Hétfői Napló, 1924 (1. évfolyam, 1-37. szám)

1924-04-28 / 2. szám

Tatarescu és Cipiaanu állam­titkárok Jtfd­rosvásár­jelyen Érdekes vendégei lesznek Ma­rosvásárhelynek a közeli napok­ban. A román húsvéti ünnepek eltelte után ugyanis ellátogat­nak hozzánk Tatar­escu kisebbségi és Cipianu föld­­mivelésügyi államtitkárok. Ta­­tarescu ki a kisebbségek ügyét miniszteri hatáskörrel intézi, meg fogja hallgatni a magyar­ság panaszait. Cipianu állam­titkár pedig különösen a megye havasi részén lakó lakossá­gánál az erdőkitermelési tör­vény sérelmes intézkedéseit teszi vizsgálat tárgyává. Az Apolli spit. big tann­­a WIMBIFtlanni cáfolat Múlt számunkban közölt cik­künk, mely arról számolt be, hogy bankpalotát emelnek az Apolló-épület helyén , széles körben keltett hatalmas feltű­nést. A héten egyik laptársunk megcáfolta értesüléseinket.­­ De voltaképen lényegében az nem is fontos, hanem az utolsó mondat nyer abban kü­lönös jelentőséget. Ez pedig szól a következőképen: „Minden egyéb híresztelés csak tenden­ciózus beállítás, melynek sem okát, sem célját nem lehet be­látni.“ A cikkíró ezen félreért­hetetlen rosszakaratú „naivsá­­got” a leghatározottabb formá­ban visszautasítjuk. Rendkívül csodálkozunk azon, hogy hon­nan vette cikkíró a bátorsá­gát ilyesmi papírravetésére ? Hogy magyaráz minden további nélkül olyan tendenciát cikkünk­nek, melynek „okát és célját nem lehet belátni ?“ Erre feltét­len magyarázatot kérünk, mert senkinek — még cikkírónak sincs joga ilyen kitételekre. Igazán kiváncsiak vagyunk, hogy egy jóhiszemű tudósításnak — mint amilyen cikkünk volt — ho­gyan lehet rosszakaratú „okot“ és „célt“ imputálni ? Egy urlány inzul­­tált egy színésznőt Egy fiatal urilány szívében támadt féltékenység robbant ki csattanós pofon képében a ma­rosvásárhelyi színház egyik ki­sebb csillagának arcán , az elmúlt hét egyik napján. A bájos bakfis már régebben őszinte vonzalommal viseltetett egy fiatalember iránt, aki az utóbbi időben Thalia egyik kis papnőjének csapta a szelet. A jóbarátok természetesen besúg­ták a dolgot a leánykának, aki egyszerre „nagy nővé“ változott. A kis színésznővel történetesen találkozott az utcán s bizony amúgy magyarosan rajtahagyta annak arcén a tíz ujja nyomát. Eddig van. Pont. Jura / X*u. /» évfolyam, 2. szám, 1924 * * április 28. £g.~ JAures—Jáarosvásárhely. Tűzzel vassal üldözi a korrup­ciót Jstaior prefektus „Vagy én vagy­ok*1 — s béke és s megértés je­gyében — Beszélgetés s prefektusai Mindenféle panamáról, hivatali visszaélésről hull le a lepel nap­nap után. Marosvásárhelyen is történtek a hivatalok életében olyan dolgok, melyek csak a különböző áthelyezések formájában nyilvá­nultak meg a nagyközönség előtt. A purifikáló munkában nagy sze­repe volt Major Viktor megyei és városi prefektusnak, kit a napok­ban felkerestünk, hogy az általá­nos helyzetről véleményét kikérjük. A prefektus a legnagyobb előzé­kenységgel állott rendelkezésünkre s rövid foglalatban az alábbiakat mondotta: — A legnagyobb rend uralkodik az ügymenet terén úgy a várme­gyében, mint a városban. Amíg én prefektus leszek, mindenféle visszaélést szigoru­an üldözni fogok. Az volt az elvem, hogy vagy én távozok helyemről, vagy akik visszaéltek hivatalos hatalmukkal. Stoicanu pénzügyigazgató és más hivatali személyiségek ügyében