Hétfői Hírek, 1984. július-október (28. évfolyam, 27-41. szám)

1984-10-08 / 41. szám

© ÁRENDÁS JÓZSEF grafikusművész színházi és filmplakátjaiból nyílt kiállí­tás Zalaegerszegen, a Hevesi Sándor Színházban. © KELETI ÉVA, Blázs Béla-díjas fotóművész India négy nagy városában tartott továbbképző tanfolyamot sajtófotósok részére, közben természetesen fényképezett is. Egy kép a Néprajzi Mú­zeumban Krisna szemei cím­mel nyílt kiállítás anyagá­ból , © PETER TURRINI oszt­rák író „József és Mária” cí­mű színművét Görgey Gábor fordításában, Sándor János rendezésében október 25-én mutatja be a Reflektor Szín­pad. A kétszereplős darab­ban Bánki Zsuzsát és Mikló­­sy Györgyöt láthatja a kö­zönség.­­ ARADSZKY LÁSZLÓ újabb kislemeze látott nap­világot. Két dal hallható a korongon, a „Csak ezt az éj­szakát” és a „Száz szív”, a „HAMUPIPŐKE” a ke­lenföldi Olimpia Moziban. Vasárnap délelőttönként is­mét előadják az Olimpia Moziban a Hamupipőke cí­mű zenés színjátékot Kővári Katalin rendezésében. A Grimm testvérek meséjét fordította és színpadra alkal­mazta Sütő Irén. A címszere­pet Götz Anna főiskolai hall­gató és Mihály Mariann ala­kítja felváltva. A zenét Vic­tor Máté szerezte . ARTHUR MILLER Az ügynök halála című drámá­jából tv-film készül a tenge­rentúlon, Sidney Lumet ren­dezésében. A főszerepet Dus­tin Hoffman alakítja.­­ SHIRLEY MACLAINE nem volt hajlandó eladni nemrégiben megjelent élet­rajza megfilmesítési jogát. Az ok: ő maga szeretné könyvéből megírni a forga­tókönyvet. A film kiszemelt rendezője Colin Higgins. A VÁRADI HÉDI nem­csak a főszerepet játssza majd Molnár Ferenc—Nádas Gábor—Erdődy János „Deli­­lá”-jában, amelyet november 30-án mutat be a Józsefvá­rosi Színház, de ő az előadás rendezőjének, Petrik József­nek a munkatársa is. A LINCOLN életéről tv­sorozat készül Amerikában. A forgatókönyvet a „Caligula” írója, Gore Vidal jegyzi. A főszerepet Alan Aida alakít­ja. © CSEH KUBIZMUS cím­mel kiállítás nyílt a Szépmű­vészeti Múzeumban „A cseh­szlovák kultúra napjai” ke­retén belül. Miniszteri megnyitóval Költő kardja az ereklyék élén „Petőfi és kora” címmel hétfőn délután új állandó kiállítást nyit Köpeczi Béla művelődési miniszter, a Pe­tőfi Irodalmi Múzeum fel­újított szárnyában. A mú­zeum ezzel ünnepli fennál­lásának 75. évfordulóját.­ ­ A múlt század végén a Petőfi Társaság szorgalmazta a költő kéziratainak, haszná­lati tárgyainak összegyűjté­sét — mondta dr. Botka Fe­renc megbízott főigazgató. — Eredményeként 1909-ben nyílt meg a Petőfi Ház, a Benczúr utcában. Az ott be­mutatott ereklyék egy része mostani kiállításunkon is látható, így például a költő kardja, Orlay Petrich Soma róla festett képe, a Lander ér­es Haeckenast-féle nyomda­gép, mely a Nemzeti dalt is kinyomtatta, kéziratai, mű­veinek első kiadásai, könyv­tárának kötetei, többségében a francia forradalomra vo­natkozó forrásmunkák. A felszabadulás után Pe­tőfi és Jókai művei, relikviái mellett már más magyar szerzőktől is gyűjtöttek, de csak 1954-től lett önálló mú­zeum a jelenlegi helyén, s feladatának tekintette a mo­dern magyar irodalomra vo­natkozó emléktárgyak őrzé­sét. Ma már közel félmillió kéziratot, mintegy ISO ezer könyvet, irodalmi vonatkozá­sú festményeket, rajzokat, 2000 használati tárgyat, 40 ezer fotót őriznek itt. — Hogyan jutottak hozzá? — Főként vásárlás és ajándékozás útján. Hat éve került a