Heti Pesti Riport, 1992 (1. évfolyam, 1-30. szám)

1992-09-18 / 15. szám

BELFÖLD • A PIKTOR ACTOR A Képzőművészeti Főiskolán annak ide­jén talentuma helyett politikai tájékozott­ságára voltak kíváncsiak. Mivel az ellen ki­fogás merült fel, eltanácsolták. Téri Ár­pád segített rajta. Levitte Debrecenbe szí­nésznek. Innen szerződtették a Déryné Színházhoz, majd a Madáchhoz. Mégis továbbállt és ettől kezdve életét a festé­szetnek szentelte, s a kortársi képzőmű­vészet egyik legjelentősebb alakja lett Deák B. Ferenc. — Depressziós, szorongó típus va­gyok. A szürrealista világ ideális eszköz számomra, hogy az érzéseimet, félelmei­met, szomorúságomat kifejezzem. De amint te is meggyőződhettél róla, többek között tájképeket is festek. Vonz a termé­szet ősereje, szelídsége, brutalitása, mél­tósága és elesett­­sége. — Milyen vi­szonyban van a ke­zed a fantáziáddal? — Vagyis azt kérdezed, mara­déktalanul meg tu­dom-e valósítani a képen, amit elkép­zelek ... Látod, ez nehéz dolog. Min­dig csalódások gyötörnek ilyen vo­natkozásban, mert az ember képzelő­­ereje határtalan, nincsenek korlátai a szárnyalásának. A festmény azon­ban soha nem va­lósul meg úgy, ahogy azt szeretném. A kéz nem követi maradéktalanul a szel­lem mozgását. A néző persze hajlandó befejezettnek, teljesnek hinni a művet, mivel nem tudja — hiszen nem lát belém —, hogy milyennek született eredetileg a fejemben. Tapasztalatom szerint az alko­tás bármilyen tökéletes is látszatra, való­jában csak halvány lenyomata a fantáziá­nak. Ezzel, gondolom, minden festő így van, volt és lesz. — Könnyen dolgozol? — Csak akkor nyúlok ecsethez, ha már kialakítottam magamban a témát. Tehát a manuális munka viszonylag gyorsan megy. Néha egyszerre hat képet formálok magamban. — Nem fordulhat elő ilyenkor, hogy egymásba „csúsznak” az ötleteid? — Ilyen sosem történik velem. Szigo­rúan szelektál az agyam. — Igazi állatbarát vagy. Kis lakásodban nyolc macskával élsz együtt. Mégis, ke­vés kivétellel, főleg lovakat festesz, ha ál­latmotívumra van szükséged. — A ló csak kifejezési eszköz számom­ra. Örömet, bánatot szimbolizálok velük. Azért vonzódom hozzájuk, mert roppant tisztességes, jóindulatú egyéniségek. — Állatszereteted abból fakad, hogy haragszol az emberekre? — Távol áll tőlem a gyűlölködés. Azok viszont tényleg dühítenek, akik sportot csinálnak abból, hogy megpróbálják el­venni a tehetséges, éppen ezért érzékeny emberek önbizalmát. — Vérforralóak aktfantáziáid. — A csodálatos nők, a szörnyűséges nők nem maradhatnak ki művészetemből. Ők Isten legnagyobb „találmányai". — Vallásos vagy? — Képtelenség a világot materiálisan megmagyarázni. Hiszek tehát Istenben, a reinkarnációban, a parapszichológiában. Ha az élet titkát egyáltalán megismerhet­jük, akkor abban a természettudományok mellett nagy szerepe lesz a metafizikának is. — Mit tartasz a legnagyobb dolognak, amit eddig elértél? — Megteremtettem a saját világomat és megőriztem alkotói szabadságomat. BOLGÁR SÁNDOR

Next