is teljes szigorral folytattam le a vizsgálatot, melynek eredménye aztán az illetők távozása lett. — Az a célom, hogy minden polgár nemzeti különbség nélkül, megtalálja boldogulását és egyenlő elbánásban részesüljön. Még ha egyes tényezők másképen gondol­koznak is — tette hozzá moso­lyogva a prefektus úr . . . Csütörtöki hetivásár lévén, az ügyes-bajos emberek légiója vá­rakozott az előszobában. Nem akartuk tehát a prefektus úr drága idejét továbbra is igénybe venni s a konciliáns, megnyerő egyéniségű prefektustól a legjobb impressziók­kal búcsút vettünk. CMC Kivándorlási hiénák garázdálkodnak Marosvásárhelyen A modern rabszolgakereskedelem szolgálatában Az elmúlt héten a kivándorlási hiénák Marosvásárhe­lyen is felütötték tanyájukat. Valami Ollender Lloyd társaság megbízottjának mondották magukat, akik ingyen szállítják ki a munkásembereket Braziliába. Valóságos EL­dorádót ígértek az elkábított embereknek. De nemcsak a városban, hanem a környéken is toborozzák a munkáso­kat, hogy próbáljanak meg az Újhazában boldogulást ke­resni. Ezek a kivándorlási hiénák fűt-fát ígérnek a munka­képes embereknek, csakhogy provizorukhoz az ügynökség­től hozzájuthassanak. Valóságos rabszolgakereskedelem fo­lyik napjainkban, mert hiszen az természetes, hogy a ki­vándoroltakat a legnehezebb munkára, legtöbbször őserdők irtására használják fel. Óvakodjon tehát mindenki a kiván­dorlásra csábító gyanús elemektől. J­egyedmágas üzletbért kér a város Is taijdős perel egy kereskedőt Az új lakbértörvény érdekes helyzetet teremtett a Székely és Réti bútorkereskedő cégnél. Székelyék 1914-ben nem voltak mostani helyiségükben, ezért a városi tanács megbecsültetve a helyiséget, 16.000 koronában ál­lapította meg az alapot, mely­nek tizennégy­szerese 224.000 lejre rúg fel. Ennyit kellene te­hát a Székely és Réti cégnek fizetnie, a mostani 25 ezer lej­jel szemben. A városi tanács pert indított a cég ellen azon elv alapján, hogy a szerződés csak időtartamra, nem pedig a bér nagyságára bír érvénnyel. Székely és Rétiék hivatkoznak arra, hogy szerződésükben bent foglaltatik, hogy bármiféle ren­delkezés dacára is a régi bér­­kell fizetniök. Úgy jogászi mint kereskedelmi körökben nagy ér­deklődéssel tekintenek a per eredménye elé. sem­mi a Dnoan­api­asoi namt NHIljllHl MII. Ml teliül­­bssu íz iiiisinzz Testvérgyilkossággal vádolt paresztgazda a törvényszék előtt Testvérgyilkossággal vádolva állott a napokban a törvény­szék előtt egy mezőmadarasi gazdaember. Kelemen Ferenc 63 éves madarasi gazdát azzal vádolja az ügyész, hogy múlt év január 31-én éjjel megfoj­totta 56 éves öccsét, Kelemen Pétert, hogy így annak vagyo­nához hozzájuthasson. Kelemen Péter ugyanis már évek óta beteges, ágyban sínylődő em­ber volt. A gyilkos testvér, tet­tével siettetni akarta a beteg öccse halálát, hogy így meg­kaparinthassa az örökséget. A tárgyalást azonban mivel a tanúk nem érkeztek meg, május 16-ára napolták el. Bomlik­­ mig Mm Horni halála IMI Az utolsó randevú •— Székely Márton alibije — Jaj istenem, segítsenek“ Kedden reggel történt, hogy a járókelők a ligethez vezető kishíd közelében felfedeztek egy fiatal nőt, amint a vízben kétségbeesve küzdött a megfullás ellen. Kide­rült, hogy az illető Bodoni Ilona cselédlány, aki Várady­­Árpád épí­tésznél szolgált. A lánynak