Új Hírnök, 1994. január-június (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-03-26 / 12. szám
1994. március 26. új mirítók Újabb kihívás: a diploma és a szuper vetélkedő is remegett a keze s én sem fogok. De egyelőre nem olyan terhes a dolog, mint gondoltam. - Említette, hogy kezdettől fogva nézi a vetélkedőt. Ön előtt négyen szerepeltek kiemelkedően, jutottak el legalább a hetedik fordulóig. Eljátszotta a gondolattal, hogy ellenük mit ért volna el? - Hát bizony nem örültem volna, ha bármelyikkel összehoz a sors. Nagyon tartottam attól, hogy Hajdú Gáborral esetleg összekerülök, mert már játékra vártam, amikor ő még színen volt. Amikor pedig az újságban azt olvastam, hogy elindult az Elmebajnokság örökös bajnoka, Mádai Péter, egyenesen megfagyott a vér az ereimben. Vége, ő most végigver mindenkit, gondoltam. Nagy kő esett le a szívembről, amikor az első fordulóban kiesett. • Ön viszont valóban végigvert mindenkit. Volt valamilyen taktikája? Vagy csak a "mindent tudni és gyorsan lecsapni" elvet követte? - Utoljóra én is mindig kis értékű kérdést kértem, ha vezettem. És volt még egy taktikám, amit viszont nem árulok el. Maradjon az én titkom, hátha máshol, máskor is jól jön. A legfőbb taktika viszont egyértelműen a higgadtság és a gyorsaság összhangja. - A tíz forduló közül melyik volt a legnehezebb, melyik volt a legkellemetlenebb pillanat? - Nehezen indult az egész, az első fordulókban sokat hibáztam. Közbecsapkodtam, nem vártam meg a kérdés lényegét. Ezért a harmadik alkalommal hétezer pont hátrányban voltam az utolsó, az egyperces kérdések előtt. Azután lehiggadtam, megtaláltam a megfelelő ritmust, s a középső játékok jól mentek, nagy fölénnyel nyertem. De a tizedikben is kivert a víz, mert sokat rontottam és ötezres hátránnyal zártam az első kört. A kilencedik és a tizedik fordulóban bizony már remegett a kezem, olyanokra sem mertem válaszolni, amiket pedig biztosan tudtam. Ezért ezek a játékok szorosabbak is voltak. Az emberek többsége szerint tiszta formalitás a végén a tíz másodperces gondolkodási idő, mert mindenki tudja előre, hogy mit akar. Ön is így volt ezzel? - Egészen a kilencedik adásig mindig előre eldöntöttem, hogy gyerünk tovább! Eleve úgy indultam a játéknak, hogy ameddig lehet, elmegyek. Mint mondtam, a közepén jól ment, de a kilencedikben éreztem, hogy kevésbé vagyok magabiztos. Ezért akkor előre elhatároztam, hogy köszönöm, megállok. Ám pont a tíz másodperc alatt változtattam meg a döntésemet. Hogy miért? Nem tudom. Talán, megszállt az “ihlet". Talán volt bennem egy kis becsvágy, hogy ilyet még senki nem csinált. - Mit szóltak az ismerősök, hogy kockáztatja az autót? Szinte mindenki őrültnek tartott. - Amikor mégis sikerült az abszolút győzelem, mi volt az első gondolata? Na, látjátok kishitűek, ezt is megcsináltam?! - Nem is tudom. Titokban álmodoztam arról, hogy mind a tizet megnyerem. Ezért azt hiszem arra gondoltam először, hogy SIKERÜLT! Mindenki tapsolt a stúdióban, fütyültek, bravóztak az emberek, még a stáb tagjai is. Jó érzés volt. Jó érzés volt, hogy sikerült véghezvinni, amit elterveztem. - És ha lett volna egy tizenegyedik lehetőség, annak is nekivágott volna? - Nem, nem. Annyira pengeélen táncolt a tizedik menet, hogy nem vállaltam volna újabb kockázatot. - Mennyire változtatta meg az életét ez a nagy diadal? - Az emberek szeretetét érzem lépten nyomon, ismertté tett a műsor. De ez el fog múlni. Hogy milyen tartós változást hoz a győzelem, nem tudom. - És az autó? - Bár jogosítványom van, nemigen tudnám a kocsit fenntartani, ezért megeshet, hogy eladom. Ha ez lesz, akkor viszont talán mégis lehet egy tartós változás, mert egy keveset hozzátéve vehetnék egy kis lakást, ahol megkezdhetném önálló életem, mert idáig szüleimmel éltem, ők tartottak el, segítették, hogy tanulhassak, amit nagyon köszönök nekik. A berendezés jó része már meg is van, hiszen több mint 400 ezer forintért vásárolhattam a végén. - Melyik vetélkedő lesz a következő, amin learatja a babérokat? - Azt hiszem, most már ideje lenne a diplomámmal foglalkozni. A vetélkedőt szervező MTM Kommunikációs Kft. tervei között úgy tudom szerepel egy szupervetélkedő, amit az autót nyertek között rendeznének. Ehhez mindenképpen kell még egy harmadik kilenc fordulót teljesítő. Ha ez a találkozó létrejön, akkor viszont nem térhetek ki a kihívás elől. • És azt már tudja, hogy diplomázás után mit csinál? - Nem egészen. Bár ezt az ismertséget ki lehetne aknázni, de inkább megpróbálok elcsípni egy posztgraduális képzésre szóló ösztöndíjat. Talán benevezek az egyetem hároméves doktori képzésére. Ez is ösztöndíjjal jár, a kutatás mellett órákat kell tartani, gyakorlatokat vezetni. Meglátjuk, mit hoz a jövő. Kodaj Bence a fényes napok után visszatért a végzős egyetemisták mindennapjaihoz. Mátyásföldi családi házukban az orvos apa, a korrektor mama és a három fiú esténként továbbra is a tévé második csatornáját lesi, hogy Vágó István talál-e újabb "Bencét”. Ők elégedettek, nekik van egy eredeti... F. Takács István (FORTUNA, III. évfolyam, 3. szám) .