Heti Válasz, 2002. július-augusztus (2. évfolyam, 27-35. szám)
2002-07-05 / 27. szám
Közélet ■hi tett": a vezetése alatt álló Kereskedelmi és Hitelbank 1998-ban - az előirányzott 3,5 milliárd forintos nyereség helyett - 4,4 milliárdnyi hiányt halmozott fel, így a tulajdonosi kör innen is száműzte Medgyessy mai harcostársát. A K&H eladásakor Erős fél áron (banki hitelből) segítette önmagát 300 millió forintnyi pénzintézeti részvényhez, melyet csakhamar fölvásárolt az általa irányított bank saját brókercége - mindezt potom 270 százalékos árfolyamon. ZÁRT KÖRBEN Mindezek ellenére Erős és Medgyessy jó ideje egy kötelékben mozog. A kétes hírű bankár és a kormányfő neje, Csaplár Katalin, valamint a közelmúltban elhunyt humorista, Hofi Géza egyaránt alapító részvényesei a Tiszapüspöki Aranykorona Rt.nek, melyet Benedek Fülöp, a Horn-éra földművelésügyi államtitkára, az FTC 1996 és 1998 közötti, „fradiszív-hiányos" elnöke igazgat. 2000 novemberében új részvények zártkörű forgalomba hozatalával tőkeemelést hajtottak végre a társaságnál, így a 30-40 milliós forgalmat lebonyolító, nehéz pénzügyi helyzetben lévő cég tulajdonosai között feltűnhetett a Gresham-ügyben elhíresült Medgyessy Tanácsadó Kft. és az Erős János érdekkörébe tartozó B. I. L. Invest Ingatlanforgalmazó Kft. is. (A B. I. L. rövidítés az angol brothers-inlaw szóból származik, jelentése sokat mondó: sógorok.) A száraz cégadatok azonban nem magyarázzák meg, hogy mit keresnek a százmilliókhoz szokott „sógorok" egy kétezer lelkes, Jász- Nagykun-Szolnok megyei község agrárvilágában. Tiszapüspökiről nem sokat tudhat a közember: a faluról szóló tanulmányok a helyi romaközösség belvillongásait, valamint az egyre kiszámíthatatlanabbá váló demográfiai folyamatokat taglalják csupán, a lábjegyzetekben pedig szűkszavúan emlékeznek meg arról, hogy „a kárpótlás során a földek nem a falubeliek, hanem az Aranykorona mezőgazdasági kisszövetkezetet létrehozó nagybirtokosok kezébe kerültek". (Az Aranykorona Rt. a szövetkezet jogutódja.) A tiszapüspökiek viszont szinte mindent felfednek a látogató előtt; ha kell, a falu szülöttjéről, ma a Nemzeti Földalapot felügyelő kormánybiztosról, Benedek Fülöpről beszélnek, ha kell, az Aranykorona Rt. állatállományát veszik sorra - ám az Aranykorona Vadásztársaságról, valamint a „titkos csapat" tagjairól, Medgyessyről, Erős Jánosról és „a többi hatalmasságról" még kérdezni sem igen illik. A halála előtt szintén tiszapüspökiben vadászó Hofi Géza nevének említésekor aztán oda a komorság, hiszen - mint megtudjuk - az „öreg szelleme ma is a faluban él". A szocialista udvartartást erősítő Juszt Lászlóról, Erős János gyermekkori barátjáról egyetlen jó szava sincs a helyieknek: a „Juszt is...?" kezdetű kérdésekre halk „Bárcsak ne járna FOTÓ: GRIECHISCH TAMÁS Medgyessy Péter „A Központi Bizottságban nem lehet elintézni, de egy vadászházban igen" - jellemzi a szállóigévé vált mondás a hetvenes, nyolcvanas évek magyarországi viszonyait. Rákosi Mátyás - aki gyakran Gyulajon pufogtatott - nyomdokába léptek a párt- és állami vezetők, amikor 1963-ban megalakult az Egyetértés Vadásztársaság. Alapító tagjai - többek között - Kádár János, az MSZMP első titkára, Apró Antal, az Országgyűlés