Hétfői Hírek, 1984. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1984-03-26 / 13. szám

MÉRLEG E Egy dicső korszak végetért a Rába menti városban: megszakadt a bajnok együttes négy év óta tartó hazai veretlenségsorozata. Éspedig egy olyan nagy fontosságú rangadón, amelynek végső kimenetele döntően befolyásolhatja a győriek további sorsát, hiszen most már aligha teljesül a nagy álmuk, az aranyérem harmadszori megszerzése. A vesztes persze nem érdemel elmarasztalást, annál nagyobb dicséretet a Honvéd, amely feledtetve a szegedi kisiklást, az MTK-VM elleni erényeket csillogtatva győzött. A kispesti csapat fejlődése szembetűnő. Játékuk szervezettebb, célratörőbb, fegyelmezettebb, harcosabb, taktikailag érettebb és látványosabb, mint a megelőző években volt. Komora Imre nem tartozik a hivalkodó, öntelt szakvezetők közé, szerény ember, helyette inkább a tettek beszélnek. Ha már a bravúroknál tartunk, a sort a Haladással illő folytatni, hiszen huszáros rohamokkal, odaadó játékkal, valósággal „lelőtte” a botladozó Videotont. Érdekes, hogy pozíciójukon győzelmükkel sem tudtak jelentősen javítani, mert a vetélytársak is pontot, vagy pontokat szereztek. Kiesési gondjaik viszont aligha lesznek. A Videoton nagyon gondosan, alapos, kemény edzésmunkával készült a tavaszi idényre, de úgy látszik, most megtorpant. Feltehetően csak átmeneti jelleggel, de tény, hogy most már az Üllői úton pontot rabolt Tatabánya erősen a nyomában van. A középmezőnyt a küzdőszellemben erősödő Vasas vezeti. Dr. Puskás Lajos a mérkőzés után szomorúan ült bele zöld Zsigulijába, arca is tükrözte: valami nem stimmel Csepelen, úgy tűnik, nincs túlságosan nagy megértés a vezetés — beleértve a szakvezetést is — és a játékosok között, így aztán aligha tudnak majd kikászálódni a középcsapatok sorából. A Ferencváros változatlanul rögös utat jár, s úgy akar felnyomulni, hogy továbbra is kacérkodik az erőteljes fiatalítás gondolatával: ez dicséretes törekvés, de nem kis szakmai gondot jelent. Szembetűnő, hogy Barabás kiállítása után a hazai csapat nem tudta kihasználni az emberelőnyét. Nehezíti a Ferencváros helyzetét, hogy az egyre izmosodó Pécs, a lelkes és harcos Szeged, valamint a szervezett játékmódot követő MTK-VM sem hagyja magát. Bizonyára sok izgalommal várják a szerdai futballszerdát a szurkolók, amikor is kettős mérkőzés lesz a Népstadionban: Ferencváros—Vasas, Bp. Honvéd—Újpesti Dózsa. Talán a kispesti csapat képes lesz-e újabb győzelemmel lerázni magáról a Dózsát, tovább szökni az élmezőnytől? Beéri-e a Ferencváros pontszámban a Vasast, avagy ellenkező előjelekkel tovább kuszálódik az a helyzet? Németh Gyula Beugrások , kiesések A magunk mögött hagyott hét is bővelkedett labdarúgó-eseményekben. Újabb gigászi csaták a nemzetközi kupafordulóban, ebben magyar főszereplő is akadt az újpestieken kívül. Őket szólaltatjuk meg most, valamint a szövetségi kapitányt, aki már szombatra főzi ki taktikáját, a jugoszlávok ellen. A két Kiss közül az egyikük egy szép trófeáról, másikuk pedig színházi nyelven szólva a váratlan „beugrásáról” beszél. Kisskalandok Szombaton a Csepel elleni mérkőzés előtt vehette át Kiss László, a Vasas középcsatára India magyarországi nagykövetétől azt a csodálatos ezüstserleget, amelyet a Nehru Kupán mutatott teljesítményéért, mint a torna legjobb játékosa érdemelt ki. " Messziről jött ember azt mond, amit akar, s India elég messze van — mondta a Vasas középcsatára. — Már a torna vége felé azt mondogatták a szakemberek, hogy én leszek a legjobb játékosa a Nehru Kupának. De ezt semmivel sem tudtam dokumentálni. Sokan kerek perec azt mondták, elhiszik, ha majd látják. Remélem, ez a kupa elég bizonyíték. A