Hétfői Hírek, 1984. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1984-03-26 / 13. szám

Van, amikor megálmodja művét Kalló Viktor:„Akkor érzem jól magam, ha birkózom az anyaggal” Azt a tízfigurás, öt méter magas kompozíciót, amelyet a közelmúltban állítottak fel Salgótarjánban, az ottani Öb­lösüveggyár alapításának 90. évfordulójára, vörösrézből, krómacélból és színes ólom­üvegből formáltam meg. A fát is szeretem, de félek tőle, mert szoborként is tovább él, mozog, vetemedik, formáját változtatja. — Nagyméretű, mondhatni monumentális alkotásaival vívta ki hírnevét! — A főiskola óta vonzó­dom a nagy méretekhez. Ak­kor érzem igazán jól magam, ha birkózom az anyaggal. — Nem látjuk itt a műte­remben korábbi alkotásainak modelljeit, tervrajzait! — Sohasem tervezek papí­ron! Szobraimat, hogy úgy m­ondjam belülről, az agyam­ban építem fel, olykor meg­álmodom, s felébredve gon­dolatban tovább formálom. Amikor már kialakult a vég­ső kép, fogok hozzá a mun­kához. — Csaknem valamennyi műve tematikus, gondolatéb­resztő. — Olyan műveket igyek­szem alkotni, amelyek érthe­tőek, emberi léptékűek és megszerethetők. Modernek, de a mához szólnak, nem pe­dig a feltételezett jövendő íz­lésvilágnak. S hogy alkotói gondjaimról is szóljak: leg­többször új lakónegyedek, újonnan épült középületek környezetének figyelembevé­telével kell alakítanom a for­mát, az anyagot. S — tiszte­let a kivételnek — ezeket az eleve elrontott tereket a mű­vésznek kell „megjavítania”. Nemritkán fájdalmas komp­romisszumok árán ... — Mi következik a Latin­­ca-emlékmű után? — A héten készültem el Marx Károly mellszobrával, amely a 18. számú Faipari Szakközépiskolába kerül. Tervezek egy nagyobb tér­plasztikát a Munkásőrség Országos Parancsnoksága oktatási központjának gel­lérthegyi épülete elé, egy szabadtéri kompozíciót Pa­rádra. És formálgatok kép­zeletemben több más tervet is. Garai Tamás A fal mellett oxigénpalac­kok, mellettük hegesztőpisz­tolyok, a sarokban satupad, körös-körül fémhulladék. A látvány megtévesztő: mind­ezek Kalló Viktor szobrász­­művész műtermének tarto­zékai. — Szeretem a követ, már­ványt, az agyagot, de még in­kább a fémeket — mondja. — Ez a Latinca Sándor em­lékét idéző dombormű, amely a nevét viselő kispesti szak­középiskola­­ falait díszíti majd, vörösrézből készült, cinnel és ezüsttel forrasztva. Tv-show sorozatban Jön Vartan és Iglesias a Áprilisban, Tropicana Havannából „Randevú a IV-es stúdió­ban.” Ezzel a címmel új, negyedévenként jelentkező könnyűzenei sorozat indul a közeljövőben a képernyőn, népszerű magyar és külföldi előadókkal, együttesekkel. Rendezője és szerkesztője Csenterics Ágnes. A sorozat első két része már elkészült, s a héten rög­zítették a következőt. Láthat­juk majd — többek között — az Operettszínház tánckará­nak „válogatottját” Gesler György koreográfiáival, Al­­mási Évát, Hernádi Juditot, Kovács Katit, Fenyő Miklóst, Payer Andrást, Korda Györ­gyöt, a Korált, az R-GO-t, a Bergendi-együttest, a kubai Giron tánczenekart, valamint Josef Laufer csehszlovák, Frank Schöbel NDK-beli, Ursula Sipinska lengyel és Helena Vondracková prágai előadóművészt. Ezután a ter­vek szerint olyan hírességek is fellépnek, mint Sylvie Vartan és Julio Iglesias, va­lamint az NDK televíziójá­nak revübalettje. A tv zenei főosztálya pro­dukciójában