birtokunkba például a magyar irodalom eddigi legnagyobb hagyatéka: Mó­ricz Zsigmondé. Déry Tibo­rét pedig legutóbb megörö­költük, akár csak most Cs. Szabó Lászlóét. Természete­sen utcáról­­betévedt magán­zóktól is vásárolunk, ha szá­munkra fontosat kínálnak. De nem ez a jellemző. A ma­gángyűjteményekről tudunk, hiszen az egyes kötetek vé­detté nyilvánítását mi végez­zük. Az elhunyt írók kézira­tainak jelentős része már ál­lami tulajdonban, a Tudo­mányos Akadémia, az Orszá­gos Széchényi Könyvtár és a mi kézirattárunk birtokában van. — Felbukkanhatnak-e még ismeretlen Petőfi-relikviák? — Petőfitől, Jókaitól vala­mennyi első kiadás megvan. Másoktól talán még előke­rülhetnek újabbak. — Időben behatárolt-e a gyűjtési területük? — Csak 1772-től, Bessenyei felléptétől kezdődően gyűj­tünk. Másik végpontunk nincs. Hangtárunk a legmoz­galmasabb, a legtöbb mai magyar szerzőtől már besze­reztünk hangzó anyagot, me­lyen jobbára saját műveiket elemzik. Kabdebó Lóránt ép­pen a közelmúltban jelente­tett meg egy kötetet, a hang­tárban őrzött beszélgetések­ből válogatta az interjúkat. — Kuriózumaik? — Például az úgynevezett 100 kötetes Jókai-életműso­rozat, egész bőrbe kötött, dí­szes kiadása. Mindössze 5 példány készült belőle, egyet-egyet a király, a mi­niszterelnök és maga Jókai kapott. Jókaié lett a miénk, szinte felbecsülhetetlen az értéke. A legnagyobb uni­kum azonban két „Petőfi-ösz­­szes”-ünk. Haeckenast adta ki 1352-ben két formátumban: egykötetes nagyméretben és kétkötetes kisebben. Az oszt­rák cenzúra azonban nem engedélyezte, bezúzták, az előbbiből mindössze egy, az utóbbiból két példány ma­radt fenn. Nekünk mindkét változat megvan. — Mire készül a múzeum? — Legközelebbi tervünk: Alexis Kivi finn prózaíró emlékkiállítását rendezzük meg. D­e készülünk a jövő évi Kosztolány­i-évfordulóra, a Nyugat és az Ady-emlékmú­­zeumok felújítására. Czippán György És szólt Lucifer: Kis csoda a Madáchban Madáchért »Cseréljünk, Adám" Először október 14-én isppp1* Egyik este Adám, a mási­kon Lucifer. A Madách Színházban október 14-én, a délutáni előadáson először lép a közönség elé Gáti Osz­kár Ádámként és Dunai Ta­más m­int Lucifer. S attól kezdve előadásról előadásra szerepet cserélnek. Ebből a darabból a Madách Színház­ban egyébként ez lesz szá­mukra a harmadik premier. E különös helyzetnek tör­ténete van. A színház 1981. január 10-én mutatta be „Az ember tragédiájá”-t, a két férfi­főszerepben Juhász Jácint­tal és Huszti Péterrel. Az év végén Lucifer szerepét Gáti Oszkár vette át, majd 1932 őszén Ádámként Dunai Ta­más mutatkozott be. Egy al­kalommal Gáti így szólt Du­naihoz: „Cseréljünk szere­pet!” Erre Dunai: „Jó, át­adom Ádámot”. A színház vezetői örömmel fogadták az ötletet és a két színész a nyáron újból bele­vetette magát a tanulásba. Ádám szövege 900, Luciferé 600 sor. ★ — Az én kapcsolatom Ma­dách művével már több mint egy évtizedes — mondja Gá­ti Oszkár. — A Nemzeti Színházban a társulat stú­diójának növendékeként sta­tisztálhattam benne. Voltam a londoni színben katona, a prágaiban diák, közelről nézhettem Sinkovits Imrét, Major Tamást, és nem is ál­modtam arról, hogy valami­kor a tőlük oly sokat hallott szövegeket magam is el­mondhatom. Az 1981-es be­mutatón Catullus, a harma­dik udvaronc és Nyegle vol­tam. Lucifer szövegét három hét alatt kellett megtanul­nom és egyetlen olyan alka­lomra