siker azonban nemcsak az én érdemem. Minden bejött az ottani mecscseken, ezt látva, társaim jobbnál jobb labdákkal tömtek, így nem volt nehéz villogni. ★ Az Aberdeen elleni KEK- visszavágón Kiss Sándor, az újpestiek csatára a mérkőzés vége felé a kapus „bőrébe bújt”, azaz a kiállított Szervie trikóját vette fel. Levegőben lógott egy katasztrofális vereség veszélye. A skótok minden helyzetből tűz alá vették a „vészkapus” portáját. — Volt egy óriási védése... — Láttam, hogy Strachan, amikor megkapta a labdát, igencsak lesett a kapu felé. Amikor lendült a lába, már vetődtem is. Sikerült megfognom. Ennek ellenére nem pályázom kapusbabérokra, szeretnék visszakerülni a csatársorba. F. M. V Mezey: „Telt ház előtt” Jövő szombaton Szabadkán a jugoszláv válogatottal játszik a magyar válogatott. (A mérkőzést a Magyar Televízió is közvetíti az 1-es csatornán 16 órai kezdettel.) Mezey György szövetségi kapitányt vasárnap hívtuk fel telefonon és arról érdeklődtünk: szombaton hol, melyik meccsen járt? — Sajnos nem tudtam lemenni Győrbe, helyettem a válogatott edzője, Tajti József volt ott, mint megfigyelő. Én a Vasas—Csepel, az MTK-VM —Nyíregyháza egy-egy félidejét, valamint az FTC—Tatabánya mérkőzést láttam. Véleménye? — Szerintem a nézők nem csalódtak egyik pályán sem. A Vasas kifejezetten jól játszott, a csepeli válogatottjelöltek (Kovács Attila, Gálhidi, Kincses Sándor és Kőhalmi) a vereség ellenére is helytálltak. A nyíregyháziak közül Moldván teljesítményét figyeltem, de cseppet sem győzött meg arról, hogy a válogatottban a helye. A Fradiból kire kíváncsi? — Kerekes Györgyre. Ha tehetem, hetek óta megnézem. — Tud már csapatot mondani? — A keretet csak a szerdai forduló után jelölöm ki. Nem titok, a spanyolok elleni gárdára építem a kezdő tizenegyet. Edzőtábor? — Csütörtöktől Szegeden a DÉLÉP vendégházában leszünk, majd innen megyünk át Szabadkára. Mit tud az ellenfélről? — A jugoszláv együttes nagyszerű, klasszis játékosokkal. Még nem szivárgott ki, hogy hány idegenlégióst szerepeltetnék. Ám nekünk nem velük, hanem a saját csapatunkkal kell foglalkozni. @ Érdeklődés? — A szabadkai stadion huszonötezres, de már minden jegy elkelt elővételben. (gyenes) Túl nagy falat volt Sajnos, a továbbjutásra egy pillanatig sem volt esélyünk. A szurkolók is tárgyilagosan belátták, a Tottenham nekünk még túl nagy falat. . . Az első VB-selejtezőig utoléri magát? — Nehéz bajnoki hajrá előtt állunk, ez nekem most segíthet. Nagyon szeretnék őszszel ott lenni a legjobbak között az osztrákok ellen. A válogatott utolsó három mérkőzésén olyan felfogásban játszott, ami nagyon meglepte ellenfeleinket. A zárt védekezésből a hirtelen letámadás eddig nem tartozott taktikai eszközeink közé. Az osztrákok most tartanak tőlünk, a magabiztos hollandok magukon kívül már mindenkit leírtak. Ennek a mi új szellemű csapatunknak, úgy érzem, egyiküktől sem kell megijednie. (roób) :— Hat hétig volt gipszben a lábam, sajnos, teljesen ki kellett hagynom az alapozást. Nekem most még legalább két hétig akkor is napi két edzésem van, amikor a többieknek csak egy. Nem könnyű egyszerre formába lendülni és erőt gyűjteni — kesereg Nyilasi Tibor. A Tottenham ellen mégis mindkét gólban benne volt. — Ez azért túlzás,, az elsőnél a jobbszélsőnktől kaptam nagyon jó labdát, a védők már csak szabálytalanság árán tudtak szerelni. Az egyenlítő gólnál a szerencse is segített. Volán—Diósgyőr 0-0 Czabán Samu tér, 5000 néző. V.: Ádám. Volán: Varga — Szabó S., Hegedűs (Török 54. p.), Forintos, Hámori — Krómer, Seres, Hatvanger — Kékesi, Szeibert, Kajdi. DVTK: Veréb — Bősz, Sztahon, Görgei (Teodoru I. 28. p.), Szemere — Szabó, Tőzsér, Menyhárt — Fekete (Kiss 