több más köny­­nyűzenei műsor is készül a közeljövőben (ugyancsak Csenterics Ágnes rendezésé­ben). Így Máté Péter önálló , estje, a Szécsi Pál-emlékmű­­sor és Soltész Rezső show-ja. A tv forgatócsoportja április­ban Kubába utazik, ahol 45 perces filmet készítenek a vi­lághírű havannai Tropicana Revüszínház műsoráról. Kertész Ákos — „Családi ház manzárd­dal” című új színművem be­mutatására. Ősszel tűzi mű­sorára a Nen­zeti Színház társulata a Várszínházban, Szurdi Miklós rendezésében. Párhuzamosan két regényt is írok, az egyik napjainkban játszódik, a másik az elmúlt harminc-negyven év esemé­nyeiből meríti témáját. Még a tavasszal megjelenik a Szépirodalmi Kiadónál kis­regényeimnek és elbeszélése­imnek gyűjteményes kötete „A világ rendje” címmel. — Film? — Megvalósításra vár „Szívhang” című forgató­­könyvem, melyet Zsombolyai János filmrendező visz film­szalagra, s egy másikon is dolgozom, ugyancsak Zsom­bolyai közreműködésével,­ a témáját egy fiatal író, Czele György egyik elbeszélése szolgáltatta. (L) ­ A „MACSKÁK” című mu­sical világhódító utat jár be. Amikor a zeneszerző Andrew Lloyd Webber megnézte a Madách Színház előadását, csak az elragadtatás hangján szólt. Pénteken, mint minden előadáson, most is jó negyed­órás vastapssal zárult az este, majd a színpadon kis ünnep­ség zajlott le. Gyabronka Jó­zsef tortával köszöntötte a színész és táncos partnere­ket, valamint a rendezőt, Szirtes Tamást és a koreog­ráfus Seregi Lászlót. Közö­sen fújták el az egyszem gyertyát, ugyanis az előadás most ünnepelte egyéves szü­letésnapját. Rákóczi hadnagyától Kossuth Lajosig Filmszerepei már néhány évtizede olyan népszerűséget hoztak számára, ami a mai napig sem csökkent. A „Rá­kóczi hadnagya”, az „Egy pikoló világos”, a „Tegnap”, a „Virrad”, a „Dúvad”, vagy a Jókai-regények máig is népszerű filmváltozatai... Bitskey Tibort ezekből a filmekből mindenütt ismerik. Pedig sikert sikerre halmo­zott színpadokon is. — 1951-től hosszú évtize­deket töltöttem a Vígszín­házban, ahol már másodéves főiskolás koromban ösztön­díjasként játszottam — mondja. — Aztán Gellért Endre kedvéért rövid időre átszerződtem a Nemzeti Szín­házhoz. Majd ismét a Víg­színház következett. — Egy évtizede, nem kis meglepetésre, a Th­ália Szín­házhoz szerződött. — Valóban! Ezen minden­ki nagyon csodálkozott, hi­szen a Vígszínház akkor az élen állt. Csak a társulatban romlott meg a légkör. Visz­­szatekintve a Tháliában töl­tött tíz évre, örülök, hogy ak­kor megtettem ezt a lépést. Kazimir Károly kitűnő at­moszférát teremtett, vigyáz arra, hogy minden színész­munkatársa jól érezze magát, soha nem feledkezik el hosz­­szabb időre egyetlen színé­széről sem! — Legkedvesebb szerepei? — Romantikus alkat va­gyok, ezért romantikus hő­seimet szerettem legjobban: Cyranót, Tristant, Cidet, vagy Agárdi Pétert. Sajná­lom, hogy ezek közül egye­sek oly ritkán szerepelnek színházaink műsorán, pedig hiszem, hogy van rájuk kö­zönségigény. Nagyon szere­tem, amit most játszom a Tháliában: Kossuth Lajost. — Önálló műsorával évek óta járja az országot! — Még a Tháliába való szerződésem előtt állítottam össze. A magam­ vigasztalá­sára szántam. A közönség jól fogadta, már több mint öt­­százszor adtam elő. A termé­szet szeretetéről szól, s címe: „Mihelyt teáltalad embernek születtem...” Egy új elő­adóest