sem volt idő, amikor végigpróbálhattuk volna a teljes darabot. Mostanában néha irigylem Dunait, mert — be kell vallanom — ő már jobban tudja Lucifer szöve­gét, mint én Ádámét. Mind­két figura közel áll hozzám. Lucifer örök elégedetlensé­gével, ahogyan mindennek a fonákját nézi, s Ádám fan­tasztikus hitével, lelkesedésé­vel. ★ — Gábor arkangyal, Robes­pierre, Tudós a Falansz­terben ... Ezeket a szerepe­ket játszottam 1981. január 10-én — mondja Dunai Ta­más. — 1982 nyarán le sem tettem a kezemből Madách művét, Ádámmal éltem. Bol­dog voltam, amikor Gáti a szerepcsere ötletével előállt. Soha nem gondoltam volna, hogy én valamikor Lucifer lehetek, biztos, hogy ha le­het, azonnal őt választom. Most újból végigolvastam többször is Madách művét, sőt levelezését és naplóját is. A színész Ádám szerepében az irodalom talán legnagyobb érzelmi skáláját játszhatja végig, Luciferhez eljutni erőteljesebb szellemi kon­centráció kell. De tudom, ha valakinek ilyen csoda meg­adatik, hogy eljátszhatja Ádámot és Lucifert is, annyi­ra megerősödik, hogy nyu­godtan kiálthatja: „Ide ne­kem az oroszlánt is”. Sebes Erzsébet Dunai Tamás Gáti Oszkár A 40. évfordulóra V­ásárhelyi hetek Hódmezővásárhely felsza­badulásának 40. évforduló­ján rendezik meg 31. alka­lommal a Vásárhelyi őszi Tárlatot, amelynek megnyi­tására vasárnap délben ke­rült sor. A tárlatra az ország számos pontjáról küldtek alkotásokat a művészek. A vásárhelyi hetek további ren­dezvényei , nemzetközi bé­lyegkiállítás nyílik hétfőn délután, este pedig Tisztelet a szülőföldnek címmel elő­adóestre kerül sor vásárhe­lyi születésű zeneművészek közreműködésével. Kedden kezdődik a megyei levéltári napok rendezvény­­sorozata, sor kerül helytör­téneti konferenciára is. Me­gyei könyvhét nyílik csütör­tökön, valamint az eszperan­tó mozgalom történetét be­mutató kiállítás. A helyi Vö­rös Csillag Termelőszövetke­zetben ekkor emlékeznek meg a földosztás 40. évfordu­lójáról. Október 20-án a fia­taloké lesz a Kossuth tér, ze­ne, vásár és divatbemutató várja itt az ifjakat. Lesz ezenkívül helytörténeti vetél­kedő, sajtótörténeti kiállítás is és több estén is műsort adnak a környék híres cite­­razenekarai. Napok alatt slágercikk lett a népszerű Márkus László színművészről megjelent könyv! A szerzőnek, Haran­gozó Mártának őszintén val­lott a művész pályájáról, ér­zéseiről, tulajdonságairól, nem titkolva az általa erény­nek tartott erényeit és az ön­maga által is elítélendő hi­báit sem. Érdekes sztorik, pergő fejezetek — élvezetes olvasmány. Az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó gondozásában meg­jelen szép kivitelű kötet emberközelbe hozza egy szí­nész életét, gondolatait. Körmendi és társai Ami a szerepeimből kima­radt címmel hirdeti a Rad­nóti Színpad, Körmendi Já­nos ripacskodásait. Valójá­ban erről van itt szó? Sokkal­ta inkább arról a többletről, amit e vérbeli, nagyszerű ko­médiás — mellesleg kiváló szatíraíró — hozzáadott ed­dig már ismert, emlékezetes­sé tett s olyannyira egyénivé formált színpadi szerepeihez. Körmendi nagyszerű parodi­záló képessége és iróniája, magas szintű bohóchumora olyan (férfira alig-alig mond­ható) személyes bájjal ötvö­zött, mely nézőit, hallgatóit percek alatt „lekötelezettjé­vé” teszi. Ez történik e meg­érdemelt sikerrel kecsegtető két és fél órában is. Persze ebben nagy része van a szerkesztő Kaposy