Új Hírnök, 1992. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-26 / 43. szám
1992. október 26. Karrier szőlőből és borból? □ Egy tolcsvai családi vállalkozás túléli a krízist Király János húsz éven keresztül dolgozott a Tokajhegyaljai Állami Gazdaság tolcsvai építési telepének vezetőjeként. 1989-ben aztán gondolt egyet, felvette az újrakezdési hitel 300 ezer forintját, és nekikezdett saját ötlete megvalósításának. Akkoriban még semmit sem lehetett érezni a mostanában már kritikussá vált szóló- és borkrízisről, ezért nem jósoltak a szomszédos gazdák túl nagy jövőt a hegyaljai borokra alapozott kis magánvállalkozásnak a nagy állami vállalat árnyékában. Mára azonban alaposan megváltoztak az erőviszonyok a tokaji hegy környékén fekvő falvakban. A TÁG végnapjait éli, a szőlősgazdáknak nincs hova eladniuk a termést, a legtöbben idén le sem tudják szedni a szőlő nagy részét. Szinte csak Király János örül az idei bőséges esztendőnek. » Milyen eszközök állnak egy ennyire kicsi családi vállalkozás rendelkezésére, vannak-e egyáltalán alkalmazottak, társak? - Az újrakezdési pénzből és abból a kis összegből, amit hosszú évek alatt félretettem, vásároltam egy traktort és néhány saválló tartályt, meg természetesen a porta mögött felhúztam egy épületet. Azóta igyekszem, hogy minden befolyt pénz újra az üzletre költsék, ahol tudok, mindenhol keresem az olcsó, más által már nem használható tárolóedényeket. Legutóbb például a szerencsi AFIT-tól sikerült vennem két óriási rozsdamentes edényt, amit ha sikerül üzembe állítanom, elérem, hogy a jelenleg általam palackozott ötféle bor mind másmás tartályban keveredjen. Vásároltam aztán természetesen egy palackozóberendezést is, az üvegeket az állami gazdaságtól rendeltem, címkéket nyomtattattam, mindent megszereztem, ami egy jó üveg hegyaljai borhoz szükséges. Az eladást sem bízom másra, egy Toyota kisbusszal magam járom az országot, igyekszem egyre több helyen megismertetni, megszerettetni saját termékemet. Már elkelne egy-két alkalmazott a fiaimon, a lányomon és a feleségemen kívül, de sajnos olyan nagyok a közterhek, hogy egyelőre nem tehetem meg, hogy bárkit is felvegyek. Munkakapcsolatunk természetesen rengeteg gazdával van, de csak kizárólag olyanokkal, akiknek van saját pincéjük és elég hordójuk. Akinek ugyanis a szüret után nincs hova tennie a borát, nincs hol megérjen a finom bor, az vereségre van ítélve. » Nagyjából milyen költségei vannak egy üveg bor előállításán? - Jómagam Félédes Furmintot, Ofurmintot, Tokaji Száraz és Édes Szamorodnit, valamint négyputtonyos Tokaji Aszút állítok elő. Ebből a legelsőt mindössze 48 Ft-ért adom a kereskedőknek ÁFÁ- val együtt, miközben a hasznom úgy 5 Ft körül mozog. Ez úgy jön ki, hogy 13 Ft egy üveg, amit én a vásárlóimnak csak 6.50-ért számolhatok be, a címkék is elvisznek 6 Ft-ot, az Országos Borbíráló Intézet minőséget garantáló nyakcimkéje is belekerül 1-2 Ftba, van aztán az 5 Ft-os dugó, a kupak, valamint a mosáshoz szükséges rengeteg víz, fertőtlenítőszer. Természetesen nekem az lenne az érdekem, ha a legjobb borokból vennének tőlem a legtöbbet, hiszen azon nagyobb a haszon is, ezt nem mindig tudom megoldani. Hiába igyekszem azon, hogy mindegyikből nagyjából egyforma mennyiséget vegyenek le az üzletek, tudomásul kell venni, hogy vannak kispénzű emberek is, akiknek csak az olcsó borokra futja. » Úgy hallottam, hogy bőven akadnak hamisítványok is Tokajhegyalján. Igaz ez? - Nem szívesen beszélek más gazda ellen, hiszen nekik amúgy is sok a bajuk mostanában. Aki nem rendelkezik megfelelő pincével, az kényszerpályán mozog, nincs hová eladnia a borát. Az egyik termelőszövetkezet itt a környéken például idén csak úgy vesz meg 15 mázsa szőlőt az emberektől, ha előtte befizetnek tízezer forintot. Az árát nemhogy nem azonnal fizeti, hanem még csak nem is garantálja, lehet, hogy nem is ad érte egy fillért sem. Ilyen körülmények között nem kell csodálkozni, ha az aránylag nagyobb termőterületek tulajdonosai is igyekeznek kibújni a közterhek alól. Aki hivatalosan bort akar palackozni, le kell vizsgáztatnia azt az állami hatóságnál, ami már komoly összeg, be kell fizetnie utána 11 százalék fogyasztási adót, 25 százalék ÁFÁ-t, és vállalni kell a társadalombiztosítási és adóterheket. Sokkal egyszerűbb tehát, ha valaki gondol egyet, nyomtattat valahol egy halom cimkét, a hordós borát beletöltögeti az üvegbe és valamelyik magánkimérésben árulni kezdi. A mai rendszer szerint az ellenőrök nem is tudják őket felelősségre vonni, mert csak azokkal van kapcsolatuk, akik hivatalosan foglalkoznak palackozással. Pedig vannak vagy ötvenen ilyen zugtermelők egész Hegyalján. Mit jósol ön a tokaji bornak? Felvirágzik-e még ez a vidék? - Sajnos ebben az évben értük meg azt, hogy szinte semmit sem ér a föld termése. Vannak olyan ügynökök, akik ezt kihasználva fillérekért viszik el a fáradságos munkával megtermelt szőlőt, és még örül az, aki így el tudja adni. A hírek szerint 1500 hektárt kivágnak, hosszútávon minimum a felére csökkennek a területek. Véleményem szerint úgy öt év múlva lehet majd elkönyvelni igazán komoly eredményeket a jó tokaji bor eladásából. Ha minden jól megy, addigra már hétféle palackot tudok kínálni a megrendelőimnek, s nem lesznek az értékesítéssel olyan problémáim, mint most. Akkor nyeri csak vissza régi hírnevét a tokaji bor. b.t. Q Új Mini ©