60. p.), Lippai, Borostyán. Az első percek is izgalmasak voltak: Seres átadásával Kékesi kapura húzott, de közeli lövését Veréb védte. Az állandósuló hazai fölényt csak néha törte meg egy-egy diósgyőri kontratámadás, mindössze Borostyán elfutásai okoztak némi kellemetlenséget. A 25. percben Kajdi került gólhelyzetbe, de közelről sem tudta kihasználni a lehetőséget. Hiába támadtak többet a közlekedésiek, a jól megszervezett, tömörülő vendégcsapat védelmét nem tudták megadásra kényszeríteni. A 60. percben Fekete is megsérült és a csere után a vendégek vették át a játék irányítását. Többször megzavarták a hazai védőket, de kapura nem voltak veszélyesek. A hajrában hiába erősített a Volárs, a most már 10 emberrel védekező diósgyőri élő falat nem tudták áttörni. A 85. percben Kiss kiugrása után Varga bravúrjára volt szükség, hogy a hazaiak kapuját megmentse a góltól. Otthon Áruház: MK 29-es magnetofon, 2990 Ft-ért; mindenfajta tányér, továbbá mustárszínű műszőrme, 263 Ft-ért. Divatcsarnok: abroszok és mintás jersey méteráruk, valamint ülőkék és vietnami jutaszőnyeg, 868 Ft-ért. Kőbányai Áruház: női cipők és szandálok. Corvin Áruház: nyakkendők és sálak férfiaknak. Lottó Aruház: női, férfi- és gyermekcsizmák. Budai Lottó Aruház: egyes csempék, 3,80 Ft-tól 7,70 Ft-ig és virághagymák. Centrum + Compack Aruház: romhányi csempe. Újpesti Áruház: sporttáska, 460 Ft-ért. Óbudai Aruház: dzsekik férfiaknak és nagy kamaszoknak, 216 Ft-tól 1008 Ft-ig. Úttörő Áruház: belföldi gyártmányú játékok. Kálvin téri Áruház: üveg-, porcelán-, és kerámiaáruk (a tőkésországokból importáltak kivételével). Csepel Áruház: női és bakfisruhák. Luxus Áruház: egyes belföldi gyártmányú női kötöttáruk. Csillag Áruház: egyes női ruhák. Verseny Áruház: egyes férfiöltönyök. Textilház: méteráruk maradékai. J ■ Karl Heinz Rummenigge vagy Raffaella Corra lábai érnek-e többet? — erről folyik egy hete a vita Itália kék ege alatt. A nyugatnémet futballdirigens fáradhatatlan és gólveszélyes, erőtől duzzadó izmaiért a Fiorentina 8 milliárd, a világszerte népszerű tv-szubrett karcsú és lélegzetelállítóan hosszú combjaiért 6 milliárd lírát kínál a RAI, az olasz televíziós társaság. A vita tárgya, természetesen az összeg ijesztő nagysága. Valóban ennyit érne bármelyikük — vitathatatlanul — csodálatos két lába? Aligha reális számokról van szó, de mégis a valóságot tükrözik. A szupersztárokért folyó versengés nem ismer határokat, s nem válogat az eszközökben sem, hogy ki-ki a maga területén és a közönségért folyó harcban felülkerekedjék. Az előbbi a bajnoki címért, az utóbbi a magán-tévétársaságok legyőzéséért hajlandó ekkora áldozatra, s nem is vitás, hogy a pénzt — végül is — a nézők zsebéből veszik ki. Ez a módszer egyenesen vezet oda, ahol a sport nemes eszméje csak vereséget szenvedhet. A becstelenséghez! Az európai futballvilág ismét megvesztegetések hírétől hangos. Most a St. Étienne és a Standard Liege „titkai” kavarták fel a már álló vizet. A franciáknál — mint már tudjuk — kiderült, hogy titkos kasszából fizették a legnagyobb sztárokat (így Platinit is), míg a belgáknál fény derült arra, hogy a bajnoki címet megvásárolták ... Persze, ha most valaki rögtön párhuzamot vonna a mi totóbotrányunkkal, vagy a még ma is sokat emlegetett bundák elleni határozott szövetségi fellépést sürgetné, azt nyomban lehűtöm: egyik ügyet sem az érintett ország szakszövetsége leplezte le, hanem a rendőrség. Az általunk is jól ismert Gerets, a Standard korábbi csapatkapitánya (ma a Milan felfüggesztett hátvédje) is azért kényszerült a belga vizsgálóbíró elé, mert meghalt egy rovott múltú étteremtulajdonos egyik pincére. S a rendőrségi vizsgálat a nyomozás közben