Heti Budapest, 1989. július-december (1. évfolyam, 17-42. szám)
1989-07-01 / 17. szám
Tisztség vagy tisztesség? Hallom, hogy a cs-i tanácselnök is belekeveredett valamibe. Tisztével össze nem egyeztethető módon — sarkítottan fogalmazva: vezetői beosztásával visszaélve — iparengedélyt járt ki neje részére. Nem volt túlságosan bölcs dolog tőle: kerületének választópolgárai megorrontották és visszahívását kezdeményezték. Mit tett erre a tanácselnök? Ahelyett, hogy meaculpázni kezdett volna, bocsánatot kért volna az állampolgároktól, és — mentve, ami még menthető: tisztességének maradékot — vette volna a kalapját, inkább megújult kampányoa kezdett. Lám, a tisztség vagy tisztesség dilemmája — mondhatnék, ha ilyen egyszerű volna a tétel. Hiába, fránya dolog ez a nyilvánosság. Nemkülönben a pluralizmus. A monolitikus hatalom vadhajtásait is egyszeriben elkezdi tördesni, nyesegetni. Hovatovább az országban, s így a fővárosban is, ahol megkapargatnak egy eleddig monopolhelyzetben volt hatalmi, államigazgatási központot, ott kiderül: mindenütt vannak szentek, akiknek — így a mondás — maguk felé hajlik a kezük. No persze, amíg a világ világ, volt, van és minden bizonynyal lesz is ez a jelenség. Az azonban már szerfölött furcsa tény, és a valódi bosszúságot ez okozza, hogy a tűzben megperzselődött a tanulságok levonása helyett kapkod fühozfához, megpróbálja hivatalának minden erejét latba vetni a túlélés reményében. Mert láthatja banki, aki kicsit is nyitott szemmel figyelmez állandóan változó, forrásban lévő világunkra, hogy nemcsak a ki- és a fel-, hanem a visszahívások korát is éljük. Kicsit már-már túlzásba is esett a társadalom; olyanokat is megcsap a bizalommegvonás szele, akik erre nem szolgáltak rá, avagy tétova megnyilatkozásaik már bizonyították: képesek (volnának) a váltásra, a megújulásra. No persze, nem ők vannak túlsúlyban. (Tegyük hozzá: sajnos!) Ám akiket jogosan kívánna elsöpörni a népharag, azok sem egységesek. Vannak, akik önként mondanak le megbízásukról, bizonyítván, hogy maradt még csöppnyi becsületük. De akadnak nagy hangon handabandázók is: ők a legmagabiztosabbak, tisztában vannak saját (nem lévő) értékeikkel, csalhatatlannak tartják magukat. Egyébként is sokszor elgondolkodtam az utóbbi időkben azon, hogy furcsa dolog ez a közéleti szereplés. Aki állandó reflektorfényben szerepel, ma már aligha húzhatja meg magát. Választástól választásig nem lehet békésen szunyókálni, újságot olvasni, rossz gyerek módjára sugdolózni a padsorokban. És nemcsak a Parlamentben van ez így. A napilapok megírják az országos eseményeket, a regionális újságok beszámolnak a helyi tanácskozásokról — egyszóval ma már nem lehet beleveszni aszürke átlag- I- ba. Csakhogy napjainkban már az sem mindegy,hogy ki mi- t - ként óhajtja elnyerni a köz kegyeit. Hogy a Parlament 2 példájával éljek — hiszen leg- 1 - főbb államhatalmi szervünk - is alapos átalakuláson ment i - (megy) keresztül —, érdemes is megfigyelni, vannak sztáros [ !] és vannak sztárkodók. A kettő |i között óriási a különbség. Előbbiek kezdettől fogva, és 1- makacs következetességgel ragaszkodtak elveikhez, azt is kockáztatva, hogy a megvá- I- lasztásukkor meg monolitikus- hatalom kegyeiből netán kiesnek. Utóbbiak még idejekor Irán kapcsoltak, és igyekeztek fölvenni a tempót. Hogy aztán, ez az igyekezetük néha vissza tetsző is lehet, nem biztos, i hogy saját szemükbe ötlik. ,z itt van például az a fővárosi képviselő, akinek visszahívására elegendő számú aláírás i■ gyűlt össze, mégsem mondottak le. És neki volt igaza! No,ál nem azért, mert végül is mellette voksoltak volna, dehogy. Csak éppen nem jelent meg az „teflenszavazáson’’ fjello számú választópolgár”ahhoz, hogy megfosszák a mandátumaiól. Sőt: az ötven százaléknál kevesebb szavazó s mintegy kétharmada ellene voksol ugyan, ám a faramu- 1- es eljárási szabályok szerint ez így kevés. Pedig aztán min- 7ident elkövetett azért, hogy a t, — saját szavai szerint — legerősebb képviselő lehessen. (Hiszen ha valóban másodikszor is megszavazták volna, ténylegesen ez a helyzet állhatott volna elő ...) A márciusi tizenötödike előtti ülésszakon őt hatalmas piros-fehér-zöld korú kordával a mellkasán kért soron kívül szót, hogy pontosan miért, az feledhető ... A közszerepléssel kapcsolatiban egyébként is vannak bent- nem kételyek. Hiszen már a legutóbbi választások is iganiyi választások voltak, azaz, "a több jelölt közül választhatsztak ki a nekünk legjobban is tetszőt, remélhetőleg megfelelő let. A következő alkalommal ez már színesedni fog annyival, hogy nemcsak személyek, hanem a személyek között meghúzódó politikai szervezetek is indulhatnak a kampányban. Imént említett kételyeim abban állnak, hogy vajon milyen hendikeppel kénytelenek szerepelni a versengésben azok, akiknek eleddig nem adatott meg a nyílt küzdőtér Akik mind ez ideig az „árnyékban”, kezdetben az elllenzékiség, majd a másként gondolkodók bélyegét, újabban azalternatív jelzőt kény- s telenek viselni. Aligha kétsé- ges, hogy nekik — nemcsak az ilyesfajta indítás miatt — többszörös nehézségekkel kell megküzdeniük. Akik ugyanis „hivatalosan” hallathatják a szavukat bármely kérdésben, annyival is könnyebb helyzetben vannak, hogy kimondott szavaiknak súlyuk van. No, de itt van a felelősség.. . Hogy ez a kimondott szó ta-lálkozzék a választópolgárok tetszésével, akaratával, véleményével. Ez lehet az egyetlen tisztességes álláspont, , amely az érdekeket közös nevezőre hozza: a választóét és a választókét. Gyulay Zoltán ЛИЛ : 12.00 Ft Mottliff levélttárosok Szép, mutatós épülettel gazdagodott a Fővárosi Levéltár. A Leonardo da Vinci utcában egy háromemeletes, reprezentatív épületben leltek otthonra a levéltár dolgozói s a főváros múltjának dokumentumai, mintegy 15 ezer folyóméter iratanyag. — Teljes megváltást hoz az új épület? — kérdeztük Benczéné dr. Nagy Eszter főigazgató-helyettest. — Sajnos nem, de mindenesetre ez is óriási eredmény. Mintegy 19 ezer folyóméter iratanyagunk halmozódott fel négy, illetve, sajnos, már öt helyszínen. Kiköltöztünk a Bazilika altemplomából, ahova átmenetileg még 1942-ben telepedtünk be. Nemrégiben megvizsgáltattuk az iratokat és a KÖJÁL néhány, az emberre is kártékony gombafajtát talált. Ezért most költözés berre is kártékony gombafajlyettát talált. Ezért most költözés elvitt mindent, ami az új épületbe kerül, fertőtlenítenünk kell. — Nyilván hosszú időt vesz igénybe a fertőtlenítés és a költözés. — Hetenként mintegy 300 folyóméter anyag fertőtlenítését végezheti ik el és így legalább három évig tart a költözés. Az új levéltár teljes egészében a mi tulajdonunk. Ebben a régi,s nagy munkával átalakított épületben valaha Misura Mihály kocsigyártó üzeme volt... Az ünnepélyes átadáson a volt tulajdonos özvegye köszöntött bennünket. A háromemeletes házat a Fővárosi Tanács újította fel 100 millió forintért. Az eredeti költségvetési összeg 130 millió forint volt! — Eldőlt, melyik korszak dokumentumai kapnak itt helyet? — A feudális és a polgári korszak történelmi irattára kerül a polcokra, a költözést profiltisztításra is felhasználjuk. — Kik látogathatják a régi és az új levéltári lerakataikat, ■ kutatószobáikat? — Minden tizennyolcadik évét betöltött állampolgár kutathat nálunk, sőt a középiskolásokkal is szóba állunk. — A levéltárakban mostanában sokat emlegetett, zárolt anyagok kutatásának tilalma : még mindig fennáll?... — Továbbra is vannak zárolt anyagaink. Csak az érvényben lévő kutatási szabályzat alapján engedélyezhet- t jük nálunk is a kutatómunkát. Az engedélyezés azonban nem a levéltárosoktól függ. Épp ezért is reméljük, hogy az 1969-ben megjelent levéltári törvények módosítására is előbb-utóbb sor kerül. (szémann) I. ÉVFOLYAM, 17. ISS». Jl'LII'S I. Pályázható üres helyiségek címjegyzéke (9. oldal) Újságíró népfrontéinak (3. oldal) A kommunista őrgróf villája (1. oldal) Fürdünk — vagy befürd Idegborzoló csiki-csuki (3. oldal) „Nem tudom, az oroszok foglya vagy a vendége vagyok" — mondta Raoul Wallenberg 1945. január 17-én (3. oldal) Uraim, bank nyert! (7. oldal) Kié (lesz) a templom? (6. oldal) A munkasőrség pénzét úgy megtaglzhattettig hogy nem volt miből pótolni (2. oldal) es a ps