Heti Új Hírnök, 2004. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

2004-04-03 / 13. szám

dicséretes mértéktartása „Mások az óhajok és mások a tények” Az egyik valóságshow-félisten, mikor már ő is észrevette, nincs az a terület a médiában, ahol kama­toztathatná úgynevezett képessé­geit, azt nyilatkozta, a kapcsolat az ő arca és a közönség között pont arra való, hogy eladjanak vele bármilyen terméket. Azóta nemhogy az arcára, a nevére sem emlékszem, viszont nyakam rá, a­­z ország húsz év távlatából is ne­kikezd „csak-egy-ugrás-a-Sugár”­­ozni, ha meglátja Liener Mártát. - Kevesen tudják, hogy téged is Presser fedezett fel. - De csak azért, mert nem ő, bár enyleg ismertem. A Sugár keresett egy stábot reklámfilmekhez, ezek orgatókönyvét Dusán írta. Egy fel­­vételvezető haverom beajánlott hoz­­zá, megtetszettem és kezdődhetett volna a munka, ha nincs a két első tetszőfogam között hézag. Módos Péter - övé volt a stáb - rögtön ajánlotta is fogtechnikus rokonát, mikor, utolsó pillanatban leállította rendező: ettől lesz az egész erede­­t, így biztosan megjegyeznek. - A másik akkor híres reklám­hölgy, Pataki Ági jövedelem szem­pontjából messze elhúzott tőletek. - Ő kivétel. Ma egy ilyen reklám óriási anyagi siker, csakhogy kétha­vonta cserélik az arcokat. Akkor húsz másodperces megjelenés is hosszú távú elismerést jelentett, de filmenként én például háromszáz forintot kaptam, sőt, szerződésem szerint két évig mást nem is reklá­mozhattam. Jó, utóbbi nem jelentett csalódást, amúgy se dolgozott volna velem senki, hiszen az egész or­szág a Sugárral azono­sított. - Azt hitted, ha megy a rek­lám, az éneklés is menni fog? - Kiskoromtól énekesnőnek ké­szültem, de hát mások az óhajok és mások a tények. - Miért? Először Szikora írt ne­ked, aztán bekerülhettél volna az abszolút biztonságot jelentő Neotonba. - Rendben, a Neotont elmondom. Megvettem a ruhákat, hónapokig minden mást abbahagyva külsőt, vi­selkedést próbáltattak velem, kézen­egyik nap Erdős Péter minden átmenet nélkül közölte, mégse kellek, marad Pál Éva. - Túl erős karakter^^^^A lettél volna C­sépi mellett? - Persze. És gondold el, az egész cirkusz milyen megalázó le­hetett Pál Évának, nem véletlen, hogy fél év múlva kivált. Eleve Csépinek volt előkészítve a front­ember szerepe. Ekkor jött egy ren­dező, hogy majd ő felfedez: lassú számokra sétáltam a mezőn, tiszta bukás. Hogy megéljek, szereztem két táncoslányt, világslágerekkel hakniztam. - De jött Deák Miklós férfi minő­ségben, mellesleg a Rákóczi Kiadó igazgatójaként... - Először megszületett a kisfiam, családi élet, aztán Sütő Enikővel és Halász Icával megcsináltuk a Mo­dell Triót, ami ha nem is kirobbanó sikerrel, de futogatott. - Amíg egy zenészsrácért ott nem hagytad a férjed, aki - érthetően - élből keresztbe tett neked minden­hol. - Annyira azért nem érthető, mert megismerkedésünkkor ismeretlen diszkós volt, én vittem be a tévébe. - Szerintem, ha marad a Modell Trió - később duó -, akkor sincs se­hol. Mi mindig visítvva röhögtünk az egész erőlködésen. - Nincs mit szépíteni, engem a közönség előadóként soha nem fo­gadott el. Kezdetben talán felkészü­letlen voltam, de mire megtanultam a szakmát, kiöregedtem belőle. Sze­rintem ilyen korban már csak egy őstehetség álljon ki a színpadra. Hi­ába tudok most énekelni, én nem va­gyok egy Tina Turner. - Azért az egész ország hall, igaz, senki nem sejti, hogy téged. - A külföldi reklámzenék magyar változatára gyakran kérnek fel, mert meg tudom oldani. Maximálisan al­kalmazkodni kell az eredetihez, itt nincs egózás, hiúság, művésznőzés - ezért többnyire engem hívnak. De igazi foglalkozásom ma a színész- és modellközvetítés. - Kielégít? - Zűrös, de szeretem. Ha pedig a sikert nézzük, mindenképp nagy do­log, hogy a legtöbben huszonvala­­hány év után is a Sugár-lánnyal azo­nosítanak. Kocsis Attila f­ogva fotóztak Csepregi Évával, majd Válaszol: Markos György Miért nem lett családja?­­ A gyerekeket imádom, harminc körül nagyon szerettem volna sajátot is, de akkor nem volt olyan társam, akivel vállaltam volna. Otthon nálunk min­dig megvolt a nők tisztelete, de én nem akartam egy házasság összes gyötrel­mét, bár soha nem döntöttem el, csak így alakult.

Next