Heti Válasz, 2002. július-augusztus (2. évfolyam, 27-35. szám)

2002-08-02 / 31. szám

Kultúra ^ köttet Jx)0(ÁlIlQJ IajtotCUcYjuuJkU[ LtoW : JcoMoo zbUau. K^of KALLÓS ZOLTÁN TÁBOROKAT SZERVEZ, SZÓRVÁNYKOLLÉGIUMOT ÉPÍT Nem viszi a földbe őserejét Válaszút. Az erdélyi falucska neve úgy hat, akár egy felkiáltójel. Muszáj felfigyel­ni rá.­­ A szájhagyomány szerint a honfog­lalás idején a Verecke felől érkező magya­rok átkeltek a Meszesen, és úgy ereszked­tek le a Borsai-patak völgyébe. Válaszút­­tól fél körülbelül 25 kilométerre van két település: Kisesküllő, Nagyesküllő. Itt le­táboroztak és újabb vérszerződést kötöt­tek. Jöttek lefelé, Válaszútra értek, akkor elválott a sereg. Egyik része lefelé ment, a Szamos völgyén, a másik része a völ­gyön fel, Kolozsvárra, a harmadik pedig a Mezőségre. Azóta hívják a falut Válaszút­nak - legalábbis így tartják a falusiak - sorolja Válaszút történelmét egyik leghí­resebb szülötte, Kallós Zoltán néprajzku­tató. (A település másik nagy szülötte Wass Albert. ) A válaszútiak könyv nélkül fújják a fa­lu történelmét. A szájhagyomány minden fontosabb eseményt megőrzött, amit az elmúlt évszázadok hoztak: árvizet, mé­szárlást, hitvitát. A tudóst arról kérdez­tük, hogy szülőföldjének hol a helye, mi a szerepe a magyarság néprajzában. - Állítólag a mezőségi hangszeres zene a magyar népzene teteje, és valószínűleg ez szólalt meg egykoron az erdélyi feje­delmi udvarok mulatságain. A táncházak­ban a legutolsó táncrend többnyire a me­zőségi­­ abban táncolják ki magukat leg­jobban a fiatalok - mondja Kallós Zoltán. - Néprajzilag Válaszút is a Mezőséghez tartozik, bár a tudósok valamiért külön tájegységként kezelik a Borsa völgyét. Hét, itt található falu teljesen azonos néprajzilag: Kendilona, Bonchida, Vála­szút, Kolozsborsa, Magyarmacskás, Fejérd és Telekfarka. Ezeknek a településeknek a viselete egy az egyben megegyezik a bu­kovinai székelyek népviseletével. A Borsa­­völgyieket mi úgy tartjuk számon: nemesfalvak. Még Bethlen Gábor idejében kapták a nemességet. És nemcsak a Bor­­sa-völgyet, hanem a környező völgyek fal­vak is ide lehet sorolni. Ezek a nemes­falvak nem voltak viseletes falvak. A kör­nyező mezőségiek azt mondták a kalota­szegiekre, hogy darázsderekúak vagy hosszú derekúak, mert a csípőn kötötték meg a szoknyát. A többiek, akik mell alatt kötötték meg, a kurta derekúak... Vistá­­ban és Széken mind a mai napig hordják a viseletét. Gyermekkoromban még láttam olyan gazdát, aki aratáskor bő gatyába, ünneplőbe öltözött a búza behordásához. De a néprajzosok nem ismerik a régi vise­letét. A legszebb ingeket az elhunytakra adták. Eltemették a halottakkal. ►W A hagyományoknak is múzeumban a helyük? ►M A szokások még elevenen élnek: a bet­­lehemezés, a lakodalmas vagy a tej össze­mérése. Tavasszal összemérik, kinek mennyi tejet ad a juha, és ki-ki aszerint kapja az osztalékot. Előfordul, hogy tíz juh nem ad annyit, mint másnak öt-hat, aki jobban feleltette. Nagy ünnepséggel, tánccal, zenével végzi a falu a tejössze­mérést. Magyarlónán - ahol juhmérésnek mondják - három napig tart a mulatság, ahová az is elmegy, akinek juha sincs, sőt szinte már csak azért tartanak juhot, hogy megrendezhessék a mulatságot. ►N Léteznek még feltáratlan néprajzi területek? ►M Sosem lehet tudni, hogy mi bukkan elő. Mert a gyerekek többnyire a nagyszü­leiktől vették át a hagyományokat, így előfordul, hogy olyasmit is tudnak, amit a szüleik nemzedéke nem. De mi, népraj­zosok sokszor ismételgetjük magunkat, mert a fiataloknak kényelmesebb azokra a helyekre elmenniük, ahol már jártak előt­tük gyűjtők, az ismert énekesekhez, zené­szekhez, és újból felgyűjteni a dalokat. Palatkára mennek, Kalotaszegre, Neti Sa­nyi bácsihoz - habár a Mezőségen még sok zenész él, akiket jó volna megmutat­ni. Mert sorban halnak el. Azok közül a prímások közül is meghaltak már vagy né­­gyen-öten, akiknek zenei adatait, tudását a Fonó Utobó óra sorozata rögzítette. A Mezőségen is, de Moldvában különösen sok olyan hely van még, ahol soha senki nem járt gyűjtési szándékkal, és biztos va­gyok benne, hogy Magyarországon is van­nak ilyen területek. Nem akarok neveket mondani, de most jelent meg egy könyv, amelyben az olvasható, hogy Petrás Mari­kától gyűjtöttek népdalt. Az már nem je­lenik meg a kötetben, hogy Petrás Marika az én lemezemről tanulta az éneket, egy klézsei adatközlő felvételéről. De az ilyes­minek nem mennek utána, saját gyűjtés­ként tüntetik fel. 44 . heti Válasz 2002/08/02

Next