség elérése ... „nem, nem a gyárnak, hanem a népgaz­daságnak; a lakossági fo­gyasztási cikkeknél nem a nyereség emelésére törek­szünk, hanem a veszteségein­ket próbáljuk csökkenteni... nem a széles közönségnek szóló termékeink hozzák a MOM hasznát...” Nemrég „csak úgy, a biz­tonság kedvéért” ment el or­voshoz. Azt mondták neki, próbáljon kicsit többet fizi­kai munkát végezni, rekreá­ciós tevékenységként, szívet megőrző-védő elfoglaltság­ként. „Hát... ez aligha fog menni. Van egy kertem Pest határában, ott kertészkedem hétvégeken, ennyi jut a moz­gásból. Uszodára, testkultú­rára egyszerűen képtelen va­gyok időt rabolni. Évente egyszer, három hétre eluta­zom a feleségemmel külföld­re, ennyi tartozik még a ma­gánéletemhez, a szabadságo­mat sok éve erre fordítom. Feltöltődés? Az is. S még va­lami. Aki üzleti ügyben uta­zik , rohan. Menetrend a bédekkeré, árajánlat az úti­olvasmánya. Nézni és látni akkor kell, ha magánember, turista valaki.” Az elődje 44 évig dolgozott a MOM-ban, és 27 évig ült le reggelente a vezérigazgatói székbe. „Amikor kineveztek a helyére, úgy éreztem ma­gam, mintha Major Tamás után kellene József Attila­­verset szavalnom a Nemzeti színpadán... Aztán mégis nekiláttam. Akikkel fiatal mérnökként kezdtem itt a MOM-ban, jobbára ma is itt vannak. Közép- és felső ve­zetők, velem tartanak. Sor­som nemezise, hogy megint csak nehéz, adósságoktól ter­hes, az értékesítés terén rop­pant keserves korszakban kaptam új feladatot. Úgy lát­szik, most már végigkíséri az életemet. De hát — erről szól a jogosítvány.” ★ 53 éves Balogh András. Milliókat nem gyűjtött, va­gyona nincs. Gyerekeit fel­nevelte, végzettségét az el­múlt huszonöt évben megkét­szerezte. A haja megőszült, el nem hízott, nem olyan al­kat, szerencséjére. Haragja egyébként sosem tartós. Olyannak ismerik, aki nem őriz meg indulatokat, hanem műszaki racionalitással, pre­cízen és értelmesen rendet tesz maga körül... Vezérigazgató, napjaink­ban, Magyarországon. Várkonyi Margit Arckép, nagyítás nélkül Jelentős intézkedések Hogy ne csökkenjen az öntözött terület Három megyében már dolgoznak a gépek Struktúra-felülvizsgálatot Szomjúhpanató már most is a földek, hiszen az aszályos nyár után az átlagosnál ke­vesebb csapadék hullott, így a talaj vízikészlete a miniimá­­lisra csökkent. Sajnos az utóbbi esztendőkben a „mes­terséges csapadék” is egyre kisebb területre hullik. A 70-es évek mintegy 420—450 ezer hektár öntözhető terüle­te napjainkban körülbelül 290 ezer hektárra csökkent. Miért a visszaesés? — Az általános árrobba­nás miatt — mondta Vályi István, a MÉM növényvédel­­mi és agrokémiai főosztályá­nak helyettes vezetője. — Az öntözés világszerte költséges technológia. A berendezések ára tetemesen emelkedett, s az öntözőgépek többsége dízel- és benzinüzemű. Emel­lett az öntözés munkaigé­nyes, ezt is meg kell fizetni. Tízszeresére növekedtek a vízdíjak is. De ez csak lát­szólag sok, mert az öntözés költségeiben ez az összeg csupán 7—10 százalékot tesz ki. Megcsappantak a gazda­ságok fejlesztési, beruházási forrásai is. A főhatóság, látva a hely­zetet, a Gazdasági Bizottság döntése alapján, már az el­múlt esztendőben számos in­tézkedést tett az öntözés ösz­tönzése érdekében. Először is az aszály sújtotta megyékben mérsékelték a vízdíjakat. Kedvezményes öntözőberen­dezés, „vásárt­” rendeztek. Ez utóbbira azért is szükség volt, mert az AGROKER-ek raktáraiban felhalmozódtak a készletek, és ez azzal fe­nyegetett, hogy — kihasz­nálatlansága miatt — felszá­molják, vagy csökkentik a hazai gyártókapacitást. Ebben az esztendőben a különböző mezőgazdasági programok megvalósulása érdeké­ben a MÉM — az OVH-val közösen — további ösztönző intézkedéseket ha­tározott el. A korábbinál egy hónappal előbb — március 15-től — megkezdődött az öntözési szezon Hajdú-Bi­­harban, Bács-Kiskun megyé­ben és Szolnok térségében. Az illetékes hatóságok hoz­zájárultak, hogy az üzemek kötelező tartalékalapjukból öntözőberendezéseket vásá­rolhassanak. A KISZ KB és a MÉM öntözési versenyfel­hívást tett közzé: a fiatalok segítsék elő a berendezések helyreállítását és mihama­rabbi üzemeltetését. Tárgya­lások indultak a gyártó és kereskedőcégek között is, hogy — saját kockázatra is — készítsenek öntözőberen­dezéseket. Lesz-e bővülés? Az illetékes szakminiszté­riumban elmondták: az em­lített intézkedésektől az ön­tözhető területek látványos bővülésére nem lehet számí­tani. De ahhoz bizonyára elegendők, hogy tovább ne csökkenjen a gazdaságosan