Heti Pesti Riport, 1994. január-június (3. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-13 / 2. szám
Tárcsázom Farkas Péter lakását. - Itt Alain Delon - hallom a kagylóban. - Én pedig Jean Paul Belmondo vagyok - (nem adhatom alább én sem!) Személyesen még nem találkoztunk. Illő ajándékkal érkeznem. Az utcai könyvárus „minden 20 Ft-os” polcán egy Moldova-füzet: Az ördög lapot kér... Borostás arcával, kialvalan szemeivel rám mosolyog. Fáradtsága jogos. Hajnalban érkezett haza Schiferstadtból, ahol előző este egy bolgár „vendégmunkás” fülét gyűrte a győzelemig. Tudniillik Péter, alias Faros a Bundesligában birkózik egy német kisváros színeiben márkáért. Itthon edz, csak a meccsekre bulizik át Nyugat-Európába. Most kopott, kék farmeröltönyében hátradől a foteljében. Készséges, udvarias. És szerény. Van mire. Olimpiai, kétszeres világ- és egyszeres Európa-bajnok. Ezen a glóbuszon már mindenkit elporolt a szőnyegen. — Ugyanaz a pali vagyok már huszonhat éve. Ami az olimpiát körülveszi, az egy csuda dolog, pedig egy vébé semmivel sem kevesebb. 1993-ban kiengedett. Lazított, pihent. — Ez járt nekem — vallja. - Egy olimpiai bajnok közkincs. Négy évre szóló példa - olvastam valahol. — Nem tékozoltam el az időt — emeli hangját. Ilyen vagyok. Aki birkózott, tudja: nem lehet egyfolytában „égni”! Barcelona után nem lett milliomos. A jutalompénzből egy 750-es Kawasaki motor ra Farkas Péter lapot kérv , csodát vásárolt, aminek néhány hónap múlva lába kélt. Inkább zongorát vettem volna - hunyorít egyet - az is régi álom. Otthonáról szívesen szól. - Édesanyámmal, öcsémmel, húgommal élünk egy kertes, családi házban. Anyám főz, mos, s vezeti a háztartást. Öcsém, húgom is dolgozik, ... „csak” én sportolok. Megelőzi kérdésem: - Még nem vagyok érett a házasságra - mentegetőzik tréfásan. - Elegendő a saját kedvemben járni! Egyébként sem tervezek előre semmit...! Abból csak bukfenc lehet. Ritkán kel fel bal lábbal. Szeret csatangolni, táncolni, zenét hallgatni, jókat dumálni. - A vidám mafla társaságot keresem. A magányos szigeteket nem nekem találták fel - csettint ujjával. Jó pajtása, haverja sok van. Igaz barátja jóval kevesebb. - Az életben gyakran balek vagyok, s átvernek. A szőnyegen becsületesebb a játék... Ha úgy adta volna a sorsa, hogy nem birkózna, biztosan boldogulna más mesterséggel is. Szaxofonozna vagy biológus lenne... Ki tudja?! - Spartacus szerepét nem balettoznám el, az biztos! - somolyog kópésan. Az újabb nyári olimpia dátuma: 1996. A „Farkas-étvágy” kitart Atlantáig. Bár még nem ült fel az atlantai járatra, a végső cél: Amerika. Meg egy aranyérem. Nem adhatja alább. A név kötelez. Jelentem tisztelettel: Farkas Péter lapot kér. MÓDOS ISTVÁN