Heti Pesti Riport, 1994. január-június (3. évfolyam, 1-25. szám)
1994-02-24 / 8. szám
20 Aomy Schneider kalapja finom kanadai nevéből. Kikiáltási ár 250 márka. Fekete Chanel-ruhája, amelyben szerelme, Alain Delon átölelte - kikiáltási ár 1500 márka. 50 márkával indul a világos rózsaszínű selyem hálóköntös, amelyben oly sokat sírt a filmsztár a hotelek szobáiban, amikor egyedül érezte magát. Az „RS” monogramos Ciucci-koffer kikiáltási ára 1500 márka. Romy először, másodszor... Ez év április 9-én ugyanis elárverezik Romy Schneider életének egy részét, ruháit, értékes és értéktelen „kacatjait”, amelyeket legjobb barátnőjének, Herma Steckelnek, egy berlini rendező özvegyének ajándékozott annak idején. Az idős asszony magányosan él szerény müncheni otthonában, és pénzre van szüksége. Herma asszony elhatározta, hogy tizenkét évvel barátnője halála után kinyitja az emlékezetek bőröndjét. - Többet tudok, mint bárki más Romyról, hiszen valóban olyan jóban voltunk, és úgy szerettük egymást, mint a legőszintébb barátnők. Amikor Berlinben megismerkedtünk, én negyvennyolc éves voltam, Romy pedig huszonhét. Akkoriban Romy már sztár volt, s nem szívesen kötött ismeretségeket, mert bizalmatlan volt, s igazság szerint joggal. Velem szemben azonban másképp mutatkozott. Első látásra megkedveltük egymást. Gyakran láttam őt smink nélkül, egyszerű ruhában, ahogyan valójában csak családtagjai láthatták. Észrevettem, hogy arcbőrén furcsa bőrszíneződések jelentkeztek. Később megtudtam, hogy imádja a halat, ám sajnos halallergiában szenved. Mindenről őszintén beszéltünk, kapcsolatunk talán az anya-lánya kapcsolathoz hasonlított. Engem mindig Hermerlnek vagy Steckinek nevezett, én pedig őt Romerlnak hívtam. A Hunte magazin hasábjain Herma asszony részletesen beszámol barátságukról a színésznővel. Kinyílik a szíve, mint ahogy most kinyílt a Gucci-koffer is. - Gyakran együtt kerestük fel a berlini állatkertet, sétáltunk, nézelődtünk, Romy ilyenkor kedvenc lezser ruháiban járt, mint például az akkor divatos nadrágkosztümökben. Nyáron könnyű, kockás anyagból, télen vastag gyapjúból készíttette csodálatosabbnál csodálatosabb ruháit. A legtöbb álomruhát nekem ajándékozta, hiszen ugyanaz volt a méretünk. Egyik legszebb emlékem - folytatja Herma Steckel - Romy kacér zsirardi szalmakalapja. Alig készítettek olyan fényképet róla, ahol ne viselt volna kalapot. Nyáron mindig a Cote d’Azuron bérelt házat és ott üdült, de volt, amikor a Karajan-villában pihente ki a filmezés fáradalmait. Soha nem felejtem el, hogy egyszer állatfigurás álarcokat vettünk fel, és órákon keresztül bohóckodtunk az úszómedence mellett. Romy földig érő, szinte átlátszó, tűzpiros kaftánt viselt. Ezt is nekem ajándékozta. Kikiáltási ára 300 márka. Herma asszony leveleket mutat, és könnyes szemmel beleolvas néhányba. „Drága Hermel, csak egészen röviden írok neked Londonból, a forgatás szünetében. Isteni a munka, csak szeretnék több időt először, másodszor •••