programjának össze­állításával is foglalkozom, romantikus színpadi hősök monológjaiból állna össze. — Újabb szerepek? — A Körszínház nyári produkciójában egy ismeret­len kínai szerző „Szép asszo­nyok egy gazdag házban” cí­mű könyvének színpadi vál­tozatát mutatjuk be. Sebes Erzésbet negy szem Csengery Adrienne-nel Csengery Adrienne három esztendeje Párizsban mutat­ta be Kurtág György „Bol­dogult Truszova üzenetei” című dalciklusát, amelyet a zeneszerző személy szerint neki írt. Az Operaház kiváló énekesnője azóta Európa számos országában előadta a művet, mégpedig Rimma Da­los költő versére — oro­szul. A többi között Lon­donban, a Velencei Bienná­­lén, Firenzében. — A dalciklust annak ide­jén Pierre Boulez világhírű karmester együttesével ad­tam elő — mondja a mű­vésznő —, de akkor nem ő állt a karmesteri emelvé­nyen. Húsvétra megjelenik a kompozíció lemezen, de most már az ő vezényletével. — Kurtág György azóta újabb dalciklust komponált Csengery Adrienne-nek... — Ugyancsak Rimma Da­los verseire. A címe: „Jele­netek egy regényből”. Az idén ezzel szerepelek a Ve­lencei Biennálén. — Azért nem lesz hűtlen az opera műfajához? — Elsősorban operaénekes vagyok. De kötelességemnek tartom, hogy szolgáljam a kortárs zenét. És bizony Pá­rizsban, Londonban nagyobb sikere van a mai hazai ze­neszerzőknek, mint itthon. Kurtág művét bárhol ének­lem, nagy siker kíséri. — Új operaszerep? Hang­lemez? — A következő szezonban premierem lesz a „Faust"­­ban és Bozzay Attila új ope­rájában. Most készülök egy Him­del-lemez felvételeire. Nyáron azonban semmiféle fellépést nem vállalok. Sze­zon közben napi 6—8 órát énekelek, szükségem van a kéthónapos „csendre”. Az­alatt kétéves Marci fiamnak dalolok esténként. (i. e.) ­ Március 25-én, a színhá­zi világnapon, a világ vala­mennyi színházában megem­lékeznek az egyik legősibb, mindmáig elevenen élő és ható művészetről, a színját­szásról. Az idén Mihail Car­­jov színművész, a Nemzetkö­zi Színházi Intézet szovjet el­nökének üzenetét olvassák fel itthon és külföldön. Egy mondat ebből: „A színház hallatni fogja hangját, aggó­dó szavát az emberért és vá­gyát a béke után, az emberi­ség és az élet javára a föl­dön.”,,­O JIRI MENZEL, a kiváló csehszlovák színész-rendező, aki korábban már több ma­gyar játékfilm főszerepét ala­kította, rövidesen színpadi rendezőként is bemutatkozik. Budapesten, a Katona József Színház az ő irányításával mutatja be még ebben az év­adban Carlo Gozzi „A szarvaskirály” című színmű­vét. • A NYÍREGYHÁZI Mó­ricz Zsigmond Színház ápri­lis 14-én mutatja be a Gádor Béla „Lyuk az életrajzon” cí­mű szatírájából készült mű­ a HH krónikája skralt. Zenéjét és verseit Darvas Ferenc és Várady Sza­bolcs írta. Az előadás rende­zője: Zoltán Gábor. A főbb szerepeket Máthé Eta, Szabó Tünde, Simor Ottó, Szigeti András és Bárány Frigyes alakítja.­­ A BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ VÁLLALAT — mint erről már hírt adtunk — Budapes­ten hetek óta gyűjti azokat a műtárgyakat, amelyeket tu­lajdonosaik az új Nemzeti Színház javára ajánlottak fel. Az akcióhoz csatlakozott a BÁV szolnoki 86-os számú üzlete is.