elnöke, Fock Jenő miniszterelnök (akitől nyers stílusa miatt nemcsak a hivatásos vadászok, de még a társaság tagjai is féltek), Biszku Béla, a Politikai Bizottság tagja (akit biztonsági okokból nem volt szabad a Kádár melletti lőállásba engedni), Czinege Lajos honvédelmi miniszter (aki általában fröccsel vagy tokaji aszúval öblítette le a libamájas, fácánleveses, őzsültes, csörögefánkos vadászlakomát), Losonczi Pál földművelésügyi miniszter (aki az Elnöki Tanács elnökeként is legszívesebben a barcsi erdőkben pufogtatott), Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára (akit a legjobb jövőnek tartottak). Csak 1971-ben lett tag Lázár György akkori munkaügyi miniszter, későbbi kormányfő; nem maradhatott ki Raél György kulturális mindenes sem, s Grósz Károly is lövöldözgetett. (Éveken keresztül csak az MSZMP-hű káderek kaphattak fegyvertartási engedélyt, ezért a vadásztársaságok tagjait a „párt első munkásőrségének" is titulálták.) A vadászatra jogosult elvtársak az ország számos részén ingyen tizedelték a vadállományt: Gyulajon vaddisznóra, Soponyán vadkacsára, Gödöllőn fácánra, Telkiben és Gemencen szarvasra lövöldöztek. (Ezeken a helyeken csak az elkerített vadászterületek kerítése több mint hetvenmillió forintba került a hatvanas években.) Az elvtársakkal együtt vadászó plasztikai sebészprofesszor, dr. Zoltán János Legenda és valóság című könyvéből kiderül, hogy az újságok nem egy cikket szenteltek Gáspár Sándor „ világrekordjának", amikor 1986. december 21-én, a gemenci rezervátumhoz tartozó Lenesen 1710 keltetett fácánt lőtt. A Gödöllő melletti Jakabpusztán több mint 20 ezer fácánt neveltek, hogy a protokollvadászatokon legyen mit leteríteni. Az ilyen alkalmakkor száz hajtó az erdő egyik részéből a másikba, egyenesen a lőállásokhoz hajtotta a fácánokat, elzárva minden menekülési utat. Egyikőjük így festett le a Heti Válasznak egy húsz évvel ezelőtti „vadászatot": „Mintha az egyik baromfiudvarból a másikba terelnénk a csirkéket, csak éppen a kapunál halomra lőnénk őket.” Minden elvtárs mellett állt egy vadász is, aki folyamatosan töltötte és adogatta a fegyvereket. Ily módon Gáspár Sándor csaknem ezer, Kádár János 900 fácánt kaszabolt le egy nap alatt. (Normális vadászatnál 15- 20 fácán elejtése egy nap alatt jó eredménynek számít.) 1971-ben Fock 90 napot, Aczél 64, Gáspár 54 napot töltött a vadászterületen. Marjai József - még moszkvai nagykövetként - kisebb diplomáciai bonyodalmat okozott, mert amikor meghívták jávorszarvas-vadászatra, ő a megengedett egy elejtés helyett öt szarvast puffantott le. A külföldi elvtársak gyakran látogattak Magyarországra, egy kis vadászatra. Ha Tito, Fidel Castro, Brezsnyev vagy Gromiko járt itt, akkor mindent meg kellett tenni, hogy nagy vadat, trófeás állatot ejthessen el, vagy legalábbis el kellett hitetni vele, hogy ő lőtte. Például vadkamrákban rejtették el, még a vadászat előtti napon a hivatásos vadász által lelőtt nagyvadat, majd miután pufogtatott a vendég, bebújt a sűrűbe a vadászmester, a magával vitt kisüveg vérből csöppentett néhányat, és megnyugtatta a „nagy embert": az utánkereső brigád rálel az elejtett vadra, a trófeát pedig elszállítják neki. Vöő György A nagy elődök 16 . heti Válasz 2002/07/05