Heti Válasz, 2002. július-augusztus (2. évfolyam, 27-35. szám)

2002-08-02 / 31. szám

ameddig úgy érzem, azokat a számomra szent és kikezdhe­tetlen értékeket vallják, képviselik, őrzik, fegyver nélkül védik. (De akkor már láttam, nem engem, hanem a mögöt­tem lévő Petőfi-szobrot nézik.) Tehát - ha nagyon kell - fegyverrel is... De együtt... és nem egymásra fogva! (Há­rítva, hadonászva.) KICSIT LÁMPALÁZAS VOLTAM (MINDAZONÁLTAL) - mert az elmúlt 4 - azaz négy­­ évben-évecskében, bizony gyerekek, jóformán nem voltam színpadon. Nem kértek fel műsorra, még a két forduló között sem. (Azért ennyire talán mégsem vagyunk erősek.) Persze csasztuskázó „pártigricnek" nem mentem volna el. Önidézet büdös... de utoljára Makovecz Imre felkérésére léptem fel „indirekten", 1998 áp­rilisában, a Kós Károly Alapítvány rendezésében, a TF-en. (Ott meg a Fidesz valahogy nem volt jelen.) (Néha még ott sem, ahol értük imádkoznak. Lépjétek végre át az árnyékotokat!) FÜGGETLENSÉGEMET IS MEGVALLOTTAM kissé kérkedő patetikussággal, „polgár(i kör)bosszantá­­sul", de inkább az álliberálisoknak „odadörgölve", hiába hangoztatják... az igazi független én vagyok, mert röpke 40 éves pályafutásom alatt - beleértve az elmúlt 4, azaz négyes évet is - se itt, se ott, sehol sem voltam jó. És a jövőmről meg ezzel a cikkel, ugye, végleg gondoskodom... (nemhogy díszsírhely, a temetésemet sem vállalja majd egyik fél sem fel). DE NEM VAGYOK (LEGYÜNK) SÉRTŐDÖTTEK - a harag rossz főtanácsadó... Ha valóban „előttünk egy nemzetnek sorsa áll", akkor ne az egyéni, esetleg mosto­hább helyzetünk alapján ítéljük meg az elmúlt négy évet sem... hogy egzisztenciánkról lemondva, anyagilag végleg ellehetetlenülve, önzetlen, áldozatkész, segíteni akaró ki­állásunkért, szeretetünkért „nem voltunk viszontszeretve" - lásd Kristóf Attila Orbán-interjúját, a 2002. július 6-i Ma­gyar Nemzetben. A FELADATUNK MOST AZ - hogy a még fokozottabb médiaínségben, ellenére is meg­mutassuk milyenségünket (értékeinket, kvalitásunkat, „gyönyörűszép" szívünket), hogy ezáltal vonzóbbá tegyük azt, amiért élünk (halunk) azok számára is, akik lehet, hogy éppen itt a téren is - most még - ellenségesen néz­nek minket, felültek a mérhetetlen riogatásnak, alpári le­járatásnak. És még hozzátettem: hosszabb távon eldől a polgári körök igazsága-időtállósága, s akkor lesz csak iga­zán szükség kevesebb megélhetési... és sebtiben átnyer­gelt neofitára. Inkább a még akkor sem elkopott, hiteles emberekre. (S akkor összetalálkozunk, remélhetően.) TALÁN AZÉRT JEGYEZTEM MOST IDE MINDEZEKET - barokkos hosszúsággal, körülményesen, mert vén, hat­vannégy éves fejjel is még mindig túl naiv voltam ott a té­ren, még mindig bizakodtam. (BIZAKODOM MOST IS!) Azt hittem ott a szobor árnyékában - plusz 28 fokban -, az újságírók és fotóriporterek (pergőtüzelésében), szinte Bat­thyány-örökmécsesként fél térdre ereszkedve - átérezve a korábbi ellenállók, így a mai jobboldal „főmérnökének" megveretését is. Azt reméltem, elvártam volna, hogy a túl­súlyban „másik oldalon" lévő kollégák valamelyest majd a sikernek megfelelően „adják vissza" a történteket. A szó legnemesebb értelmében térítek, hatok rájuk, „leveszem a lábukról" őket, ha mással nem, szigorúan szakmai tudásom­mal, mert erről ők, elődeik, ájultan írtak 1990 előtt (és mint említettem, most is ugyanazokat a szövegeket mondtam). ELÉREM, AMIT MINDEN ELŐADÓ SZERETNE - hogy a „másként gondolkodók" elgondolkodjanak picit, és egy - megint csak tőlük - másként gondolkodótól más­ként menjenek el, mint ahogy jöttek... S fenyegetés nél­kül felidéztem három mondatot repertoáromból keserűen: Az első generáció felejt, a második elfelejt... a harmadik­nak már eszébe sem jut­ igazságot szolgáltatni! EZEK UTÁN MEGNÉZTEM A „MÁSNAPOS" SAJTÓT... fölülről lefelé fotózott gnómképek, a közönség háromne­gyede kiretusálva, egy-egy kopaszra nyírt „magyarzászlós" premier plánban... de ez még a legkevesebb, egy - azaz 1 - sort, még szót sem idézve, az én 25-30 percemből sem. Még meg is úsztam ezzel valamelyest, de azért vigyázni kell... ugyanis az agyonhallgatás mellett „Stasi-újságírói" mó­d­szer a megosztásunk, egymásra uszításunk is... (mert - többek között - túl sokan találtak, bátorkodtak lenni az első forduló után a Kossuth téren). ÖSSZEGEZVE (AZÉRT), HOGY MI FÁJ NEKÜNK, NEKEM - bár én most (máskor is) csak a magam nevében beszélek. És csak a cikkemért felelek... (még az újságért sem, ami­ben megjelenek.) Mégis... Lászlóffy Aladár erdélyi költő­vel: Összefognék, ha volna kivel. De azt tapasztalom, hogy az úgynevezett másik oldalon még mindig kedvesen „sándorgyuriznak", itt meg­­ Pilinszkyvel. - Belereszketek, hogy kikkel is zabáltatom a szívverésemet. Igaz, legutoljá­ra (2002. július 14-én), az ATV vasárnap esti műsorában egyik céhbelim még a „sándorgyurizás" után angyalian hozzátette, hogy részt vettem a náci tüntetésen... SZEGÉNY ÉDESANYÁM, DE JÓ, HOGY MÁR NEM HALLHATTAD EZT MEG... Közel a Duna-parthoz... s ahhoz a Molnár utcai „csillagos" házhoz, ahonnan mellőlünk vittek el többeket, és lőttek a Dunába a nyilasok. Megfenyegetve minket is, hogy hama­rosan visszajönnek!... ...DE HA MOST AZT ÍRNÁM IDE VÁLASZUL - hogy azóta a történelmünk folyamán már többször... (visszajöttek). Most éppen „bolsevik"? „vadkapitalista"? köntösben (köpönyegben). S hozzátenném, hogy az imént említett műsorban is bizony „bolsevik módszerrel" próbálták lejáratni azt, aki nem az ő „kutyájuk kölyke" - meggyalázva közben a fél országot ezzel. Akkor...? Hm...? Na nem! ÍGÉREM, IRGALMAS(ABB) SZAMARITÁNUS LESZEK Nem vagyok ugyan se istene, se papja (se magamnak, sem senkinek), de... Az igazságérzetüket gőgükkel elhomályo­ HI 2002/08/02 hetiVálasz 63

Next