észrevette, hogy ezen a vacsorázóhelyen milyen sűrűn kínálnak a beafsteek mellé 2 bajnoki pontot is. 40\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^^ ^létközben S ekkor derült fény a dolgokra, amelyek szorosan öszszefüggnek, illetve a fentebb már említett ijesztő versengés elkerülhetetlen következményei. S hogy ilyen légkörben, bűnös közegben a legtisztábbak is áldozatul esnek, az nem is csoda. Mint ahogy az sem, hogy — ez az elmúlt hét új szenzációja! — a nyomozás kiterjedt a játékvezetőkre is, sőt, már nevek is közszájon forognak, persze bizonyítékok nélkül. Mert hiszen melyik bíró írja alá, ha illegálisan kap valamit, s aligha készíttet az eseményről gyorsfotót... De ez még nem változtat azon, hogy ilyen körülmények között bárkit be lehet szenynyezni azzal, hogy — eladtad a mérkőzést! S ez ellen védekezni nagyon nehéz, mert — negatívumot bizonyítani nem lehet! A győzelemért (és a vele megszerzett javakért) folyó versengéssel is magyarázható például az a sportpolitika, ami az összes olimpiai sportágban négyévenként világszerte eluralkodik. Semmi más nem érdekes, csak a győzelem! Legfeljebb az ezüst- vagy a bronzérem. S ezekért mindent fel lehet és kell áldozni. Nem véletlen, hogy elmúlt a tavaszi úszóidény, és mindössze egyetlen kimagasló eredmény született: a szovjet Zabolotnov 200 m háton 2:00.39 percre javította saját Európa-csúcsát. S hogy ez menynyire kevés, azt még bizonygatnom sem kell, elég a korábbi olimpiák idejére visszalapozni az úszórekordok könyvében. Ma már — elég a napi híreket elolvasni —, mindenki az olimpiára összpontosít, és csak ezt tekinti számottevő sikernek. S bár ez kétségtelenül jogos nemzeti büszkeséget vált ki, bármely országról legyen is szó, mégis túlzásnak tűnik számomra, mert hiszen a sport nemcsak ötkarikás szinten kínál sikerélményt. Arról nem is beszélve, hogy az igazi siker nem az olimpiai és világbajnoki érmek, hanem a rendszeresen sportolók száma tükrözi. S én ideértem azokat is, akik csak saját kedvtelésükre futnak, síelnek, vagy edzik testüket, akár az aerobic keretein belül is, mert ezzel egy nép testkultúráját fémjelzik, s egészséges, alkotni képes társadalom alapjait képezik! Vándor Kálmán Drapál a tragédiáról Nagy érdeklődés mellett rendezték meg szombaton az autós hegyiversenyt a Lepence—Pilisszentlászló közötti úton. Az idény első versenye azonban tragédia miatt — négy halott, kilenc sérült — félbeszakadt. A második futam közepén az egyik résztvevő egy enyhe S-kanyarban megcsúszott, megpördült, és a tilos területen, kordonnal elzárt részen a nézők közé rohant. A tragédiának szemtanúja volt Drapál János motorversenyző, aki az ott parkoló autóbusz tetején ült. — Még ma is alig tudok beszélni a látottakról. Nem tudok napirendre térni felette. Pár perccel előtte még én is ott álltam, ahova az autó rohant, de a rendőrök és a rendezők mindenkit elküldtek, köztük engem is. Ezek után ültem fel a busz tetejére. Sajnos amikor a nézők látták, hogy a rendezők arrébb mentek, visszalopakodtak a tilos területre. ★ Az MTI vasárnap délelőtt érdeklődött a sebesültek állapota felől. Az I. számú Sebészeti Klinikán, ahol négy balesetet szenvedett nézőt ápolnak, elmondották: közülük kettő állapota igen súlyos, életveszélyes, kettejüké pedig súlyos. Az István Kórházban fekvő három beteg közül kettő súlyos, de nem életveszélyes, egyikük pedig könnyebb sérüléseket szenvedett. Az Országos Idegsebészeti Intézetben kezelik az autóversenyző Szabolcsfi Pétert, aki koponyatörést szenvedett, de állapota kielégítőnek mondható. A rendőrség folytatja a baleset körülményeinek tisztázására és a felelősség megállapítására — szakértők bevonásával — indított vizsgálatot.