Heti Válasz, 2003. április-június (3. évfolyam, 14-26. szám)
2003-05-02 / 18. szám
Kultúra KALMÁR MAGDA OPERAÉNEKESNŐ AZ ÉNEKESI PÁLYÁRÓL ÉS A MŰFAJOKRÓL Egy élet az opera vonzásában Papagena cserfessége, Cherubin fiús lénye, Rosina bája és Gilda kétségbeesése egyaránt finom árnyalással és átéléssel született meg Kalmár Magda alakításaiban. Ötven főszerep jelzi ennek a nagy ívű énekesi életpályának a mérföldköveit. Az immár Kossuth-díjas művésznőt a műfaj titkairól kérdeztük. ►► Harminchat éve tagja az Operaháznak. Több mint ötven főszerepet énekelt, több tucat opera- és oratóriumlemez rögzíti a hangját. Mikor ejtette rabul az opera varázsa? ►► Most azt kellene mondanom, hogy amióta megszülettem, operaénekesnek készültem. Ám ez nem lenne egészen helytálló. Gyermekkoromban zongorázni tanultam. Szüleim zeneszerető ésértő emberek voltak, de civilek. Igaz, jól énekeltem, és már kétéves koromban szabadtéri színpadokon léptem fel, csak miután leérettségiztem és elkezdtem dolgozni, történt a nagy változás az életemben. Egy énekesnőnek készülő kolléganőm megkért, hogy hallgassam meg énekóráján, így kerültem Tordai Blanka tanárnőhöz, aki szerette volna, ha nála képzem magam, de az órák díjára akkoriban nekem nem tellett. Emlékszem, ahogy lecsukta a zongorát, és azt mondta, hogy akár ingyen is elfogad növendékének. Itt dőlt el az életem és a pályám. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában Balassa Istvánná és Kapitánffy Istvánná voltak a mestereim. Harmadéves voltam, amikor az Operaház kórusába jelentkeztem. Dárdai Andor, az akkori főtitkár legnagyobb megdöbbenésemre azt mondta, hogy ugyan a kórusba nem vesznek fel, de visszavárnak egy nagyszínpadi bemutatkozásra. Donizetti Don Pasqualéjából Norina áriájával készültem a felvételire, és noha huszonkét évesen még semmi színpadi gyakorlatom nem volt, Lukács Miklós igazgató felvett. ►► Csodálatos koloratúrszerepeket énekelt. A Szerelmi bájital Adinájaként, a Szöktetés a szerájból Blondéjaként, a Rózsalovag Sophie-jaként egyaránt emlékezetes alakítást nyújtott. Jelenleg Bertát alakítja a legújabb Rossini-operarendezésben. Hogyan lehet az operaénekléshez szükséges koncentrációra és lírai azonosulásra felkészülni? » Sosem feledkeztem meg arról, hogy nemcsak énekes vagyok, hanem művész is. Tehát nem elég csak technikailag jó énekessé válni. Belülről is meg kell élni, át kell élni a szerepeket. Az őszinteség minden körülmények között átjön a színpadról, ebben a műfajban nem lehet hazudni. Alázat nélkül nem lehet hitelesen megformálni az adott szerepet. Mostanában történt a pályámon egy szerepváltás. Tizennyolc évig énekeltem A sevillai borbélyban Rosinát, most azonban Bertaként láthat a publikum. Remélem, meg tudtam mutatni, hogy rövid színpadi jelenlétben is ki lehet teljesedni. Nagy kérdés volt számomra, hogy a dívaszerepek után hogy fogadnak majd el kisebb szerepekben. A munka azonban mindig örömmel töltött el, nem éreztem tehernek. » A tehetséggondozásban és nevelésben is éppolyan energikusan vesz részt, mint szerepei megformálásában. A tízéves Muzsika Alapítvány alapítója, a veszprémi énekverseny állandó zsűritagja. Hogyan tudott ennyi mindennek megfelelni? » Mindig úgy szerettem volna beosztani az erőmet, hogy amit éppen csinálok, abban a maximumot nyújtsam. Amikor a Muzsika Alapítványt Szarek Tamással megalapítottuk, a fiatal énekeseknek szerettünk volna kiugrási lehetőséget adni. A koncerteket megpróbáltuk úgy szervezni, hogy a neves énekesek alkotta alapgárda mellett a pályakezdő muzsikusok is megmutathassák, hogy érdemesek a figyelemre. Másik kedves kötelességem a veszprémi énekverseny zsűrizése. Kerekes Katalin kolléganőm ötlete alapján egyre több fiatal muzsikus kap a verseny által „működési engedélyt". Az eltelt évek alatt húszharminc énekes indítását segítettük. Épp mostanában rendezgettem az emlékeimet, és elcsodálkoztam, hogy a sok utazás, té- FOTÓ: GRIECHISCH TAMÁS / hetiVálasz 2003/05/02