­­ A MADÁCH SZÍNHÁZ annak idején nagy sikerrel játszotta a „Kaviár és lencse” című olasz vígjátékot. A da­rabból most tv-film készül, Málnay Levente rendezésé­ben. Főszereplők: Márkus László, Sinkovits Imre és Körmendi János. A VENDÉGEK: Sebők György, az Egyesült Álla­mokban élő világhírű ma­gyar zongoraművész március 29-én szólóestet ad a Zene­­akadémián, Joó Árpád, kana­dai magyar karmester és pia­nista pedig március 30-án a MÁV Szimfonikusokat diri­gálja a Pesti Vigadóban.­­ ALAIN DELON, akit eddig többnyire gengszter-, illetve detektívszerepekben láthattunk, ezúttal egy elzül­­lött alkoholistát alakít új filmjében. Partnerei: Michel Galabru és Nathalie Baye. A filmet Bertrand Blier ren­dezte.­­ KALO FLÓRIÁN „Egye­dül”, című monodrámáját — mely a 10 éve elhunyt Dem­ján Editnek állít emléket — a Madách Kamara Színház után, április 1-én, a kecske­méti Katona József Színház is műsorára tűzi, Madaras József rendezésében, Pécsi Il­­­dikó vendégfelléptével. © NAGYÚRI MESTER­SÉG címmel érdekes produk­ciót láthatunk március 31-én este a képernyőn, írója, Pier­re Boulle a világsikerű könyv és film: „A híd a Kwai fo­lyón” szerzője. A tv-játékot Kern András rendezte, vezető operatőre a közelmúltban el­hunyt Halász Mihály volt. Lyka Károly egykori ott­honában, a Benczúr utcai műteremlakásban él és dol­gozik Cserne Judit Munká­­csy-díjas festőművész. Most az egri Ifjúsági Házban nyílt kiállítása kéttucatnyi olaj­­festményéből. — Ez a tizedik önálló ki­állításom — mondja. — Sok képem gyűjtők birtokában van. Néhány még Új-Delhibe is eljutott. Mestereimtől, Bernáth Auréltól, Barcsay Jenőtől, Domanovszky End­rétől tanultam, hogy min­den festői téma, amiben élet, mozgás van, amit a szí­­nek nyelvén kifejezhetek. A mostani bemutatón megvá­sárolt képek árának 50 szá­zalékát az új Nemzeti Szín­ház javára ajánlom fel. (kopré)­­ A MADÁCH KAMARA SZÍNHÁZBAN vendégszere­pel szerdán este a szegedi Nemzeti Színház társulata, Dumas­ Sartre: „London ki­rálya, vagy Kean, a színész” című művével. A címszerep­lő Király Levente, rendező: Sándor János. © KOKAS IGNÁC festő­művész gyűjteményes kiállí­tása a minap nyílt meg a székesfehérvári Csók István Képtárban. A tárlaton a mű­vész 1965 és 1983 között ké­szült mintegy 50 festményét mutatják be. © POP-VILÁGSZTÁROK vendégszerepelnek a héten, kedden és szerdán este a Bu­dapest Sportcsarnokban: Al­vin Lee szólógitáros és Eric Burdon popénekes. Mellet­tük a Hobo Blues Band lép a közönség elé. Egy a kiállított képek közül Michel Gyarmathy: Jön a Folies A Folies Bergere igazgató­főrendezője, Michel Gyar­mathy, aki a Tavaszi Feszti­vál egyik díszvendége volt, vasárnap utazott vissza Pá­rizsba. — Felejthetetlenek voltak a Budapesten töltött napok, — mondotta elutazása előtt. — Az a kitüntetés ért, hogy fogadott Kádár János, Aczél György, Köpeczi Béla, Szép­völgyi Zoltán és találkozhat­tam a magyar művésztársa­dalom színe-javával. Felke­reshettem szülővárosomat, Balassagyarmatot is. Láttam a Nemzetiben „Az ember tra­gédiáját”, a Madách Kamar­­ában a „Játék a kastély­­ban”-t. A magyar kulturális életről egyébként szántó „naprakész” információim vannak, rendszeresen olva­som az itteni újságokat, fo­lyóiratokat és párizsi ottho­nom nyitva áll a Budapest­ről érkező művészvendégek előtt. — Legközelebb mikor lá­togat ismét Budapestre? — Jövő ilyenkor, de nem egyedül! Magammal hozom a Folies Bergere társulatát: az 1985. évi Tavaszi Feszti­válon mutatkoznak majd be a Budapest Sportcsarnokban. (g)

Next