Heti Válasz, 2002. július-augusztus (2. évfolyam, 27-35. szám)
2002-08-02 / 31. szám
Hajónapló 2002. július 26. Ha mi kormányzunk, csakis közbeszerzéssel épülnek Magyarországon autópályák - ígérte az MSZP és az SZDSZ. Kivéve ezt az elsőt - tették hozzá, amikor kormányra kerültek. Alighanem Guinness-rekordot döntött volna, ha mégis sikerül „lezavarni" azt a meghívásos tendert, merő véletlenségből épp egy nappal előbb, mint ahogy a salátatörvény jóvoltából az autópálya-építések is a közbeszerzés hatálya alá kerültek volna. Amikor kiderült, hogy a rekorddöntés meghiúsul, az érettségizett kormányszóvivő valamiféle „próbát" emlegetett, a kormányzati kommunikáció meg talányos okokból ezt a költséges árversenyt nevezte a korrupciómentesség biztosítékának. A korrupciómentesség biztosítéka szerintem az volna, ha minden útépítő céget automatikusan kizárnának a pályáztatásból, amelyik bármely parlamenti párt választási kampányát nyilvánosan vagy fű alatt támogatta. Az a gyanúm, hogy ezt az előírást nem a Vegyépszer érdekében nem tervezi bevetni a kormányzat. Amelynek gazdasági-közlekedési minisztere pénzügykutatós finesszel a tévékamerák kereszttüzében állt ki a 28-as kilométertáblához, hogy lássa a jónép, hány milliárdot spóroltak meg állítólag neki - míg aztán lassacskán fény derült rá: nemhogy végeredmény nincsen, de még a számolás szabályaiban sem tudtak a felek ilyen röpke idő alatt megegyezni. Csillag Istvánt az persze nem zavarja, hogy régi munkatársnője, Petschnig Mária Zita, az abszolút független gazdasági elemzések orákuluma úgy lett a Dunaferr felügyelőbizottsági tagja (kilencmillió-egynéhány szavazattal száz ellenében), hogy közben a pénzügykutatás állását is megtarthatta. A polgár számára ez biztató jel: hiába a nagy magabiztosság, a „próbatenderezés" kommunikációs furfangja még le sem telt a száz nap, máris a visszavonulás útjait tisztogatják. 2002. július 27. Mindent úgy fogunk csinálni, mint a Fidesz, csak jobban - mondta Medgyessy Péter annak idején a miniszterelnök-jelöltek tévévitájában, és ehhez tartja is magát. Mármint a vállalásnak ahhoz a feléhez, hogy semmi újat nem csinálnak az Orbán-kormányzáshoz képest. (Az meg, hogy számukra így a jobb, vitathatatlan.) Aki még emlékszik valamicskét a parttalan országimázsozásra, az most dörgölheti a szemét: állami pénzen kormányhirdetések árasztják el a médiumokat. A „közérdekű közlemény" veleje: a szoclib kabinet megígérte, hogy legalább száz napig kormányon marad, s ez - kémelhárító-botrány ide vagy oda - ötven napig már sikerült is neki. De legyünk csak türelemmel... 2002. július 28. Mégsem ad ingyenkoncertet Elton John az augusztus 20-i ünnepségeken. A brit énekes és a magyar kormány állítólag nem tudott dűlőre jutni a gázsit illetően. Tűzijáték azonban lesz: a régi jó szokások szerint - nyilván Kóródi Mária közbenjárására - ismét a gellérthegyi növényzetet tervezik felperzselni. A tűzijátékkal lehetséges számháborúzni - a sztárénekessel nem. Nem lehet a gázsiját átütemezni, mint holmi államadósságot. Az viszont semmibe sem került, hogy - mint öt éve a nyugdíjasoknak ingyenes repülőzést - a szocialisták most a főváros népének térítésmentes Elton Johnt ígérjenek. Valószínűleg már akkor is tudták, hogy ez nem fog összejönni, az ígérgetés azonban - eddig fényesen bevált, így már most meg lehet ígérni, hogy május elsején a Városligetben ismét összeáll a Beatles. Ja, hogy John Lennon és George Harrison fizikailag akadályoztatva van? Az majd legyen az áprilisi kormánypropaganda gondja. Addig is milyen jól mutat majd a közpénzen finanszírozott Medgyessy-hirdetésekben... 2002. július 29. Az ellenzék komoly válságban van - hívta fel a figyelmet Gál J. Zoltán az MSZP kisgyónbányai juliálisán. A témaválasztás hűen követte a megszokott gyakorlatot, miről is beszélgetnek az ifjú szocialisták egymás között. (Sohasem magukról.) Az ellenzékért aggódó második generációs honatya ugyanakkor biztató tendenciának nevezte, hogy minden eddiginél több fiatal üldögél a parlamentben (az MSZP-frakcióban például egy híján húsz). Nem tudni, ifjabb Gálnak a látókörébe került-e egyáltalán az 1990-es „fideszes forradalom" - de az is igaz, hogy az akkori Bibókollégista ifjak is tizenkét évet öregedtek. Ez a tény talán összefügg az emlegetett válsággal, talán nem. Leginkább mégis a kormányszóvivő szerény politológiai iskolázottságával függ össze, amiből még számos kínos pillanat származhat minden stílszerű magyar számára. S ez a kommunikációs állapot valóban válságos. 2002. július 30. Ha volna még uborkaszezon ,s nem nyaggatnának parlamenti vizsgálóbizottságok volt titokminisztereket afelől, jártak-e a titkos irattárakban, ahelyett, hogy a hivatalban lévő miniszterelnököt faggatnák, mikor szerzett tudomást arról, hogy előző életében KGB-s kémeket hárított el, s adózott-e a fogadott hazának e konspiratív túlóradíjak után), bizonyára hírértékkel bírna, mely miniszter hol piheni ki az ötvennapos dupla sebességű kormányzás fáradalmait. Nos, ügynökbotrány ide vagy oda, e kiskegyedes megközelítés a politikai sajtóban is érdeklődésre tarthat számot. Az egyszerű választópolgár számára azonban ez az információtöltelék is lehet eligazító hatású: fölmerülhet benne például, hogy esetleg azért kellett a száznapos programot sztahanovista ütemben felpörgetni, hogy a kancelláriaminiszter mihamarabb el tudjon szakadni röpke kéthetes Somlóhegyi borkóstolgatásra. A pénzügyminiszter hiánya sem igazán tűnt fel - miközben már javában a Balatonban áztatja magát, az infláció és a forintromlás zavartalanul folyik. A belügyminiszter asszony is külföldre megy - a kommandósok bérrendezése után nyilván nem tart újabb hídlezárástól. (Amúgy sem látszik a különbség, ha itthon van, fő, hogy be legyen kapcsolva a pártelnök mobilja.) A környezetvédelmi miniszter asszony kenuzni és barlangászni fog - lehet találgatni, hogy az imázskozmetikusai tanácsára-e. A munkaügyi miniszter stílszerűen csak egy hetet engedélyezett magának, az egészségügyi tárcavezető asszony azonban egyet sem. E munkamániás hozzáállás baljós előérzeteket kelthet: ilyen sürgős volna „rendbe tenni" a tb-járulékunkat? Csontos János 2002/08/02 hetiVálasz • 65 Iggi, Mro