Heti Válasz, 2002. július-augusztus (2. évfolyam, 27-35. szám)
2002-08-02 / 31. szám
ameddig úgy érzem, azokat a számomra szent és kikezdhetetlen értékeket vallják, képviselik, őrzik, fegyver nélkül védik. (De akkor már láttam, nem engem, hanem a mögöttem lévő Petőfi-szobrot nézik.) Tehát - ha nagyon kell - fegyverrel is... De együtt... és nem egymásra fogva! (Hárítva, hadonászva.) KICSIT LÁMPALÁZAS VOLTAM (MINDAZONÁLTAL) - mert az elmúlt 4 - azaz négy évben-évecskében, bizony gyerekek, jóformán nem voltam színpadon. Nem kértek fel műsorra, még a két forduló között sem. (Azért ennyire talán mégsem vagyunk erősek.) Persze csasztuskázó „pártigricnek" nem mentem volna el. Önidézet büdös... de utoljára Makovecz Imre felkérésére léptem fel „indirekten", 1998 áprilisában, a Kós Károly Alapítvány rendezésében, a TF-en. (Ott meg a Fidesz valahogy nem volt jelen.) (Néha még ott sem, ahol értük imádkoznak. Lépjétek végre át az árnyékotokat!) FÜGGETLENSÉGEMET IS MEGVALLOTTAM kissé kérkedő patetikussággal, „polgár(i kör)bosszantásul", de inkább az álliberálisoknak „odadörgölve", hiába hangoztatják... az igazi független én vagyok, mert röpke 40 éves pályafutásom alatt - beleértve az elmúlt 4, azaz négyes évet is - se itt, se ott, sehol sem voltam jó. És a jövőmről meg ezzel a cikkel, ugye, végleg gondoskodom... (nemhogy díszsírhely, a temetésemet sem vállalja majd egyik fél sem fel). DE NEM VAGYOK (LEGYÜNK) SÉRTŐDÖTTEK - a harag rossz főtanácsadó... Ha valóban „előttünk egy nemzetnek sorsa áll", akkor ne az egyéni, esetleg mostohább helyzetünk alapján ítéljük meg az elmúlt négy évet sem... hogy egzisztenciánkról lemondva, anyagilag végleg ellehetetlenülve, önzetlen, áldozatkész, segíteni akaró kiállásunkért, szeretetünkért „nem voltunk viszontszeretve" - lásd Kristóf Attila Orbán-interjúját, a 2002. július 6-i Magyar Nemzetben. A FELADATUNK MOST AZ - hogy a még fokozottabb médiaínségben, ellenére is megmutassuk milyenségünket (értékeinket, kvalitásunkat, „gyönyörűszép" szívünket), hogy ezáltal vonzóbbá tegyük azt, amiért élünk (halunk) azok számára is, akik lehet, hogy éppen itt a téren is - most még - ellenségesen néznek minket, felültek a mérhetetlen riogatásnak, alpári lejáratásnak. És még hozzátettem: hosszabb távon eldől a polgári körök igazsága-időtállósága, s akkor lesz csak igazán szükség kevesebb megélhetési... és sebtiben átnyergelt neofitára. Inkább a még akkor sem elkopott, hiteles emberekre. (S akkor összetalálkozunk, remélhetően.) TALÁN AZÉRT JEGYEZTEM MOST IDE MINDEZEKET - barokkos hosszúsággal, körülményesen, mert vén, hatvannégy éves fejjel is még mindig túl naiv voltam ott a téren, még mindig bizakodtam. (BIZAKODOM MOST IS!) Azt hittem ott a szobor árnyékában - plusz 28 fokban -, az újságírók és fotóriporterek (pergőtüzelésében), szinte Batthyány-örökmécsesként fél térdre ereszkedve - átérezve a korábbi ellenállók, így a mai jobboldal „főmérnökének" megveretését is. Azt reméltem, elvártam volna, hogy a túlsúlyban „másik oldalon" lévő kollégák valamelyest majd a sikernek megfelelően „adják vissza" a történteket. A szó legnemesebb értelmében térítek, hatok rájuk, „leveszem a lábukról" őket, ha mással nem, szigorúan szakmai tudásommal, mert erről ők, elődeik, ájultan írtak 1990 előtt (és mint említettem, most is ugyanazokat a szövegeket mondtam). ELÉREM, AMIT MINDEN ELŐADÓ SZERETNE - hogy a „másként gondolkodók" elgondolkodjanak picit, és egy - megint csak tőlük - másként gondolkodótól másként menjenek el, mint ahogy jöttek... S fenyegetés nélkül felidéztem három mondatot repertoáromból keserűen: Az első generáció felejt, a második elfelejt... a harmadiknak már eszébe sem jut igazságot szolgáltatni! EZEK UTÁN MEGNÉZTEM A „MÁSNAPOS" SAJTÓT... fölülről lefelé fotózott gnómképek, a közönség háromnegyede kiretusálva, egy-egy kopaszra nyírt „magyarzászlós" premier plánban... de ez még a legkevesebb, egy - azaz 1 - sort, még szót sem idézve, az én 25-30 percemből sem. Még meg is úsztam ezzel valamelyest, de azért vigyázni kell... ugyanis az agyonhallgatás mellett „Stasi-újságírói" módszer a megosztásunk, egymásra uszításunk is... (mert - többek között - túl sokan találtak, bátorkodtak lenni az első forduló után a Kossuth téren). ÖSSZEGEZVE (AZÉRT), HOGY MI FÁJ NEKÜNK, NEKEM - bár én most (máskor is) csak a magam nevében beszélek. És csak a cikkemért felelek... (még az újságért sem, amiben megjelenek.) Mégis... Lászlóffy Aladár erdélyi költővel: Összefognék, ha volna kivel. De azt tapasztalom, hogy az úgynevezett másik oldalon még mindig kedvesen „sándorgyuriznak", itt meg Pilinszkyvel. - Belereszketek, hogy kikkel is zabáltatom a szívverésemet. Igaz, legutoljára (2002. július 14-én), az ATV vasárnap esti műsorában egyik céhbelim még a „sándorgyurizás" után angyalian hozzátette, hogy részt vettem a náci tüntetésen... SZEGÉNY ÉDESANYÁM, DE JÓ, HOGY MÁR NEM HALLHATTAD EZT MEG... Közel a Duna-parthoz... s ahhoz a Molnár utcai „csillagos" házhoz, ahonnan mellőlünk vittek el többeket, és lőttek a Dunába a nyilasok. Megfenyegetve minket is, hogy hamarosan visszajönnek!... ...DE HA MOST AZT ÍRNÁM IDE VÁLASZUL - hogy azóta a történelmünk folyamán már többször... (visszajöttek). Most éppen „bolsevik"? „vadkapitalista"? köntösben (köpönyegben). S hozzátenném, hogy az imént említett műsorban is bizony „bolsevik módszerrel" próbálták lejáratni azt, aki nem az ő „kutyájuk kölyke" - meggyalázva közben a fél országot ezzel. Akkor...? Hm...? Na nem! ÍGÉREM, IRGALMAS(ABB) SZAMARITÁNUS LESZEK Nem vagyok ugyan se istene, se papja (se magamnak, sem senkinek), de... Az igazságérzetüket gőgükkel elhomályo HI 2002/08/02 hetiVálasz 63