öntözhető növényi kultúrák (rizs, cukorrépa, takarmány­­féleségek, zöldségnövények) köre. Annyi azonban bizonyos: hosszú távon felül kellene vizsgálni az öntözési rend­szerünk struktúráját, annak formáit és szabályzóit. Igaz, hogy hazánk a feltételes ön­tözési zónában foglal helyet, amely azt jelenti, általában nincs szükség rendszeresen a csapadék mesterséges pótlá­sára. De egyes növényi kul­túrák már elért világszínvo­nalú átlagtermése érdekében bizonyos időszakokban az öntözés elengedhetetlen. A termelés biztonsága ezt kí­vánja. Mécs G. László Elkészülni! Vigyázz! Gyufára! Pesten volt a füsttorna 3 gramm+3 perc Nem lett füstbe ment terv a kaposvári Dorottya Pipa­klub tagjainak elképzelé­séből, közreműködésükkel ugyanis ezen a hét végén megalakult a budapesti Aranyfüst klub is. Az „illa­tos sport” hazai hívei tovább ügyködtek. A tavaszi feszti­vál idejére nemzetközi pipa­szívóversenyt hirdettek meg a Gresham étteremben. A tornán jelen volt a legjobb hazai női (Drahos Sarolta, ideje egy óra 10 perc) és a legkiválóbb magyar férfi (Forintos­ László, ideje­ 3 óra 3 perc, 33 másodperc) pipa­szívó. Mindketten kaposvá­riak. A verseny szabályairól Tóth Istvánt, a Gresham ét­­terem vezetőjét kérdezzük. A versenyzők 3 grammnyi do­hányt kaptak és három perc felkészülési idő állt rendel­kezésükre. Ez alatt megtölt­hették „szerszámaikat”, s el­végezhették a legfontosabb utolsó mozzanatokat, majd egy perc gyújtási idő után — két szál gyufával — rágyújt­hattak a pipájukra. Az illat- és füstfelhőben további információkat tud­hattunk meg hazai pipásaink jövőbeni elképzeléseiről. Min­denekelőtt nemzetközi kap­csolataikat kívánják erősí­teni és eseménydús klubéle­tet szeretnének. Kéthetente találkoznak majd, s külön pesti pipajavítót hívtak meg soraikba. A Greshamban — ha kínai étteremként újból megnyílik — helyiséget is kapnak. • K. D. P. Csúsztat­gatunk Szüksége lehet egy Pest megyei­­ nagyközségnek ne­gyedévenként 1020 darab fürdőkádra? Aligha! A hely­béli áfésznak viszont ennyit szállított egyetlen negyedév­ben a Vídia Nagykereskedel­mi Vállalat bajai és kecske­méti lerakata. A mindenhol keresett áruk hamarosan­­ nagy tételben vásárló — „há­lás” gazdára találtak, s mint tudjuk, az efféle „hála” ösz­­szehajtogatható és zsebrerak­­ható. Ám az áfész vezetőinek olthatatlan vonzalma a für­dőkádak iránt szemet szúrt. A rendőrség megkezdte a vizsgálatot... ★ A Keleti Áruház egyik el­adója Lewis-farmereket áru­sított — raktárból — a vétel­árnál 200 forinttal „igénye­sebbeknek”. Mindaddig, amíg kiderült: az ellenőrző szer­vek is igényesek ... Ám kellene még színes té­vé, hűtőláda, hőtárolós kály­ha, bojler, radiátor... Hi­ánycikkek. Mitől? Keveset gyártanak. Rossz a terítés. Visszatartják, eldugják. Elő­jegyzésekre hivatkoznak. Az­tán, szinte akaratunk ellené­re kivarázsolódik zsebünkből a „lila” vagy a „zöld”. A Népi Ellenőrzési Bizott­sághoz és az Országos Keres­kedelmi Főfelügyelőséghez naponta érkeznek „csúszó­pénzes” bejelentések. Igaz, e jelzések többsége névtelen, elhárítva ezzel a nyílt kiál­lás, a tanúskodás lehetőségét. Kereskedelmi felügyelők és társadalmi ellenőrök próbál­ják kordában tartani ország­szerte a kereskedői tisztessé­get. Tarthatnak próbavásár­lásokat, kontrollellenőrzése­­ket. Jogkörük az áru vissza­tartás, rejtegetés megakadá­lyozásáig terjed. Alapos gya­nú esetén megfigyelésre ad­hatják át az ügyet, a bűnül­döző szerveknek. A csúszópénz azonban csak a jéghegy csúcsa. Hiánycikk többféle okból születik. Fe­lelős lehet a gyártó, a szállí­tó, a korrupt üzletember. És felelős, ez tény, aki adja. Mert a kényszer nagy úr, de az lesz a jövőben is, ha nem teszünk ellene. Ha nem vál­laljuk a „kellemetlen” ta­núskodást, ha felháborodá­sunk mellé nem adjuk ne­vünket és címünket. ★ A közelmúltban a Belke­reskedelmi Minisztérium kezdeményezésére kollégiumi értekezleten találkoztak „csúszópénzügyben” a társa­dalmi szervek képviselői. S a napokban sajtótájékozta­tón is szó esett erről. A fel­lépés: nemcsak kereskedel­mi ügy! A csúszópénz demo­ralizáló hatása egyértelmű: talán több eszközt lehetne az ellenőrző szervek kezébe ad­ni! Úgy szigorítani a szank­ciókat, hogy ne üssenek visz­­sza a vétlenekre. Talán mó­dosítani kellene néhány jog­szabályt is. És minél előbb! Németh Szilvia Egy tavaszi ajánlat 208 Ft-tól 280 Ft-ig bakfis és női tiszta pamut, csipkekötésű, változatos színű pulóverek érkeztek a Budai Szivárvány Áruházba! szívárodni? II., Mártírok útj­a 49.

Next