Mik­lósnak, a rendező Bencze Zsuzsának és a remek szí­­nésztársaknak: Gordon Zsu­zsának, Keres Emilnek, Her­­czeg Csillának, Kelemen Csa­bának, Szatmári Györgynek, Thirring Violának és Verdes Tamásnak. (túri) Heti beszédtéma Művelődni — korszerűen A héten rendezték meg a Parlamentben az országos közművelődési tanácskozást, amelyen az 1974. évi közmű­velődési párthatározat óta eltelt­ időszak legfontosabb tapasztalatait vitatták meg. Népművelők, szociológusok, kultúrakutatók és a közmű­velődésben tevékenykedő más szakemberek elemezték azokat a — sok tekintetben új — társadalmi és kulturá­lis kérdéseket, amelyekre a mai helyzetnek és a jövő igé­nyeinek megfelelő válaszo­kat kell adnia a közművelő­désnek is. A kétnapos konferencián felszólalók megállapíthatták: a párthatározatban, illetve az 1976-os közművelődési törvényben megfogalmazott célok és feladatok valóra vál­tása az elmúlt évtizedben megkezdődött és több terüle­ten számottevő eredménye­ket hozott. Vitathatatlan az előrelépés! Ám ahhoz sem férhet kétség, hogy jó né­hány vonatkozásban elma­radtunk valódi lehetősé­geinktől. A­ligha lehet ebbe belenyugodni, annál is in­kább, mert például ország­szerte jelen van egy olyan közművelődési szakember­­gárda, egy olyan értelmiség, amely képes arra, hogy mind szélesebb körben és mind ha­tékonyabban terjessze, köz­vetítse a kultúrát, a művelt­séget. Minden időszakban érvényes volt, s lapjainkban különösképpen az: az embe­rek igényeit úgy kell kielé­­­gítenünk, hogy egyúttal új igényeket is keltsünk! Nincs ellentmondásban ezzel az sem, hogy megnőtt az igény a szórakozás, a szórakoztatás iránt. Ennek is meg kell fe­lelni, ám semmiképpen sem oly módon, hogy kulturális selejtet kínáljunk a közön­ségnek. A tanácskozás vitája azt bizonyította, hogy a közmű­velődésben dolgozók jelentő­ségének megfelelően értéke­lik eddigi eredményeinket és felelősen közelítik meg a gondokat, a tennivalókat. (d. g.) Előzetes Reformgondolatok Magyar film. Rendezte: Vitézy László. A Reformgondolatok nem film a szó műalkotás értel­mében. Nemcsak hogy nem játékfilm, hanem még csak nem is dokumentumfilm. Vitézy László nem tett egye­bet, minthogy egy rendkívül fontos kérdéssel, a magyar gazdaságpolitikával foglal­kozó tanácskozáson, amelyen olyan kiváló elmék fejtették ki véleményüket, mint Be­rén­d T. Iván, Bognár József, Fekete János, Nyers Rezső, Pulai Miklós, Sárközy Tamás és Vámos Tibor, felállított egy elektronikus kamerát — mögötte Pap Ferenc opera­tőr —, és egyetlen gépállás­ból fölvette az előadásokat. A többi munka nem volt egyéb, mint vágás és egyben szerkesztés. Vitézy nem egy­­végtében mutat be egy-egy előadást, hanem egymással rímelteti a gondolatokat.­­A Reformgondolatok — nem túlzás ez a kifejezés! — életbevágó kérdéseket tár­gyal. Jövőnk, boldogulásunk múlik azon, hogyan tudjuk gazdasági problémáinkat megoldani. És a megoldás ko­rántsem egyszerű. S nem­csak azért, mert a nemzetkö­zi gazdasági helyzet, amely­től a kis Magyarország gaz­dasági helyzete függ, rendkí­vül nehéz és bonyolult, ha­nem azért is, mert — ez vi­lágosan kitűnik az elhang­zottakból — sajnos, működ­nek még a visszahúzó erők, hát a kényelmesség, a gyáva­ság, a kockázatvállalástól való félelem. Jó, hogy a té­ma legjobb ismerői körülte­kintő bátorságra, a helyes el­képzelések következetes vég­rehajtására biztatnak. (morvay)

Next