Heti Kelet, 2004 (3. évfolyam, 1-50. szám)
2004-02-12 / 4. szám
A Tilos-akció elterelő hadmozdulat A Tilos Rádió előtti tüntetést követő zászlóégetés jó ürügy volt a baloldali médiának, hogy elterelje a figyelmet arról, ami igazán figyelmet érdemel, hogy az európai parlamenti választásokat megelőző kampány nyitányaként megbukott a pénzügyminiszter. A folytatás még rosszabb, mert kiderült: félő, hogy a kijelölt utód ugyanazt a takarékossági programot akarja végrehajtani, mint amivel egyszer Bokros Lajos már megutáltatta magát. Bármennyire fájó, de a baloldali média sikert kovácsolt a suta tüntetésből. Visszájára fordult, baloldali diadalünnep lett: újra leleplezték a fasizmust, az antiszemitizmust, a náci veszélyt, a jobbközép, a konzervatív politikai erőtér nácikkal való összekacsintását. Chirac-álinterjúval és a hamisított Teller-levéllel különösebb következmények nélkül lebukott baloldali média igyekszik bebizonyítani, hogy a történtekért mennyire felelős a „főgonosz”, Orbán Viktor. Tehát megint téma lett az örök sláger, az antiszemitizmus, amit bármikor elő lehet rántani fegyverként a nemzeti oldal ellen. Kinek használt így, ilyen formában ez a félresikerült rendezvény? Kinek jó, hogy a nemzeti oldal antiszemitizmusáról, rasszizmusáról zeng a magyar baloldali sajtó, miközben ennél ezerszer fontosabb dolgok történnek? Kinek jó, hogy a lángoló izraeli zászlóról szólnak a híradások a folyamatos politikai leszámolások és a küszöbön álló drámai pénzügyi megszorítások elemzése helyett? Nem lehetséges, hogy - kinek dühét, kinek naivitását, kinek amatőrizmusát kihasználva - ismét jégre vitték a jobboldalt? Tény, hogy a zászlóégetés súlyosan ártott a nemzeti oldalnak, mert újabb muníciót szolgáltatott a baloldalnak. Provokáció? Ki provokált? Tény, hogy ez a zászlóégetés provokáció eredménye. A Tilos Rádió provokált. Provokálta a normális, emberléptékű, természetes életvitelű polgárok millióit. Ez a rádió indulásától fogva keresztényellenes kirohanásairól hírhedt. Tavaly, advent és karácsony szent ünnepén is ömlött a keresztény vallást gyakorlók, a „történelmileg elhülyült keresztény középosztály” megalázása, Jézus Krisztus meggyalázása, a kereszt, mint szimbólum iránti gyűlölet gátlástalan özönlése. Az egész kampány betetőzéseként elhangzott a hírhedt kirohanás: „Kiirtanám az összes keresztényt!” Mindez természetesen karácsonykor, az egyik legszentebb ünnepen, a békesség, a szeretet ünnepén. Miután a polgári pártok, civil szervezetek követelték a Tilos Rádió bezárását az állandó gyűlöletkeltés miatt, az ORTT kellően zavarba jött, hogy mit is tegyen a nyilvánvaló közösség elleni izgatás ténye ellen? A magyar kultúra is megkapta mocskos stílusú jellemzését. Bajtai „Barangó” Zoltán, a Tilos Rádió „megmondóembere”, aki szíve szerint kiirtaná az összes keresztényt, nemzetünk nagy költőit sem kímélte: „Petőfinek butasága verseiből égbe kiált, ebben kissé lepipálja Csokonai Vitéz Mihályt. Arany János, a sültparaszt mélázott a nemzet vesztén, még akkor is verset farag, amikor már reszketeg, vén. Pilinszky - papok barátja, Tömöri - a verebeké, összes magyar poétába az istennyila vágjon bele!” És meg kell említeni egy másfajta provokációt is. Ez pedig nem más, mint a baloldali liberális média több mint évtizedes magatartása, amely egyesekből olyan indulatot vált ki, hogy akár ilyen ízléstelen, botrányos módon, mint a zászlóégetés, adnak hangot ellenérzésüknek. A balliberális média - melynek része a társadalmi normáktól való eltérést hirdető Tilos Rádió is - mindent elkövetett és elkövet, hogy lángra lobbantsa a nálunk szunnyadó antiszemitizmust. Tizennégy éve mást sem hallunk, csak azt, hogy a jobboldal kirekesztő, szélsőséges, antiszemita, és tizennégy éve minden jelenség csak és kizárólag aszerint bíráltatik el, hogy milyen a viszonya a zsidósághoz. Ezért fordulhat elő, hogy egyes radikálisok a cionizmussal azonosítják a balliberális médiumokat. Mint a zászlóégetők példája mutatja, vannak, akik felülnek ennek a provokációnak, és radikális lépésre szánják el magukat, mondván, hogy ebből már elég! Ami ebben az ügyben tizennégy éve folyik a baloldali liberális média részéről, az játék a tűzzel. Igaz, hogy ízléstelen, zavaró dolog elégetni egy zászlót, de ebben az országban az elmúlt tizennégy évben annyi jelképet meggyaláztak már, mégsem tört ki ekkora botrány. Igaz, eddig csak magyar és keresztény szimbólumokat ért hasonló atrocitás... Jön a Draskovicscsomag! Az új pénzügyminiszter bemutató sajtótájékoztatóján burkoltan megszorító intézkedéseket jelentett be, amivel a kormány gyakorlatilag elismerte, hogy eddigi, sodródó gazdaságpolitikájuk válságba jutott. Tehát nem tévedett Rogán Antal országgyűlési képviselő, amikor meglehetősen érdes hangnemben, ámde a helyzetnek tökéletesen megfelelő formában fogalmazott: „Egyértelműen kiderül, hogy László Csaba, Kuncze Gábor és Medgyessy Péter hazudott, ha összevetjük a 2003-as és 2004-es költségvetés sarokszámait a tényekkel." Az ország kasszája aggasztó gyorsasággal kiürült, a gazdaság félelmetes gyorsasággal eladósodott, és ami Kovács László számára alighanem a legfájdalmasabb, most már az elődre, az Orbán-kormányra sem hivatkozhatnak, hiszen 2003-as évet az első pillanattól a az utolsóig ők jegyezték. Miközben a kijelölt pénzügyminiszter, Draskovics Tibor 120 milliárdos takarékossági programot tervez, kiderült az is, hogy valójában 300 milliárd forinttal többre tervezték az elköltendő pénzt annál, mint amennyit az emberek adóként bevallottak. Ez nagyon sok pénz. Ördög a részletekben Soha nem volt még olyan magas a költségvetés hiánya, mint tavaly: 1054 milliárd forint és 4,7 milliárd euró. A kormányzat túlköltekezése, valamint a devizaügyletetek mínusza miatt ekkora hiányt halmozott fel Magyarország. Újra feldereng az adósságspirál réme! A kilencvenes évtized közepe óta már-már elfeledtük, mit is jelent, ha egy ország súlyosan eladósodik. Ez viszont most, a Medgyessy-kormány felelőtlen osztogatásával ismét felszínre tör. A múlt évi forintpánik csak akkor enyhült, amikor a kormány bejelentette: nemzetközi pénzintézetektől félmilliárd eurós „óriáshitelt” 10