Heti Kelet, 2003 (2. évfolyam, 1-48. szám)

2003-05-08 / 17. szám

Privatizálják a ménesbirtokot? Egész Békés megyét foglalkoztatja az a kérdés, hogy mi lesz a Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok sorsa. Kósza hírek terjednek megyeszerte egy esetleges privatizációról. Sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudják ezeket a plety­kákat az illetékesek - sem a ménesbirtok, sem a Földmű­velésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium vezetői. Annyi bizonyos, hogy döntés még nincs, de a privatizáció törvé­nyi lehetősége fennáll. A parlamenti választásokat meg­előzően az MSZP képviselőjelöltjei hangoztatták, hogy Mezőhegyest nem érinti a privatizáció. Az 1784-ben ala­pított ménesbirtok állami vállalat marad, megőrzi a min­tagazdaság funkcióit, a genetikai állomány fenntartását, a fajtakísérletek lebonyolítását, valamint az agrárértel­miség és a mezőgazdasági szakmunkások képzését. A választások időszakában egyértelműnek tűnt, hogy Mezőhegyesen a jövőben is biztosítva lesz mintegy 700 fő foglalkoztatása, ami döntő mértékben befolyásolja a vá­ros életét. Ez mindenképpen fontos lennne, hiszen 1997- ben Mezőhegyes már átélt, sőt, ha nehezen is, de túlélt egy traumát, amikor egy sikertelen privatizációt követően be­zárta kapuit a több mint száz éven át üzemelő cukorgy­ár. Akkor több mint 200 ember munkahelye szűnt meg. Ha most a ménesbirtokot is privatizálja a kormány, akkor ismét több száz munkaerő kerül utcára, több száz család megélhetése válik bizonytalanná. Ha mégis sor ke­rül a privatizációra, akkor, azt hiszem, jogosan gondol­kodhatunk el azon, hogy vajon mi lesz ezeknek az embe­reknek a sorsa? Ki garantálja majd a családjaik megélhe­tését? Nemrégiben szavaztunk hazánk európai uniós csatla­kozásáról, Békés megyében Mezőhegyesen volt a legma­gasabb az igen szavazatok aránya, több mint 92 százalék. Valószínűleg a mezőhegyesiek nem tudták, hogy az unió­ban alapelv az, hogy állami vállalatok támogatása tilos. Tehát a ménesbirtok is eleshet az évi 500-600 milliós álla­mi támogatástól. Egyetlen lehetőség a privatizáció? - merül föl bennünk. Mezőhegyes már megtapasztalta, milyen, amikor rossz gaz­da kezébe kerül a felbecsülhetetlen értékű állami vagyon. Arra hívnám fel a tárca figyelmét, hogy aki a ménesbirtok privatizációjáról dönt, az Mezőhegyes sorsáról dönt. Tiszte­lettel várom a tárca és a kormány illetékeseinek döntését, véleményét arról, hogy mi az igazság a Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok privatizációjával kapcsolatban­!____________ Erdős Norbert MK € S M € GV € ADIO GYULA FM 96 OROSHÁZA FM 88.6 MEZŐKOVÁCSHÁZA FM 88.3 ft Békés Megyei Hír­adó A múlt az őserő Napjaink világszemléletének egyik negatív jelensége a nemzet, a nemzetek szerepének megkérdőjelezése, lebecsülé­se, vagy éppen tagadása. Ez természetesen a történelmi igaz­ság megtagadása is. A mai „modern" szemlélet egyszerűen figyelmen kívül hagyja, hogy minden, ami a világban negatív - negatív eredményhez vezet. A múlt minden tényezője benne van a jelenben. A múlt az az őserő, amelyből származunk. Az ember a földön anyaghoz kötött befolyás alatt áll. Az anyagi értelem ez ideig még nem tárta fel a földöntúli összefüggéseket, és igyekezete jelenleg is csupán arra irányul, hogy az anyagot uralma alá hajtsa. A természeti erők, energiák jórészt ma is ismeretlenek. A múlt benne van a jelenben, és a jelen irányul a jövő felé. A népi kultúrák, hagyományok, dalok, anyanyelv, a környezet, a táj - a természetben szétválaszthatatlan egységet alkotnak. Az ős­iség esetében ez­ hatványozottan igaz. A nemzettudat, a ma­­­gyarságtudat, a nemzetnek, a magyarságnak elidegeníthetet­len része. Az utolsó ötvenezer évről szólva: a magyarság egyidő­s a zsidósággal. Egy hatalmas, vándorló néprő­l beszélünk. Ez a nép óriási távolságokat járt be, és útjain, érintkezve más né­pekkel, átadta tudását. Következményként az­ ősi sumer nyelv lett a zsidó vallás szent nyelve, „módosítva" némileg azt. Földes Attila vizsgálódása során a következő megállapí­tásra jutott: az akkádok az ősi sumer nyelvből nem tudták ki­irtani a mély hangzású „u” betűt. Mégpedig azért, mert enélkül az­ istentisztelet szent szavai érthetetlenek lettek vol­na. Ponori Thewrewk Aurél „Csillagok a Bibliában" című könyvében is sok érdekes dolog található. Egyebek mellett felsorolja a sumír hónapneveket: Niszamu, Aiaru, Szimánu, Dumuz­u, Abu, Ululu, Taszitu, Kiszlimu, Tebetu - nem folyta­tom. A zsidók ezeket így változtatták héberre: Niszán, Ijjár, Szárán, stb. Vagyis elhagyták az­ „u” betűket! Ehhez nem szükséges magyarázkodás. A legendákon, mítoszokon, tárgyi bizonyításokon túl ma már köztudott, hogy a genetikai emlékek hordozzák azt a tá­jat, azt a földet, melyen léteztek. Ezek az ember csontjaiban tovább élnek, például a jógák ólomtartalmából felismerhető, behatárolható a terület. A csontváz­ felépítésének megismeré­séhez eredményesen felhasználható a számítógépes háromdi­menziós rekonstrukció. Óhatatlanul felmerül a kérdés: kiknek áll érdekükben, hogy a magyar nép ne ismerje meg őseit? Milyen ok készteti erre őket? Kik és miért igyekeznek elveszíteni egy nemzet er­kölcsi tartását és annak gyökereit? Egy biztos: nem a nem­­zetszeretők. Mert a pénz uralma, a hatalomvágy Mammon társadal­mához vezet, és megfertőzi a lelkeket, kioltja a szeretetet. Amíg a lélek imádkozik, a kapzsiság megvásárolja a szelle­met. Az agy szürkeállományát is megveszi hatalmának meg­erősítése érdekében. Uralomvágya nem ismer korlátokat, nem válogat az eszközökben. Háborúk sorozata bizonyság erre. Újra és újra megkísérli a világuralmat, a világuralom megvalósítását, így ismétli a történelem önmagát. Nemzetiséget prédikál, miközben gyűlölködik. Ez hát az a jelen, mely egyenesen irá­nyul a jövő felé. Milyen esélye lehet az erőtlen nemzeteknek a túlélésre? Vajnai László 3

Next