már régebben udvarolt egy Székely Márton nevű legény, akivel a hétfő estét is együtt töltötte. Szé­kely vallomásában azt állítja, hogy éjjel 2 óráig volt a leányal együtt és akkor eltávozott. Két órától négy óráig aludt a mozi feljáratá­nál, majd hazament. Apja ugyan azt vallja, hogy Székely csak reg­gel 6 órakor tért haza. Elmondta még Székely, hogy a leány gyak­ran beszélt neki öngyilkossági szándékairól, mert testvére — aki­vel együtt szolgált Váradyéknál — ellenezte a Székellyel való barát­ságot. A nyomozás szerint a ligeti hídtól egész a vashidig sodorta a viz a leányt s még életben volt, mert felsikoltott: „jaj istenem, se­gítsenek." De senki sem akadt, aki kimentette volna a szeren­csétlen leányt, akinek titokzatos eltűnésében a rendőrség még min­dig nyomoz. Egy párviadal érde­kes költségszámlára Drága mulatság már a pár­bajozás is Manapság már a lovagi torna is igen költséges passzió. Úgy­­látszik, hogy ezen a téren is lépést tart a drágaság a köz­szükségleti cikkek emelkedésé­vel. Érdekes dolgokat mesélnek most marosvásárhelyi társasá­gokban a nemrég lefolyt főúri párbaj anyagi oldaláról. Például az orvosi honoráriumok összege 3000 lejre rúgott fel, ami nem is sok, ha tekintetbe vesszük a párbajokkal járó veszélyt is. És még így is 500 lei engedmény törént ebből az összegből is. Aztán a teremből is kitett vagy 1000 lejt s ha a többi kiadáso­kat hozzászámítjuk — eltekintve, hogy a segédek természetesen semminemű díjazásban nem ré­szesültek — egész csinos összegre rúgnak fel a párvia­dal költségei. Amiből aztán az a tanulság, hogy alaposan meg­gondolandó az eset, mielőtt duellum lenne belőle . . . Akinek milliárdjai vannak az angol bankban öreg, csendes emberke Honig bácsi, akinek milliárdjai vannak az angol bankban. Egyszerűen öltözött, fekete zakkós ősz kecskeszakállas öreg úr jött be a napokban a szerkesztőségbe. — Kérem, nekem milliárdjaim feküsznek Pesten az angol­­osztrák bankban és a Marmo­­rosch Blank nem akar erre az utalványra egy banit sem fizetni. És féltve vesz elő tárcájából egy összegyűrt sárga papírlapot, melyről első pillantásra megis­merjük a régi sorsjegyet. Sze­gény Hónig bácsi, csendes el­mezavarodott, itt él hónapok óta rokonainál, most követeli, hogy írjuk ki az újságba az ő nagy sérelmét. Mi tehát ezen­nel megtesszük . . . Titokzatos imtt, mint kérni és MmM „Imádkozzatok a békéért“ — Egy isme­retlen vallási szekta uj imája.­­ Add tovább Különös szövegű levelezőla­pokat kézbesített a posta a na­pokban több marosvásárhelyi lakosnak. Pontosan, utca ház­­számmal megcímezve jöttek a levelek, melyek szóról-szóra az alábbiakat tartalmazzák: IMA Isten segedelméből hozzád imádko­zunk Te szent és halhatatlan, könyö­rülj rajtunk és az egész emberiségen. Védj meg minket a háborútól most és mindörökké ámen ! Ezen imát 8 jeruzsálemi rabbi küldi, hogy az egész világon szétosztassék. Aki tovább nem küldi, szerencsétlenség éri. Kérem tehát 9-szer leírni és 9 napon belül továbbítani. Kívánsága 10 na­pon belül teljesedni fog, örömet és boldogságot hoz. Vájjon mi lehet ez a levél? Talán egy titkos uj szekta akarja így terjeszteni tanait? Mi min­denesetre ezennel tovább adjuk s talán megfognak annak kül­dői bocsájtani érte- Pláne, hogy még az előirt kilencnél több példányban is sokszorosítjuk.

Next