Heti Pesti Riport, 1992 (1. évfolyam, 1-30. szám)
1992-08-21 / 11. szám
BŰNÜGY A fiú a fóti Gyermekvárosban nevelkedett. Amikor eljött onnan, csavargott ide-oda. Nem volt nyugta sehol sem, dolgozni meg nem nagyon szeretett. Inkább nézelődött a piacokon. Nézte a forgatagot. Időnként vitte valakinek a kosarát, kapott pár forintot. Hullott gyümölcsöt evett, néha megkínálták szalonnával, kenyérrel. Minderről az asszony semmit sem tudott. Csak látott a földön ülni egy fiatalembert, aki — mint mesélte — „olyan volt, mintha a fiam lett volna". Az asszony, akinek egy világtalan gyermeke van és egy nagyon jó férje volt megszólította a fiút. Beszélgetni kezdtek. A fiú rövid, tömör mondatokkal, rendkívül hézagosan mondta el az életét, az asszony pedig azt ajánlotta neki: — Gyere el hozzánk, mi befogadunk ... Lehet ezt így? Sokan vitatják. Sokan könnyelműségnek tartották, hogy a család befogad egy ismeretlent. Most pedig, hogy a szörnyűség megtörtént, még inkább az a vélemény, Szék saját maguknak okozták a bajt. Pár hétig élt a családdal a fiú. Csendes volt, jóindulatúnak látszott, a férjet — aki éjjeliőr volt Vácott — papának szólította. Milyen fiú volt? Zárkózott és hallgatag. Környezete úgy gondolta, szerencsétlen élete miatt ilyen, azért, mert senki nem szerette, senki nem ragaszkodott hozzá. A család remélte, hogy Károly megváltozik majd, ha megszokik náluk. Jót akartak, segíteni akartak. Egy hajnalban aztán vérbe fagyva találták az éjjeliőrt a munkahelyén. Eltűnt a kerékpárja is. És nem találták Károlyt. A nyomozás szálai, sajnos, hozzá vezettek. Károly az éjjeliőr kerékpárján a fóti Gyermekvárosba pedálozott. Ott találták meg a rendőrök, ott tartóztatták le. Rövid időn belül be is ismerte a gyilkosságot. De hogy miért tette, az mind ez idáig nem derült ki. A fiú erről hallgat, az áldozat pedig már néma. Gyanítják, hogy pénzre volt szüksége a fiúnak, s így azt remélte, az „apa" aznap fizetést kap. De ez csak feltételezés. Találgatás. Rövidesen sor kerül a tárgyalásra a Pest Megyei Bíróságon. Ott a fiú megtagadhatja a vallomástételt, de beszélhet is. Annyi bizonyos, hogy az őt befogadó családon kívül Pálinkás Károly a társainak ártott a legtöbbet. Azoknak az állami gondozottaknak, akik család után vágynak és szeretnék bizonyítani, hogy érdemesek a szeretetre. BENDE IBOLYA A „HÁLÁS" GYILKOS 21