Heti Pesti Riport, 1992 (1. évfolyam, 1-30. szám)
1992-08-21 / 11. szám
22 BŰN ÜGY Aki belehalt az igazságszolgáltatásba A bíróság előtt nap mint nap állnak garázdák, késelők és fojtogatók. A tolvajoknak se szeri, se száma, mint ahogy a szélhámosokkal is Dunát lehetne rekeszteni. De vannak különleges ügyek is, amelyekben évtizedekkel ezelőtt született ítélet és csak mostanában állapítják meg, hogy az akkori döntések törvénysértőek voltak. Ezek pedig a háborús bűntettek... Sz. István annak idején a nyilas ifjúsági szervezet tagja volt. 1944 decemberében belépett a Hungarista Légióba és a következő tavasszal részt vett a fegyveres harcokban. Testvére, Sz. Ferenc, magyar állampolgár létére, Egerben a német hadsereg, a Wehrmacht kötelékéhez tartozott, ahol heteken át tevékeny résztvevője volt a fegyveres harcoknak. * * * Cs. Sándor 1945 januárjában és február elején, mint csendőr főtörzsőrmester, Sárszentmiklóson teljesített szolgálatot, a német katonai parancsnokság alá rendelve. Egyszer bekísért a parancsnokságra egy elfogott szovjet katonát. Ekkor a német parancsnok arra utasította, hogy a jövőben a hadifoglyokat nyomban lője főbe. Cs. Sándor ennek az utasításnak nem tett eleget, és amikor ismét egy szovjet hadifoglyot állított elő, a német parancsnok két lövéssel végzett az orosz katonával. Az Sz. testvérek, valamint Cs. Sándor ügyében annak idején a nyomozást az Államvédelmi Hatóság folytatta le. Ennek keretében valamennyien kénytelenek voltak beismerő vallomást tenni. Ráadásul az ÁVH ezenkívül egyéb bizonyítékot nem is szerzett be. Sz. Istvánt halálra ítélték, amit végre is hajtottak, Sz. Ferenc nyolcévi börtönbüntetést kapott, Cs. Sándornak pedig életfogytig tartó szabadságvesztéssel kellett bűnhődnie, amit kegyelemből nyolc évre mérsékeltek. Csakhogy annak idején, a büntetőeljárás során, nem nyert bizonyítást, hogy az Sz. testvérek valóban elkövették-e a háborús bűntettet, Cs. Sándor esetében pedig egyértelművé vált: nem követett el bűncselekményt. Ugyanis a német katonai parancsnokság vezetése alatt álló csendőr főtörzsőrmester nem tehetett mást, mint hogy a hadifoglyokat átadja a németeknek. El nem engedhette őket, mert akkor megsértette volna a katonai fegyelmet, így egyértelművé vált, Cs. Sándor nem követett el bűncselekményt. A Legfelsőbb Bíróság elnökségi tanácsa határozatot hozott és hatályon kívül helyezte a Pest megyei Bíróság 1951-es, bűnösséget kimondó ítéletét. Egyben Sz. Istvánt, Sz. Ferencet, valamint Cs. Sándort a háborús bűntett vádja alól felmentette. A krónikához csupán annyit tudunk hozzáfűzni: több mint negyven évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy három ember ártatlanságát kimondja egy bírói fórum. Nagy kár... Mert közben Sz. István belehalt az „igazságszolgáltatásba". Kamarás Péter